In havi összesítés

Havi összesítés kicsit korábban - rohanó november



Nem néztem el a dátumot, tudom, hogy még nincs vége a novembernek, de azzal is tisztában vagyok, hogy később egy percnyi időm nem lesz élni blogolni, mert jön a vizsgaidőszakom, így már most megírom a havi összesítőt. Ráadásul, most visszanézve vettem észre, hogy az előzőek szépen el is maradtak. Nem hiába, úgy elrepült az utóbbi pár hónap, hogy nem is tudtam már mikor lett vége az egyiknek és mikor kezdődött a következő. 



Olvasmányok:

Mióta elkezdődött ez a szemeszterem, nem nagyon tudok annyit olvasni, mint amennyit szeretnék, de a mennyiség ellenére a minőségre szerencsére nem panaszkodhatok az utóbbi időben. A Megigézve című irományt nagyban törlöm a memóriámból még jelenleg is.

Először is behoztam a lemaradásom a Riyria-krónikák terén, amivel csak annyi a problémám, hogy már most akarnám olvasni a záró kötetet! Türelem, türelem... A Smaragdviharral, nem voltam teljesen elégedett, de a Télvíz idején mindenért kárpótolt. A Fumax kiadónak pedig üzenném, hogy nem haragudnék meg, ha már készülnének az utolsó rész megjelenésére.


Bővítettem a magyar íróktól olvasott könyveim listáját is és bepróbálkoztam Leiner Laura legújabb könyvével, ami szerencsére nem hasonlít az előzőekre, így nem is kellett ezúttal pofára esnem. Kicsit késett ugyan, de végre egy egészen egyedi könyv az írónőtől Késtél címen. Na jó ez elég szar poén volt, de kicsit le vagyok eresztve, úgyhogy léci nézzétek el...

Victoria Schwab szenzációs sorozatkezdő könyve után folytattam a Az Archívum világának megismerését a Felszabadulásban, ami hozta az előző rész színvonalát, így kellemes olvasmányt nyújtott.

Halloween alkalmából próbáltam valami borzongatós könyvet olvasni, így bepróbálkoztam az Örök kísértéssel, ami sajnos nem bizonyult legjobb választásnak, mert nem tudott kilépni a középszerű könyvek rengetegéből.

Végül olvastam az Ulpius kiadótól is, ami eléggé kétesélyes dolog szokott leenni romantikus könyvek terén, de szerencsére most sikerült pont jót választanom A játszma személyében. A kritika még nincs teljesen kész, és nem is tudom, mikor fogok tudni legközelebb nekiülni befejezni, de elöljáróban el tudom mondani, hogy az NA kedvelői bátran megvehetik karácsonyra.





Mit hozott a postás?

Mostanában nem csak olvasni, de könyvesboltba járni sincs időm, aminek a pénztárcám felettébb örül. Főleg így karácsony előtt. Azért persze még így is sikerült költenem, de csak egy könyvre. Valamint Zsina volt olyan édes és meglepett Az Archívummal, így már a saját példányomat is olvashatom. 












Filmek:

Filmek szempontjából viszont elég bőséges hónapot tudhatok magam mögött. Nem véletlen, hisz mikor már annyit tanulok, hogy úgy érzem kifolyik a szemem, akkor inkább bekucorodok egy filmre, mint hogy tovább kelljen olvasnom, még ha az olvasmány teljesen más kategória is.  

Legutóbbi filmélményem Az éhezők viadala - A kiválasztott 1. része volt, amire Zsina hurcolt el, hogy végre kicsit kimozduljak. Elöljáróban el kell mondanom, hogy én már nem olvastam a trilógia 3. részét, így nem igazán tudtam mi lesz. Persze a spoileres részek már hozzám is eljutottak. Ennek tükrében viszont ugye a legtöbb rész váratlan volt számomra, viszont még így is voltak üres járatok. Nagyon érződött, hogy valamivel ki kellett tölteni azt a 2 órát. értem én, hogy kell a pénz, két filmmel pedig több jön be, de annyival jobb lett volna, ha egyben hagyják ezt a részt is.  Ennek ellenére tetszett a film és Jennifer Lawrence még mindig tud színészkedni, ami nagyban megmentette a legfőképp Katniss lelki problémái körül forgó történetet. A csúcspont pedig egyértelműen a dala volt, fantasztikus lett az a jelenet, nagyon örülök, hogy megzenésítették, még most is kiráz a hideg, ha csak rá gondolok. Snow elnöktől még mindig kiver a frász. Az a pasi nagyon tud játszani! 10/7

Valamelyik nap végül csak megnéztem a Transformers legújabb részét is, a Kihalás korát, annak ellenére, hogy megfogadtam nem teszem. Mazochizmus forever. Szimplán csak nevetséges volt... 10/2





Adam Sandler utálatom ellenére végül a Kavarást is sikerült megnéznem, ami meglepően jó kis film lett, és az sem vett le ebből az élményből, hogy a színész iszonyatosan idegesített minden egyes jelentben. Ráaádsul utóhatásként jelentkezett a csillapíthatatlan vágy egy afrikai út után. 10/6

Ezeken kívül láttam még az Anarchia: A megtisztulás éjszakáját, aminek az alapkoncepciója nagyon tetszett és a megvalósítása is jó, így megkapja a 10/8-as értékelést, valamint a Légiót is sikerült végre megnéznem, ami viszont nem nyújtott valami nagy élményt 10/5

A horror se maradhatott ki novemberben, így megnéztem az Átokdobozt, de az a röhej, hogy már nem is emlékszem miről volt benne szó. Csak annyi maradt meg, hogy megjegyeztem, hogy a természetellenesen viselkedő kisgyerekek a legijesztőbbek. Meg a babák. Mindig is utáltam őket. 10/3

Karácsonyi meglepetés közeleg...

Ugyan blogolni nem lesz nagyon időm az elkövetkezőkben, de a karácsonyról nem feledkeztem meg és Nektek is készülök pár meglepetéssel, amihez jó sok kört kellett futnom ebben a hónapban, így remélem minden össze fog jönni. Bár már most úgy látszik, hogy az egyik meglepetésem át fog csúszni újévre, de remélem így is örülni fogtok. Részletekkel hamarosan....








Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In "Waiting On" Wednesday

"Waiting On" Wednesday #48 - Az orgyilkos pengéje és más történetek

Hogy miről van szó? Ez egy várható megjelenéseket bemutató rovat, amit Jill indított el. Egy általad várt könyvet kell bemutatni, majd a bejegyzést linkelni Jill aktuális blogbejegyzésénél. (Megsúgom, hogy érdemes felkeresni a blogját, mert hétről-hétre rengeteg friss megjelenésről szerezhettek itt tudomást.)

Egy újabb várva várt könyvet ad ki a Könyvmolyképző, mégpedig az Üvegtrón előzménykötetét, Az orgyilkos pengéje és más történeteket. Igaz ez nem regény csak egy novelláskötet, de sokat hozzá tesz ahhoz, hogy megismerhessük Celaena személyiségét és múltját, így mindenképp várom már, hogy elolvashassam magyarul. Angolul már volt szerencsém az egyik történethez és nagyon tetszett. 


Várható megjelenés: 2014. 12. 09. (Elit start)
Kiadja: nyvmolyképző kiadó
Műfaj: fantasy, YA



Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 3 pont Amanda Stevens Athenaeum fantasy krimi paranormális romantika romantikus Sírkertek királynője szellem

Amanda Stevens - Örök kísértés

Sírkertek királynője #1


A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a halottak szellemét. Az élősködő kísértetek azonban soha nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete veszélybe kerülhet. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak. John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya. A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, miközben látja azt is, ahogy a kísértetek parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között. 
********

Még Halloween előtt kezdtem el olvasni ezt a könyvet, abban bízva, hogy valami kellemesen baljóslatú és borzongós könyvet kapok, de sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeim, így nem is fejeztem be csak pár nappal ezelőtt. 

Oak Grove-i temető

Alapjában véve pedig meg volt minden, hogy egy kellemes kikapcsolódást biztosítson számomra a könyv, mert az írónő kifejezetten tehetségesen használja a horror műfajára jellemző elemeket: jól teremt hangulatot, érzékletesek a leírásai, amik folyamatosan lehetővé teszik számunkra, olvasók számára, hogy úgy érezzük mi is a szereplőkkel együtt menekülünk a földalatti alagutakban, ráadásul ott van a hátborzongatónak nem mondható, de alapjaiban véve kellően borzongatós sztori. Bárcsak a karakterek megteremtésében is lenne ilyen tehetsége Amanda Stevensnek! Sajnos azonban ebben már nem jeleskedik az írónő.
"Idővel minden titok borzalmas teherré válik."
A legnagyobb problémám a főhősnő személyében gyökerezik, ugyanis szegény lehet ugyan gyönyörű, mint azt a fülszöveg segítőkészen előrevetíti, de hogy se nem titokzatos, se nem talpraesett, sőt kifejezetten butácska és egysíkú, ami sajnos hamar bebizonyosodott számomra. Ami meglehetősen rontja az olvasás élményét, mikor E/1-ben mindent az ő narrálásában ismerhetünk meg. Végtelenül befolyásolható és kifejezetten felszínes tudott lenni, ugyanakkor minden lében kanál természete még javíthatott is volna a helyzeten, de sajnos kombinálva a lassúságával a dolgok átlátásában kifejezetten zavarba ejtő tudott lenni. Senki nem mond neki semmit, még a saját szülei is hülyének tekintik és őt ez a legkisebb mértékben sem zavarja. Létezik ilyen ember?! Jó valószínűleg igen, de annyira távol áll tőlem a karaktere, hogy képtelen voltam azonosulni vele olvasás közben. Aztán ugye ott van még a főhősünk Devlin, aki meg az ég világon semmit nem volt képes kiváltani belőlem. 

Aztán ott a történet és a világ kidolgozása. Alapjáraton mind a kettő rendben volt, bár néhány ellentmondásnak köszönhetően végig olyan érésem volt, mintha egy képre akarnék exponálni, de egyszerűen képtelen lennék megtalálni azt a pontot ahol élesen látszik a kép. Néha úgy éreztem meg van, aztán az írónő egy mondata miatt mintha újra elcsúszott volna. Még most sem értem például, hogy azért mert látja Amelia a szellemeket, miért ne lehetnének normális emberi kapcsolatai? Nincs mindenkire szellem akaszkodva, szóval nem érettem a problémát. Ráadásul sokáig az sem volt világos, hogy akkor akire a szellemek ráakaszkodtak, azokkal végig ott vannak csak napközben nem látszanak, vagy csak alkonyat után? Itt van két idézet példának erre:

"Apropó, kísértetek: Devlin ezúttal egyedül volt. Ami nem csoda, hiszen a nap magasan a láthatár fölött járt már: a földöntúli kísérői valószínűleg eltűntek a ködfátyol mögött, és most a szürkületet várják, hogy egy köztes időben és köztes helyen újra felbukkanhassanak."

"Mert akár látszott, akár nem, a kísértetek mindig Devlinnel voltak, amitől Devlin számomra a legveszélyesebb férfi lett Charlestonban."

