Elgondolkoztatok már Budapest gyönyörű épületei előtt sétálva, hogy vajon milyenek lehettek pár száz évvel ezelőtt? Mikor még nem autók jártak az utakon, metró a lábunk alatt és nem irodaházak tornyosultak a sarkon? Mikor konflisok zötyögtek az utakon, a dudáló kocsik helyett pedig lónyerítés adta az alapzajt? Ha igen, itt a remek alkalom, hogy mindezt átélhesd Böszörményi Gyula legújabb könyvének lapjai között.
,,Ám jobb, ha felkészül rá: olyan dolgokat tudtam meg és tárok ön elé,
melyek, ez kétségtelen, fenekestül fel fogják forgatni az életét!"
A kötet tökéletesen adja vissza a századfordulót, a fogalmazás kissé dagályos - de nem az idegesítő fajtából - kicicomázott körmondatokkal, amik jellemzőek voltak az akkori beszédre, továbbá a viselkedés, de még a karakterek gondolatai is megfeleltek az
adott kor nézeteinek és normáinak így
nem zökkentett ki semmi az
élményből. De ezen felül az ízes beszéd, a régi kifejezések,
amikhez szerencsére magyarázatot is mellékeltek és
az apró részletekig menő kidolgozottság tette igazán nagyszerű élménnyé az olvasást. Rengeteg valóban megtörtént esemény, akkor élt valós, történelmi személy - pl.: Jászai Mari - teszi "valóssá" a történetet egy kis pikantériát adva a fikciónak, vagyis
tökéletesen termeti meg az író az alaphangulatot és a színteret a szereplők és a cselekmény kibontakozásához.
 |
| Andrássy út (1900) |
És
a szereplők azok, akik megtöltik ezt a színteret színekkel és élettel, akik tökéletesen játsszák a szerepüket, egészen addig, míg már
elhittem nekik, hogy valóban élnek, hogy bármelyik pillanatban kiléphetnének a könyvből, hogy mellettem üldögélve egy csésze tea mellett elmeséljék a történetüket. Kezdjük is a bemutatást a kedvencemmel.
Ambrózy Richárd báró tökéletesen megformált arisztokrata lett, aki él hal a nyomozásért, imád a titkok végére járni, nagyon jól átlátja a dolgokat... egyetlen egy dolgot kivéve. Mégpedig a nőket. Ugyanis meg van róla győződve, hogy a nők gyenge, lépten-nyomon elájuló szoknyás népség, akiknek a gondolkodástól meglágyul az agya - abban az időben ez a nézet közkedvelt és elfogadott volt a férfiak és orvosok
férfiorvosok körében - így értelem szerűen
Hangay Milit is ennek a felfogásnak megfelelően kezeli. Mili viszont nem egy törékeny virágszál, aki hagyja, hogy a férfiak megoldják a problémákat, míg ő hímezget a szalonban és lényegtelen dolgokról fecseg...
"Róza néni azon ősi házisárkányok rendjéből való, akik fiatal leányokat rabolnak, és barlangjukban halálra hímeztetik őket."
... Nem ő a dolgok elébe megy, még ha ehhez Ambrózy báró orra alá is kell borsot törnie. Sőt közben a véleményét sem fogja vissza a báró szűklátókörűségéről és makacsságáról. Amit én felettébb módon élveztem, hisz így jó pár vicces jelenet szemtanúja lehettem és élvezettel figyeltem a báró bosszúságát. Kár, hogy ez a könyv második felére volt inkább jellemző.
"Tudja jól, hisz az újság is megírta, hogy a fiatal lányokat nem szabad
pénzügyekkel vagy bármiféle komoly gondokkal terhelni, különben felforr
az agyvelejük."
A krimi szál és a tényleges cselekmény lassan indul be, mivel először az író a szereplők és a világ bemutatására tette a hangsúlyt, amit én egyáltalán nem nehezményezek. Ugyanakkor ennek hála a könyv második felében indultak be ténylegesen a dolgok, de ott viszont kellő izgalmakban volt részem, sőt szerintem még csak a felszínt kapargattuk és a lényegesebb dolgok majd csak a második részre jönnek. Ebben a részben inkább a karaktereken volt a hangsúly.
Azonban, amit már itt is megkaptam az nagyon ígéretesnek tűnik, várom, hogy a végére járhassak mi is folyik a háttérben valójában. Tetszett az egésznek a felvezetése és a mód, ahogy az újabb információkat adagolta a szerző, jók voltak az ötletek és a figyelemelterelések is - kifejezetten tetszett a diliház ötlete, ahogy az egész át lett gondolva, bár azt még most se értem, hogy a vízfürdős részt miért ne lehetett volna megkerülni.
Plusz pont, hogy a nyomozás során annyi különböző helyzetbe és szereplő életébe nyerhettünk bepillantást - ilyen például a cirkusz nyüzsgése, a szolgálók mindennapi hajtása, a dzsentri lét nagyzolása, vagy a tébolyda őrülete.
A vége meglepetés volt számomra, én valamiért meg voltam róla győződve, hogy ez a szál le fog zárulni és a második részre egy teljesen új esetet fogok kapni. De nem panaszkodok, mert így is tetszik, ráadásul még jó sok rejtély vár megfejtésre, kezdve a báró hiányzó karjával.
Csak már lenne nálam a következő rész.
"– (…) Mili kedves, ön holnap délelőtt a fiammal együtt felmegy a villa
tetőteraszára, hogy madártávlatból csodálhassa meg Pest látképét, s
aztán felállva a kő mellvédre, szépen leveti magát a mélybe! Nos, mit
szól hozzá, jó lesz így?!"
Összességében tökéletes olvasmányt nyújt azoknak, akik az egyhangú, szürke, monoton hétköznapokból akarnak egy kicsit kiszakadni ebbe a színekkel és élettel teli regénybe. Mindenképp ajánlom, ha valaki egy jó hangulatú, olvasmányos, okos felépítésű, szerethető karakterekkel színesített múlt századi Budapestet színhelyül vevő regényt szeretne olvasni. Addig is én pedig...
"…úgy vártam a folytatást, mint sivataglakó beduin az esőt."
5/5
 |
| Böszörményi Gyula |
Borító: 5/5 - a finom pasztell színek és a kép is a hölgyről tökéletesen passzol a könyv által nyújtott élményhez, feltéve az "i"-re a pontot
Történet: 4,5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Ambrózy Richárd báró, Mili
Kiadó: Könyvmolyképző (Vörös pöttyös)
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 336 .o.
Műfaj: történelmi, krimi
Goodreads-es átlag: 4.33
Molyos átlag: 95%
De jó, hogy neked is ennyire tetszett. :D (Csak a várakozás lesz nehéz a folytatásra...xD)
VálaszTörlésIgen, már most olvasnám...:)
VálaszTörlés