Rövid szünet

Hey there! 

Ez most egy jó rövid poszt lesz, amiben csak egy kis helyzetjelentést teszek. Mégpedig a következő 8-10 napban valószínűleg nem lesz új bejegyzés, vagy facebookos poszt, mert elutazok síelni. Addig is mindenkinek kellemes hetet és szurkoljatok, hogy essen a hó, ne kelljen hóágyúzni.  Az nem ugyanolyan! Meg persze, hogy ne törjem össze magam:)

Legközelebb március 2. hetében találkozunk és igyekszem majd hozni az elmaradásaimat is.

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

3 Comments

Azok a bizonyos elsők - book tag

Újabb book tag, mert még mindig el vagyok velük maradva, mint azt az előzőekben már fejtegettem. Ennek a kérdéssornak kissé félve, de nem kevésbé lelkesen álltam neki, hisz némely kérdés jó nagy kihívást jelent számomra. A taget pedig még egyszer nagyon szépen köszönöm Moncsycsynek az Egy képzelt világ titkai című blog szerkesztőjének.

1. Miről szólt az első blogbejegyzésed? Miről az utolsó?

Az első bejegyzés a blogon egy bemutatkozás volt a jövőbeni tervekkel kiegészítve, amit még hárman írtunk meg Nallával és Zsinával. Azóta sok minden változott, sajnos nekik nincs idejük a blogra - még ha olvasni ugyanannyit is olvasnak szerencsére - így azóta egyedül viszem. De persze nincs kőbe vésve, hogy a jövőben ne legyen tőlük is újra bejegyzés. Az utolsó bejegyzésem, pedig a Borítómánia rovat következő posztja volt.

2. Ki volt az első blogger, akitől olvastál? Ki az utolsó?

Már most feladta a leckét az első része, pedig még csak a 2. kérdésnél tartok...Nagyon régóta olvasok blogokat - nem csak könyves témában - de egy nagyon emlékezetes blog számomra Angelika blogja, ugyanis ez a blog volt az első, ami könyves témájú és én elkezdtem rendszeresen követni. Az utolsó blogot éppen a poszt megírása előtt nyitottam meg: PuPilla Olvas.

3. Melyik volt az első könyv, aminek a megvásárlására emlékszel? Melyik az utolsó?

Az első könyv, amit én vásároltam meg - értsd nem kaptam, vagy nem anya vette meg nekem - az Thomas Brezina egy könyve volt. Sajnos arra már nem emlékszem melyik, de ez egy elég emlékezetes eset volt, mert már akkor hoztam a formám. Az utolsó könyvet, az Ascalon kísérteteit pedig egy akció keretein belül vettem meg, mert már régóta piszkálta a fantáziám.

4. Melyik volt az első könyv, amit teljesen egyedül olvastál el? Melyik könyvet olvastad utoljára?

Na ez is egy szép kérdés. Az első könyv, amit egyedül olvastam el biztos, hogy egy mesekönyv volt. Tudnillik, amikor kicsi voltam nagyon sok mesét olvastak nekem fel a szüleim és a rokonaim - imádtam őket hallgatni és szép kis patáliát tudtam csapni, ha elmaradt esténként - és mindig is szerettem volna, ha én is el tudnám őket olvasni. Szinte varázslatszámba ment számomra ez a képesség akkoriban.  Így megfogadtam, hogy a lehető legelső alkalommal el is olvasom egyedül. Ez pedig valahogy megmaradt bennem az évek múltával is. Az utolsó könyv pedig...most arra gondol, hogy már befejezett könyv, vagy, arra, amit utoljára kinyitottam? Mert ha az első kategória, akkor a Méreghercegnő, ha a második akkor ennek a 2. része, az Endless Knight. 

5. Melyik volt az első disztópia, amit olvastál? Melyik az utolsó?

A legelső disztópiám "divatosan" Az éhezők viadala volt - igen, számomra is ezzel a könyvvel indult útjára ez a műfaj - a legutolsó pedig ahogy nézem jó régen volt már. Már majdnem egy éve olvastam a Csontszüretet. Úgy látom eléggé elhanyagoltam a műfajt, azt hiszem ideje lesz végre a tervezett könyveket előrébb hozni. 

