Madarak a dobozban

Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.
A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.
Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.
Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?
Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.

***************

Gondolkoztál már azon milyen lehet a vakoknak? Milyen lehet, hogy a legfőbb érzékszerved nem működik? Érezted már, hogy milyen félelmetes a sötétség? Tapasztaltad már mikor a fantáziád elszabadul és mindenféle lénnyel megtölti azt a mindent beborító feketeséget, de mégsem tudod biztosan, hogy mi van ott? Tudod milyen félelmetes az ismeretlen? Igen? Akkor képzeld el, hogy tényleg van ott valami. Nem tudod mi az, de ha ránézel meghalsz. Nem tudod hogy néz ki, nem tudod mire képes, nem tudod mit csinál, csak annyi biztos, hogy van ott valami. És te nem nézhetsz rá!

"Az a pillanat, amikor már eldöntötted, hogy kinyitod a szemed, de még épp nem tetted meg, az egyik legijesztőbb ezen az új világon."

Igazság szerint a regénynek nem nagyon kellett azért megdolgoznia, hogy levegyen a lábamról, mert alapjáraton is szeretem a hasonló történeteket. Ráadásul egy olyan témát boncolgat, ami mindig is érdekelt. Milyen lehet a világ, ha nem látsz?

"Mekkora távolságra hall el az ember?"

A könyv rögtön a mély vízbe dob, nem magyaráz semmit, csak sodródunk az árral mindenféle kapaszkodó nélkül. Tudjuk, hogy van kint valami, de nem tudjuk mi az. Az ismeretlennél pedig nincs is ijesztőbb. Amikor a saját képzeleted lesz a legnagyobb ellenséged, mert az agyad rosszabbnál rosszabb szituációkkal bombáz miközben próbálja megfejteni mi lehet a sötétben. Ez pedig egy elképesztően idegborzoló hangulatot teremt és az író ezt remekül megragadta és képes volt átadni nekem, az olvasónak. A könyv legnagyobb erőssége a hangulatteremtés, az érzelmekkel való játék és az egyedi ötlet remek megvalósítása. Sok mindent elárul, hogy miután letettem a könyvet percekig csak állam az ablak előtt és csak bámultam ki rajta. Örültem, hogy én megtehetem.

"Én mindig is hittem benne, hogy a vég a saját hülyeségünk miatt ér majd el minket."

Nehezen hittem el, hogy valóban egy első könyves íróval van dolgom. Nagyon profin mozog a thriller műfajában. És habár ráaggadhatom a horror jelzőt is a regényre, mert volt mitől félni és véres jelenetekben sem volt hiány, de akkor is első sorban az érzelmeken volt a hangsúly. Nem csak a félelmen. Ki hogyan reagált erre a váratlan és borzalmas új világra? Hogy viselték teljesen idegenek az összezártságot hónapokon keresztül? Hogyan érvényesül az egyén véleménye? Milyen módon próbálták feldolgozni a folytonos életveszélyt? De nem csak a szereplők érzelmeivel játszik az írónő. Nem, minket olvasókat sem kímél. A történet ugyanis két szálon fut. A jelennel kezdjük, ami lényegében az egész regény alatt egyetlen cél végrehajtásáról szól: 30 kilométert leevezni a folyón két gyerekkel, bekötött szemmel, minden veszélynek kiszolgáltatottan. Már ez is meglehetősen idegborzolós vállalkozásnak bizonyul. Ugyanakkor a  következő fejezet a múlttal folytatódik. Megtudjuk Malorie szemszögéből hogyan vált a valóság egy rémálommá és azt is látjuk, hogy a házban többen voltak. De a jelenben nincsenek ott. És az egész könyv olvasása során megannyi kérdés mellett egyetlen fő kérdés hajt előre: MI AZ ISTEN TÖRTÉNT ABBAN A HÁZBAN A TÖBBIEKKEL? Ez hajt előre, emiatt faltam a lapokat és ennek köszönhetően nem zavart még a közepe felé leült sztori sem. Csak úgy daráltam a regényt fokozódó pulzussal, hogy végre megtudjam mi történt! 

"Hogy várhatja el a gyerekektől, hogy merjenek olyan ragyogót álmodni, mint a csillagok, ha egyszer fel sem tekinthetnek rájuk?"

Na és a vége...az meglehetősen megosztónak bizonyulhat. Szerintem nagyban függ az olvasótól és a történettel szembeni elvárásoktól is, hogy hogyan fog erre a lezárásra reagálni. Igazság szerint én erre számítottam, mert így rengeteg mindent a fantáziánkra hagy az író. Féltem, hogy valami bukdácsoló magyarázattal megpróbál lerázni a végén, hogy kijelenthesse lezárta részéről a történetet. Szerintem így jobb volt, mert annyi minden lett a képzeletünkre bízva, pont azért mert nem lett minden megmagyarázva sokkal hihetőbbé vált a sztori. Egy teljesen átlagos nő története, aki elsősorban nem megfejteni akarja a történteket, vagy a világot megmenteni, csak túlélni. Ráadásul az érzelmi hullámvasút, amire felülhettem így nem egy nagy zöttyenéssel ért véget, jelezve, hogy vége a kalandnak, túlélted. Nem, így fék nélkül száguldunk tovább és fogalmad sincs mikor állunk meg. Az ismeretlen nem lett beskatulyázva, így továbbra is félelmetes maradt.

Félelmetes volt szembesülni vele, hogy milyen mértékben támaszkodunk a látásunkra.

"AZ EMBER MAGA A LÉNY, AMELYTŐL RETTEG"

4,5/5

Eredeti borító

Borító: 5/5 - imádom!

Történet: 4,5/5 - nagyon egyedi

Karakterek: 4/5 

Kedvenc karakter: Tom

Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 256 .o.

Fordító: Rusznyák Csaba
Műfaj: misztikus thriller

Eredeti címe: Bird Box

Goodreads-es átlag: 4.07

Molyos átlag: 91%

A képek a Pinterestről származnak

A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt.  

Plusz:
Lesz a könyvnek folytatása. Habár szerintem ez így kereken le lett zárva és félek, hogy a folytatás csak elrontja, de azt se tagadhatom, hogy nem vagyok rá kíváncsi.

>