Akkor most mit akar közölni? Végül arra jutottam, hogy végig ott vannak, de Amelia csak szürkület után képes látni őket. Az se volt világos, hogy ő miért van olyan nagy veszélyben csak azért mert látja a szellemeket. Nem érzelmek kötik őket az áldozatukhoz? Mint Devlin esetében a bűntudat? Akkor meg rá nem tudnak csak úgy ráakaszkodni, nem? Ha pedig nem ez a helyzet, akkor ezt miért nem lehet normálisan elmagyarázni? Mindegy, haladjunk tovább. A nyomozás, valamint a bűntények tetszettek, az egész temetői restaurátor ötlet nagyon egyedi lett, de néhány magyarázatnál, amikor azt próbálta nekem beadni az írónő, hogy Amelia márpedig fontos a bűntény megoldásában, teljesen erőltetettnek és belemagyarázottnak tűnt. Persze a végkifejletet tudva valóban szükség volt a jelenlétére, de a nyomozásba nem tudta élethűen bevonni őt az írónő. 
"Én az ablak mögött álltam, remegve. 
Félreérthetetlen volt a szándéka.
Tudta, hogy ott vagyok.
Tudta, hogy látom őt.
És világossá is tette, tudja."
Összességében jó nagy csalódás volt a könyv, a rengeteg pozitív kritika után én nem egy ennyire átlagos regényre számítottam, de ennek ellenére elkezdem majd a 2. részt is, igaz kisebb elvárásokkal, mert a szálak csavarásában viszont ügyes volt az írónő, így a lezáratlan események megoldására kíváncsi vagyok. Ajánlani...igazából ajánlom a könyvet, mert annak ellenére, hogy én nem szerettem, úgy tűnik, hogy a legtöbb embernek tetszik és én már megint a kisebbséget népesítem, ráadásul nem rossz könyv ez, csak teljesen átlagos.



3/5

Forrás
Borító: 5/5 - a képeken még csak nem is látszik milyen gyönyörű a borítása és a lapok is abba a bizonyos simogatós fajtába tartoznak.
Történet: 4/5
Karakterek: 2/5
Kedvenc karakter: -


Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 366.o.
Fordító: Szlovacsek Ilona
Műfaj: paranormális romantika, krimi
Eredeti címe: The Restorer
Goodreadses átlag: 3.97
Molyos átlag: 87%

Trailer:


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 4.5 pont Bexi GABO Leiner Laura magyar író romantikus YA

Leiner Laura - Késtél

Bexi #1

 

Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt. Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjére hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét. A Késtél a Bexi-sorozat első kötete.
********

Leiner Laura neve minden magyar olvasónak ismerős lehet, még ha a könyveit nem is olvasta, de valószínűleg mindenki hallott már a Szent Johanna Gimi sorozatáról. Én is olvastam, még azelőtt megismertem a sorozatot, mielőtt ekkora felhajtás lett körülötte és habár pontosan tisztában vagyok a műfaji sajátosságok miatti hibáival, de én nagyon szerettem azt a sorozatot. Még ha Renit meg is tudtam volna fojtani egy kanál vízben.  Ezért mindig nosztalgikusan gondolok vissza az SZJG-re habár megfogadtam, hogy soha nem fogom újra olvasni, mert annyit változtam, hogy félek már nem lennék úgy oda érte és nem akarom elrontani az emlékeket. Az ismeretségem az írónővel azonban itt ki is fulladt, mert nem voltam hajlandó elolvasni sem a Bábelt, sem az Akkor szakítsunk című könyvét, mert ugyan az a sztori más nevekkel. Úgy éreztem Laura nem mert kilépni az SZJG adta komfort zónából és annak a sikerét meglovagolva írta meg ezeket a könyveket, kockázatot nem vállalva. Már kezdtem lemondani arról, hogy én újra fogok olvasni az írónőtől, mikor szembe jött velem a Késtél.