6. Mi volt az első paranormál romantikus, amit olvastál? Mi az utolsó?

A legelső paranormális könyvem Wardtól volt az Éjsötét szerető, aminek hatására visszavonhatatlanul magába szippantott a sorozat és a műfaj is. Az ezt követő évben szinte csak ilyen műfajú könyveket olvastam és bedaráltam az összes magyarul elérhető könyvet. De ahogy látom mostanában viszont már nem olvastam annyit - pont valamelyik nap mondtam Nallának, hogy már hiányoznak, úgyhogy majd megint nekiállok - az utolsó a Tigrisvadászat volt jó régen. Bár ez nem egy tipikus paranormális romantikus regény. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy számomra a YA/NA kategóriák paranormális regényei nem tartoznak ebbe a műfajba még ha sokan bele is sorolják őket.

7. Melyik volt az első könyv, amin sírtál? Melyik az utolsó?

Az első könyv, amin sírtam? Jó kérdés...Könyvre nem emlékszem, de ha lehet filmet is hozni, akkor a Vuk. Ez az emlék valahogy bennem maradt, hogy milyen szomorú volt a kis róka, mikor egyedül maradt. Aztán...itt még az utolsó is feladja a leckét, mert nem vagyok az a könnyen sírós fajta...muszáj utána néznem. Ahogy néztem utoljára a Csillagainkban a hiba volt, ami meg tudott ríkatni. Pedig tényleg többször is átnéztem az olvasásaimat, hogy ne megint ezt a könyvet hozzam. Ez van. 

8. Melyik volt az első sorozat, amit befejeztél? Melyik az utolsó?

Az első sorozat, amit befejeztem az Meg Cabot egyik sorozata volt. Igazság szerint nem nagyon emlékszem, hogy az ő könyveit milyen sorrendben olvastam. Ugyan nem ez volt az első sorozat, amit olvastam, de rengeteget még máig se fejeztek be. A legutolsó pedig a Nem akarlak megölni. És habár lesz folytatása, de az már egy új trilógiának tekinthető, így befejeztem. De igazság szerint rengeteg sorozatom van, amit be kéne fejezni, de még több, amit még az író se fejezett be. 

9. Melyik volt az első könyv, amit nem tudtál befejezni? Melyik az utolsó?

Az első/utolsó könyv, amit nem tudtam befejezni? Nem emlékszem, mert ha elkezdek egy könyvet, akkor végigolvasom még ha sz@r is. Lásd pl a Megigézve. Bár ha belevesszük a kötelező olvasmányokat is, akkor viszont volt rendesen. A legelső az Aranyember volt azt hiszem, de nem olvastam el a Szigeti veszedelmet se, vagy a Kőszívű ember fiait. De ezeken kívül is mondhatnék még kötelezőt. Nem nagyon olvastam el őket. 

Szokás szerint bárki viheti a taget, de a kérdésekre a válaszokat szívesen fogadom kommentben/levélben is. Kihívottaim is lesznek, hogy ne csak én gondolkozzak ennyit: 

Bélabá

Üstökös

Rea

RavenS

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

2 Comments

Borítómánia - "Látlak téged"

Engem mindig magával tud ragadni egy borító, ha a rajta szereplő személy a "szemembe néz". Ettől valahogy úgy érzem, mintha a könyvből tekintene ki rám és sokkal közelibbnek érzem őt magamhoz, mintha bármelyik pillanatban foghatja magát és kiléphetne elém. Nem tudom, hogy ezzel mások is vannak-e így, vagy csak a személyes hülyeségem látásmódom, mindenesetre a következőkben ilyen témájú borítókat láthattok.

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

4 Comments

Kresley Cole - Méreghercegnő

Az Arkánum Krónikák #1

A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?
Kiben bízhat Evie?

**************

Most már hivatalos, hogy Cole nem tud nekem csalódást okozni! 

Ez valami fantasztikus volt. Bár az elején még kissé bizonytalanul lépkedtem ebben az ismeretlen, könyörtelen, ugyanakkor hívogató világban, de hamar kitárult előttem és felfedte titkait. De csak mértékkel, hisz szereti megtartani a titokzatosságát. Elvégre az Arkánumok lételeme a titok.

