Mark Lawrence - Bolondok hercege

A Vörös királynő háborúja #1

Mark Lawrence egy újabb trilógia erejéig visszatér a Széthullott Birodalomba, hogy ezúttal egy kevésbé ambiciózus hercegről regéljen…

A vörös királynő öreg már, de a Széthullott Birodalom királyai így is mindenki másnál jobban tartanak tőle. Legfélelmetesebb fegyvere a titokzatos Néma Nővér, akit senki sem láthat, de a nevét rettegve emlegetik.

A királynő unokája, a gyáva és részeges nőcsábász, emellett szenvedélyes szerencsejátékos Jalan Kendeth herceg mindössze tizedik az öröklési sorrendben, ám tökéletesen elégedett jelentéktelen szerepével.

A Néma Nővér által állított halálcsapdából megmenekülve sorsa összefonódik Snorri ver Snagasonéval, az ádáz viking harcoséval. Hogy megtörjék a kettejüket egymáshoz béklyózó varázst, útnak indulnak a Széthullott Birodalmon át a jeges észak felé. A Holt Király bérencei elől menekülve számtalan veszéllyel, készséges nőkkel, Skilfarral, a jégboszorkával, sőt, még egy Jorg Ancrath nevű jöttment herceggel és bandájával is találkoznak.

Ám Jalan csak egyetlen dologra vágyik: szabadulni Snorritól, mielőtt a viking óriás küldetése sikerrel jár, és végre farkasszemet nézhet ellenségeivel a Fekete Erődben, a Metsző Jég peremén.

********

Elöljáróban meg kell említenem, hogy én odáig voltam az író Széthullott birodalom trilógiájáért. Nagyon megkapó volt Jorg teljesen egyedi antihős jelleme és borús, ugyanakkor szellemes narrációja igazán magával ragadóvá tette az elején még hétköznapinak tűnő, de a végére nagyot ütő történetét. Kezdetben az is teljesen hétköznapinak és szokványosnak tűnt - csak úgy mint a Bolondok hercege - , de Jorg karakterfejlődésével és a történet bonyolódásával igazán egyedit alkotott az író. Még ha az ehhez használt elemek teljesen szokványosak is voltak. Éppen ezért nagyon tartottam a Bolondok hercegétől. Attól féltem kapok egy Jorg 2.0-t Jalan néven és Jorg korszaka után, most ennek a hercegnek a törekvéseit követhetjük nyomon. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. 

"Mindig is azt tartottam, hogy a férfiember heréinek elhelyezkedése ékesszólóan cáfolja az intelligens tervezést. A tény, hogy egy vékonyka nő egyetlen jól irányzott térdrúgással tehetetlen lénnyé silányíthatja az Aral-hágó hősét, aki agóniájában csak fetrengeni tud a padlón, remélve, hogy előbb-utóbb azért lélegzethez jut majd – hát, ez bizony nem valami okos elgondolás az Úrtól. Nem igaz?"

Nem csak egy, de két dolog sem stimmel ezzel a feltevéssel. Először is nem Jorg története után járunk időben, hanem azzal párhuzamosan haladunk, így még árnyaltabbá és teljesebbé téve a már részben ismert történetszálat. Beleláthattunk egy teljesen más szemszögből az eseményekbe, aminek hála nem csak a felvázolt világ tágult ki, hanem a döntések mögötti ambíciókban és törekvésekben is otthonosabban tudtunk mozogni. Ugyanakkor, mivel első részről van szó, így a története abban az időszakban játszódik, mikor a Holt királyt csak a gyerekek rémisztgetésére használták, így viszont néhol kicsit frusztráló volt, hogy én pontosan tudtam mekkora a tét, és mi a fenyegetés, hőseink viszont még nagyon messze jártak ettől a végkövetkeztetéstől. Ahhoz tudnám hasonlítani ezt az érzést, mint mikor a Hobbitot olvastam a Gyűrűk ura után. Pontosan tudtam, hogy mennyivel nagyobb horderejű dolog vár rájuk a végén, így az adott - sokkal kisebb - kalandért már annyira nem tudtam izgulni. Persze, ahogy majd haladunk előre az időben a trilógia folyamán, ez annál kevésbé lesz probléma.

"Megmondom mi van: a bátorság abban mutatkozik, ha valaki a nagyobb borzalom elől futva eltiporja a kisebbik félelmét. És azok, akiknek a legnagyobb borzalom az, ha gyávának látszanának, mindig bátrak. Én viszont gyáva vagyok. És mégis, némi szerencsével, elragadó mosolyommal meg a szívből jövő hazudozásommal meglepően jól sikerült alakítanom a hőst, és becsapnom gyakorlatilag mindenkit."

Másodszor pedig, aminek a legjobban örültem, hogy Jalan herceg olyan messze áll Jorgtól, mint innen a Plútó. Jal hercegnek nincsenek nagy ambíciói, sőt ő teljesen jól elvolt a trón 10. örököseként, ha volt elég nő, szerencsejáték és pia. Ő aztán nem akart harcolni, nem érdekelte őt a császári trón, vagy holmi jötment viking dajkameséje földből kikelő hullákról. Jalan saját bevallása szerint gyáva, amit nagyon önironikusan és cinikusan tud a tudtunkra adni. Éppen ezért a személyiségéből fakadóan a narráció is sokkal lazább, humorosabb és felszabadultabb, de ez ne tévesszen meg senkit, ugyanis minden elejtett szónak mögöttes jelentése van és érezhető a háttérben megbújó komolysága a cselekményeknek. Én mindenesetre imádtam az eszmefuttatásait, és elképedtem, hogy mennyire jól tud hazudni a herceg, hogy még saját magát is képes a saját orránál fogva vezeti és nem látja meg az igazságot, ha az nem tetszik neki. Tipikus eset a struccal és a homokkal. De rengeteget fejlődik az utazásuk során, és a már Jorgnál említett karakterfejlődést itt is profi módon űzi Mark Lawrence. De szerencsére a könyv végén se hazudtolja meg magát a herceg és nem lesz pálfordulása. Aztán ott van a másik kézből Snorri - akinek még a neve is azt jelenti támadás -, a viking harcos, aki teljes ellentéte Jalannak, így nem kis fejtörést okoz az elkényelmesedett herceg számára, mikor a Néma Nővér varázslata összeköti őket, így kénytelen egy harcmániás vikinget követni északra, hogy nekromantákkal és nemszületettekkel keljen foglalkoznia.

"A dokkban kellemes meglepetés ért: az Észak nemcsak állatbőrökbe bújt szőrös férfiakkal van tele. Voltak ott állatbőrökbe bújt szőrös nők is."

A történet maga az utazásukat öleli fel, de természetesen nem lehet unalmas két ilyen főszereplővel a sztori. Folyamatosan csöbörből vödörbe kerülnek így kénytelenek harcolni, hazudni és menekülni. Nagyon jól játszott Lawrence a karakterekből adódó lehetőségekkel és remek dinamikát hozott össze a két főszereplő között. Rengeteg régi ismerőssel - még magával Jorggal is - találkozunk a cselekmény során, amit én mindig örömmel fogadtam. Az volt a kedvenc részem, mikor Jalan megígérte a királynénak, hogy megleckézteti Jorgot, majd rájött, hogy ki is ő valójában.

"A terem másik végében, egy beugróban két férfi beszélgetett. Az a néhány páncéldarab, ami még rajtuk volt, sokkal jobb minőségű volt a testvérekénél. Mind ketten magasak voltak, hosszú fekete hajúak, csak az egyiké egyenes szálú, a másiké göndör, (...) a másik viszont fiatal volt, nagyon fiatal, talán még tizennyolc se, de életveszélyes. Ha a többi testvér láttán megkondult bennem a vészharang, ez a sovány arcú fiú úgy félreverte, hogy majd leszakadt a kötélről. Abban a pillanatban, hogy ránéztem, felém fordult. Ezerméteres tekintet azt mondta, hogy forduljak el, de rögtön."

Összességében szerencsére nem kellett csalódnom Mark Lawrenceben és örömmel ismerkedtem meg Jalan herceggel és Snorrival. Kíváncsian várom a következő történetüket. Ezt a trilógiát bátran ajánlom a fantasy kedvelőinek, mert ugyan nem operál hatalmas újdonságokkal, de a jól ismert elemekkel nagyszerűen játszik. Azok pedig, akik nem voltak oda a másik trilógiáért üzenem: bátran álljanak neki ennek, mert teljesen más, mint Jorg története.

U.i.: Köszönet a Fumax kiadónak a dedikált példány lehetőségéért és remélem még a jövőben lesznek hasonló lehetőségek.

5/5

amerikai borító

Borító: 5/5
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5

Kedvenc karakter: Jalan

Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 396.o.
Fordító: Gy. Horváth László
Műfaj: fantasy,"poszt-apokaliptikus"
Eredeti címe: Prince of Fools
Goodreads-es átlag: 4.14
Molyos átlag: -

>