Itt végre megkaptam azt a bizonyos egyediséget, ami hiányzott a Bábelből és az Akkor szakítsunkból, úgy éreztem végre kilép az írónő a saját sorozatának az árnyékából és mer valami újba vágni. Ha pedig az írónő ezt meglépte, akkor már mindenképp tartoztam annyival, hogy támogatom őt, még ha csak a könyv olvasásával tudom is ezt megtenni. És így a könyv befejezésével meg kell állapítanom, hogy nagyon jól tette az írónő, hogy ezt meglépte, mert nekem jobban tetszett ez a könyv, mint az SZJG.

Úgy éreztem ebben a részben kaptam a legtöbbet az írónőből, ebben mutatkozott meg leginkább a személyisége és a véleménye. Ennél a könyvnél nem éreztem azt, hogy az olvasók elvárásainak megfelelően írta volna meg a könyvet, persze a műfajra jellemző elemek megtalálhatóak itt is. Legelőször az tűnt fel, hogy már több oldalt elolvasta a könyvből, de nem akarom egy kislapáttal agyonütni a főszereplőt, ami hatalmas meglepetés volt, így egyre lelkesebben folytattam az olvasást. Budai Rebeka alias Bexi később se váltott ki belőlem öldöklő hajlamot, sőt nagyon megkedveltem a történet alatt. A története pedig úgy érzem sok valódi tapasztalatot tartalmazott az írónővel történtekből. Az az igazi bája a könyvnek, hogy habár egy nem hétköznapi lány a főszereplője, de mégis annyira valóságosan és hitelesen írja meg Laura a történetét, hogy sokkal könnyebb számomra ezt valóságnak tekinteni, mint az SZJG történetét a "való életről". Nem hitegetett minket, nem áradozott és legfőképp nem próbálta úgy beállítani az itthoni sztárokat, mintha azonos szinten mozognának, mint például Rihanna. Bepillantást kaphattunk milyen problémákkal kell szembenéznie egy ismert embernek, akinek a nyakába szakad a hírnév, milyen keményen kell dolgozni, hogy ezt megtartsa és milyen kegyetlenül ledarálja az embereket a showbiznisz. Persze nem csak a rossz oldalát tapasztalhatjuk meg olvasás közben, hisz Bexi azon kevesek közé tartozott, akiknek sikerült megvalósítaniuk az álmukat és befutottak.

Másik nagy pozitívuma a könyvnek, hogy nem a romantikán volt a hangsúly, sőt csak éppen annyit kaptam, hogy megédesítse ezt az aranyos és humoros történetet. Márk nem az a tipikus álompasi, és nem is lett annak beállítva, mint azt Cortez esetében megtapasztalhattuk. Sok hibája van, igazából én nem is tudtam rá romantikus értelemben tekinteni, mert nagyon kisfiú volt a számomra, de tökéletes volt a karaktere arra, hogy bemutassa az írónő az átlagemberek elképzeléseit a sztárságról. Naiv volt, de ugyanakkor nagyképű, ami teljesen érthető és életszerű, mert ebben a szakmában csak azok tudnak megmaradni, akikben megvan a megfelelő magabiztosság és szeretnek a középpontban lenni. Tökéletes alapanyaga a pop szakmának a márkcsintásával - nem viccelek, komolyan ez volt a neve a kacsintásának(!) -  a folyamatos vigyorával nagyszerűen el tudta magát adni.


Ahogy említettem mér, a humor is jelen volt, a Laurától már megszokott és elvárt módon, igaz nem olyan mennyiségben. Megint kaptunk olyan karaktereket, akiknek legfőbb feladatuk a humorkeltés volt, de ezen felül kaptak annyi teret, hogy ne csak egy eszközként tekintsek rájuk, hanem meg is kedvelhessem őket. Az egyik ilyen volt Körte, a volt tetoválóművészből lett menedzser, aki tökéletesen terelgette Bexit az ismertség labirintusában, továbbá nyersességével és brutális őszinteségével gyakran okozott megmosolyogtató perceket. A másik humorforrás Azsádék voltak, vagyis a Fogd Be Aszád együttes tagjai, akik szintén Körte gondoskodó szárnyai alatt - évek óta - várnak a befutásra.