"Voltak, akik zsákosokká alakultak – fertőző, zombiszerű lényekké, amiket csillapíthatatlan szomjúság sújtott, és nem szerették a napfényt. Van, aki hemofágnak hívja őket, mert vért isznak. Szerintem bármit megisznak, de víz híján az emberek ellen fordultak, mert csak a folyadékforrást látják bennük."

Nem egy szokványos YA könyv, ezt pedig elmondhatatlanul értékeltem. Persze néhány visszatérő eleme a műfajnak felfedezhető benne, de olvasás közben mégis úgy éreztem, hogy Cole nem fél komolyabban venni a közönségét, és csak azért mert az ifjúságnak ír, nem nézi őket hülyének. Ami szerintem alap lenne, de sajnos manapság már ezt nem lehet készpénznek venni. A világ, amit megalkotott szép lassan ejtett rabul, még végül azon kaptam magam, hogy nem ereszt. Mint a rózsa, ami megbabonáz szépségével és már túl késő, mikor észreveszed a tüskéket. És nem véletlenül használtam ezt a hasonlatot, hisz azon felül, hogy tökéletesen leírja az érzést, amit kiváltott belőlem a könyv, még helytálló is, hisz Evie egyik fegyverévé válik idővel. Bizony, mert nem elég, hogy jó mesélő az írónő, de nem restelli ötvözni a műfajokat, így megteremtett egy apokaliptikus világot, amit a Villanás, a Nap felperzselt és ötvözte ezt egy kis fantasyval a megelevenedő tarot kártyákat használva alapul. Ezen felül maga a szerkezete is elősegíti a könyv élvezhetőségét, hisz óriási kontrasztot eredményez, hogy olvashatjuk a katasztrófa előtti életet is. Nagyon jó ötlet volt, hogy már ekkor megismerhettük Eviet, még ha ezt csak utólag is tudom bizonyossággal állítani. De akkor már térjünk is rá a karakterekre és ott bővebben kifejtem ezt.

Kresley Cole nagy erőssége - az egyedi világ megalkotásán túl - az érdekes és kidolgozott karakterek megformálása. Már a Halhatatlanok alkonyat után sorozatában is szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy a megteremtett karakterek és a szép lassan kibontakozó világ nem ereszt még nem fedezted fel teljesen. Azonban itt nem teljesen ez volt a helyzet, mivel a könyv első 100 oldala kissé nehézkesen indult számomra. Ez pedig a főszereplő, Evie miatt volt. Meg ekkor még a világ is "normális" volt.  Egyáltalán nem egy szokványos főszereplő, sőt az elején kifejezetten idegesített az elkényeztetett, naiv pompomlány, de ez is volt a cél. Hisz csak így volt igazán érzékletes az a hatalmas fejlődés a személyiségében, aminek köszönhetően a képességeit szép lassan felfedező túlélővé válik. Ráadásul remekül szemléltette rajta keresztül az írónő, hogy az értékek és minden más is megváltozott az új világban. Amit viszont már itt is nagyon szerettem a főszereplővel kapcsolatban az a lélektani szál volt. Nagyon jól lett ábrázolva Evie minden egyes lelki mozzanata, ahogy próbál rájönni, hogy amit lát az a valóság, vagy tényleg megőrült. Nem volt elbagatelizálva és teljesen élet- és karakterhűen reagált az új helyzetekre.

 "Nem vagyok haszontalan kiscsaj, cajun, hanem egy sérült lány. És ha tudnád, mi folyik az elmémben, keresztet vetnél, és elfutnál az ellenkező irányba."

Evien kívül még megismerhettük a szerelmi szál másik résztvevőjét Jacksont is. Aki szintén egy hmm...érdekes személyiség. Ő az ügyeletes rosszfiú, aki csak a katasztrófa után mutatja meg igazán, hogy milyen túlélő jellem. Messze nem a 'megláttalak és megszerettelek', vagy 'az ellentétek vonzzák egymást' kategóriába tartoznak ők ketten, hisz a könyv jó nagy részében ki nem állhatják egymást. És ezt szerettem, mert nagyon hitelessé tette számomra a kapcsolatukat. Ennek ellenére én nem tudtam megkedvelni, sőt sokszor egyszerűen csak bunkó, kanos, seggfej volt és ezt nem tudta elfelejtetni velem, mikor néha kedves is volt Evievel. Továbbá valami nagyon bűzlik, úgy érzem lesz még itt pár csavar vele kapcsolatban. Rajta kívül lesz még pár érdekes karakter a könyv során, de róluk nem ejtenék több szót, hisz akkor jó pár poént lelőnék.

Izgalomból se nagyon van hiány, bár már most el tudom mondani, mivel olvasom a 2. részt, hogy ez még csak nagyon bevezető kötet ahhoz képest. Továbbá igazi WTF élményt nyújt a vége, mikor a két szál összeér és rájövünk, hogy minket is csőbe húztak. Bár Evie kiléte nem volt nagy meglepetés, de így is badass pillanatot tudott okozni. És saját tapasztalatból tanulva mindenkit figyelmeztetek, hogy habár nincs égbekiáltó függővége, de én azonnal akartam olvasni a következő részt. Szóval ha ezt nem teheted meg az angol könyvvel, akkor érdemes lesz megvárni, még kijön a következő magyarul.

Összességében megint levett a lábamról Kresley Cole és megmutatta, hogy YA könyvet is tud írni. Mindenkinek ajánlom, aki egy nem hétköznapi poszt-apokaliptikus könyvet akar olvasni egyedi fantasy elemekkel megbolondítva. Érdemes elmerülni ebben a sorozatban.

5/5

Puhaborítós verzió

Borító: 4/5 - nem szeretem mikor ennyire nem egyezik a karakterekkel a borítón lévő kép. Legalábbis én nagyon nem így képzeltem őket.
Történet: 5/5
Karakterek: 4,5/5 - azért Evie és Jack is ki tudott néha akasztani
Kedvenc karakter: Matthew, Finn

Kiadó: Könyvmolyképző (Vörös pöttyös)
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 476.o.
Fordító: Szoboszlay Anna
Műfaj: poszt-apokaliptikus, fantasy, YA
Eredeti címe: Poison Princess
Goodreads-es átlag: 4.16
Molyos átlag: 93%
Képek a Pinterestről származnak. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

2 Comments

Laurell K. Hamilton - Borzongató fény

Merry Gentry #9

Merry Gentry, ex-magánnyomozó, jelenleg teljes állású hercegnő tudta, hogy ősei között termékenység Istennők is voltak, de csak akkor kezdte megérteni, mit is jelent ez valójában, amikor kiderült, hogy hármas ikreket vár. A terméketlenség évszázadok óta sújtotta a faerie legfelsőbb köreinek tagjait. Most az udvartartások nemesei jönnek a Nyugati Tájak Los Angeles nevű városába Merry-nek és szeretőinek udvarolni, mert bármit megtennének azért, hogy utódjuk születhessen.
Taranis, a Fény és Illúzió Királya sokkal veszélyesebbnek bizonyult. Megpróbálta elcsábítani Merry-t, és miután kudarcot vallott, megerőszakolta. Ezt követően az emberek bíróságához fordult, megpróbált láthatást kikényszeríteni, arra hivatkozva, hogy a babák egyikének ő az apja. Bár Meredith tudja, már várandós volt, amikor a férfi magáévá tette, ezt bizonyítani jelenleg lehetetlenség.
Annak érdekében, hogy ő és a babák is megmeneküljenek Taranistől, a faerie legveszélyesebb fegyvereit fogja bevetni: a Sötétség néven ismert harcost, a Gyilkos Fagyot és a rémálmok egy királyát. Ők mind a szeretői, a legkedvesebb szerelmei, és szembe fognak szállni a faerie leghatalmasabb udvaraival, miközben arra is törekedniük kell, hogy megvédjék Los Angeles ártatlan polgárainak életét, nehogy járulékos veszteségként írják le őket.

************

Már lassan hetek óta ülök a kritika felett, és még mindig nem jutottam tovább az 'A...Ö...Hmmm...ez...' állapoton, ami viszont már tarthatatlan, mert "csakazértis" is írok róla kritikát, nehogy már kifogjon rajtam! Ennek az elhatározásnak az ellenére egyszerűen nem tudom mit írjak. Talán mert cselekmény nem nagyon volt a könyvben? Persze, akkor lehet róla írni lehúzó kritikát, nem? Úgy is szeretitek olvasni őket. Hát nem, mivel ennek ellenére szerettem olvasni a könyvet. Egy dolog biztos, Hamilton igazi mestere az ambivalens érzelemkeltésnek.

