Winie végre megszerezte a Mesterkulcsot, ám az apja úgy döntött, senki
sem használhatja a szerkezetet addig, amíg ki nem derítette, hogyan
működik. A probléma csupán az, hogy Winie-nek bizony sürgősen szüksége
lenne rá. Az alku, amit Williammel kötött, most már sokkal inkább
becsületbeli kérdés, mint pusztán üzlet, nem mellesleg a Conrey fiú is
egyre türelmetlenebb.
Közben a Langton család egy második világháborús tank elrablását
tervezgeti, ráadásképpen pedig felbukkan valaki Winie múltjából, akit
jobb szeretne inkább elfelejteni.
A lány végül apja engedélye nélkül használja a Mesterkulcsot, hogy
megszerezhesse Will édesanyjának gyűrűjét egy szigorúan őrzött
páncélteremből, azonban hiba csúszik a gépezetbe, és Winie ezúttal talán
tényleg nem fogja megúszni olyan könnyen, mint remélte.
*****************
"Azért, mert te becsületesen játszol, ostobaság azt hinni, hogy mások is ugyanígy tesznek."
Vannak sorozatok, amiket nem érdemes és nem is lehet egy szuszra bedarálni. Ennek több oka is lehet, példának okáért lehet a téma túl megterhelő, így kell a pihenés a részek között, hogy ne fásulj bele. Vagy egyszerűen szükség van egy kis időre, hogy átrágd magadban a történetet és a helyére tudj minden apró mozzanatot tenni, - netalántán vissza is olvass - mielőtt tovább lépnél a cselekmény és a világ felfedezésében. Vagy mondjuk egy romantikus könyvsorozatnál nekem néha kell közbeszúrni egy-egy más műfajú könyvet, hogy ne legyen csömöröm a romantikától. Persze ez is nagyban olvasófüggő, kinek milyen beállítottsága van. Ezzel szemben viszont vannak olyan szériák is, ahol meglehetősen ajánlott az egyhuzamban olvasás, mert így tudod átélni az igazi hatást. És mint már azt az
előző rész értékelésénél is említettem a
Winie Langton történetek erősen az utóbbi felé tendál, érdemes egyben beszerezni és egyhuzamban kiolvasni, mert olyan kis szösszenetek, hogy így adja meg a teljes élményt.
"Az ember azt gondolja, hogy képes tanulni a hibáiból."
 |
| Winie apja |
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy minden további nélkül egybe lehetne illeszteni a két könyvet és nem tűnne fel olvasás közben hol ér véget az első rész és hol kezdődik a következő. Vagyis pont ott vesszük fel a fonalat, ahol az első rész elengedte. Winie megszerezte a mesterkulcsot Willtől, ám cserébe a megállapodás értelmében segít visszalopni az anyja hagyatékát. De természetesen ehhez ki kell képezni Willt, hogy le ne bukjanak betörés közben és Winie önmagához híven nem fogja vissza magát. Közben pedig többek között terv szövődik egy tank ellopásáról, mélyebb képet kapunk a népes kis tolvajcsaládról és feltűnik Winie egyik régi ismerőse baljós előérzetet keltve főhősnőnkben. A szereplők közül Will került leginkább előtérbe, akit rögtön meg is kedveltem pimaszságáért. Sokkal többet nem is érdemes a történetről mondani, mert ezt a könyvet olvasni kell!
"Tudtam lőni gépfegyverrel, de apám nem szerette - azt mondta, kiveri a
víz, ha ilyesmikkel hadonászok. Az egész logikája ott bukott meg, mikor
ezen kijelentése után másfél nappal gránátvetőt nyomott a kezembe..."
Magáról a világról nem sok plusz információt szereztem, mindössze egy nyúlfarknyi elejtett morzsát sikerült felcsipegetnem, miszerint volt egy III. világháború. De míg ezt az információhiányt nehezményeztem a Mestrekulcsnál, itt valamiért nem zavart. Persze lehet, hogy csupán arról van szó, hogy hozzászoktam az első részben és nem számítottam rá, hogy többet kapok. Bizony sokat számítanak az olvasás előtti elvárások abban, hogy milyen élményt kapsz a könyvtől! Nem véletlen próbálkozok elvárások nélkül elkezdeni egy könyvet, de persze ez szinte lehetetlen, hacsak nem találomra, bekötött szemmel le nem kapsz egy könyvet a polcról.
Hmm ezt lehet most ki is próbálom...Oké, kissé elkalandoztam.
"Ismertem ezt a vágyat, a dacos akarást, hogy megmutassam, igenis jó
vagyok, olyan kemény és gyors, mint a többiek, hiába kételkedik bennem
mindenki."
A könyv maga izgalmasabb cselekménnyel operál, mint elődje; míg a
Mesterkulcsnál leginkább felvezetés jellegű volt a történések sora, itt már jobban beindultak az események. És habár mondhatni átvezető jellegű részről van szó, amit a függővég bizonyít a legjobban - megjegyzem: ez nagyon kegyetlen volt! - de nincs okom semmilyen panaszra, mert minden percét élveztem. Nem is tudom, hogy jellemezzem a cselekményt, mert egyrészről azt kapod, amit vársz, nincsenek benne nagy meglepetések és pörgős akciójelenetek, de a másik oldalról mégis izgalmas és magával ragad. Nehéz dió. Azt ugyan kicsit sajnálom, hogy maga a tanklopás nem lett leírva, csak a háttérben történt meg, de már maga az ötlet is nagyon tetszett, főleg Winie szellemes tálalásában. Igen, hál istennek a szerző humora és a főszereplő stílusa még mindig a régi, ami egyértelműen a sorozat varázsát biztosítja. A vége, mint említettem, elég kegyetlen függővég lett, bár úgy érzem Winie megérdemli valamilyen szinten ezt a kutyaszorítót, hisz tudta hogy lesz valami "baj" - hisz Ő feltűnt, és ismerte a személyiségét - mégse tett semmit ennek elkerülésére. Persze így izgalmasabb lett.
Nem is szaporítom tovább a szót fölöslegesen, a lényeg úgy is az, hogy érdemes ezt a sorozatot beszerezni és megismerni Winie kalandos történetét. Addig is én megőrülök a 3. részért, mert sikeresen csak ez első kettőt kaparintottam meg és érzem, hogy az fog tetszeni a legjobban...
4,5/5
 |
| következő rész |
Borító: 3/5
Történet: 4,5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Winie, Will
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 94 .o.
Műfaj: poszt-apokaliptikus steampunk, kaland
Molyos átlag: 94%
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése