Jennifer L. Armentrout - Eredet

Luxen #4

 

Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt.
Sikeresen behatoltak a Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.

Söpörje el, aki az útjába áll? Kérdés nélkül.

Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.

Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel. 
Katy számára csak a túlélés marad.

Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha igazodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémítőek, és amit elárulnak, felzaklató. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek? 
Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.

A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy?
Együtt maradnak egyáltalán?

*************

Igen! Na végre, erről beszéltem! 

Ezt vártam volna az előző résztől is, ez az a színvonal, ami miatt megszerettem a sorozatot annak idején. Persze nem tökéletes, de ezt a részt megint élveztem. Ráadásul olvasás közben jöttem rá, hogy igazából mi is volt a legnagyobb bajom az előző résszel. Egyszerűen butácska volt. Itt nem éreztem azt, hogy a történet megragad a YA szinten. 

"– Kezeket fel, és eszedbe ne jusson, hogy csillámpónivá változz nekem, szépfiú!"

Az Opál értékelésében már említettem, hogy valószínűleg jót fog tenni a sztorinak, ha Daemon és Katy kicsit külön lesznek és ez valóban be is következett. Katyt újra kedveltem, és nem éreztem egyszer sem, hogy bárminemű heves indulatot váltana ki belőlem, ráadásul visszakaptam a pimasz, nagyszájú, elbűvölően bunkó Daemont is, aki bármit megtenne Katyért. Nagyon jót tett a könyvnek a váltott nézőpont, bár néha éreztem Daemon szemszögénél, hogy ezt bizony nő írta, de hát na. Ki ne imádná ezt a pasit?!

"– És mi a terved? Hogyan hoznád ki? – kérdezte Luc kíváncsian.
Jó kérdés volt.
– Idáig még nem jutottam el.
Egy másodpercig csak nézett rám, aztán hangosan felnevetett.
– Jó terv, tetszik. Csak néhány apróság sikerülhet félre."

Maga a történet is izgalmas volt, most nem éreztem azt, hogy elalszok olvasás közben, sok akciójelent, izgalom és titok keveredett a lapokon, ráadásul sok új információt kaptunk, ami nagyon jót tett a történet hihetőbbé tételében. Szerettem, hogy nem félt meglépni az írónő bizonyos dolgokat - nem spoilerezek - így sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a helyzet, sokkal jobban megértettük mi olvasók és a szereplők is, hogy mi minden forog kockán és mennyit lehet veszíteni. Kellő mennyiségben keveredett a humor és a komolyság a könyvben, így téve könnyen emészthető olvasmánnyá. Az új karakter, Archer már az első néhány jelenetével megnyert magának és ráadásul nagyon tetszett ez az egész origines dolog a félelmetes gyerekekkel. A hideg is kirázott tőlük.

"A világot is felégetném, hogy megmentsem őt!"

Megint voltak benne hihetetlenül cukormázas jelenetek, de az eseményeket ismerve egyáltalán nem éreztem zavarónak vagy hihetetlennek, sőt kifejezetten szükségük volt rá Daemonéknak, hogy képesek legyenek tovább haladni. A végén lévő csavarral pedig elérte az írónő, hogy nagyon várjam a befejező részt és ne legyen számomra olyan egyértelmű, hogy fogja lezárni a történetet az emberiség szempontjából. Az, hogy  Daemonnal és Kattel mi fog történni, azt hiszem senkinek sem kérdés.

"Daemon Black még egy nyűgös sündisznónál is tüskésebb bírt lenni, bökős páncélja alatt azonban kedves volt, védelmező és hihetetlenül önzetlen."

Összességében sokkal jobban tetszett ez a rész, mint az előző és az első rész óta rengeteget fejlődött a sorozat. Már messze nem egy egyszerű tinirománc, kinőtte ezt a szerepet, akciódús világvége hangulatú könyvvé vált, ami "komolyabb" kérdéseket is taglal. Aminek persze én nem kis mértékben örülök. Ennek ellenére valahogy már nem érzek a sorozat iránt akkora rajongást. Lehet én változok ilyen ütemben, de valahogy úgy érzem, hogy már nem nyújtja azt, amit régen. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne élveztem volna az olvasást, amit az 5 pont is bizonyít.

U.i.: Nagyon tetszett az Angyali gonoszra való utalás a könyvben, bár azt a sorozatot még nem olvastam:

"Harmadszorra olvastam el az új nevemet, és még mindig nem hittem el. Valamiképpen ismerős volt.
– Anna Whitt?
– Én választottam a neveket – jelentkezett Dee ültében.
Kezdtem érteni.
– Mi a tiéd, Daemon?
Ő is kinyitott a tárcát, és elvigyorodott.
– Kaiden Rowe. Hm. Jól hangzik."

5/5

Borító: 5/5
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Daemon, Luc, Archer

Kiadó: Könyvmolyképző (Vörös pöttyös)
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 432.o.
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Műfaj:YA, paranormális romantikus
Eredeti címe: Origin
Goodreads-es átlag: 4.49
Molyos átlag: 97%

>