Talán kezdjük azzal, hogy a cselekményét a sorozatnak igazából sose szerettem különösebben. Még a legjobb pillanataiban se volt tökéletes a sorozat, engem mégis elvarázsolt. Méghozzá a világ, amit Hamilton megteremtett, amit apró részletességgel tett élővé és lélegzővé, aminek hála olyan érzésem volt olvasás közben, mintha beléphetnék a könyv lapjain keresztül az Udvartartások egyikébe. Ezért hát nem is nagyon számítottam lebilincselő és izgalmas történetre, de azért meglepődtem, hogy semmilyen cselekménye nem volt. Csak és kizárólag az érzelmeken volt a hangsúly.

Ami alapjáraton szintén nem probléma, de mégse lehettem maradéktalanul elégedett, mert néhol oldalakon keresztül olyan piti problémát taglaltunk, hogy nem is értettem miért kell erről ennyit beszélni. Ráadásul jellemző volt, hogy tök fölöslegesen futottak köröket olyan konfliktusok körül, amik még be sem következtek, csak hogy elérjenek a kiindulópontba. Régen kifejezetten szerettem ezeket a politikai kérdéseket és intrikákat, de itt valahogy csak fárasztott. Sőt mi több, egyfolytában ismételt is az írónő, ami egy bizonyos szintig érthető és elvárható, elvégre elég rég jelent meg az előző rész, így nem árt egy kis frissítés, de az sem állapot, hogy a könyv kb negyedét csak ezek a memóriafrissítések teszik ki. Sőt találkoztam olyan bekezdéssel is, amit szó szerint olvastam már valamelyik előző részben. Továbbá a folyamatos feszültségkeltés az agyamra ment Taranisszal kapcsolatban, ami a végén ráadásul kiábrándító módon lett elintézve. Olyan erős harcosok vannak Merry mellett, akiktől évszázadokig rettegtek, de nem tesznek semmit csak dumálnak? Mikor a kisbabákat fenyegetik?!

Ugyanakkor szerettem olvasni a megszületett babákról - csak és kizárólag ennyiről szólt a könyv, úgyhogy bajban is lettem volna ha nem - és olyan problémákat vetett fel az írónő ezen a téren, ami teljesen hétköznapi lehet a fiatal, első gyermekes anyák számára. Persze ezen felül voltak olyan kérdések, amikkel nem igen találkozhatunk a mindennapokban. Például, hogyan tanítjuk meg a pár napos kisbabánknak, hogy az emberek elméjét befolyásolni rossz dolog? Persze, ha valakinek már volt ilyen problémája, akkor nem szóltam. Szóval összességében ez a szál átgondoltan és kidolgozottan lett beleépítve a könyvbe. Az viszont számomra nagyon furcsa volt, hogy dajkák vigyáznak a gyerekekre, mikor ennyi szülő van. Bár ez lehet csak egyéni problémám. Igen, az apák számát még mindig nem emésztettem meg.

Amiért viszont nagyon kiakadtam az SPOILER! Sholto volt. Igazából az elején örültem, hogy végre történik valami, még ha úgy is érkezett az egész, mint derült égből a villámcsapás, de aztán olyan semmilyen módon lett elintézve az egész, mintha egy teljesen érdektelen mellékszereplő halt volna meg! Semmi nem történt utána, ezzel pedig elérte az írónő, hogy semmiségnek tűnjön a veszte. SPOILER VÉGE!

Összességében ezen a részen már nagyon látszik, hogy be kellett volna már fejezni ezt a sorozatot. Az írónő már nem mutat semmi újat, csak a régieket ismétli, holott igazából lenne benne egy csomó potenciál, de persze ehhez az kéne, hogy teljesen másra helyeződjön a hangsúly. Ami nem hinném, hogy meg fog történni, pedig ez a csodálatos varázslatokkal és tündérekkel benépesített világ még nagyon sok meglepetést tartogathatna. Ennek ellenére - tudva, hogy ez nem igen fog bekövetkezni - azt tanácsolom az írónőnek Hu, mintha olvasná! hogy engedje el ezt a sorozatot és békében váljon el a szereplőktől, mert ha sokáig húzza, ez nem nagyon fog sikerülni. Végül 3,5 csillagot adok, mert hiányzott ez a bagázs, de lehet, hogy nem érdemelne ennyit.

3,5/5

Eredeti borító

Borító: 5*/5 - gyönyörű, hófehér, letisztult. Egyszerűen imádom, fantasztikusak a sorozat borítói.
Történet: 2/5 - sajnos nem nagyon volt
Karakterek: 4,5/5
Kedvenc karakter: Fagy, Doyle, Royce

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 384.o.
Fordító: Hodász Eszter
Műfaj: urban fantasy, romantikus
Eredeti címe: A Shiver of Light
Goodreads-es átlag: 3.55
Molyos átlag: 79%
Képek a Pinterestről származnak. 

Plusz:

Érdekesség lehet a könyvvel kapcsolatban, hogy eközött a rész között, és az Isteni vétkek között 5 év telt el, mivel legelőször úgy volt, hogy az írónő befejezi a sorozatot azzal a regénnyel. Aztán később meggondolta magát az olvasók unszolására és 5 évvel később - tavaly - megkapták a következő részt. Azt még nem tudom, hogy mikorra várható a következő rész, vagy egyáltalán lesz-e, de szerintem még nem ért véget Merry kalandja. Persze az már más kérdés, hogy ennek van aki örül és van aki nem. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Középpontban a karakterek - újabb book tag

Már megint bezsebeltem pár book taget, amiket csak halogattam megcsinálni, így rendesen fel is gyűltek. Pedig szeretem őket kitöltögetni.  Ezt orvosolandó, itt is van az első, amit még egyszer nagyon szépen köszönök Inn-nek, aki az Inn könyvkuckója blogot írja.

Ki a legkickassebb karakter?

Hát...hmm...köszönöm. Már az első kérdés feladja a leckét, még ha párszor már fel is tették, legfeljebb más formában. A női oldalról már többször válaszoltam és több poszt is született, de most nézzük a pasikat. Ami őszintén sokkal nehezebb, mint gondoltam. Van egy pár igazán badass pasi, akit megismerhettem olvasmányaim során. Ezek közül egy? Legyen Acheron Sherrylin Kenyon sorozatából, mert talán őt lenne a legszerencsétlenebb feldühítenie bárkinek is. Persze jó pár trónkövetelő is akad még. 

Melyik karaktert utálod a legjobban?

Erre a kérdésre már válaszoltam az Olympus istenei book tagben Hádésznál. De sajnos ezekből a karakterekből is van pár, bár lényegesen kevesebb, mint az előző kategóriából. 

Kivel randiznál?

Ö...viccelsz? Mond, hogy csak viccelsz?! Jesszusom, még is hogy választanék egyetlen pasit?! Ez azt hiszem sok mindent elmond a mennyiségről, mennyi jó pasival találkoztam már a könyvekben. Jó, lehet csalás, van nem tudom minek számít az ilyen - annyira nem is érdekel - de ezt a kérdést hagyjuk.

Ha bármilyen tulajdonságot megváltoztathatnál egy karakterben, mi lenne az?

Ez a kérdés elég nagy mozgásteret ad, hisz azt választok, akit csak akarok. Nézzük: legyen az utolsó olvasmányom, ami nem más, mint J. Lynntől a Várok rád. Azon belül is Avery - a főszereplő - aki meglehetősen lassú tudott lenni a dolgok felismerésében, így ezt szívesen megváltoztatnám benne. Meg úgy általánosságban kissé gyerekes tudott lenni, de szerencsére ezen saját maga változtatott a könyv során, így nem szólok egy rossz szót sem. Habár így visszagondolva, lehet mégse változtatnám meg, bármennyire is kiakasztó tudott lenni az adott pillanatban, hisz így lett nagyon emberi.

Melyik karakter hozta a legrosszabb döntéseket, amik egyébként nem befolyásolták a sztorit?

Miért fontos az, hogy ne befolyásolják a történetet a döntései? Meg mégis kinek a döntései nem befolyásolják a cselekményt? Most itt mellékszereplőre gondol? De hát ők is ott vannak valamiért nem? Csak befolyásolják a történetet. Hmm ezen még gondolkodnom kell...Megvan! Rentai Renáta. Rosszabbnál, rosszabb döntéseket hozott, amik után csak fogtam a fejem, miközben ő bőgött, de igazából egyik döntése se nagyon befolyásolta az eseményeket. Visszatekintve leginkább önmagában szenvedett.