A vége pedig....hogy lehet így befejezni egy könyvet?! Teljesen kiakadtam, mikor lapoztam volna tovább és nem volt több oldal. Hát lehet így bánni az olvasóiddal, kedves Laura? Mindenesetre merész húzás volt.

Összességében nagyon értékelem Laura újítását és mindenképp kíváncsi vagyok az új részre. Főleg a vége után. Remélem még több sablont fog levetni magáról az írásaiban a későbbiek folyamán. A könyvet bátran ajánlom az ifjúsági műfajra vágyók figyelmébe, valamint azoknak is, akik szeretik Laurát, de az Akkor szakítsunkban, vagy a Bábelben csalódtak.

♪♫♪ Zenelista a könyvhöz ♪♫♪

Adam Lambert - Whataya Want From Me  ♪♫♪
Gotye  - Somebody That I Used to Know  ♪♫♪
A.J. Mclean - Mr. A  ♪♫♪
Aerosmith - Dream On  ♪♫♪
Pink - Just Give Me a Reason  ♪♫♪
Miley Cyrus - Wrecking Ball  ♪♫♪
Blue & Elton John - Sorry Seems to Be The Hardest Word  ♪♫♪



4,5/5

Leiner Laura
Borító: 2/5 - kicsit félreérthető, de lehet csak az én fantáziám...hmm mocskos...
Történet: 4/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Körte, Aszádék


Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 416.o.
Műfaj: ifjúsági (YA), romantikus
Molyos átlag: 90%
A képek a Pinterestről származnak.

Teljes borító:

 


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In Top Ten Tuesday

Top Ten Tuesday #13 - Top 10 folytatás, amire már nem bírok várni

A Top Ten Tuesday című rovattal a The Broke and  the Bookish oldalon találkoztam szembe és nekem is megtetszett, így csatlakozom hozzá. A lényege, hogy minden kedden feldobnak egy témát a blogon és ahhoz csatlakozva a bloggerek is megmutathatják a kiszemeltjeiket, azaz a Top 10 listájukat.

Az eheti téma: Az a 10 sorozatfolytatás került fel a listára, amire már nem győzök várni és azonnal a kezem között akarom tudni a *drágaságot*

 A vér énekének a folytatására már abban a pillanatban vágytam, mikor elolvastam az első rész utolsó mondatát, de angolul valahogy nem akarózott elkezdeni egy ilyen vaskos könyvet. Úgyhogy most jelen pillanatban a Fumax kiadóra várok. Várok...és még mindig várok. 

A Riyria-krónikák befejező része se maradhatott le a listáról, de ez már az a kategória, hogy lehet nem bírom ki és elolvasom angolul.

 Ward alap. Már csak az Ulpiusnak kéne kiadnia.

Dan Wells egyike a kedvenc íróimnak, a Nem vagyok sorozatgyilkos sorozat pedig valami fenomenális, így egyértelműen itt a helye.

Már áradoztam egy sort arról, hogy mennyire örülök, hogy még is folytatják ezt a remek sorozatot magyarul, ezért hát természetesen én is beszerzem ezt a részt. Ha már hajlandó kiadni a kiadó, támogassam is.

 Már ha egyszer valaha is megjelenik, akkor nagyon fogok neki örülni...

Igaz, hogy még nem fejeztem be az előző részét se a sorozatnak, de ez nem akadályoz meg abban, hogy azonnal akarjak Lothaireről olvasni.

A Garaboncot imádtam, a Zsarátot meg utáltam, így kell a 3. rész is, hogy véleményt mondhassak a sorozatról is.

A Lorieni krónikák abba a kategóriába tartozik, ami ugyan nem a kedvenc sorozatom egyike, ennek ellenére mindig azonnal kell a folytatása.

Egy remek történelmi romantikus regényre vágyok mostanában és ha az első részét vesszük alapul, akkor ez egy remek választásnak tűnik.

