Victoria Schwab - Az Archívum

Az Archívum #1

Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket, és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat.

********

Számomra egy könyvnél az egyik legnagyobb pozitívum az egyediség. Mindig elképedek egyeseknek mekkora képzelőereje van és milyen tehetsége, hogy ezt velem, olvasóval, is képes egy könyvön keresztül megosztani. Ennek köszönhetően pedig olyan fantasztikus, kitalálta helyeket és történeteket ismerhetek meg, ami a valóságban nem létezik, de még is úgy érzem, mintha valóban létezne, hála a kidolgozottságnak, minden egyes apró részletnek, ami sorról sorra varázsolja egésszé a történetet. Természetesen ez nem könnyű, és nem is sok író képes ezt megvalósítani - ami nem feltétlen jelenti azt, hogy nem jó író - de ha mégis belebotlok egy ilyen könyvbe, akkor mindig igyekszem kiélvezni azt. És az Archívum is egy ilyen könyv volt.

Ennél a könyvnél nem a szereplők, vagy maga a cselekmény volt az, ami elvarázsolt, hanem a világ, amit megteremtett Victoria Schwab mindehhez. Imádtam Mackel sétálni az Archívum lenyűgöző, de még is félelmetes és titokzatos polcai között, ami nem könyveket tárolt, hanem Történeteket. Történeteket, amit mindenki egy élet alatt épít fel és aminek az őrzését az Archívum végzi a halálunk után. Ezek nem mappák és lapok, hanem csontok és hús, hisz mi is tudná jobban visszaadni egy ember minden tulajdonságát, emlékét, tapasztalatát, mint egy test, amit addig használt? Persze, azt nem szabad elfelejteni, hogy ezek a Történetek nem azonosak a személlyel, akik haláluk előtt voltak. Ezt Macnak is a nehezebb úton kell megtanulnia. 

„Ha elveszítenél valakit, és úgy gondolnád, hogy az illető örökre elment, aztán megtudnád, hogy vissza lehet hozni, akkor ugyanott lennél te is a többivel, és puszta kézzel próbálnád lebontani a falakat.”

A történet szerint Mackenzie Bishop éppen új életet fog kezdeni gyászoló családjával új lakóhelyükön, az egykori hotelből átalakított lakások egyikében, halott öcsének fájdalmas emlékeivel teli házat hagyva hátra. Mindenkit megvisel egy szeretett személy elvesztése, de Macnek még nehezebb dolga van, hisz ő, lévén, hogy egy Őrző, aki a felébredt Történeteket küldi vissza az Archívumba, pontosan tudja mi történik az öccsével halála után. De azt is tudja milyenek a felébredt Történetek, akiket le kell vadásznia a Sikátorban - az Archívumot és a való világot összekötő hátborzongató tér - milyen zavarodottak és hogyan őrülnek meg, ha nem találja meg őket időben. Az eszével tudja mindezt, hisz nagyapja, az egykori őrző mélyen bevéste az emlékezetébe ezt a fontos szabályt, de vajon te mit tennél, ha tudnád, hol van a szeretted? És ha még a gyász nem lenne elég új lakóhelyén különös dolgokba botlik, amiknek nem lenne szabad megtörténniük miközben úgy tűnik, hogy egyre több Történet szabadul ki az Archívumból mindezzel kockáztatva a teljes összeomlást. Vajon mi folyik a háttérben és hogyan lehetne megállítani?

"Mert egyetlen módon lehet csak megörökíteni egy embert: nem szavakban, nem képekben, hanem csontban és bőrben és emlékekben."

A kulcs, ami nyitja az átjárókat

Victoria Schwab remek mesélő, és a háttérvilágon túl az érzelmeket is nagyszerűen kezeli. A központban lévő gyász és halál téma remekül lett bemutatva, mindezt egy tinédzser szemén keresztül, akinek túl korán és túl sokat kellett látnia, így kénytelen volt felnőni. Egyáltalán nem éreztem zavarónak Mac korát, sőt igazán így volt hiteles a kamaszlány vágya a normális életre. Egy életre, ahol nem kell hazudnia mindenkinek, ahol nem kell a Sikátorba járnia, és ahol nem tudja hol fekszik az öccse Története. Az ő ellentéteként ott van a folyton pozitív Wesley, aki egy örült, kissé bohókás hangulatot adott a könyvnek, tökéletesen kiegészítve az alaphangulatot. Az információadagolás is remek volt, pont elég ahhoz, hogy végig fenntartsa az érdeklődésem, nem pedig a nyakamba zúdítva azt a temérdek információt, amit az Archívumról kaptunk. Mert volt ám dögivel, de minden érthetően és emészthetően lett adagolva. Persze még így is maradt egy csomó megválaszolatlan kérdés, de ez marad a sorozat többi részére. És ha már itt tartunk: ennél a könyvnél egyáltalán nem érzem zavarónak, hogy sorozatról van szó, sőt szerintem igényli is, hogy legyen folytatás, mert így teljes. Nincs erőltetve, vagy elnyújtva csak azért, hogy több pénzt elehessen rólunk, olvasókról, lehúzni. 

"Ijesztő, milyen könnyű elfeledkezni a rossz dolgokról, ha nem akarunk rájuk emlékezni."

Amivel viszont nem voltam teljesen kibékülve az a nyomozás. Ez is jól fel volt építve, csak kicsit talán túlságosan is egyértelmű volt, és Macnak is kicsit lassan esett le a helyzet. A végkifejlet meg kicsit csalódás volt, annyira szépen fel lett vezetve, azt hittem valami komolyabb dolog volt a háttérben, nagyobb összeesküvés. De ez csak annyit számít, hogy így nem lett kedvenc "csak" 5 pont.

Nem is áradoznék tovább róla: Olvasd el és megtudod miről beszélek!

"A tudás hatalom, de a tudatlanság áldás is lehet."

 

5/5

Német borító

Borító: 4/5
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5

Kedvenc karakter: Wesley, Mac

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 287.o.
Fordító: Hudácskó Brigitta
Műfaj: ifjúsági (YA), fantasy
Eredeti címe: The Archived
Goodreads-es átlag: 4.06
Molyos átlag: 93%
Képek forrása ITT.

>