Katja Millay - Nyugalom tengere

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.
A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

★★★★★★★★★★★★

Iszonyatosan féltem ettől a könyvtől, már lassan fél éve halogattam az olvasását. De miért féltem tőle, miközben a nagy többség imádta? Pont ezért. Jó párszor befürödtem már az NA (new adult, jelentést lásd itt) könyvekkel, mikor a "nagy átlagra" hallgatva, talán kissé túl merész, de szerintem jogosan elvárható reményekkel belevágtam egy-egy népszerű(nek titulált) NA könyvbe. Ennek ellenére valamiért mégis időről időre visszatérek a műfajhoz. Nem tudom miért, talán, mert azért a párért, ami tényleg tetszett viszont egyenesen odáig voltam. Mindegy is miért, a lényeg, hogy most egy ilyen könyvre vágytam, így üsse kavics alapon belekezdtem. És le se bírtam tenni. 

Kérem szépen, így kell (new adult témában) könyvet írni! Imádtam! ♥

Nem tudnám pontosan megnevezni azt a részét a regénynek, ami miatt ez ennyire tetszett, miközben a többi hasonszőrű könyv legfeljebb átlagos benyomást keltett bennem. Egyszerűen megfoghatatlan számomra a könyv varázsa. Nem volt tökéletes, de éppen ezért volt számomra különleges.

De nézzük is azt az 5 okot, amiért ezt a new adult könyvet kell elolvasnod:

❧Nincs meg a tipikus első pillantásodtól elaléltam találkozás Josh és Nastya között.❧

 "...feltűnt volna nekem egy olyan lány, aki élőhalott ribinek öltözve jár suliba."

Szép lassan fejlődik lépésről lépésre a kapcsolatuk, nem volt elkapkodva. Hiteles volt, mert soha nem hittem volna el, ha durr bele módon egymásnak esnek ismerve a személyiségüket és az álarcaikat, amit a külvilágnak mutatnak. Sőt az elején még igyekeztek elkerülni egymást, főleg Nastya részéről, míg Josh nagyon tudomást se vett a lányról. Aztán mikor felfedezték a másik sebeit és rájöttek, hogy ők azok akik a legjobban megértik egymást, barátság kezdett szövődni köztük, melynek nem is a romantikus szála, hanem az egymásra támaszkodás volt a lényege. Végre megtalálták egymásban a mentőövet, ami képes volt az évek óta tartó fuldoklást enyhíteni.

❧Hitelesek voltak az érzelmek és szerethetőek a szereplők.❧

Mind Nastya, mind pedig Josh, de még a mellékszereplők is összetett és sokrétű személyiséget kaptak, jó és rossz tulajdonságokkal együtt. És ennek megfelelően reagáltak a környezetükre, még ha ez azt is jelentette, hogy hibáztak, hogy önfejűek voltak vagy legszívesebben jól megráztad volna őket. De bármennyi hülyeséget is csináltak, én végig szerettem őket, közel kerültek hozzám és szurkoltam nekik. Néha soknak éreztem Nastya önmarcangolását, de ahogy halad előre a sztori kezded megérteni miért csinálja, még ha azonosulni nem is tudsz vele. Egyszerűen el kell fogadni, hogy ő ilyen, így dolgozza fel azt, ami vele történt azt, amit elveszített. A némaságot viszont teljesen megértettem, néha lehet jobb lenne meg se szólalni. Egyszóval érzelmeket váltottak ki belőlem a szereplők, nem tudtam közömbös maradni irányukba, velük együtt nevettem és sírtam (azért szó szerint nem sikerült erre rávennie). Hűek voltak a korukhoz és a múltjukhoz is. A tapasztalataik miatt egyes terülteken idősebbek voltak a társaiknál, de más aspektusban - például a romantikánál - meglehetősen kezdők, sokat botladoztak én pedig jókat derültem ezen. 

❧Mert a szereplők és az egész történet élő, valós.❧

Mint ahogy a legelején is említettem, ez a könyv nem tökéletes. De pont ezért hittem el az írónőnek az egészet. Nem éreztem kitaláltnak, erőltetettnek, nem tapasztaltam a "húzzunk le még egy bőrt a műfajról" felfogást. Voltak benne napok, amikor semmi különös nem történet, amikor a szereplők csak élték a mindennapjaikat és próbáltak megbirkózni még egy nappal. Vagyis pont azt csinálták, mint minden átlag ember. Hisz valljuk be őszintén nekünk se illik minden egyes napunk egy akciófilmbe. Ennek köszönhetően viszont lehet egyesek úgy érik majd, hogy vannak a könyvnek hullámvölgyei, ahol a sztori leült. De én nem így érzetem, nem így fogtam fel és kifejezetten szerettem. 

❧Nastyát nem erőszakolták meg!❧ *örömtánc*

Igen, ez lehet valamilyen szinten spoileres lesz egyeseknek, ha kijelentem, hogy nem ez lesz a lány fő problémája. De muszáj kimondanom, mert hihetetlen módon megkönnyebbültem ettől a fejleménytől. Ráadásul azért is ezt a könyvet vettem a kezembe, mert előtte megkérdeztem Nallát, hogy erről van-e szó a főhősnőnél és mikor közölte, hogy nem akkor döntöttem az olvasása mellett. Így ha valakit hozzám hasonlóan ez tartana vissza, akkor ezt a tévképzetet ezennel el is oszlatom. Elegem van a könyvpiacot elárasztó YA és NA könyvektől, amikben a főszereplő lányt a múltban megerőszakolták. Igen, ez egy komoly téma és igen foglalkozni kell vele. De nem így! Ne akarjon erről valaki írni, ha még csak utána se nézett a dolognak, ha semmilyen rálátása nincs erre a nagyon komoly traumára és nem képes ezt hitelesen leírni! És úgy végkép ne kerüljön bele egy könyvbe, hogy csak reklámfogás, mert ez a menő. Azért mert egyszer valakinek bejött - aki ténylegesen tudott róla írni, hahó! - azért még nem kell minden egyes könyvbe beleszuszakolni. És tudom, hogy "kötelező" valamilyen trauma - ennek az okát mondjuk nem értem - de rengeteg más problémája is lehet sajnos egy fiatalnak. Csak meg kéne találnia az írónak azt, amihez ért és így akár hitelesen át is tudná adni. Mert teljesen elbagatelizálják és pont a komoly mivoltát veszik el a témának. Engem pedig már az őrületbe kerget. Na jó, nagy levegő...Lehiggadtam.
Menjünk is tovább.   

❧Nem volt cukormázzal agyonöntve.❧

Ez a regény nem hangsúlyozza, hogy a szerelem mindenre megoldás és mindent meggyógyít. Nem oldódik meg minden problémájuk varázsütésre, a múlt nem lesz meg nem történt és ugyan úgy küzdeniük kell ha talpon akarnak maradni. Itt a szerelem leginkább azt a támaszt nyújtja, amivel képesek erre. És a befejezés se tündérmesébe illő. Habár happy end, de nem kapunk egy végleges lezárást, inkább csak egy új kezdetet, hisz az élet megy tovább, nem vár senkire és nem érdekli bírod-e a tempót.

☀☀☀☀☀☀
Pluszba meg kell említenem, hogy ebből a könyvből aztán lehet idézni. Gyönyörűen ír az írónő és felettébb irónikus és vicces mondatokkal is megörvendeztetett a legváratlanabb helyzetekben. Néhány kedvencem a teljesség igénye nélkül:

"– Őt hogyhogy szívem-nek szólítod, engem meg sose becézgetsz? – mímel nyafogást.
– Hogyne becézgetnélek? – kérdez vissza Mrs. Leighton, és megpaskolja a fia arcát, ahogy elmegy mellette. – A múlt héten életem tragédiájának szólítottalak."

"Varázslat és csodák nélküli világban élek. Olyan helyen, ahol nincsenek se látnokok, se alakváltók, se angyalok, és nem sietnek a megmentésemre természetfölötti erejű fiúk. Olyan helyen, ahol az emberek meghalnak, a zene szertefoszlik, és az élet nehéz. Olyan erősen szegez a földhöz a valóság súlya, hogy néha már azt sem értem, miként vagyok képes megemelni a lábam, és előrelépni."

 "– Oda fogok menni hozzád – mondom, és nagyon lassan lépegetek felé, mintha egy öngyilkosságra készülőt akarnék ledumálni a tetőről. – Át foglak ölelni, és magamhoz foglak szorítani. – Várok, mielőtt megtenném az utolsó lépést. – És te hagyni fogod.  

– Miért? – kérdezi, mintha ez volna a legőrültebb dolog, amit valaha halott, és a mai esténk után talán az is.  

– Mert szükségem van rá.”

"Szüksége van arra, hogy segíthessen, hogy megvédhessen. Hinnie kell, hogy jól vagy, mert akkor elhiheti, hogy ő is jól van.”

"A garázsodban.” 

 ☀☀☀☀☀☀

És akkor még nem is mondtam, hogy ez az írónő debütáló regénye. Azt hiszem érdemes lesz rá odafigyelni.

U.i.: nem mellesleg önálló regény, így a folytatásra se kell várni. 

☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀

5*/5

Borító: 5/5 

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5 

Kedvenc karakter: Josh, Drew

Kiadó: Könyvmolyképző (Rubin pöttyös)
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 496.o.

Fordító: Komáromy Zsófia
Műfaj: new adult

Eredeti címe: The Sea of Tranquility

Goodreads-es átlag: 4.40

Molyos átlag: 95%

A képek a Pinterestről származnak. 

>