Ben Aaronovitch - Soho felett a hold

Peter Grant #2

 

Peter Grant közrendőr hamar rájön, hogy a dzsessz-szaxofonos Cyrus Wilkinson nem szívroham áldozata lett. Valaki vagy valami a londoni Soho utcáit járja, és az a különleges képesség vonzza, amely elválasztja a nagy zenészeket az átlagosaktól. Petert nyomozása során felettese, Thomas Nightingale – Anglia utolsó bejegyzett varázslója – és Cyrus volt szeretője, az ellenállhatatlan Simone Fitzwilliam segíti. Miközben egyre jobban elmélyed az ügy felgöngyölítésében, bekerül a képbe egy zseniális trombitás, Richard „Lord” Grant is, aki egyébként Peter apja. A rendőrmunka már csak ilyen: többnyire rendfenntartás, időnként igazságszolgáltatás, és karrierenként egyszer talán bosszú.

**************

"A modern élet szomorú ismérve, hogy ha elég sokáig vezetsz, előbb-utóbb magad mögött hagyod Londont."

Jó volt visszacsöppenni Aaronovitch világába. Már az első oldalakon újra átélhettem a sorozat varázsát, ami az első rész alatt is elvarázsolt és feledhetetlen élményt nyújtott, miközben együtt barangoltam London utcáin Peter Granttel.  Ezúttal a Sohot ismerhettem meg részletesebben, miközben Peter tovább tágította a tudását London mágikus és misztikus oldalával kapcsolatban, mindezt persze a már jól ismert humoros és szarkasztikus narrálásban velem is megosztotta. Imádom, ahogy az író összefonja London történelmét, a hely varázsát a misztikummal és a krimivel egy egészen sajátságos stílust megteremtve, ami mindig tökéletes kikapcsolódást eredményez. Élvezetes olvasni a fantasys-krimis történetet, de nem ez teszi igazán élvezetessé számomra a történetet, hanem a tény, hogy mellette mennyi mindent megtudhatok Londonról. Persze mindezt humorosan és cseppet sem szájbarágósan, vagy éppen unalmasan tálalva, mert egyébként messzire hajítanám a könyvet, ha mindezt le akarná nyomni a torkomon.

– Nekem is van szignóm? – kérdeztem.
– Van bizony. Amikor dolgozik, ijesztően nagy esély van rá, hogy felgyullad valami.

Soho

Szeretem, ahogy értelmezi a mágiát és beépíti a technológia mellé, valamint jókat szoktam mosolyogni, mikor Peter kíváncsisága és vakmerősége különböző kísérletek formájában nyilvánul meg a mágia terén és erre hogyan reagál Nightingale. Ha már itt tartunk, kifejezetten szeretem Peter mesterét, nagyon szeretem, ahogy az újdonságokra reagál, ahogy megismeri a technológia vívmányait. Egyre jobb kapcsolat alakul ki közöttük, ami nem csak egyirányú tanulási folyamatot takar, mert Nightingale is tanul Petertől és külön szeretem, hogy nem lekezelő vele szemben. Sajnos ebben a részben azért az én ízlésemnek kicsit keveset szerepelt, de hát lábadozott. Szeretem, ahogy Peter tanulja a mágiát, de az tetszik igazán, hogy ez nem egyik pillanatról a másikra megy neki, hanem valóban nehéz feladat.

"Itt egy varázsige: Lux iactus scindere – mondjátok halkan, mondjátok hangosan, mondjátok meggyőződéssel egy vihar közepén drámai pózban… és semmi sem történik. Mert a szavak csak címkék a formához, amit az ember elméjében kell létrehozni: lux csinálja a fényt, és a scindere tartja meg egy helyben. Ha az ember jól csinálja, fényforrást hoz létre egy adott helyen. Ha rosszul csinálja, lyukat éget egy laborasztalba.
– Tudja, én ilyet még nem láttam – mondta Nightingale.
Még egyet fújtam a poroltóval az asztalra, aztán lehajoltam megnézni, hogy a padló az asztal alatt ép maradt-e. Az égésnyom meglátszott, de szerencsére kráter nem keletkezett.
– Állandóan elszabadul – panaszkodtam."

Amit kivetnivalóként említenék meg az a krimi szál "egyszerűsége". Nekem kicsit gyengére sikeredett, sőt azt külön nehezményeztem, hogy Peter szerelmi élete néhány helyen fontosabb lett a nyomozásnál. Persze tudom, hogy ez így adta meg a végső események komolyságát, így lehetett igazán átérezni, de annyira egyértelmű volt, hogy mi fog történni, hogy nem igazán váltott ki belőlem semmit. A szál, ami viszont nyitva maradt kellőképp felcsigázott, hogy mindenképp el akarjam olvasni a következő részt is.

Összességében tökéletes kikapcsolódást nyújtott az ünnepek alatt, jó választás volt este elalvás előttre, bár nem az a könyv, ami miatt hajnalig fent maradok "csak még egy oldal" címszóval.  Mindenképp ajánlom London rajongóinak, mert nagy élményt nyújthat, valamint azoknak is, akik szeretik az angol humort, de ha valaki egy szövevényes, jól felépített krimire vágyik, akkor nem feltétlen ezt adnám a kezébe. Mindenesetre ez remek mulatság volt!

4/5

London

Borító: 4/5
Történet: 4/5
Karakterek: 5/5

Kedvenc karakter: Peter, Nightingale

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 358.o.
Fordító: Pék Zoltán
Műfaj: krimi, fantasy
Eredeti címe: Moon Over Soho
Goodreads-es átlag: 4.08
Molyos átlag: - még nem olvasták elegen a százalék megadásához

>