J. Lynn (Jennifer L. Armentrout) - Várok rád

Várok rád #1

A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét.
Vannak dolgok, amiket meg kell élni…
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait.
Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba…
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa?
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…

*************

Lassan már egy hónapja ülök ezen a bejegyzésen, ami finoman szólva kezd abszurd lenni, de egyszerűen képtelen vagyok egy normális posztot megírni.  Leginkább az a problémám, hogy egy tipikus NA regényről van szó, egy újabb sablon-sztori két lelkileg sérült fiatal egymásra találásáról. Persze ezt vártam, úgyhogy ez nem ért meglepetésül, és nem is panaszkodásnak szántam, de újdonságokat már nem nagyon tudok ezekről a hasonszőrű könyvekről írni, csak magamat ismétlem, ami meg meglehetősen zavaró számomra. Mindenesetre most márt nekifogok, lesz, ami lesz alapon, mert úgy érzem, hogy egy posztot mindenképp megérdemel. És nem fog ki rajtam! *blogger-büszkeség*

Azt viszont már most le kell szögeznem, hogy tetszett a könyv - összességben, de erre később kitérek bővebben is - mert hiába lerágott csont a cselekmény, de Jennifer L. Armentrout/J. Lynn ismét bebizonyította, hogy tud írni. Az írónő tudja hogyan kell közvetlen hangvételű, vicces, de ugyanakkor ha kell mellbevágóan őszintén átadni a történetet, ez a stílus pedig tökéletesen passzolt ehhez a keserédes történethez. A karakterábrázolás rendben volt, bár a főhősnőnek, Averynek nem sikerült magát a szívembe lopnia, és enyhén szólva lassú teremtés kissé gyenge jellemmel, de végig ennek a megalkotott személyiségnek megfelelően reagált a történésekre, nem fordult ki a karakteréből, így az egész hiteles lett, ráadásul fejlődött is - ami nem mellesleg nagyon ráfért - így a végére már egész életképes lett. Jó ez csúnya volt, még tőlem is. Annak fényében, hogy mi történet vele - bár szerintem a családi háttere volt az igazi tragédia - a viselkedésének egy része érthető és én is toleránsabb voltam felé, de azt hiszem pont az a baj, hogy ebben a műfajban már az összes főhősnő ezzel a traumával indul én pedig már nem tudom komolyan venni. Úgy érzem elbagatelizálják ezt a komoly témát, csak azért mert ez most a divat és benne kell lennie az összes romantikus könyvben. Kicsit több komolyságot és eredetiséget, valamint kevesebb "biztonsági játékot" el tudnék viselni, köszönöm szépen.

"Nincs semmi, ami biztosabban jelezhetné, ha egy kapcsolat komolyabb szintre lépett, mint amikor az egyik fél hagyja, hogy a másik teknőse az ő padlóján mászkáljon."

Aztán ott van a főhősünk Cam, aki igazából az egész regény fénypontja volt a számomra. Nem volt tökéletes, néhány helyzetben kissé visszásan reagált, de hát mégis csak egy huszonéves fiatal. Nem várhatok el tőle és nem is akarok tökéletességet, mert így volt élő-lélegző pasi. De még milyen pasi!  Dögös, vicces, édes, megértő, mennyei sütiket süt - ez nálam vagy 100 plusz pont, mert én utálok főzni! - és nem mellesleg van egy Raffaello nevű teknőce. Én olvadoztam mikor megjelent a kis teknőssel! Ráadásul már szinte szuperképességnek számító türelemmel született, hisz képes volt a főhősnőre ennyit várni! És komolyan, itt nem túlzok, mikor azt mondom, hogy sokat kellett várnia. Nem véletlen a cím, ám.

"Az agyam azt üvöltötte, rettenetesen rossz ötlet, de azt mondtam az agyamnak, hogy fogja be, mert szinte soha nem ad jó tanácsokat."

És itt jön az egyik nagy problémám. Túl hosszú a könyv. Vagyis a hosszával nem lenne gond, ha a 2/3-a nem abból állni, hogy Avery tagad, menekül majd szenved, mindeközben Cam édes, megértő és vár. Ugyan nagyon imponált még számomra is, hogy milyen kitartó volt Cam, de mindezt Avery gondolatain keresztül "néztem" végig, így kissé sok volt. Talán, ha váltott nézőpont lett volna. Az elején konkrétan unatkoztam. Márpedig ez nem túl jó egy könyvnél. Aztán ott voltak még a mellékszereplők is. Nem mindegyik, de Avery barátai nem voltak mások, mint két lábon járó sztereotípiák, ráadásul a kötelező meleg barát elem is ki lett pipálva. De még csak nem is igazán nevezhető barátnak, mert ilyen barát mellett nem igen kellenek az embernek ellenségek. Hihetetlen módon irritált.

A romantikus szál szépen lett felépítve - mégha nem kissé el is lett húzva - őszintének és hétköznapinak tűnt, így könnyű elképzelni, hogy bármikor megtörténhet akár veled is. Ez pedig nem egy rossz érzés, Camből kiindulva. Nagyon édesek az évődéseik és nevetéseik, igazi első szerelem érzés, bár szerencsére már továbbjutunk a csóknál, hála a new adult kategóriának. 

Összességében ez egy kifejezetten jobb kategóriába tartozó new adult regény, - bárcsak az eleje rövidebb lett volna -  amit mindenképp ajánlok a műfaj kedvelőinek, azoknak, akik szerették a Luxen sorozatot és Daemont, valamint a romantikára vágyó olvasóknak. Láttam, hogy megjelent a regény Cam szemszögéből is Trust In Me címmel, amire nagyon kíváncsi vagyok, mert nem mindennapi élmény lehet Cam fejében lenni. 

U.i.: jó hosszú poszt lett, ahhoz képest, hogy az elején nem tudtam mit írni:)

4/5

Cam szemszögéből

Borító: 5/5
Történet: 4/5
Karakterek: 4,5/5 - Cam érdemel egy fél pontot pluszba
Kedvenc karakter: Cam

Kiadó: Könyvmolyképző (Rubin pöttyös)
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 496.o.
Fordító: Császár László
Műfaj: new adult, romantikus
Eredeti címe: Wait for You
Goodreads-es átlag: 4.23
Molyos átlag: 89%
Képek a Pinterestről származnak.
A sorozat részei megtekinthetőek a könyvek fül alatt. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Kelly Oram - Szívzűterápia strébereknek

"Az itt olvasható naplóban tudományos megfigyelésre alapozva ismertetem, hogyan gyógyulhatunk ki a szerelmi bánatból."

Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…

**************

 "…ha egy lány megengedi, hogy magadhoz öleld, amikor az élete darabokra törik, pedig te tök pucér vagy, akkor attól fogva valahogy másképp nézel rá."

Ez egy rendkívül édes, romantikus tiniregény, aminek az olvasása közben végig bazsalyogtam. Pont erre volt most szükségem a biokémia magolás végtelennek tűnő folyamatába iktatott szünetében, mert rövid volt, édes és a meseszerű, vagyis teljesen kikapcsolta az agyam arra a 2 órára. Őszintén bevallom, hogy csak és kizárólag a címe miatt olvastam el, ami annyira telitalálat lett, hogy rögtön felkeltett az érdeklődésem. Ez egyébként jellemző a LOL könyvekre, például Marni Bates könyveinek a címe is sokkal jobbak magyarul, mint eredetiben.

A történet nem tartogat meglepetéseket senki számára, pont azt kaptam amire számítottam, de a hihetetlenül cuki körítés feldobta a sztorit, hogy ne egy átlagos könyv legyen a tiniregények tengerében. Személyiséghű karakterekkel dolgozott az írónő, Avery egy okos, pánikrohamokra hajlamos, naivan jószívű, félős kis nyuszi volt, aki a saját kis világában élt Aidennel, amiből fájdalmasan és meglepetésszerűen szakadt ki. De szerencséjére ott van Grayson, az álompasi, aki segít a leányzónak önmagára találni és egy kissé felnőni. Az egész kísérlet ötlete tetszett, ahogy a két ennyire ellentétes világlátású személyiség a saját szemszögéből közelíti meg a kérdést, bár abban azért kételkedek, hogy ez a valóéletben mennyire állna meg egy tudományos versenyen, de kit érdekel?! Aident pedig nem tudtam utálni, bármennyire is szemét volt. Egyszerűen csak annyira gyerek volt még, éretlen és képtelen volt az érzelmeit és kapcsolatait kezelni. Szerintem nem Avery, hanem ő volt a legkevésbé tisztában a társas kapcsolatokkal és a való világgal.

"Vagy az történt, hogy túlaggódó bátyó lett belőlem, vagy belezúgtam, és most irtóra begurít, hogy valaki bántani merte a nőmet."

A mellékszereplők tényleg csak mellékszereplők voltak, talán egyedül Libby és Owen karaktere kapott mélységet, de őket nagyon bírtam, rengeteget mosolyogtam a közös jelenteiken. A könyv talán legnagyobb bája az volt, hogy újra tininek éreztem magam, a szélsőséges érzelmeket pillanatok alatt képes voltam átélni, és egyáltalán nem érdekelt semmi még olvastam a regényt. Jó érzés volt újra átélni milyen az, amikor különösebben nem gondolkozol semmin, csak átéled minden érzelemmel együtt az adott eseményt. 

Összességében annyira cuki és vicces volt ez a könyv, hogy minden további nélkül ajánlom a tiniknek. Az érzelmi mércét tekintve is megmaradtunk a szűzies vonalon és pár csóknál nem történt több, így habár a főszereplők 17 és 18 évesek, de simán olvashatja egy 12-14 éves is a regényt. Persze manapság már ez talán nem is olyan mérvadó, tudva mi mindent olvasnak és látnak... De nem csak nekik tudom ám ajánlani, hanem a hozzám hasonlóaknak is, akik szeretnének kicsit visszacsöppenni a tiniszerelembe, így kiszakadni a jelen esetben a zhra készülésből életből meg persze az örök gyerekeknek. (Biokémia magolás közben tökéletes választás egy jó nagy adag csokival, hogy az agy a megfelelő cukormennyiséget is megkapja. Persze az endorfin se elhanyagolható tényező:)

U.i.: Plusz pont jár a könyvnek a pro-contra listán, hogy önálló regényről van szó!

4/5

Eredeti borító

Borító: 4/5
Történet: 4/5
Karakterek: 4/5
Kedvenc karakter: Libby, Grayson

Kiadó: Móra (LOL könyvek)
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 232.o.
Fordító: Vándor Judit
Műfaj: ifjúsági, romantikus
Eredeti címe: The Avery Shaw Experiment
Goodreads-es átlag: 4.09
Molyos átlag: 92%
Képek a Pinterestről származnak. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

2 Comments

"Waiting On" Wednesday - jön a Paranoia (Álmatlanság #2)

Hogy miről van szó? Ez egy várható megjelenéseket bemutató rovat, amit Jill indított el. Egy általad várt könyvet kell bemutatni, majd a bejegyzést linkelni Jill aktuális blogbejegyzésénél. (Megsúgom, hogy érdemes felkeresni a blogját, mert hétről-hétre rengeteg friss megjelenésről szerezhettek itt tudomást.)

Mivel az Álmatlanság bebizonyította számomra, hogy az Éjjeljárók sorozatra, valamint az íróra is mindenképp érdemes odafigyelnem, így nagyon kellemes meglepetésként ért a hír, hogy a Főnix Könyvműhely kiadja a Könyvfesztiválra a 2. részt. 

Várható megjelenés: 2015. Könyvfesztivál

Kiadja: Főnix Könyvműhely

Műfaj: paranormális thriller

Sorozat ITT 

J. R. Johansson - Paranoia (Éjjeljárók #2)

Parker Chipp – az események utóhatásaként, amelyek csaknem végeztek vele – igyekszik egyre jobban megbirkózni Álomlátóként élt életével. A jelek szerint működik is a dolog… egészen addig, amíg egy reggel a börtönben tér magához kínzó másnapossággal, és tizenkét órányi kiesett idővel. A Sötétség valahogy átvette felette az irányítást, és Parkernek fogalma sincs, hogyan fékezhetné meg.
Valószínűtlen és váratlan szövetségesre lel Jack, a rejtélyes motoros dzsekis srác személyében, aki felajánlja Parkernek, hogy segít mesteri szintre fejleszteni Álomlátó képességeit. Ám miközben Parker gyakorol és fejlődik, a benne rejtőző Sötétség is egyre erősebbé válik, egészen odáig, hogy átveszi Parker teste felett az uralmat, és minden tőle telhetőt elkövet, hogy tönkretegye az életét.
Amikor Jack felfedi előtte, hogy léteznek másfajta Éjjeljárók is, az úgynevezett Orzók, Parker töprengeni kezd, hogy vajon az Oakville-ben zajló különös dolgok nem többek-e puszta véletlen egybeesésnél. Végtére is, a helybéliek nem csupán alvajáróként viselkednek, annál jóval többről van szó. Kiürítik a takarékbetét-számláikat, anélkül, hogy emlékeznének rá, a város különös részein kóborolnak, eltünedeznek, sőt: akár még gyilkolnak is – mindezt álmukban. Ha Parker ki akarja deríteni, mi folyik itt, és szeretne még bármi reményt arra, hogy viszontláthassa az apját, szembe kell szállnia Jackkel, és a saját életét is kockára kell tennie… Mert minél többet tud meg ezekről a másféle Éjjeljárókról, annál bizonyosabbá válik számára, hogy itt már nem csak az ő élete a tét. 

 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

3 Comments

Kresley Cole - Endless Knight (Végtelen lovag)

Az Arkánum Krónikák #2

A Méreghercegnő végére Evie felfedezte a Császárnői képességei mélységét és ennek segítségével megölte a pszichopata Alkimistát, Arthurt...Jackson szeme láttára. Vajon képes lesz megbirkózni Jack Evie vad, erős és könyörtelen oldalával? Evienek azonban hamar rá kell jönnie, hogy nem a szerelmi élete a legnagyobb probléma, ami rá vár, hisz ha akarja, ha nem, egy évezredek óta ismétlődő életre-halálra menő játék részese, amiben a háromszoros nyertes Halál is részt vesz. Meg kell találnia a módot, hogy legyőzze őt, még mielőtt Halál öli meg. De hogyan győzöl le egy halhatatlan lovagot, akinek egyetlen érintése is halálos és több évszázadnyi tapasztalata van a gyilkolásban? Ráadásul ha ez még nem volna elég, úgy tűnik, hogy az előző életedben keresztbe tettél neki és ezért meglehetősen könyörtelen módon vadászik rád. Szívás, nem igaz?

**************

Az első résszel bebizonyította számomra Cole, hogy a YA területén is megállja a helyét, ráadásul egy igen idegörlő szituáció kellős közepén döntött úgy, hogy ideje abbahagyni ezt a részt és egy kicsit pihenni. "Hadd ingereljük egy kicsit szegény olvasót." Innen szólok, hogy ez elég kegyetlen húzás volt.:) De szerencsémre angolul már kijött a második rész is, így azonnal el is kezdhettem. Vagyis az idegeim is túlélték az élményt.

"Here we were: a mentally unstable Fool, an all but arrowless Archer, a magically challenged Magician, and me, running on fumes and anger.
What could possibly go wrong?"

A történet pontosan  - és itt szó szerint értem - onnan folytatódik, ahol az első rész véget ért, vagyis egy meglehetősen pörgős és érzelemdús jelenettel nyitunk és meg sem állunk a végéig. Ha az első részre azt mondtam, hogy pörgős cselekménye van, akkor itt már nem is tudom milyen szót használjak. Talán az intenzív a legmegfelelőbb. Nem az a könnyed délutáni olvasmány, ez tényleg egy harc a túlélésért. Legyen szó az agyatlan zombihordák elöli menekülésről, kannibálokkal történő teadélutánokról leszámolásokról, szupererőkkel megáldott tinikkel folytatott harcokról, vagy éppen macska-egér játékról magával a Halállal, Evienek nem sok ideje van unatkozni, ha életben akar maradni. Amit persze én meg fenemód élveztem, hisz ennek eredményeképpen én se unatkoztam egy percig sem.

Még mindig rabul tudott ejteni a megteremtett poszt-apokaliptikus világ egy kis fantasyvel megbolondítva, ami tökéletes kombinációnak bizonyul a számomra. Ugyan megint fedett fel néhányat a titkai közül, de csak pont annyit, hogy a figyelmemet fent tudja tartani, mert érződik, hogy még sok minden várat magára a későbbiekben. És nem egy ütni fog, ebben biztos vagyok.  Szereplők terén is szélesedett a paletta, több Arcana is előkerül és megismerhetjük a képességeiket is, na meg persze a sokrétű személyiségeiket, aminek hála nem lehetsz biztos benne, hogy kiben bízhatsz és ki fog kést döfni a hátadba, amint megfordulsz. Ez, valamint a világ és a játék együttesen megteremtett egy igazán feszült alaphangulatot a könyvnek, aminek hála folyton izgulsz a szereplőkért. 

Jobban megismerhettük Eviet és Jacksont is, de aminek főleg örültem az a képbe kerülő Halál. Nagyon érdekes, izgalmas és titokzatos személyiséget kapott egy kis "megtört lélek" ráadással. Nagyon sok érzelmet váltott ki belőlem a könyv során - csak úgy, mint Evieből - és hol szerettem, hol gyűlöltem. Pedig imádom a szexi, megtört lelkű pasikat, akik ezt erővel palástolják. Mindenesetre néha közel álltam a csapkodás-toporzékolás példaértékű bemutatásához, ami valljuk be nem túl szerencsés, ha éppen egy előadáson ülsz, ahova elvileg (!) felnőtt, értelmes fiatalok járnak okosodni. Haha, jó vicc!:) Na de, még a könyv végére se voltam képes valamelyik oldal mellett állást foglalni, úgyhogy ezt majd a következő részek döntik el. De talán pontosan ezért lett ő a kedvencem a könyvből. Tudom, elég agyament logika. Evie és Jackson is hasonló cipőben jár, hisz a kedvelem, de olykor agyonütném kategóriából nem voltak képesek kilépni és megkapni a szeretem titulust. Pedig nem kétdimenziós, hiteltelen és buta szereplőkről van szó, Evienél pedig kifejezetten érdekes a kettős személyisége a Császárnőt illetően, de valahogy mégse jött össze. Ami azért furcsa, mert Cole Halhatatlanok... sorozatában ez még sose fordult velem elő, mindig azonnal megszerettem a karaktereit. A mellékszereplőket viszont szeretem, Finn és Matthew a kedvenceim, utóbbi főleg azért mert képtelen vagyok hova tenni, ráadásul sokszor olyan érzésem van, hogy sokkal több van benne, mint amit mutat és mindenkit az orránál fogva vezet. (Hangyányit emlékeztet Nixre és nem csak a jóslás miatt)

A könyv vége pedig megint eléggé az idegeimet kikezdő szituációval fejeződött be, de ezzel alapként a következő rész garantáltan nem lesz unalmas. Ráadásul szerintem jóval betegebb is lesz az ellenfeleket tekintve. Szóval alig várom. 

Összességében hozta a könyv az előző rész színvonalát, sőt még meg is ugrotta a lécet. Én mindenképp ajánlom a poszt-apokaliptikus, fantasy könyvre vágyóknak, de előre szólok, hogy a gyengébb idegzetűek, vagy a könnyed olvasmányra vágyók kerüljék el. Ez nem az a könyv. Addig is, ide nekem a Dead of Winter-t.

U.i.1.: Halál beszél magyarul!:) 

U.i.2.: Enyhe SPOILER! Még mindig utálom a szerelmi háromszögeket! Miért nem lehet enélkül YA könyvet írni?! Még ha Halál megjelenése miatt meg is érte. De én simán ellettem volna, ha az elejétől ő van színen és Jacksont kihagyjuk a buliból... SPOILER VÉGE!

5/5

Puhatáblás borító

Borító: 4/5 - Halál nem így néz ki és kész!
Történet: 5/5
Karakterek: 4,5/5
Kedvenc karakter: Halál, Matthew

Kiadó: Simon & Schuster
Kiadás éve: 2013, 2014
Oldalszám: 336.o.
Műfaj: poszt-apokaliptikus, fantasy
Goodreads-es átlag: 4.42
Molyos átlag: 92%
Képek a Pinterestről származnak.  

A sorozat részei a könyvek fül alatt megtekinthető. - See more at: http://three-points-of-view.blogspot.hu/#sthash.EWNwxDR7.dpuf

A sorozat részei a könyvek fül alatt megtekinthetőek. 

Plusz:
Itt a teljes borító:

A könyvhöz készült előzetes is, amit ITT megnézhettek, valamint a borító elkészítésébe is be tudtok pillantani ITT. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

11 Comments

Borítómánia - "bőre fehér, mint a hó, ajka vörös, mint a vér..."

Éppen a Winter nyilvánosságra hozott borítóját nézegettem és azon gondolkodtam, vajon milyen módon fog megjelenni Hófehérke története Cinderék világában, mikor eszembe jutott ez a bizonyos mondat a meséből, így végül ez lett az eheti Borítómánia témája. Bár leginkább csak a színvilágot határozta meg.

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Réti László - Kaméleon

Kaméleon #1

Cameron Larkin őrmester megcsömörlött. Elege van a nagyvárosból, s úgy dönt, a nyugdíjig hátralevő időt a vadregényes montanai hegyvidéken, álmos szülővárosában húzza ki. Azonban közbeszól a sors. Egykori akadémiai barátja a segítségét kéri egy szövevényes gyilkossági ügy felgöngyölítésében.

(Ez nem a teljes fülszöveg, de én nem ajánlanám az elolvasását - én se tettem szerencsére - mert elég sok mindent lelő. Így a teljes élményhez, elég ennyi is.)

**************

2015 első könyve magyar szerzőtől és milyen jó választás volt! Újra és újra be kell látnom, hogy a magyarok is tudnak ám írni, csak meg kell találnom a gyöngyszemeket. És Réti László egyértelműen egy figyelemre érdemes író kis hazánkban. 

Nagyon sajátságos és humoros írásmódban van tálalva a történet, ami már az első mondatok után megfogott. Az író pedig szinte bármit képes viccesen és érdekesen tálalni ezzel az írásmóddal, így egy percre se unatkoztam. Nem mintha amúgy a cselekmény mellett erre sor került volna. 

A volt San Diego-i gyilkossági nyomozó Cameron Larkin kiégve és elfáradtan visszaköltözik szülővárosába apja halála után és nyugdíjazásáig a helyi rendőrségnél akar dolgozni. Hisz milyen komoly eset történhet ebben a festő környezetben fekvő kisvárosban? Ezzel szemben még hivatalosan el se kezdte nyomozói munkáját új munkahelyén, mikor a volt akadémiatársa és leendő főnöke megbízza egy gyilkosság felgöngyölítésével. A nyomozás kezdetben elég egyszerűnek tűnik, egy családon belüli gyilkosság, ahol a lelkileg terrorizált fiatal fiú hirtelen felindulásból megölte az apját. Minden megvan, a gyilkos bevallotta a tettét, senki nem várja, hogy sokáig tartana a nyomozás. De valami mégse hagyja nyugodni Cameront és úgy ragaszkodik a megérzéseihez, mint egy pitbull a csontjához - holott a kisvárosban, ahol évente 1-2 gyilkosság van, mindenki megpróbálja lebeszéli a további nyomozásról - és végül egy olyan igazság kerekedik ki belőle, amire egyáltalán nem számított senki. Cameron se, meg én se. Egyáltalán nem egy szokványos eset, se a nyomozás, se a motivációkat vagy éppen a megvalósítást tekintve, ezt pedig nagyon értékeltem. 

"A halottkém megvakarta az állát. Nézze, mi itt Great Fallsban... hogy is mondjam? Nem vagyunk hozzászokva a nagyvárosi bűnözéshez, érti? Mióta maga megjelent, négy nap alatt a negyedik hullát helyszíneljük, és ebből kettő gyilkosság, a harmadik és a negyedik valószínűleg gyilkosság."

De nem csak a krimi szál, maga a főszereplő se éppen mindennapi főhős. Egyrészt kissé talán túl jó kapcsolatot ápol Johnnie Walkerrel, másodszor eszement egy humora van, amivel hajlamos felhúzni a környezetében lévőket, ráadásul gyűjteménye van a világ legrondább nyakkendőiből és rajong a nagymellű nőkért. Ezen kívül nem osztozik az akciófilmek főhőseinek vakmerőségében, sőt kifejezetten nem díjazza, ha fegyvert fognak rá. Ami valljuk be, nagyon is ésszerű tulajdonság. Továbbá csak úgy árad belőle a cinizmus és rendesen fel is vágták a nyelvét hozzá. Egyszóval haláli egy pasi volt, akinek végig bazsalyogtam minden egyes fanyar beszólását és belső monológját "az élet nagy dolgairól".  Ez a fordulatos cselekmény és haláli főszereplő kombó pedig nagyon klappolt egy letehetetlen könyvet eredményezve.  

"Mióta elkezdtem az ilyen szubízléses nyakkendők hordását, már tudtam, milyen érzés nagy csöcsű nőnek lenni. Nekem is mindenki a mellemmel beszélgetett."

Talán az is sokat adott a sztorihoz, hogy az író saját tapasztalatait is megoszthatta olvasóival, hisz mint kiderült az utánaolvasgatásoknak hála, maga is rendőrtiszt volt. Úgyhogy valószínűleg ezért érződött az egész nyomozás hitelesnek. De erről bővebben a saját humoros stílusában ír röviden a honlapján.

Összességében én remekül szórakoztam olvasás közben és mindenképp kötelező olvasmány a krimirajongók számára. És alig várom, hogy újra találkozhassak Larkin őrmesterrel a Hasonmás című könyvben.

"– Larkin, maga olyan, mint….mint egy kaméleon!
– A kedvenc állatom.
– Úgy is viselkedik. Másodpercenként változtatja a hangulatát."

5/5

Másik kiadás

Borító: 4/5
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Cameron

Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2012, 2014 (én az utóbbi kiadást olvastam)
Oldalszám: 576.o.
Műfaj: krimi
Molyos átlag: 94%
A sorozat részei a könyvek fül alatt megtekinthető.

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

"Waiting On" Wednesday - Queen of Shadows (Üvegtrón #4)

Hogy miről van szó? Ez egy várható megjelenéseket bemutató rovat, amit Jill indított el. Egy általad várt könyvet kell bemutatni, majd a bejegyzést linkelni Jill aktuális blogbejegyzésénél. (Megsúgom, hogy érdemes felkeresni a blogját, mert hétről-hétre rengeteg friss megjelenésről szerezhettek itt tudomást.)

A Heir of Fire-ben bebizonyította számomra az írónő, hogy ez igen is egy jó sorozat és érdemes rá odafigyelni, így nem kis lelkesedéssel várom a következő részt. Végre a borító is nyilvánosságra került, így ebbe a rovatba is bekerül, hogy ne csak engem csábítson el. Remélem ti is legalább annyira szenvedtek attól, hogy még ennyit kell rá várni.

Várható megjelenés: 2015. 09. 1.

Kiadja: Bloomsbury

Műfaj: fantasy

Sorozat ITT

Sarah J. Maas - Queen of Shadows (Üvegtrón #4)

Everyone Celaena Sardothien loves has been taken from her. But she's at last returned to the empire—for vengeance, to rescue her once-glorious kingdom, and to confront the shadows of her past . . .
She will fight for her cousin, a warrior prepared to die just to see her again. She will fight for her friend, a young man trapped in an unspeakable prison. And she will fight for her people, enslaved to a brutal king and awaiting their lost queen's triumphant return.
Celaena’s epic journey has captured the hearts and imaginations of millions across the globe. This fourth volume will hold readers rapt as Celaena’s story builds to a passionate, agonizing crescendo that might just shatter her world.
**************

Mindenkit, akit Celaena Sardothien valaha is szeretett elvették tőle. De végül visszatért a birodalomba - bosszút állni, felszabadítani a hajdan dicső királyságát és szembeszállni a múltja árnyaival. 
Harcolni fog az unokatestvéréért, a harcosért, aki felkészült a halálra is, csak hogy újra láthassa őt. Harcolni fog a barátjáért, egy fiatal férfiért, aki csapdába esett egy szörnyű börtönben. És harcolni fog a népéért, akiket a brutális király leigázott és akik azóta is az elveszett királynőjük győzedelmes visszatértére várnak.
Celaena hősies utazása milliók szívét és képzeletét ejtette rabul a világon. A 4. rész rabul fogja ejteni az olvasóit, ahogy Celaena története egy szenvedélyes és fájdalmas crescendová válik, ami darabokra törheti a világát.

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Laini Taylor - Vér és csillagfény napjai

Füst és csont leánya #2

A kék hajú Karou végre megkapta a választ kérdéseire. Már tudja, ki is ő, mi is ő valójában. Ezzel a tudással együtt azonban fény derül egy másik titokra is. Egy titokra, amelyet szeretne meg nem történtté tenni: az ellenséget szerette, aki elárulta – és a világ szenvedett miatta.
A világsikerű Füst és csont leánya folytatásában Karounak döntenie kell, milyen áldozatot képes hozni népe megmentéséért. Karou és Akiva a háborúban ismét ellenséges oldalon áll. Szépséggel, szomorúsággal és titkokkal teli történetük újra az emberi világban ér össze.
A lány mint új feltámasztó szörnyű hadsereget teremt, Akiva közben az angyalok gonoszsága ellen harcol.
Születhet vajon új remény az elveszett álmokból?

**************

"Egyszer volt, hol nem volt, hogy egy angyal és egy ördög törőcsontot tartott a kezében.
Amikor a csont kettétört, a világ is két részre szakadt."

Már a Füst és csont leányában is sikerült az írónőnek elvarázsolnia ezzel a fájdalmasan szép mesével, ami életre kelt a lapokon és szép lassan megbabonázó hangulatával ejtett foglyul. A történet pedig szerencsére magyarul is folytatódhatott, - sokáig nem voltam ebben biztos, de ezer hála a Kossuth kiadónak - ami ha lehet ebben a részben még fájóbb, sötétebb és gyönyörűbb volt, mint eddig. Az első részben megmutatta az írónő, milyen varázslatosan tudja bemutatni Prága misztikus oldalát én pedig imádtam olvasni a leírásokat, amiknek hála én is a kék hajú lánnyal lépkedhettem Prága macskaköves utcáin fogakra vadászva. Ekkor még főleg a világ bemutatásán és az alaphelyzet ismertetésén volt a hangsúly, így lassabb folyású elbeszélése elandalította az olvasóját, hogy a végén mindent felboríthasson és faképnél hagyhasson értetlenül és fájdalmasan pislogva. Ezzel szemben a 2. rész sokkal eseménydúsabb, pörgősebb és sokrétűbb lett, ahol a tétek már jóval nagyobbak voltak Karou saját sorsánál. Itt már csak a halál, hamu és vér maradt. Meg persze a csillagok, hisz remény még mindig van.

Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a cselekmény mellett nagyon nagy hangsúlyt kaptak a karakterdrámák is, ami segített átéreznünk a helyzet reménytelenségét és komolyságát. Mind Karou, mind Akiva rengeteg belső - és külső - konfliktus és döntés előtt állt, amik közül volt ami megoldódott ebben a részben, de volt olyan is, amit még továbbvitt az írónő a befejező részbe. Ezek pedig hozzájárultak a karakterük fejlődéséhez. Hála istennek itt szó sincs papírmasé, hiteltelen és üres karakterekről. Karou és Akiva is élő, lélegző személyiségek, akiknek ugyan nem érettem egyet minden döntésével és volt párszor mikor ráztam a fejem az események alakulásán, de talán pont a hibáik miatt szerettem meg őket. Habár azt kénytelen vagyok nehezményezni, hogy én egyáltalán nem érzem Akiva személyiségében - főleg most, hogy sokszor beleláthattam a fejébe - hogy olyan öreg lenne. Szerintem egy angyal, aki olyan hosszú ideje él már, mint ő, nem így gondolkozik bizonyos helyzetekben.

"Az irgalom irgalmat szül, a vérontás vérontást. Nem várhatjuk el, hogy a világ különb legyen, mint amilyenné tesszük."

A könyv  továbbá fontos kérdéseket jár körbe, amin olvasás közben én is elgondolkodhattam. Vajon én, hogy döntenék Karou helyében egy háború kellős közepén? Mennyit kell bűnhődnie egyetlen hibáért és mennyit számít a saját boldogsága, mikor egy egész faj sorsa függ a döntéseitől?  Persze nekem még így is sokkal könnyebb helyzetem volt, mint neki, hisz én beleláthattam több nézőpontból is az eseményekbe. Ez az újfajta szerkezet is sokban hozzájárult ahhoz, hogy ez a fantasy világ kitáguljon és a háború okait lássuk. Nagyon tetszett az a rengeteg apró és nagyon is valós üzenete a könyvnek, amit ugyan egy teljesen kitalált világ eseményei alapján ismerhettem meg, de minden további nélkül áthelyezhetőek a mi világunkra is.

Karou

A szerelmi szál, ami átíveli ezt az évezredes háborút nagyon szépen van az olvasó elé tárva, habár ebben a részben jóval kevesebb volt a közös pillanata Akivának és Karounak. Azok viszont sokkal fájdalmasabbak voltak. Örülök továbbá, hogy megismerhettem még Akiva angyaltesvéreit, meg Zirit, kicsit beleláthattam a szeráfok hierarchiájába és a kimérák sokszínűségéről is kialakulhatott bennem egy elképzelés. Ennek ellenére nekem még mindig kissé kevés Eretz bemutatása, amit remélem a befejező részben majd pótol az írónő.

Ebben a részben is voltak csavarok, bár a vége most nem lett olyan függővég, mint az elsőé. Ennek ellenére már most olvasom a 3. részt, mert tudni akarom mi lesz ennek a tragikus románcnak a vége és milyen sors jut ennek a két fajnak. Persze gondolom happy end lesz, bár még ebben se vagyok 100%-ig biztos.

"Amíg élsz, mindig van rá remény, hogy a dolgok jobbra forduljanak."

Összességében nagyon örülök, hogy a Kossuth kiadó folytatta magyarul a sorozatot, mert ezzel a résszel már hivatalosan is kedvenc sorozatommá avanzsált a Füst és csont leánya trilógia. Mindenképp ajánlom azoknak, akik szeretnének egy gyönyörű, egyedi fantasy világot megismerni két ellentétes oldalon álló fiatal szerelmével, akik mertek nagyot álmodni, de sajnos fájdalmas út vezet odáig. Tényleg ajánlom, ha szereted a fantasyt, a románcot, nem riadsz vissza a kissé borús hangulattól és szeretnéd megismerni a kimérák és angyalok háborúját.

5*/5

Eredeti borító

Borító: 2/5 - nagyon nem tetszik, főleg élőben. Ráadásul sokkal rosszabb, hogy az eredeti viszont gyönyörű. ->
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Akiva, Karou, Ziri, Zuzana

Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 376.o.
Fordító: Gálvölgyi Judit
Műfaj: fantasy,romantikus
Eredeti címe: Days of Blood & Starlight
Goodreads-es átlag: 4.26
Molyos átlag: 97%
Képek a Pinterestről származnak. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

8 Comments