Ez lenne a pillanatnyi tízes listám, de persze ez a kedvemtől és a legutóbbi olvasmányomtól függően nagyban változhat. Ti melyik könyvet várjátok a legjobban?

 

Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 5 pont Az Archívum fantasy Főnix Könyvműhely romantikus szellem Victoria Schwab YA

Victoria Schwab - Felszabadulás

Az Archívum #2


Mackenzie Bishop, az Őrzők egyike, akinek feladata, hogy megakadályozza az erőszakos Történeteket kijutását az Archívumból, nemrég kis híján maga is egy Történet keze között lelte halálát. Most pedig, amikor az új iskolában új tanév kezdődik, Mackenzie igyekszik új életet is kezdeni – és maga mögött hagyni a nyáron történteket. A továbblépés azonban nem könnyű – különösen akkor nem, ha az ember álmát a történtek és a Történetek kísértik. A múlt persze múlt és már nem okozhat több fájdalmat, amikor azonban egy rémálom Mackenzie ébren töltött perceiben is újra és újra felbukkant, az Őrző kénytelen eltűnődni azon, vajon tényleg annyira biztonságban van-e, mint gondolja.
Mindeközben emberek tűnnek el nyom nélkül, és látszólag az egyetlen közös bennük Mackenzie – aki ugyan biztos benne, hogy az Archívum többet tud, mint amennyit elárul, mielőtt azonban ezt bebizonyíthatná, ő maga válik az első számú gyanúsítottá. És ha Mac nem találja meg az igazi bűnöst, akkor mindent elveszíthet: nem csupán az Archívummal való kapcsolatát, hanem az emlékeit is – sőt, akár még az életét is. Vajon képes lesz-e Mackenzie kibogozni ezt a rejtélyt, mielőtt ő maga is végleg fennakadna az őrült történések hálójában?

********

Az első rész után óriási lelkesedéssel és nem kis elvárásokkal vágtam bele a folytatásba, így viszont elég nagy volt az esély a pofára esésnek, de szerencsére ezt ezúttal sikerült megúsznom. Habár azt se tudom mondani, hogy maradéktalanul elégedett lennék a folytatás alakulásával. De menjünk szép sorjában, majd erre is kitérek később.
"Az, hogy volt valamim és elveszítettem, sokkal kegyetlenebb, mintha soha nem lett volna semmim."
Már az előző részben ecseteltem, hogy mennyire eszméletlenül magával ragadó hangulatot és háttértörténetet sikerült megalkotnia az írónőnek, ami csak tovább tágult és vált egyre élőbbé ebben a részben. De még az előző részben főleg a cselekmény és a világ bemutatása állt a középpontban, addig itt Macre helyeződött a hangsúly. Nagyon sok mindenen kellett keresztülmennie és természetesen ezt nagyon nehéz számára megemészteni, főleg, hogy nem oszthatja meg senkivel pontosan miről is van szó. Kiemelném, hogy mennyire örülök ennek a húzásnak, mivel a legtöbb könyvből ez a szakasz kimarad, mintha a főszereplő olyan erős lenne, hogy vele ilyen nem történhet meg, vagy egyszerűen továbbsiklik a történet mintha nem is történt volna semmi traumatikus a főszereplővel. Persze említés szintjén még előkerül, de ezt a szakaszt mindig átugorjuk a hasonló könyvekben. Itt viszont nagyon élethűen lett ábrázolva, mindezt pedig úgy, hogy egyáltalán nem lett emiatt a cselekmény háttérbe szorítva. Pontosan meg tudta találni az írónő azt a keskeny ösvényt, amin végigmanőverezve megfelelő mélységű, de ugyanakkor akciókban és izgalmakban is bővelkedő regényt kaptunk a kezünkbe. Remekül ábrázolta az írónő a fiatal lány lelki küzdelmét, ahogy próbálja egyedül feldolgozni a traumát, miközben egyre mélyebbre süllyed lelkileg, míg kifelé próbálja mindezt palástolni.
"A bizalom olyan, mint a hit: az emberek hívőkké válhatnak tőle, de minden alkalommal, amikor elvész, egyre nehezebb lesz visszanyerni."
Roland - az írónő inspirációja
A trauma mély nyomott hagyott benne, ennek hála pedig kénytelen volt fejlődni, másképp látni a világot. Már az első részben sem éreztem Macet naivnak, vagy éppen ostobának - ez az egyik kedvencem a sorozatban - de így a 2. rész vége után visszatekintve tényleg naivnak tűnik. Ezt elérni pedig nem kis tehetség kell, hogy az olvasó is csak utólag jöjjön rá a karakterfejlődésre. Aztán ott van ugye az iskola téma is, amitől őszintén bevallva, rettegtem. Általánosságban elmondhatom, hogy már elegem van a YA könyvek "iskola-témájáról", mert mindig ugyan azokat a problémákat és klisé hegyeket kapom a pakkban. Itt szerencsére erről szó sem volt. Egyáltalán nem foglalkozott az iskola témával ilyen szinten az írónő, leginkább csak egy eszköz volt Mac normalitás utáni vágyának a szemléltetéséhez. Az apró, de mégis gyönyörű romantikus szál pedig igazán megédesíti az amúgy borús hangulatú könyvet, de szerencsére nem ez a fő szál, nem egy romantikus könyvről van szó. Mindenesetre Wesleyt imádom, annyira cuki volt.
"– Ijesztő tud lenni, ha valaki fontossá válik számunkra. Tudom én, Mac. Különösen akkor ijesztő, ha korábban már elveszítettünk valakit. Könnyű azt gondolni, hogy nem éri meg. Könnyű azt hinni, hogy az élet kevésbé lesz fájdalmas, ha nem törődünk másokkal. De nem élet az élet, ha nem törődünk senkivel."

Ami viszont nem tetszett, az a rejtély mibenléte, pontosabban kibenléte. Nem örültem mikor megjelent, de az is igaz, hogy így lehetősége lett Macnek mindent szépen lezárnia. Na igen, most gondolom ebből sok mindent értettetek, de nem akarom lelőni a poént, ezért ezt nem is fejte ki bővebben - de megemlíteni meg meg akartam, hogy tudjátok miért volt a dilemmám - ha meg elolvassátok, akkor meg tudni fogjátok miről beszélek.

Összességében tehát egy újabb remek könyvet olvashattam Victoria Schwabtól, ennek ellenére nem volt könnyű dolgom a pontozásnál. Sokáig gondolkoztam, hogy hány pontot is adjak erre a részre, mert úgy érzem, hogy nem érte el az első rész színvonalát, de ennek ellenére még így is nagyon szerettem újra ebbe a baljóslatú világba csöppenni Mac oldalán. Végül úgy döntöttem, hogy hála a mai engedékenységemnek, megérdemli az 5 pontot. 


5/5

Victoria Schwab
Borító: 3/5
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Wesley, Roland, Mac


Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 296.o.
Fordító: Hudácskó Brigitta
Műfaj: ifjúsági (YA), fantasy
Eredeti címe: The Unbound
Goodreads-es átlag: 4.40
Molyos átlag: 90%

Plusz:
Elvileg egy trilógiáról van szó, de a 3. rész megjelenéséről nincs hír, és az írónő is azt nyilatkozta, hogy még nem tudja milyen formában akarja befejezni a sorozatot, mert elvileg ez lett volna az utolsó rész. Így ennek megfelelően olyan lezárása van, amit szerintem lehet a végnek is tekinteni, ugyanakkor hagy nyitva szálakat a folytatáshoz. Én örülök a következő résznek, mert nem érzem erőltetettnek vagy éppen marketingfogásnak az új rész lehetőségét. 



Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments