Anthony Ryan - A várúr

Hollóárnyék trilógia #2

Hazatérése után Vaelint az új király kinevezi az Északi Végek várurának. A megfáradt harcos azt reméli, végre békére lelhet ezen a kietlen, fagyos vidéken, távol a királyság hazugságaitól és intrikáitól. Ám a vér énekével megáldottak nem élhetnek csendes életet.

Sok ellenség elhullott Janus király háborúiban, de nem minden legyőzött halt meg, így Vaelin célponttá válik, nem csak azoknak, akik bosszúra szomjaznak, hanem azok számára is, akik tudják, mire képes.

A Hit alapjai megrendültek, a királyságban egyre többen beszélnek nyíltan uralkodóváltásról. A vér éneke felbecsülhetetlen segítőtárs az ilyen vészterhes időkben, de használója az igazi hatalom töredékét birtokolja csak azokhoz képest, akik ismerik titkait. Valami ugyanis a királyság ellen vonul, valami, ami szörnyű erőknek parancsol, és Vaelinnek rá kell ébrednie: a végső megsemmisüléssel szembenézve még a legkelletlenebb kéz is kész kardot rántani.

**************

Annyira vártam már ezt a könyvet, hogy mikor végre kézbe vehettem, el se akartam hinni, percekig csak simogattam idétlen vigyorral az arcomon. Ráadásul imádom az ilyen féltéglákat, főleg ha ilyen gyönyörű a borítója.
És akkor még nem is beszélve a tartalmáról...

Ez a könyv egyszerűen fantasztikus volt! Nagyon vissza kell magam fogni, hogy ebből az értékelésből ne legyen egy érthetetlen fangirl ömlengés, hanem próbáljam értelmesen visszaadni azt a felejthetetlen élményt, amit kaptam Anthony Ryantől.

Olvasás közben ami legelőször feltűnik az olvasónak, hogy szemben az első résszel, itt több szálon fut a cselekmény. Ez először elmondhatatlanul zavart, hisz még csak nem is Vaelin szemszögével kezdünk, engem meg az elején nem érdekelt semmi más csak ő, - kit érdekel egy fanatikus kis csitri, aki ráadásul bántani akarja azt a szereplőt, akire kíváncsi vagyok? - de ez a bosszankodás nagyon hamar alább hagyott, főleg mert megismerhettem a többi szereplőt is, mélységet, motivációkat és háttértörténetet kaptak, és rá kellett ébrednem a könyv felénél, hogy igazából nem is Vaelin szála a legérdekesebb számomra. Hihetetlenül élveztem Lyrna jellemfejlődését és makacsságát, szívszagató volt követni Frentis sorsát, miközben rengeteg információval gazdagodtam közben és megismerhettem végre a másik birodalmat is, érdekes volt végigkövetnem Reva felnőtté válását és természetesen ott van Vaelin is, akin nem múlt el nyomtalanul az a rengeteg kiontott élet. Mindegyik narrátorunknak sok mindent át kell élnie, egyesek már egészen kiforrott karakterek - Vaelin - mások csak most erősödnek és érnek meg - nagyjából mindenki más - de mindenkiről elmondható, hogy fejlődik és alakul a viszontagságonak és a karakterüknek megfelelően. Egyesek találkoznak az útjaik során, mások elkerülik egymást, de mindegyikük fontos szerepet tölt be az események alakulásában, ténylegesen hozzájárulnak annak alakításához. Ráadásul ennek a szerteágazó cselekményvezetésnek hála sokkal átfogóbb képet kapunk a háttérben készülődő eseményekről és sokkal nagyobb volumenű lesz az eredmény, mikor az a rengeteg apró kis mozzanat és beszélgetés, aminek addig nem sok értelmét láttuk összeáll egy egésszé és Bumm! Még ha nem is ért váratlanul, de a hatás attól még lehengerlő és átélhettem azt a szédítő érzést, mikor minden összeáll. Főleg mikor belegondolok, hogy milyen tudás és tehetség kell ennek a megalkotásához.

Ahogy már azt az első részben is említettem Anthony Ryan kiemelkedő és magával ragadó mesélő, aminek köszönhetően le se lehet rakni ezt a féltéglát és azokon a részeken is könnyedén túllendülünk, ahol a történet leül. Azt hiszem sokat elárul, hogy az utolsó 600 oldalt szinte egyhuzamban olvastam ki - szerencse, hogy volt rá időm - és azt hiszem ez is sokban hozzájárult az élményhez, hisz megszakítás nélkül élvezhettem teljes egészében a könyvet. Rengeteg izgalmas jelenet, látványos harc és akció van a könyvben, ami megfelelő arányban lett vegyítve az érzelmekkel. A világ nem tartalmaz újdonságokat, viszont a megszokott elemekkel remekül operál és nagyon élveztem ahogy kitárult a szemem előtt. Jó volt olvasni egy kicsit többet a képességekkel megáldott emberekről is, bár ez még eléggé homályos. Ugyan kicsit talán többet olvastam volna lonakokról és a többi népről, akiket megismerhettünk felületesen. De kárpótolt az író a karaktereivel, akiket nagyon sok apró részlettel gazdagított és élő-lélegző szereplőkké formált, így minden további nélkül elhittem, hogy akár ki is léphetnének a lapok közül. Kiemelném még, hogy nagyon szépen és finoman szőtt bele komoly témákat a történetbe az író, amitől az egész valahogy több lett. Nem csak egy fantasy, ami egy másik világban játszódik, amitől én teljesen el vagyok határolódva. Sokkal közelebbinek és valósabbnak éreztem tőle a történetet.

Tehát bárkinek bátran ajánlom ezt a sorozatot, mert Anthony Ryan bebizonyította, hogy A vér éneke nem csak egy szerencsés kezdet volt, hanem egy nagyszabású fantasynek a kezdete, amit még képes a későbbiekben fokozni is. Nagyon kíváncsi vagyok mivel fog még előrukkolni az író és legfőképp mi is áll az egész hátterében. Sajnos azonban az utolsó rész a Queen of Fire csak július 2-án jelenik meg angolul! Én meg addig megőrülök.

Várom, várom, várom az utolsó részt!

5/5

Eredeti borító

Borító: 5/5 

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5 

Kedvenc karakter: Lyrna, Davoka, Vaelin

Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 712.o.
Fordító:Matolcsy Kálmán
Műfaj: fantasy

Eredeti címe: Tower Lord

Goodreads-es átlag: 4.27

Molyos átlag: - (még nem volt elég csillagozás)

Képek a Pinterestről származnak.

A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt.  

Plusz: 

2016-ban új trilógiája indul Anthony Ryannek, a Draconis Memoria, ami egy teljesen új világban fog játszódni, ahol a különböző színű sárkányok vére különleges képességeket válthat ki néhány embernél. Az első rész címe a The Waking Fire (Az éledő tűz) lesz. És előreláthatólag magyarul is meg fog jelenni a Fumax kiadó gondozásában.

>