In borítómánia

Borítómánia #36 - Halloween

Halloween alkalmából a téma már adott volt, így itt van néhány baljóslatú, sötét hangulatú könyv. Kellemes borzongást.

















Ki mit tervez a hétvégére?


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In halloween

Készíts egyedi Halloweeni töklámpást!

Halloween szimbóluma a mindenki által ismert töklámpás (Jack O'Lantern). De azt vajon tudjátok, hogy miért? Ismeritek a töklámpás legendáját? Nem? Akkor itt az ideje, hogy megismerjétek Jacket. 


Egy ír legenda szerint nevét egy Jack O'Lantern nevű részeges kovácsról kapta. A legenda szerint egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még meg egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki inkább és ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög és a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől és nem is mert lemászni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, hogy ígéretet tett arra, hogyha leengedi az ördögöt a fáról, (mivel Jack életében sok rosszat tett) nem kerülhet, azaz nem engedi be a pokolba. Jack ekkor megengedte az ördögnek hogy lemásszon a fáról, aki abban a pillanatban el is tűnt. Azonban amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt, mert a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és egy izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tűz parazsából, az örökké izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépa (rutabaga, svéd karórépa) belsejébe tette, amit a nyugtalan lelkének szánt, világító lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a takarmányrépa lámpácskának a fényénél keresi a megnyugvását. Az ír néphagyományt követő Amerikában a legendában szereplő eredeti takarmányrépát a narancssárga színű, az Amerikában őshonos, látványosabb, könnyen kivájható vigyorgó sütőtök növény váltotta fel. - forrás: wikipédia


Én különösen élvezem a Halloweenban a töklámpásfaragást, és minden évben csinálunk is legalább hármat, amik aztán az ablakokból világítanak. A legjobban a megtervezését szeretem, mikor kitalálom milyen forma fog kibontakozni a varagás során. 

Így gondoltam adok pár ötletet, hogy Ti is el tudjátok készíteni a saját egyedi töklámpásotokat. Első lépésként vágj egy kört a tök tetején (akkorát, hogy a kezed beférjen), majd szépen kikaparod a belsejét. Ezt követően pedig jöhet is a minta kivágása.

Alapvetően a mindenki által ismert fej az elterjedt, de persze ezt is lehet cifrázni. Javaslom, hogy minden esetben először rajzold fel a tökre tollal a mintát, amit aztán kivágsz, így tudsz korrigálni és csak utána vágd ki.









Természetesen mást is lehet bele faragni egy fejformán kívül, bármit ami a Halloweennel kapcsolatban az eszetekbe jut.





Az ügyesebbek és bevállalósabbak megpróbálkozhatnak bonyolultabb kompozíciókkal is. Ezeknek a lényege, hogy nem teljesen vágjátok át a tök falát, csupán a felső réteget kaparjátok le, így a hártyán fog átvilágítani a mécses. Árnyalni pedig úgy tudjátok, hogy valahol többet kapartok le, valahol pedig kevesebbet, így néhol világosabb néhol pedig sötétebb lesz a kép. Itt van néhány ötlet hozzá.






Nektek mi a jól bevált mintátok a tökfaragáshoz?


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 1 pont erotikus fantasy romantikus Sylvia Day Ulpius-ház váltott nézőpont

Mazohista Moly 2.0 - Sylvia Day: Megigézve

Max Westin maga volt a megtestesült szexualitás. A lány már a közelségéből, a szagából érezte. Benne minden nyers volt és érdes. Egy őseredeti lény. Akárcsak Victoria.
Max túl hosszan fogta a kezét, sűrű pillákkal keretezett szeme leplezetlenül elárulta a szándékát: magának akarta, meg akarta szelídíteni a nőt.
Victoria. 
Egy szó csupán, de ahogy a férfi szájából hangzott, abból olyannyira sugárzott a birtoklás, hogy Victoria már-már magán érezte a nyakörvet.
Ez hozzátartozik a természetedhez - morogta a férfi. - A vágy arra, hogy valaki megszerezzen.
Ebben a macska-egér játékban minden csak illúzió, ám a szenvedély valóságosabb már nem is lehetne.
********
A következő értékelés kiskorúaknak nem ajánlott!
Fogalmam sincs, hogy időnként mi üt belém, de olykor rám jön a kényszer, hogy valami mazochizmusnak felérő könyvet vegyek a kezembe. Nem tudom miért jó nekem, ha  - már bocsánat a kifejezésért - szar könyvet veszek a kezembe, ha nem esetleg azért, hogy utána kiakadjak rajta.Szar könyv? Pipa. Kiakadtam? Pipa.

Kezdjük ott, hogy olvasás közben teljes egészében magam elé tudtam képzelni, ahogy Sylvia Day ül otthon a kanapén és a kiadója szakadatlan unszolására próbál egy új tömegterméket alkotni az erotikus könyvek piacára, de csak nem jut eszébe semmi. Ekkor csap le rá az ihlet, méghozzá a macskája személyében. Miközben nézi azt a csodaszép cicát kipattan a fejéből, hogy mi lenne ha átváltozna? De ne is ragadjunk le itt, mi lenne ha oldalakon keresztül szexelne egy félisten pasival? Hmm....ez használható, már csak kell valami izét.... aj hogy is hívják?...ja igen történetet írni köré, ami megmagyarázza, hogy miért szexelnek. De persze nem kell túlzásban vinni, minek is az. Így születhetett az írónőnek ezen agymenése, amit még könyvnek se lehet nevezni. Szegény cica, ha tudná mit ihletett.

Szegény cica
Igazából már a műfajba sorolással is bajban vagyok. Romantikus? Akkor kéne benne lennie szerelemnek, márpedig itt akárki, akármit mond, és bármennyire is igyekezett ennek ellenkezőjéről meggyőzni az írónő, egy szikrányi szerelem se volt. Sőt, igazából még nagyon érzelmeket se tudtam felfedezni ezekben a papírmasé figurákban. De akkor nézzük máshonnan. Sok benne a szex, akkor lehet erotikus? Hát nekem egy erotikus könyvben a szexjelenetek jól vannak megírva, itt viszont ennek még a leghalványabb nyomait se sikerült felfedeznem, pedig volt rá jó pár lehetőségem. Fantasy? Még viccnek is rossz. Ugyan van benne mágia, varázsló, meg ugye a cica, aki nővé tud változni, de semmi nincs megmagyarázva, nincs háttérvilág, nincs semmi. A varázsló és familiárisa közötti kapocs már ismerős lehet a fantasy kedvelők körében, de itt eléggé ki lett forgatva, ráadásul, aki ezelőtt még nem találkozott ezzel a kifejezéssel, csak néz mint borjú az új kapura, mert magyarázatot azt nem kap. Az izgalom fokozására voltak benne akciójelenetek(nek csúfolt megmozdulások), de nem igazán sikerült elérnie a kívánt hatást. Annyit röhögtem ezen a könyvön, hogy már folyt a könnyem, igaz nem azért mert az írónő vicces akart lenni.

Aztán nézzük a főszereplőink közötti kapcsolatot, hisz másról nem igazán lehet beszélni a könyv kapcsán. Itt volt a legnagyobb problémám: mi ez a totális behódolás? Miért csak úgy nézhet ki a kapcsolat, hogy a nő minden tekintetben aláveti magát a férfinek? És mi az a hülyeség, hogy a nő is erre vágyott, hisz benne van a természetében? Milyen üzenet ez? Nekem nincs bajom a BDSM-mel és tényleg vannak akik így szeretik, de ez nem az. Itt a pasi szó szerint betöri a csajt, ez a hülye liba meg még szereti is. Akkor akadtam ki igazán, mikor a csaj hálás volt azért, hogy a pasi méltóztatta megengedni neki, hogy leszopja. MI VAN?! De ha ez még mind nem lenne elég a macsekunk többször is kényszert érez, hogy a pasi lábához dörgölőzzön. És mikor ezt megteszi, a pasi beindul. Attól, hogy macska alakban a lábához dörgölőztek! Kész. Azt hinnéd ennél már nincs lejjebb, de szerencsére itt van nekünk Day kisasszony, hogy bebizonyítsa ennek ellenkezőjét. Mert ha ez még nem lenne elég kínzás, ez csak a könyv első harmada. Ekkor jön a csapó és kezdődik a következő sztori, amiben hősszerelmeseink összefogva legyőzik a Triumvirátust (Hú, de eredeti!), akik megölték Victoria régi szerelmét és egyben varázslómesterét. Igen, itt a lelki sérülés. Pipa. Aztán van még egy sztori, amiben valami mágusokat hajkurásznak. Annyira nem maradt meg bennem a sztori, így napok távlatából.

Neee! Elég!
Néhány "gyöngyszem", hogy mutassam ezt a magas színvonalat:
"- Oóóó, Max! - dorombolta Victoria, és az ablaknak dörgölőzött, miközben a férfi levette a nadrágját. - És nagymama, miért olyan nagy a farkad?
Max kajánul elvigyorodott. Élvezte, hogy Victoria még így kiszolgáltatva is megőrizte a játékosságát.
- Hogy jobban megdughassalak, kedveském."
"– Nem hánytorgathatod fel a múltamat – mondta Max halk, feszes hangon. – Szeretek dugni. Mint ahogy te is. De életünk hátralévő részében már mindig csak egymással fogjuk csinálni. Semmi más nem számít."
Tényleg? Semmi más nem számít? Ez aztán a szerelmi vallomás gyerekek. Mindjárt nekiállok olvadozni. 
"– Megtartalak – recsegte Max, még mielőtt mohón birtokba vette volna a lány száját."
Köszi... Olyan nagylekű vagy. Mintha egy kanapéról lenne szó...
"– Neked azt kell akarnod, amit én akarok – mondta keményen Max. – Az én gyönyöröm a te gyönyöröd. Az én éhségem a te éhséged."
Azért megnézném, mikor a csaj majd arra vágyik, hogy leszopják...

Miért csinálod ezt velem? Semmit nem tettem ellened.

Összességében: Annyira agyzsibbasztó, buta, hülyeség az egész, hogy mindenkinek azt tanácsolom, hogy  meneküljön a közeléből. Komolyan. Még ha hozzád is vágják, akkor se olvasd!Igazából azért vagyok ennyire megdöbbenve, mert én olvastam az írónő másik sorozatát a Melléd láncolvát, és habár teljesen átlagos könyvről van szó, de ehhez képest... ég és föld a kettő.

U.i.: Meglett az első 1 pontos könyv. Pedig azt hittem nem kell majd beállítanom ezt a címkét...


1/5

Sylvia Day
Borító: 2/5
Történet: 0/5 - volt neki?!
Karakterek: 1/5
Kedvenc karakter: -


Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 284.o.
Fordító: Hoppán Eszter
Műfaj: ? erotikus, romantikus, fantasy - talán
Eredeti címe: Spellbound
Goodreads-es átlag: 3.09
Molyos átlag: 36%


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 5 pont A Vörös királynő háborúja angyal démon fantasy férfi nézőpont Fumax mágus/varázsló Mark Lawrence nekromanta poszt-apokaliptikus zombi

Mark Lawrence - Bolondok hercege

A Vörös királynő háborúja #1


Mark Lawrence egy újabb trilógia erejéig visszatér a Széthullott Birodalomba, hogy ezúttal egy kevésbé ambiciózus hercegről regéljen…
A vörös királynő öreg már, de a Széthullott Birodalom királyai így is mindenki másnál jobban tartanak tőle. Legfélelmetesebb fegyvere a titokzatos Néma Nővér, akit senki sem láthat, de a nevét rettegve emlegetik.
A királynő unokája, a gyáva és részeges nőcsábász, emellett szenvedélyes szerencsejátékos Jalan Kendeth herceg mindössze tizedik az öröklési sorrendben, ám tökéletesen elégedett jelentéktelen szerepével.
A Néma Nővér által állított halálcsapdából megmenekülve sorsa összefonódik Snorri ver Snagasonéval, az ádáz viking harcoséval. Hogy megtörjék a kettejüket egymáshoz béklyózó varázst, útnak indulnak a Széthullott Birodalmon át a jeges észak felé. A Holt Király bérencei elől menekülve számtalan veszéllyel, készséges nőkkel, Skilfarral, a jégboszorkával, sőt, még egy Jorg Ancrath nevű jöttment herceggel és bandájával is találkoznak.
Ám Jalan csak egyetlen dologra vágyik: szabadulni Snorritól, mielőtt a viking óriás küldetése sikerrel jár, és végre farkasszemet nézhet ellenségeivel a Fekete Erődben, a Metsző Jég peremén.
********

Elöljáróban meg kell említenem, hogy én odáig voltam az író Széthullott birodalom trilógiájáért. Nagyon megkapó volt Jorg teljesen egyedi antihős jelleme és borús, ugyanakkor szellemes narrációja igazán magával ragadóvá tette az elején még hétköznapinak tűnő, de a végére nagyot ütő történetét. Kezdetben az is teljesen hétköznapinak és szokványosnak tűnt - csak úgy mint a Bolondok hercege - , de Jorg karakterfejlődésével és a történet bonyolódásával igazán egyedit alkotott az író. Még ha az ehhez használt elemek teljesen szokványosak is voltak. Éppen ezért nagyon tartottam a Bolondok hercegétől. Attól féltem kapok egy Jorg 2.0-t Jalan néven és Jorg korszaka után, most ennek a hercegnek a törekvéseit követhetjük nyomon. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. 
"Mindig is azt tartottam, hogy a férfiember heréinek elhelyezkedése ékesszólóan cáfolja az intelligens tervezést. A tény, hogy egy vékonyka nő egyetlen jól irányzott térdrúgással tehetetlen lénnyé silányíthatja az Aral-hágó hősét, aki agóniájában csak fetrengeni tud a padlón, remélve, hogy előbb-utóbb azért lélegzethez jut majd – hát, ez bizony nem valami okos elgondolás az Úrtól. Nem igaz?"
Nem csak egy, de két dolog sem stimmel ezzel a feltevéssel. Először is nem Jorg története után járunk időben, hanem azzal párhuzamosan haladunk, így még árnyaltabbá és teljesebbé téve a már részben ismert történetszálat. Beleláthattunk egy teljesen más szemszögből az eseményekbe, aminek hála nem csak a felvázolt világ tágult ki, hanem a döntések mögötti ambíciókban és törekvésekben is otthonosabban tudtunk mozogni. Ugyanakkor, mivel első részről van szó, így a története abban az időszakban játszódik, mikor a Holt királyt csak a gyerekek rémisztgetésére használták, így viszont néhol kicsit frusztráló volt, hogy én pontosan tudtam mekkora a tét, és mi a fenyegetés, hőseink viszont még nagyon messze jártak ettől a végkövetkeztetéstől. Ahhoz tudnám hasonlítani ezt az érzést, mint mikor a Hobbitot olvastam a Gyűrűk ura után. Pontosan tudtam, hogy mennyivel nagyobb horderejű dolog vár rájuk a végén, így az adott - sokkal kisebb - kalandért már annyira nem tudtam izgulni. Persze, ahogy majd haladunk előre az időben a trilógia folyamán, ez annál kevésbé lesz probléma.
"Megmondom mi van: a bátorság abban mutatkozik, ha valaki a nagyobb borzalom elől futva eltiporja a kisebbik félelmét. És azok, akiknek a legnagyobb borzalom az, ha gyávának látszanának, mindig bátrak. Én viszont gyáva vagyok. És mégis, némi szerencsével, elragadó mosolyommal meg a szívből jövő hazudozásommal meglepően jól sikerült alakítanom a hőst, és becsapnom gyakorlatilag mindenkit."
Másodszor pedig, aminek a legjobban örültem, hogy Jalan herceg olyan messze áll Jorgtól, mint innen a Plútó. Jal hercegnek nincsenek nagy ambíciói, sőt ő teljesen jól elvolt a trón 10. örököseként, ha volt elég nő, szerencsejáték és pia. Ő aztán nem akart harcolni, nem érdekelte őt a császári trón, vagy holmi jötment viking dajkameséje földből kikelő hullákról. Jalan saját bevallása szerint gyáva, amit nagyon önironikusan és cinikusan tud a tudtunkra adni. Éppen ezért a személyiségéből fakadóan a narráció is sokkal lazább, humorosabb