Winie Langton történetek #1
Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik
nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja,
akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira.
Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekedett, mint a fiúk
többsége és mindent tudott a fegyverekről.
Amikor a legendás mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család
azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat
hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…
**************
"Ne tévessze meg a foglalkozásom, William! A tolvajoknál jobban senki sem tudja, mi az a becsület."
Már a megjelenésétől kezdve piszkálta a fantáziám ez a regény, mivel volt már szerencsém olvasni Wee-től a
Pokoli szolgálatot, ami elérte nálam, hogy ezután odafigyeljek az ifjú magyar írónő munkásságára. És ugyan szívesen olvastam volna inkább a fentebb említett könyv következő részét, de mivel erre még nincs lehetőségem - khm, ismétlem, szívesen olvasnám! Igen, ez
burkolt célzás akart lenni - így ezzel vigasztalódtam. És habár teljesen más a két könyv, már csak az alaphangulatát tekintve is, de sikerült kellemes perceket okoznia.
 |
| Winie |
A sztori
humoros, könnyed és imádnivaló volt. Habár poszt-apokaliptikus regény, de
nem kell semmi véresre vagy kegyetlenre számítani. Egy
ártatlan, aranyos történet, magával ragadó stílusban tálalva. Talán mostanában túl sok véres, kegyetlen és cenzúrázatlan könyvvel/filmmel akadtam össze, de ez nagyon jól esett most a lelkemnek. Mindig is odáig voltam a
tökös, belevaló, nagyszájú főhősökért, így rögtön megkedveltem a főszereplőt Winiet, az egy részről kissé naiv, de ugyanakkor a férfiakat is megszégyenítő jobb horoggal és pimasz természettel rendelkező fiatal
tolvajt, aki szerencsére nem szenved Robin Hood szindrómában. Be kell vallanom, az elején mikor szóba került, hogy az egész család űzi a tolvajlás mesterségét és ugye adott volt egy olyan világ, ahol nincsenek kormányok, törvények és határok, így megteremtve a lehetőséget, hogy Robin Hood példáját követve a szegényeknek adják a kincseket meglehetősen megijedtem. Hogy miért? Mert ez annyira klisés és elcsépelt lenne! Szerencsére erről szó sincs, hisz a család, a végtelenül összetartó Langton família, sportszerűen űzi a tolvajlást, pusztán azért mert jók benne.
A cselekmény is elszórakoztatott, és habár meglehetősen kiszámítható jelenetek követik egymást, de hála az írónő stílusának
végig mosolyogva olvastam a sorokat.
"– És most mi lesz? – érdeklődött fesztelenül. – Odaadom a kulcsot, és ön a kéményen keresztül távozik?
Nem vettem fel a csipkelődését.
– Azt a télapó teszi. Én az ablakot választanám."
 |
| mesterkulcs |
A világgal viszont voltak gondjaim. Hogy úgy mondjam nem igazán találtam benne a helyem,
nem állt össze egy egésszé a szemem előtt. Minden egyes alkalommal, mikor már végre úgy éreztem, hogy a helyére kerülnek a puzzle darabkák és meglátom, mit próbál elém tárni az írónő, kaptam egy teljesen új, oda nem illő darabot, amitől az egész kép megingott. Már maga a világ kidolgozása is elég elenyésző volt, de ez nem is nagyon lehetett volna másként ilyen
rövid könyvecskénél. Egyszerűen nem volt rá idő. Vannak esetek, mint például
A téboly kertjénél, ahol egyáltalán nem zavaró, hogy rövid a könyv, mert a mondandóját megkapom, az érzések átjönnek és az élményt teljesnek érzem. Viszont ebben az esetben nincs szükség egy új világ kidolgozására. Azonban
egy sci-fi vagy fantasy regénynél, ahol egy új világgal, a miénktől más idővel és helyzettel szembesül az olvasó, nem igazán lehet csak úgy a levegőben lógva hagyni őt. Én pedig kissé így éreztem magam a végére.
 |
| William |
Nézzük is meg konkrétan miről beszélek: ugye a magyarázat alapján, amit az elején kap az olvasó a jövőben járunk - a mi világunkban! - egy világégés után. Arra nem kapunk semmilyen magyarázatot, hogy pontosan mi is történt, de nem is ez zavart. Hanem, hogy a nők fűzőt hordtak és nagy szoknyákat, mint a 18-19. században. Miért? Először gondoltam arra, hogy ugye egy ilyen katasztrófa után az emberiség visszasüllyedhet egy korábbi kor szintjére - mint mondjuk
A széthullott birodalomban - de akkor miért nem a középkor szintjére, miért abba a korba, ami a fényűzéséről volt híres? Vagy ha mégis valamilyen oknál fogva a 18-19. század szintjén állnak, akkor miért azok a szokásokat tartják meg, amiknek az ég világon semmi értelme nincs, ami nem segít a túlélésben? Meg ez azért is sántít, mert nem telt el annyi idő, Winie nagyanyja túlélte a katasztrófát, vagyis tudásuk is van azelőttről. Ők is ez alapján lettek felnevelve. Hát akkor, hogy is van ez? Továbbá mi lett a technológiával? Néhány szó esik gőzgépekről és a steampunkra jellemző szerkezetekről, ugyanakkor automata fegyverek is feltűnnek - sőt a következő részben még egy tank is. Nem lenne baj azzal, hogy ezek vegyítve vannak, ha kaptam volna mellé legalább egy nyúlfarknyi magyarázatot. Összességében tehát főleg azzal volt problémám, hogy
nem éreztem úgy, hogy a steampunk műfaj és a poszt-apokaliptikus világ kellően össze lett volna gyúrva. Így a végére már értem, hogy mit akart az írónő megteremteni, csak számomra nem jött át. Leginkább szerintem
az volt a baj, hogy túl rövid volt ez a rész.
"Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal
bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem
jelentenek akadályt. A mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz,
akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta
álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől
lehetetlen elrejteni bármilyen kincset."
Na jó itt
a végére már nagyon negatívba csaptam át, nem akarom lehúzni, mert jó kis könyv volt ez, csupán megpróbáltam kifejteni, hogy miért is nem kapja meg a max pontot tőlem.
Összességében tehát bátran ajánlom a szórakozni vágyóknak, érdekes cselekménnyel, humoros, aranyos és szerethető karakterekkel operáló kis regény, mindezt jó stílusban tálalva. Kell ennél több egy forró nyári délután? Igazi frissítő limonádé.
Remélem még sok hasonlóan kellemes percet fognak okozni Wee könyvei a jövőben is.
És egy jó tanács a végére: Akkor állj neki az olvasásnak, ha beszerezted az összes eddig megjelent részt, mert a végén úgy is olvasni akarod majd a következő részt. Főleg a 2. rész után. Hidd el, tapasztalat.
4,5/5
 |
| következő rész |
Borító: 3/5
Történet: 4/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Winie
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 80 .o.
Műfaj: poszt-apokaliptikus steampunk, kaland
Molyos átlag: 92%
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt.