Melyik karakter a legjobb gonosz, akit imádsz gyűlölni?

Muhaha, ez jó kérdés. Nagyon szeretem a jól megformázott gonosz vagy éppen antihős karaktereket. Már annak idején Voldemortot is szerettem, mikor elkezdtük megismerni a múltját és összeállt Tom Denem személyisége. Érdekes volt. Úgyhogy mivel ő volt az első gonosz karakter akit megszerettem és utáltam is rendesen, így maradjunk nála.

Kedvenc mellékszereplőd?

Hú, megint egy szép kérdés, aminél jó pár karaktert meg kellett versenyeztetnem. Kapásból beugrott Nüx a Halhatatlanok alkonyat után sorozatból, de ott van Vlad is a Cat&Bonesból tudom hogy van saját sorozata, de még Oberont se nagyon hagyhatom ki a Vas-druida krónikáiból. De persze rajtuk kívül is van még jó pár kedvencem.

Kedvenc könyvbéli kapcsolatod? (nem feltétlen romantikus)

Ha már kaptam ezt a lehetőséget, akkor most nem romantikus értelemben nézem a kérdést. Ha két ember kapcsolatánál maradunk, akkor az egyik legemlékezetesebb az a Riyria krónikákban a két tolvaj barátsága, ha még ezen is túl megyünk akkor Eragon és sárkánya Saphira kapcsolatát is muszáj megemlítenem, ami egyértelműen a sorozat legkiemelkedőbb értéke.

A legerősebb karakter?

Itt most a személyiséget nézem, mert egyébként szinte ugyan az lenne, mint az első kérdés. Így pedig Mark kapta az első helyet A marsiból, mert komolyan ki lett volna képes arra, amit ő tett.

Kedvenc főhős?

Annyi könyvet olvastam már, hogy lehetne erre válaszolni? Ebben az esetben - hogy saját magamnak könnyítsek - olyanokat emelnék ki, akik inkább egyediek voltak és érdekes volt a fejükben lenni, én pedig ezért szerettem őket. Így pedig Jorg a Széthullott birodalomból és Dan Wells Nem vagyok sorozatgyilkos trilógiájából John.

Nem emelnék ki külön senkit, de a jól megszokott módon nyugodtan viheti bárki.

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Borítómánia #42 - az a bizonyos rózsaszín köd

Engedve barátnőm romantikus hangulatának, amiben már vagy egy hete "szenved" ezen a héten egy kis ártatlan, rózsaszín ködöt engedtem beszivárogni a blog berkeibe. Mert néha ez is jól esik. Egyeseknek.

Ti hogy álltok a Valentin-naphoz? Szeretitek, vagy messzire kerülitek még a gondolatát is?

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

3 Comments

"Waiting On Wednesday" #50 - End of Days (Angelfall #3)

Hogy miről van szó? Ez egy várható megjelenéseket bemutató rovat, amit Jill indított el. Egy általad várt könyvet kell bemutatni, majd a bejegyzést linkelni Jill aktuális blogbejegyzésénél. (Megsúgom, hogy érdemes felkeresni a blogját, mert hétről-hétre rengeteg friss megjelenésről szerezhettek itt tudomást.)

Vannak könyvek, amiknek a folytatásáért a falat kaparod és számolod az órákat, mikor tudhatod végre a kezedben a drágaságod. Ismerős? Számomra ilyen kategória ez a könyv, ami nélkül már elvonási tüneteket produkálok, pedig hol van még a május? Remélem nem fogják még tologatni!

Várható megjelenés: 2015. 05. 12.

Kiadja: Skyscape

Műfaj: poszt-apokaliptikus

Sorozat ITT

Susan Ee - End of Days (Angelfall #3)

After a daring escape from the angels, Penryn and Raffe are on the run. They’re both desperate to find a doctor who can reverse the twisted changes inflicted by the angels on Raffe and Penryn’s sister. As they set off in search of answers, a startling revelation about Raffe’s past unleashes dark forces that threaten them all.

When the angels release an apocalyptic nightmare onto humans, both sides are set on a path toward war. As unlikely alliances form and strategies shift, who will emerge victorious? Forced to pick sides in the fight for control of the earthly realm, Raffe and Penryn must choose: Their own kind, or each other?

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments