Bleeding Bride - A téboly kertje

Sikolya szólított, a lelke csalogatott ide. A múltadnak ma vége.
Szeretnék halott lenni. A kertedben saját véremmel festeni. Elegem van.
Az önsanyargatás sosem lesz megoldás. Menned kellene, míg megteheted.
Kihez beszélsz leveledben, hová tűnsz, mikor feljön a nap? Istenem, nem teheted ezt velem, fedd fel magad!
Miért kell mindent megnehezítened, mi oly könnyű lehetne?
Ki kell zárnom mindent a lelkemből, de a soraid nélkül már nem vagyok önmagam.
Kértem, hogy menekülj, helyette visszavágytál a pokol ölelésébe.
Nem kereshetem tovább holmi mesékben a megoldást. Ebből már nem kaphatok választ.
Nem sejtetted, hogy bár mögötted lépkedtem, mindig előtted jártam.
A homokszemek pörögnek. Indulnod kell, mert lassan késő lesz…

**************

Először is köszönöm Bleeding Bridenak ezt a fantasztikus élményt és remélem még sok hasonlóan jó könyvet olvashatok majd tőle a jövőben is!

Huh, hát nem nagyon találom a szavakat...pedig már jó pár napja befejeztem. 

Teljesen egyedi és különleges könyvet tarthattam a kezemben - na jó, gépen olvastam, mivel még a bétázás részeként kaptam meg a könyvet, de ilyen formaságokra ne adjunk - amit nem lehet beskatulyázni egy műfajba sem, nem akar megfelelni sablonoknak és műfaji elvárásoknak sőt nem akar másra hasonlítani sem. Amit megjegyzem, teljesen jól is csinál. A Fekete Fivérekben megismert gyönyörű és hátborzongató stílus itt is visszaköszön a lapokon, habár ez azért jóval lightosabb lett, mint az előző regény, aminek hála már az első oldalakon teljesen magába szippantott ez az izgalomtól feszült történet. Ennek a különleges és egyedi stílusnak pedig volt egy olyan sunyi tulajdonsága, hogy teljesen elandalította a figyelmed a könnyed kezdéssel, de mégis végig érezted, hogy valami készül a háttérben, aminek nem nagyon fogsz örülni. Tudjátok az az érzés, mikor úgy tűnik  minden rendben, de valamiért mégis feláll a tarkódon a szőr. Túlságosan is jól alakult minden. És ha bedőlsz neki, akkor az utolsó oldalakon csak tátogsz, hisz a végén se hazudtolta meg magát az írónő, így nem egy szokványos befejezést kaptam. Nem volt ám szép dolog!

Cirmi

A történet ugyan ismerős lehet - sorozatgyilkos, üzenetek, nyomozás, halál  - de mégis az írásmódon túl, a történet felépítése teszi még igazán kiemelkedővé a könyvet. Olyan érzés volt olvasni, mintha én lennék az a bizonyos kotnyeles, folyton az ablaknál kukkoló szomszédasszony, aki próbálja a morzsákat összecsipegetni a szomszédokról a saját szórakoztatására. Csak annyit tudtam meg a karakterekről, amennyit ők maguk meg akartak velem osztani, így szép lassan összerakva mind a történetet, mind pedig a személyiségüket. Több nézőpontból ismerhettük meg az eseményeket, amit szintén nagyon értékeltem. Nincsenek túlírva, teljesen hitelesek. Többet viszont nem mondok róluk, mert még lelőnek valamilyen poént. A történet mindössze 81 oldal - a gépen, igazából könyv formában nem tudom hány oldalas lesz - de semmilyen hiányérzetem nem volt a rövidségéből adódóan, sőt némely több száz oldalas könyvnél is sikerült többet átadnia. Ennek ellenére én még olvastam volna tovább is, igaz ez csak a saját önzőségem, mert nem akartam még kiszakadni a könyv által teremtett hangulatból. Pont erre volt szükségem, és rosszul esett, hogy megfosztottak tőle. A lelkemet simogató szóképek, és a mű líraisága varázslatossá, élő-lélegző alkotássá tették a művet.

Mindenképp ajánlom olvasásra, ha valami egyedire és különlegesre vágysz gyönyörű köntösbe csomagolva.  A könyv 2015. június 20-án jelenik meg.

Hálás köszönetem, hogy olvashattam!

5/5

Előző regény

Borító: 5/5 

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5 

Kedvenc karakter: Emma, Cirmi

Kiadó: Underground
Kiadás éve: 2015
Oldalszám:?
Műfaj: ha feltétlen mondanom kell valamit, akkor krimi

Molyos átlag: - (még nem volt elég csillagozás)

Képek a Pinterestről származnak.

Az olvasás lehetőségét köszönöm az írónőnek!

>