és felszabadultabb, de ez ne tévesszen meg senkit, ugyanis minden elejtett szónak mögöttes jelentése van és érezhető a háttérben megbújó komolysága a cselekményeknek. Én mindenesetre imádtam az eszmefuttatásait, és elképedtem, hogy mennyire jól tud hazudni a herceg, hogy még saját magát is képes a saját orránál fogva vezeti és nem látja meg az igazságot, ha az nem tetszik neki. Tipikus eset a struccal és a homokkal. De rengeteget fejlődik az utazásuk során, és a már Jorgnál említett karakterfejlődést itt is profi módon űzi Mark Lawrence. De szerencsére a könyv végén se hazudtolja meg magát a herceg és nem lesz pálfordulása. Aztán ott van a másik kézből Snorri - akinek még a neve is azt jelenti támadás -, a viking harcos, aki teljes ellentéte Jalannak, így nem kis fejtörést okoz az elkényelmesedett herceg számára, mikor a Néma Nővér varázslata összeköti őket, így kénytelen egy harcmániás vikinget követni északra, hogy nekromantákkal és nemszületettekkel keljen foglalkoznia.
"A dokkban kellemes meglepetés ért: az Észak nemcsak állatbőrökbe bújt szőrös férfiakkal van tele. Voltak ott állatbőrökbe bújt szőrös nők is."
A történet maga az utazásukat öleli fel, de természetesen nem lehet unalmas két ilyen főszereplővel a sztori. Folyamatosan csöbörből vödörbe kerülnek így kénytelenek harcolni, hazudni és menekülni. Nagyon jól játszott Lawrence a karakterekből adódó lehetőségekkel és remek dinamikát hozott össze a két főszereplő között. Rengeteg régi ismerőssel - még magával Jorggal is - találkozunk a cselekmény során, amit én mindig örömmel fogadtam. Az volt a kedvenc részem, mikor Jalan megígérte a királynénak, hogy megleckézteti Jorgot, majd rájött, hogy ki is ő valójában.
"A terem másik végében, egy beugróban két férfi beszélgetett. Az a néhány páncéldarab, ami még rajtuk volt, sokkal jobb minőségű volt a testvérekénél. Mind ketten magasak voltak, hosszú fekete hajúak, csak az egyiké egyenes szálú, a másiké göndör, (...) a másik viszont fiatal volt, nagyon fiatal, talán még tizennyolc se, de életveszélyes. Ha a többi testvér láttán megkondult bennem a vészharang, ez a sovány arcú fiú úgy félreverte, hogy majd leszakadt a kötélről. Abban a pillanatban, hogy ránéztem, felém fordult. Ezerméteres tekintet azt mondta, hogy forduljak el, de rögtön."
Összességében szerencsére nem kellett csalódnom Mark Lawrenceben és örömmel ismerkedtem meg Jalan herceggel és Snorrival. Kíváncsian várom a következő történetüket. Ezt a trilógiát bátran ajánlom a fantasy kedvelőinek, mert ugyan nem operál hatalmas újdonságokkal, de a jól ismert elemekkel nagyszerűen játszik. Azok pedig, akik nem voltak oda a másik trilógiáért üzenem: bátran álljanak neki ennek, mert teljesen más, mint Jorg története.


U.i.: Köszönet a Fumax kiadónak a dedikált példány lehetőségéért és remélem még a jövőben lesznek hasonló lehetőségek.


5/5

amerikai borító
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Jalan


Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 396.o.
Fordító: Gy. Horváth László
Műfaj: fantasy,"poszt-apokaliptikus"
Eredeti címe: Prince of Fools
Goodreads-es átlag: 4.14
Molyos átlag: -

Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments