Az éjszaka teremtményei - book tag

forrás

Az Egy könyvfüggő vallomásai blogon találkoztam az imént ezzel a book taggel és mivel amúgy is aktuális na jó, szerintem mindenki tisztában van vele, hogy csak azért mert kedvem van hozzá kitöltöm. Nagyon egyszerű a menete, meg van adva 10 természetfeletti lény és neked társítanod kell hozzá egy könyvet, amiben találkoztál velük. Szóval egyben jó lesz ez a poszt könyvajánlónak is, ha valaki a hétvégén hasonló könyveket szeretne a kezébe venni, de nincs ötlete. Csapjunk is a lovak közé:

☾Vámpír☾

Na ebből aztán rengeteg van, hála a Twilight őrületnek. Ha a hagyományos vámpírokra vágysz, akkor ott van például Anna Ricetől a Interjú a vámpírral. Viszont ha szeretnél mellé egy kis véres nyomozást is, akkor mindenképp az Anita Blake szériához nyúlj. Ha a romantikáért vagy oda és ezt Hallooweenkor sem akarod meghazudtolni akkor is van ám miből válogatnod, például Jeaniene Frost Cat & Bones, vagy J. R. Ward Fekete Tőr Testvériség sorozatát emelném ki. Ha meg ifjúságira hajlasz inkább, akkor a Vámpírakadémiát ajánlanám.

☾Vérfarkas☾

Nagyon sok tinikönyvben megjelent ez a lény is az Alkonyathullám után, de általában mellékszereplőként. Ha azt szeretnéd, hogy ezek a lények legyenek a középpontban akkor ott van Stephen Kingtől Az ezüst pisztolygolyó, de hogy a magyarokat se hagyjuk ki J. Goldenlanetől a Farkastestvért is csak ajánlani tudom. Vagy inkább valami erotikusra vágysz, szerelemmel nyakon öntve? Kresley Cole Vámpírharcát (ne tévesszen meg a cím, nem vámpírokról szól) próbáld ki! Vagy valami líraira hajlasz, gyönyörűen megírt romantikával? Akkor neked írta Maggie Stiefvater a Borzongást. (Ez egy sorozat, de szerintem minden további nélkül megállja a helyét az 1. rész önálló regénynek. És jobban is jártok ha így olvassátok szerintem. De ez csak tipp)

☾Zombi☾

Walking Dead! De tényleg, most nem a fangirl énem kiáltott fel - na jó kicsit - hanem lehet ám ezt olvasni is, nem csak a képernyőn nézni. Bizony, képregények is vannak ám belőlük és még magyarul is kapható. Továbbá, ha maradunk a zombi apokalipszis témánál, akkor A World War Z-t se hagyhatom ki (ami megtekinthető a képernyőn is, egy jó kis filmet készítettek belőle pár éve). Szintén megemlíthetem Anita Blaket - amúgy az előzőnél is megemlíthettem volna, de mindegy - mert kifejezetten érdekes a könyvben a halottkeltő szál, ugyanis a főszereplőnek ez a munkája. Szóval vannak benne zombik is dögivel. Főleg a legújabb részben a Ragályban. YA műfajban ott van az Éles helyzet, amit még én is csak tervezek olvasni, Mira Granttől a Feed - Etetés vagy Ann Aguirre-től vagy -tól? hogy mondod ki ezt a nevet? a Menedék.

☾Szellem☾

Én szerettem a Vérbe öltözött Annát ebben a témában, úgyhogy mindenképp megemlítem, bár érdekes fordulatokat vesz a történet. Ha a YA vonalon maradunk akkor kedveltem még anno a Szellemidéző sorozatot is Kelly Armstrongtól, bár őszintén bevallva már nem nagyon emlékszem rá. Kicsit nyomasztó hangulata van még az Archívumnak is és a világfelépítés miatt már mindenképp megéri elolvasni. Sokan odavannak még a Sírkertek királynője sorozatért bár engem nem tudott elvarázsolni az 1. rész. És tervbe van véve nálam Neil Gaimantól a Temető könyve. 

☾Varázsló/igéző☾

HP...na jó ezt most tényleg hagyjuk. Szóval először, vagyis másodjára a HP után rögtön a nem rég megjelent Varázslók ugrott be Lev Grossmantől. Én se olvastam még, szóval kíváncsi lennék a véleményetekre. Kis hátsó szándék na.

☾Tündér☾

Alapjáraton mondjuk nekem a tündérekről nem rögtön a gonoszság és az éjszaka jut eszembe, bár nem tagadhatom hogy jó pár történetben gonosz teremtményeknek - vagy legalábbis emberi lelkiismeret nélküli lényeknek - vannak lefestve. Vegyük például Karen Marie Moning általam is sokat emlegetett Tündérkrónikák sorozatát. Na ott aztán nem mondhatnánk rájuk, hogy az embereket segítő, aranyos kis szárnyas lényekről van szó. Vagy vegyük az elfeket, tündéket - ugye mi szinte mind tündérnek vesszük magyarul, bár erről is lehetne vitatkozni - például az egyik nem régi olvasmányomban Az elveszett városban is ők a veszedelem. Szóval lehet Halloween alkalmából róluk is sötét történeteket olvasni.

☾Démon ☾

És jöjjön az igazi gonosz - legalábbis a mi vallásunkban - a démon. Ez a lény is elég felkapott a fantasy műfajában, nagyon sok olvasmányban lehet velük találkozni. És a romantikus, erotikus könyvek kivételével ők meg is maradtak többnyire gonosznak, nem csináltak belőle egy meg nem értett entitást. Hála isten. Fiatalabbaknak ott van Daren Shan Démonvilág sorozata, vagy lightosabb kategória a Hex Hall, de Cassandra Clare sikersorozata is idesorolható. Kissé felnőttebb témában megemlíthetem a Nem vagyok sorozatgyilkos sorozatot, aminek nem rég jelent meg a legújabb része és én odáig vagyok érte. Azoknak pedig akik érdeklődnek a vallási témák iránt olvasmányok terén ajánlom Imre Viktória Anna Kísértés Rt. könyvét, vagy a magyaroknál maradva Vivien Holloway Pokoli szolgálat művét. Dark fantasy terén pedig A Rovásembert érdemes elolvasni, ami kellően sötét és komor a hangulat fokozásához. 

☾Angyal☾

Az angyalok is fénykorukat élik manapság, főleg a romantikus és a YA műfaján belül. És őszintén bevallva én is odavagyok Nalini Singh paranormális romantikus, angyalos sorozatáért, szóval megértem ezt a fajta imádatát az angyaloknak.  YA terén pedig szerettem az Angelfall sorozatot, ami jó választás lehet ha sötétebb hangulatot keresel a poszt-apokaliptikus világából kiindulva. A fájdalmas, de gyönyörű romantikára ácsingózok pedig mindenképp próbálják ki a Füst és Csont leányát. Azoknak pedig akiknek herótjuk van a romantikától őszintén szólva egy könyv nem jut eszembe, amit ajánlhatnék. Arra se emlékszem, hogy olvastam volna olyan angyalos könyvet, amit ide tudnék sorolni. 

☾Földönkívüli☾

Na ebből aztán végkép nem olvastam sokat. A sci-fi rajongók többet találkozhatnak vele, bár legnagyobb meglepetésemre a romantikus YA piacra is betörtek a zöldszemű  idegenek. Ugye mindenkinek megvan Daemon Black? De sci-finél maradva én nagyon szerettem John Scalzi Vének háborúját, de a Lorien krónikák is megér egy próbát Pittacus Lore-tól. Aki pedig nagyon odavolt Daemonért az próbálkozzon meg az Elidegenítve című Maximos könyvvel, bár véleményt én nem tudok róla mondani, lévén még nem olvastam, de Nalla szerette.

Természetfeletti képességekkel rendelkező ember ☾Sárkány☾

Az áthúzott lenne az eredeti 10. pont, de nekem nem tetszik, mert szinte az összes eddig felsorolt lény ide sorolható. Mármint a varázslónak is ez a definíciója, nem? Szóval önkényesen átírom és legyen ez a pont helyette inkább a kedvenc fantasy lényem, a sárkány. Nem tudom, hogy igazából hívhatom-e éjszakai teremtménynek, de egye fene. Muszáj megemlítenem a témában az Eragon sorozatot, amiről biztos, hogy már meséltem, de remélem elnézitek ha már hallottátok. Nem tökéletes a sorozat, de ennek köszönhetően szerettem meg régen a sárkányokat és azóta is Saphira a kedvencem. Szóval itt a helye. Mesék terén az Így neveld a sárkányodat - amiről gondolom először mindenkinek a film ugrik be, de van ám belőle könyv is - kiemelendő, vagy magyar vonatkozásban Süsü. Fiataloknak ajánlom a Seraphinát, idősebbeknek meg ott a Trónok harca és A hobbit, hogy csak párat megemlítsek. 

Ez lett volna az én kis szörnyparádém így pénteken. nem hívnék meg külön senkit, viheti mindenki aki kedvet kapott hozzá.
U.i.: Ahhoz képest, hogy a feladat egy könyv társítása volt, azt hiszem kissé eltúloztam a dolgot:)

De arra kíváncsi lennék, hogy nektek mik a kedvenc könyveitek a lényekkel? 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

7 Comments

Katja Millay - Nyugalom tengere

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.
A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

★★★★★★★★★★★★

Iszonyatosan féltem ettől a könyvtől, már lassan fél éve halogattam az olvasását. De miért féltem tőle, miközben a nagy többség imádta? Pont ezért. Jó párszor befürödtem már az NA (new adult, jelentést lásd itt) könyvekkel, mikor a "nagy átlagra" hallgatva, talán kissé túl merész, de szerintem jogosan elvárható reményekkel belevágtam egy-egy népszerű(nek titulált) NA könyvbe. Ennek ellenére valamiért mégis időről időre visszatérek a műfajhoz. Nem tudom miért, talán, mert azért a párért, ami tényleg tetszett viszont egyenesen odáig voltam. Mindegy is miért, a lényeg, hogy most egy ilyen könyvre vágytam, így üsse kavics alapon belekezdtem. És le se bírtam tenni. 

Kérem szépen, így kell (new adult témában) könyvet írni! Imádtam! ♥

Nem tudnám pontosan megnevezni azt a részét a regénynek, ami miatt ez ennyire tetszett, miközben a többi hasonszőrű könyv legfeljebb átlagos benyomást keltett bennem. Egyszerűen megfoghatatlan számomra a könyv varázsa. Nem volt tökéletes, de éppen ezért volt számomra különleges.

De nézzük is azt az 5 okot, amiért ezt a new adult könyvet kell elolvasnod:

❧Nincs meg a tipikus első pillantásodtól elaléltam találkozás Josh és Nastya között.❧

 "...feltűnt volna nekem egy olyan lány, aki élőhalott ribinek öltözve jár suliba."

Szép lassan fejlődik lépésről lépésre a kapcsolatuk, nem volt elkapkodva. Hiteles volt, mert soha nem hittem volna el, ha durr bele módon egymásnak esnek ismerve a személyiségüket és az álarcaikat, amit a külvilágnak mutatnak. Sőt az elején még igyekeztek elkerülni egymást, főleg Nastya részéről, míg Josh nagyon tudomást se vett a lányról. Aztán mikor felfedezték a másik sebeit és rájöttek, hogy ők azok akik a legjobban megértik egymást, barátság kezdett szövődni köztük, melynek nem is a romantikus szála, hanem az egymásra támaszkodás volt a lényege. Végre megtalálták egymásban a mentőövet, ami képes volt az évek óta tartó fuldoklást enyhíteni.

❧Hitelesek voltak az érzelmek és szerethetőek a szereplők.❧

Mind Nastya, mind pedig Josh, de még a mellékszereplők is összetett és sokrétű személyiséget kaptak, jó és rossz tulajdonságokkal együtt. És ennek megfelelően reagáltak a környezetükre, még ha ez azt is jelentette, hogy hibáztak, hogy önfejűek voltak vagy legszívesebben jól megráztad volna őket. De bármennyi hülyeséget is csináltak, én végig szerettem őket, közel kerültek hozzám és szurkoltam nekik. Néha soknak éreztem Nastya önmarcangolását, de ahogy halad előre a sztori kezded megérteni miért csinálja, még ha azonosulni nem is tudsz vele. Egyszerűen el kell fogadni, hogy ő ilyen, így dolgozza fel azt, ami vele történt azt, amit elveszített. A némaságot viszont teljesen megértettem, néha lehet jobb lenne meg se szólalni. Egyszóval érzelmeket váltottak ki belőlem a szereplők, nem tudtam közömbös maradni irányukba, velük együtt nevettem és sírtam (azért szó szerint nem sikerült erre rávennie). Hűek voltak a korukhoz és a múltjukhoz is. A tapasztalataik miatt egyes terülteken idősebbek voltak a társaiknál, de más aspektusban - például a romantikánál - meglehetősen kezdők, sokat botladoztak én pedig jókat derültem ezen. 

❧Mert a szereplők és az egész történet élő, valós.❧

Mint ahogy a legelején is említettem, ez a könyv nem tökéletes. De pont ezért hittem el az írónőnek az egészet. Nem éreztem kitaláltnak, erőltetettnek, nem tapasztaltam a "húzzunk le még egy bőrt a műfajról" felfogást. Voltak benne napok, amikor semmi különös nem történet, amikor a szereplők csak élték a mindennapjaikat és próbáltak megbirkózni még egy nappal. Vagyis pont azt csinálták, mint minden átlag ember. Hisz valljuk be őszintén nekünk se illik minden egyes napunk egy akciófilmbe. Ennek köszönhetően viszont lehet egyesek úgy érik majd, hogy vannak a könyvnek hullámvölgyei, ahol a sztori leült. De én nem így érzetem, nem így fogtam fel és kifejezetten szerettem. 

❧Nastyát nem erőszakolták meg!❧ *örömtánc*

Igen, ez lehet valamilyen szinten spoileres lesz egyeseknek, ha kijelentem, hogy nem ez lesz a lány fő problémája. De muszáj kimondanom, mert hihetetlen módon megkönnyebbültem ettől a fejleménytől. Ráadásul azért is ezt a könyvet vettem a kezembe, mert előtte megkérdeztem Nallát, hogy erről van-e szó a főhősnőnél és mikor közölte, hogy nem akkor döntöttem az olvasása mellett. Így ha valakit hozzám hasonlóan ez tartana vissza, akkor ezt a tévképzetet ezennel el is oszlatom. Elegem van a könyvpiacot elárasztó YA és NA könyvektől, amikben a főszereplő lányt a múltban megerőszakolták. Igen, ez egy komoly téma és igen foglalkozni kell vele. De nem így! Ne akarjon erről valaki írni, ha még csak utána se nézett a dolognak, ha semmilyen rálátása nincs erre a nagyon komoly traumára és nem képes ezt hitelesen leírni! És úgy végkép ne kerüljön bele egy könyvbe, hogy csak reklámfogás, mert ez a menő. Azért mert egyszer valakinek bejött - aki ténylegesen tudott róla írni, hahó! - azért még nem kell minden egyes könyvbe beleszuszakolni. És tudom, hogy "kötelező" valamilyen trauma - ennek az okát mondjuk nem értem - de rengeteg más problémája is lehet sajnos egy fiatalnak. Csak meg kéne találnia az írónak azt, amihez ért és így akár hitelesen át is tudná adni. Mert teljesen elbagatelizálják és pont a komoly mivoltát veszik el a témának. Engem pedig már az őrületbe kerget. Na jó, nagy levegő...Lehiggadtam.
Menjünk is tovább.   

❧Nem volt cukormázzal agyonöntve.❧

Ez a regény nem hangsúlyozza, hogy a szerelem mindenre megoldás és mindent meggyógyít. Nem oldódik meg minden problémájuk varázsütésre, a múlt nem lesz meg nem történt és ugyan úgy küzdeniük kell ha talpon akarnak maradni. Itt a szerelem leginkább azt a támaszt nyújtja, amivel képesek erre. És a befejezés se tündérmesébe illő. Habár happy end, de nem kapunk egy végleges lezárást, inkább csak egy új kezdetet, hisz az élet megy tovább, nem vár senkire és nem érdekli bírod-e a tempót.

☀☀☀☀☀☀
Pluszba meg kell említenem, hogy ebből a könyvből aztán lehet idézni. Gyönyörűen ír az írónő és felettébb irónikus és vicces mondatokkal is megörvendeztetett a legváratlanabb helyzetekben. Néhány kedvencem a teljesség igénye nélkül:

"– Őt hogyhogy szívem-nek szólítod, engem meg sose becézgetsz? – mímel nyafogást.
– Hogyne becézgetnélek? – kérdez vissza Mrs. Leighton, és megpaskolja a fia arcát, ahogy elmegy mellette. – A múlt héten életem tragédiájának szólítottalak."

"Varázslat és csodák nélküli világban élek. Olyan helyen, ahol nincsenek se látnokok, se alakváltók, se angyalok, és nem sietnek a megmentésemre természetfölötti erejű fiúk. Olyan helyen, ahol az emberek meghalnak, a zene szertefoszlik, és az élet nehéz. Olyan erősen szegez a földhöz a valóság súlya, hogy néha már azt sem értem, miként vagyok képes megemelni a lábam, és előrelépni."

 "– Oda fogok menni hozzád – mondom, és nagyon lassan lépegetek felé, mintha egy öngyilkosságra készülőt akarnék ledumálni a tetőről. – Át foglak ölelni, és magamhoz foglak szorítani. – Várok, mielőtt megtenném az utolsó lépést. – És te hagyni fogod.  

– Miért? – kérdezi, mintha ez volna a legőrültebb dolog, amit valaha halott, és a mai esténk után talán az is.  

– Mert szükségem van rá.”

"Szüksége van arra, hogy segíthessen, hogy megvédhessen. Hinnie kell, hogy jól vagy, mert akkor elhiheti, hogy ő is jól van.”

"A garázsodban.” 

 ☀☀☀☀☀☀

És akkor még nem is mondtam, hogy ez az írónő debütáló regénye. Azt hiszem érdemes lesz rá odafigyelni.

U.i.: nem mellesleg önálló regény, így a folytatásra se kell várni. 

☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀

5*/5

Borító: 5/5 

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5 

Kedvenc karakter: Josh, Drew

Kiadó: Könyvmolyképző (Rubin pöttyös)
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 496.o.

Fordító: Komáromy Zsófia
Műfaj: new adult

Eredeti címe: The Sea of Tranquility

Goodreads-es átlag: 4.40

Molyos átlag: 95%

A képek a Pinterestről származnak. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Salla Simukka - Vérvörös, avagy Hófehérke nyomozni megy

Hófehér-trilógia #1

"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki megtanult félni."

 

A 17 esztendős Lumikki Andersson kivételesen zárkózott lány, aki szinte minden iskolai aktivitásból kihúzza magát. Egyik nap azonban a fotószakkör előhívójában bankjegyeket talál felaggatva a szárítóra. Mint hamarosan kiderül, Lumikki három osztálytársa tetemes mennyiségű véres bankjegy birtokába jutott, de ekkor még egyikük sem sejti, hogy egy nemzetközi drogkartell piszkos ügyeibe nyúltak. A baráti társaság egyik tagja kinyomozza, hogy apja, a közkedvelt rendőr is nyakig benne van az ügyben, és a fiatalok orosz és észt bűnözőkkel a nyomukban végül egy titokzatos kastélyban találnak menedéket, ahol a fura fedőnevű Jeges Medve vendégszeretetét élvezhetik, ki tudja meddig… Majd az évtized leghidegebb telén, mikor mindent beborít a kékesen csillogó friss hó, vércseppek lepik el az utcákat.

**************

A thriller vagy éppen a krimi nálam az a műfaj, amire időnként meglepő lelkesedéssel lecsapok, de alapjáraton nem képezi szerves részét a komfortzónámnak. Értsd: hébe-hóba a kezembe veszek egyet-egyet, mert rám jön a "most azonnal ilyet akarok olvasni" érzés, de amúgy nem nagyon szoktam ebben a műfajban olvasni. Így nincs olyan óriási nagy rálátásom a műfajra, nincs sok viszonyítási alapom, és messze nem merném jártasnak akár csak képzelni is magam benne. De persze ez nem akadályoz meg benne, hogy elmondjam a véleményem erről a regényről.

"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki megtanult félni.
A mesék általában nem így kezdődnek. Így másféle, sokkal sötétebb történetek szoktak kezdődni!"

Meglehetősen érdekesen indult a kapcsolatom ezzel a regénnyel, mivel mint olvasás közben kiderült számomra, ez egy ifjúsági thriller. És itt most az ifjúságira helyezném egy kicsit  a hangsúlyt. Az elején meglehetősen megdöbbentem, mikor leesett a tantusz, hogy ez egy YA regény lesz. Pedig elég lett volna a fülszöveg első mondatát elolvasnom, hogy megfejthessem ezt a piszok nagy rejtélyt, de természetesen mikor számít, akkor nem teszem meg. De szerencsére hamar elillantak az aggályaim, mert ez a regény nem a tipikus YA könyv, az az a klisék halmazából összetákolt populáris könyv, amivel az utóbbi időben sajnos túl sokszor találkoztam. Ennek köszönhetően pedig egy nagy adag - de szerintem teljesen érthető - viszolygás és ellenérzés kezd kialakulni irányukba. Vagy tényleg kezdek kinőni belőlük? Hajjaj, mik vannak, nem hittem hogy ez el fog jönni...
De nem kell megijedni, ebben a könyvben nem egy szokványos történetre akadtam. Ebben a kis könyvecskében egy nem várt kincset találtam.

Tapasztalataim alapján legtöbb esetben az a riasztó az ifjúsági krimi és thriller műfajjal szemben, hogy teljesen logikátlan és olykor felettébb hihetetlen, hogy miért a tinik nyomoznak, miért nem kérnek segítséget a felnőttektől és a legabszurdabb, hogy milyen módon járnak túl a mindig kissé butának beállított felnőttek eszén. Ez még tizenévesen jó koncepciónak bizonyulhat, de ha valaki felnőttebb fejjel kezd neki, leginkább csak abszurdnak érzi. De ez a regény nem ilyen. Minden téren megállja a helyét a felnőtt krimi vagy thriller regények mellett és teljesen reális okok miatt lettek a szereplőink tizenévesek. Egy percig nem éreztem hülyeségnek vagy éppen logikátlannak a dolgot, teljesen érthető indokok vezettek idáig. Az egész valós és hétköznapi volt, vagyis remekül működött a gépezet.

Már az első mondatok után megkönnyebbüléssel konstatáltam, hogy milyen szépen és vizuálisan tud írni az írónő. Nagyon érzékletesek voltak a képek, amiket elénk tárt már az első oldalaktól kezdve, - ami meglehetősen véres jelenettel indul - így megalapozva a thrillerre jellemző nyomasztó, kissé borzongató hangulatot. A történet lassú folyású, szinte elandalít olvasás közben, de közben a már említett kissé nyomasztó és titokzatos hangulat kíváncsivá tesz, nem hagyja lankadni a figyelmed. Megfelelő hangulat kell hozzá és szerencsére engem pont jó időpontban kapott el, de ha valami pörgősre vágysz, akkor ez nem a te könyved.  A pár nap alatt lejátszódó cselekményt több nézőpontból is nyomon követhetjük, így kis puzzle darabokat összeillesztve kapjuk meg a teljes képet. Ugyanakkor éppen emiatt nem sok csavarra kell számítani olvasás közben, nagyon emészthetővé és könnyen érthetővé teszi a regényt, tekintettel a fiatalabb célközönségre. De nagyon sok titok lappang a mélyben - sokra még a könyv végére se kaptunk választ, megtartva ezt a következő részekre - így nem ül le a sztori.

A leírásokat és karakterábrázolásokat nagyon élveztem, rögtön érződik, hogy az író tényleg tud írni. Haj, de jó érzése ezt kimondani. Kissé szomorú, hogy úgy érzem manapság ezt nem árt hangsúlyozni, nem? Imádtam a helyenként elcsöpögtetett társadalomkritikát is, ami remekül beleillett Lumikki kissé cinikus, de felettébb kedvelhető személyiségébe. Vagyis mélyebb mondanivaló is megbújik a sorok között és csak a befogadón múlik, hogy mennyit fedez fel belőle. És ha már Lumikkinél tartunk, maga a főszereplő is meglepően összetett és talpraesett személyiséget tudhat magáénak ifjú kora ellenére, ami nem éppen szokványos a műfajon belül, de nagyon kellemes meglepetést okozott.  Ő ténylegesen értelmes karakter, vagyis nem szenved a YA főhősnő szindrómától. Mi ez a szindróma? Biztos tudjátok, ti is találkozhattatok már vele. Azaz mikor az író megpróbálná bebeszélni nekem, hogy milyen okos és talpraesett hősnőt is kaptam, de üresfejű csitrin kívül nem sok minden más jön át a szándékból.

"Legbelül mindig megmarad benned az a rész, amelyhez soha senki nem férhet hozzá. Az vagy te. Te saját magad vagy, és benned egy egész világ él. Az lehetsz, ami csak akarsz. Az lehetsz, aki csak akarsz."

A karakterek apró, a történet szempontjából igazából lényegtelen gondolatai tették igazivá a könyvet. Úgy érzem sok író elfelejti azt, hogy mennyire csapongó is tud lenni az emberi elme. Mikor egy beszélgetés közben ránézel a szőnyegre és valami teljesen irreleváns dolog ötlik fel benned. Nem veszi át a gondolataid fő vonalát, de a háttérben még ott van. Ilyen az elme és sokszor pont azért lesznek egysíkúak a szereplők, mert céltudatosan nem gondolkoznak, beszélnek és éreznek semmi mást, csak azt ami a történet szempontjából kell. Ez pedig nagyon természetellenes tud lenni, olyan üresnek érződik olvasás közben. Épp ezért nehéz is belebújni a szereplő bőrébe, hisz nem érezzük valódinak. Nem azt mondom, hogy oldalakat kell erről írni, de néhány elejtett mondat is megteszi a hatását.

És a végére hagytam, hogy miért is tetszett igazén a könyv. Nagyon tetszett a gyerekkorunk meséire tett utalások, az élet cinizmusával és a valóság olykor kegyetlen oldalával megtűzdelve. Ebben az esetben pedig Hófehérke (Lumikki neve Hófehérkét jelent) került elő és én felettébb élveztem a mese apró mozzanatait a gyilkosságok morbiditásával vegyítve a lapokon. Mindenképp ad az egész sztorinak egy sajátságos bájt, elsősorban azoknak, akik még mindig szeretik a tündérmeséket.

"A túlélés egyik alaptörvénye, hogy az ember a lehető legkevesebb zavaros ügybe keveredjen bele."

Mindenképp ajánlom, ha valaki egy szépen megfogalmazott, remekül átadott és minőségi ifjúsági thriller-szerű krimire vágyik. Ha pedig még a tündérmeséket is szereted és kedved támad egy kis nosztalgiára, akkor csak hab lesz a tortán. Nálam pedig a skandináv irodalom úgy ahogy van kimaradt eddig az életemből, de ezután - még ha csak az írónő által is - de mindenképp fogok még olvasni belőle.

4/5

Angol borító

Borító: 5/5 - az elejét nem is annyira, de a hátulját és a piros lapszéleket imádom

Történet: 4/5

Karakterek: 4,5/5 

Kedvenc karakter: Lumikki

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 242.o.

Fordító: Panka Zsóka
Műfaj: ifjúsági krimi

Eredeti címe: Punainen kuin veri

Goodreads-es átlag: 3.42

Molyos átlag: 85%

A képek a Pinterestről származnak.

A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt.  

Plusz:

Mint azt fentebb említettem már, a könyv külalakja sem éppen szokványos. Igazi kis zsebkönyv formátum, ami bármelyik táskába belefér én pedig imádom az ilyeneket, olyan kis cukik. És egyszerűen csak jó kézbe fogni. Persze a féltéglákat is imádom, de azért őszintén bevallva ezt kissé könnyebb tartani. Ráadásul a könyv hátulja és a lapszélek vörösre vannak festve, amiért meg egyenesen odáig vagyok, plusz nem is a fülszöveg csupán egy ütős idézet van feltüntetve - az ami a poszt alcíme is lett.

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

2 Comments

Borítómánia - posztapokaliptikus hangulat

Jelen pillanatban próbálom a "félig teli a pohár" optimista felfogást követni és meglátni mindenben a jót. Szóval beteg vagyok, de annyira, hogy semmi nem marad meg a gyomromban. De hé, nézzük a pozitív oldalát! Van időm a blogra, így a hosszas kihagyás után végre újabb poszt érkezik. Sőt ennek hála a héten több könyves kritika elmaradásom is megcsinálom, ha lesz erőm felülni. Halleluja. De azért bármennyire is igyekszem pozitív maradni, a hangulatom sajna nem rózsás, így a borítómánia következő témája a posztapokaliptikus hangulat maradt. Mert azért na, adjuk meg a módját. 

U.i.: Most esett le, hogy én szépen elfelejtettem - pontosabban abban a tudatban voltam, hogy már megcsináltam - a blogszülinapi nyereményjátékot. De nem, mert ma akadt a kezembe a nyereménynek szánt meglepetés csomag. Szóval megint sikeres volt a tervezésem. *önirónia 110%-on* De ami késik....

Kinek van hasonló hangulata? *kezeket a magasba* 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

4 Comments

Filmmustra: Mentőexpedíció (A marsi)

Már nagyon régen nem írtam filmekről ide a blogra, de úgy érzem A marsi, ja nem, bocsi a Mentőexpedíció megérdemli, hogy felkerüljön legalább pár sor erejéig.

Egy régóta esedékes anya-lánya csajos est keretei között néztem meg a filmet, így ha egy kalap szar rossz lett volna, valószínűleg akkor se hordanám le a sárga földig...kivételesen. Na jó, de...Viszont szerencsére ezen nem is kell gondolkoznom, hisz oda meg vissza voltam a filmért is.

Őszintén bevallva azért meglehetősen paráztam előtte a filmadaptációs élményeimet alapul véve, hisz nagyon nehéz lehet visszaadni A marsi zsenialitását. És általában ha egy könyvbe ennyire belebolondulok, akkor nem érdemes azt megnéznem mozivásznon, mert csak a plafonra kerülök és testi sértéssel fenyegetem a rendezőt és minden egyes személyt aki hagyta, hogy a film a mozikba kerüljön. Persze miközben a környezetem idegeire megyek.

Történet röviden:
"A Marson hatalmas homokvihar készül. A NASA űrhajósai biztonsági okokból azonnal elhagyják a bolygót: halott társuk testét sincs már idejük megkeresni. Nem is találnák. Mark Watney (Matt Damon) ugyanis nem halt meg; csak a szkafanderébe épített adó meghibásodása miatt hiszik a többiek, hogy nem élte túl az első szélrohamokat. A mérnök-botanikus mindent elkövet a túlélése érdekében: gépeket szerkeszt, élelmiszert termel, vizet gyárt, és amikor a Földi irányítók felfedezik, hogy él, felkészül a mentőexpedíció fogadására. De az expedíció négy év múlva érkezik, méghozzá az ellenséges bolygó egy egészen másik pontjára. Neki 3200 kilométert kell utazni, hogy fogadhassa őket: egyedül, megfelelő felszerelés nélkül, végtelen magányban." - forrás

Legelőször is azt hiszem válaszolok az ilyenkor felmerülő első kérdésre. Jobb volt, mint a könyv? Meglepetés: nem, nem volt jobb a könyvnél. De eleve utálom ezt a kérdést, mert szerintem teljesen más élményt nyújt alapból egy könyv olvasása, mintha a képernyőt bámulod. Szóval alap, hogy a könyv jobb, sokkal több mindent nyújt számomra. (Persze azért vannak kivételek.) Szóval azzal, ha azt mondom, hogy a könyv jobb, azt hiszem nem mondok semmi érdemlegeset és nem is húzom le a filmet. Ugyanis nagyon jó volt. Úgyis mint film, valamint úgyis mint adaptáció. Sikerült megragadni a könyv hangulatát és visszaadnia azt a bizonyos "félig tele a pohár" világszemléletet, ami Markra jellemző volt. Ezt pedig mi sem bizonyít jobban, mint a tény, hogy többször felnevetett az egész moziterem, miközben egy ember kilátástalan harcát néztük a túlélésért. Jó volt végre egy filmet látni a műfajban, ami ugyan megfelelő mélységet és komolyságot ad a témának, mégse lesz a néző teljesen depressziós a film végére. Ugyanis ez pontosan egy olyan eset, ahol a természet vs ember harcából az ember kerül ki "győztesen". És úgy érzem az utóbbi időben nagyon kellett már egy ilyen szemléletű film is.

Na de nagyon elkanyarodtam. Hol is tartottam? Ja igen, pozitív szemlélet. Egyértelműen Marknak, pontosabban az ő szarkasztikus humorának  - "Neil Armstrong egyél kefét" és társai - és mindenből a legjobbat kihozó hozzáállásának köszönhető a film általában véve pozitív hangulata. Azért általában, mert azért a kellő időben és szituációban megvolt a komolyság és feszültség is, hála istennek nem esett át a ló túloldalára sem. Szóval szerintem tökéletesen lett megalapozva a film hangulata. És ez nagyban köszönhető a főszereplőnek. Matt Damon nagyszerű választás volt, olyan halál lazán hozza Watney szerepét, mintha az író kifejezetten neki írta volna a karaktert. Továbbá ami mégis kiemelkedővé teszi Damon alakítását, az a néhány érzelmes rész volt. Teljesen átjött az a néhány megingás, kiakadás, vagy éppen örömkönnyek a részéről. Nem sokszor fordul elő, de tökéletesen szinkronba tudtam hozni őt azzal a képpel, amit olvasás során kialakítottam magamban Markról. A többi szereplő is jól lett eltalálva, habár nem kaptak akkor teret egyesek, mint a könyvben, de nem is nagyon hiányzott nekem. Ugyanakkor az jó választás olt, hogy Mark csapata jobban előtérbe került.

A látványvilág is bámulatos volt, ebből a szempontból minden további nélkül merem a Gravitációhoz hasonlítani. És habár még mindig utálom a 3D-s szemüveget - csak nekem nyomja el az orrom és a fülem 2 óra alatt? És egyáltalán nem kényelmes rávenni a saját szemüvegemre! - de itt adott annyi pluszt a 3D, hogy azt mondjam megérte így beülni. A legeslegvégén kapunk egy kis pluszt is, ami a könyvben nem volt benne, de a film így lett jó.

Egyszóval nagyon jó munkát végzett Ridley Scott és csapata, nagyszerű filmet és adaptációt hoztak össze. Irány a mozi!

Eredeti cím: The Martian
Magyar cím: Mentőexpedíció

Stílus: sci-fi
Nemzet: amerikai

Megjelenés ideje: 2015
Rendező: Ridley Scott

Főszereplők: Matt Damon (Mark Watney), Kate Mara (Beth Johanssen), Jeff Daniels (Teddy Sanders), Chiwetel Ejiofor (Venkat Kapoor) teljes stáblista ITT

Előzetes

 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

4 Comments