Az elmúlt pár hétben nem egy, de mindjárt három könyvadaptációt is sikerült megnéznem, de a kritikaírás már nem ment ennyire zökkenőmentesen. Így, habár a filmek megérdemelnének külön posztokat is, de sajnos a lustaságom végett egy tömörített verzió lát napvilágot. Így virtuálisan is elnézést kérek a filmektől. Bár a 3. nem is érdemli meg. Hogy mi az a három film? A Ha maradnék, Az Útvesztő és a Horns (Szarvak). Kezdjük is a kedvencemmel a 3 közül.
Az Útvesztő:
IMÁDTAM!
Már a könyvért is oda meg vissza voltam, és egyenesen a fellegekben jártam, mikor kijöttem a moziteremből. Egyáltalán nem csodálkozom, hogy sikeres film lett, mert nem csak filmnek, de adaptációnak is kiváló. Még ha meg is változtattak benne dolgokat. Vagy éppen azért. Bevallom nekem voltak jelenetek, amik a filmben jobban tetszettek és az információadagolás is teljesen más ütemű volt, így nem lett úgy elnyújtva az események sora, mint a regényben. Engem ez mondjuk már ott sem zavart, de sok ismerősöm panaszkodott miatta, így a hasonlóan vélekedők nyugodtan nézzék meg a filmet. Ezen túl, ami igazán felejthetetlenné teszi a filmet - persze a nagyszerű alapművön túl - azok a remek színészek. Minden karakter remekül el lett találva és nem csak a főszereplőért - Dylen O'Brien *átszellemült vigyor* - de a mellékszereplőkért is. Közülük is kiemelném a Newt alakító Thomas Sangstert, aki teljesen levett a lábamról az alakításával. Jó hír pedig, hogy jövőre már jön is a 2. rész.
Egyszóval: Gyerünk fiúk, lányok! Nézzétek meg!Hát ez nem egy szó lett...
Egyszóval: Gyerünk fiúk, lányok! Nézzétek meg!
![]() |
Így fogok futni a moziba:) |
Ha maradnék:
Teljesen más hangulati síkon mozgó, de nem kevésbé jó film következik, ami nagyon sok mindenről elgondolkoztatja a nézőt és sok minden más megvilágításba kerül az életében, ha hagyja magát sodródni az árral. Be kell vallanom, hogy habár elkezdtem már hamarabb olvasni a film alapjául szolgáló könyvet, de csak a mozi után fejeztem be, így nem tudtam, hogy mi lesz a vége. És őszintén, szerintem így jobban tudtam élvezni, mert nekem jobban tetszett, mint Nallának és Zsinának, akik viszont olvasták a könyvet és tudták mi lesz a vége. Mindenesetre sírni még így se siratott meg a film, de mindenképp érdemes megnézni a filmet, mert nem tucatfilm és erőteljes üzenete is van. Ha egy érzelmes filmre vágysz, ami elgondolkoztat, ugyanakkor megmutatja neked az első szerelem varázsát, akkor mindenképp ajánlom. Chloe Moretz pedig felhívta magára a figyelmem, mert nagyon tehetséges fiatal színésznőt láthattam a filmvásznon.
Horns(Szarvak):
Már írtam korábban is a filmről a Várható könyvadaptációk rovat kapcsán, ahol már ecseteltem miért is figyeltem fel erre az adaptációra, így nem koptatnám a számat billentyűzetem feleslegesen. Hanem jöjjön is rögtön az élmény.
Nem is tudtam első körben megszólalni a film után.
Are you serious?!
Nem tudtam eldönteni, hogy ebből mennyi volt komoly és mi az ami egyszerűen nevetséges volt. Talán, ha egy kicsit vallásosabb lennék, akkor nem lenne probléma a misztikus résszel, de így csak nevetségesnek éreztem az egész ördögös vonalat. Főleg a végét.Még csak valami magyarázatfélét se kaptam, hogy akkor mégis mi a fene történt. A másik oldalról viszont remek kritikát szolgáltat az emberi természetről, a gyarlóságról és néhány embernek remek tükröt mutathatna. Ugyanakkor még ez a szál se volt teljesen tökéletes, hisz az összes karakter egy-egy kisarkított, egysíkú személyiség lett, aki valamelyik kritikai elemet szimbolizálta. Ez persze kellett ahhoz, hogy a mondanivaló ennyire érthető legyen, de szerintem akkor is képes lett volna a néző felfogni, ha nem ennyire szájbarágós. Kedves filmkészítők! Szeretném Önöket ezúton tájékoztatni, hogy nem vagyok hülye. Köszönöm. Ráadásul valószínűleg jobban meg is érint a történet, ha találok egy, csak egyetlen egy olyan szereplőt, aki legalább egy kicsit is megmozgat bennem valamit. De egyik se tudott kiváltani belőlem semmit, maximum undort. Továbbá fontos eleme volt még a film és a mondanivaló nyersessége. Van ilyen szó? Gyengébb idegzetűeknek, káromkodást, homoszexualitást, erős testiséget és vért kerülőknek nagyon nem ajánlom, mert cenzúrázatlanul kapja a képébe a néző ezeket a jeleneteket.
>
Are you serious?!
Nem tudtam eldönteni, hogy ebből mennyi volt komoly és mi az ami egyszerűen nevetséges volt. Talán, ha egy kicsit vallásosabb lennék, akkor nem lenne probléma a misztikus résszel, de így csak nevetségesnek éreztem az egész ördögös vonalat. Főleg a végét.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése