Julianne Donaldson - Edenbrooke

Edenbrooke #1

Marianne Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe.
Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött.
Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.

*********************

Wilton House, az írónő inspirációja Edenbrookehoz

Eszméletlenül szívmelengető, habosbabos kis cukiság. 

Talán így lehetne a legjobban leírni azt az élményt, amit ez a regény nyújtott. És nekem most pont erre volt szükségem, hogy egy kis lélegzethez jussak a mindennapi rohanásban. Könnyen emészthető, mindenféle problémától mentes, remek kikapcsolódást nyújtó olvasmány volt, amit mindenkinek ajánlok, ha ki akar szakadni a szürke hétköznapokból.

A műfajra jellemző könnyedség és báj jellemzi, semmi komoly probléma, elgondolkodtató cselekmény vagy mélyenszántó gondolat, csak színtiszta szórakozás. Az Edenbrooke a történelmi romantikusok körében is a szűziesebb kategóriába tartozik, mert az érzékiség a csók szintjén marad. De mire eljutunk odáig! Az egész élményt a legelső szerelemhez tudnám hasonlítani a tapasztalatlan, félénk próbálkozásokkal és a szélsőséges érzelmekkel. Szóval tökéletesen passzol a Könyvmolyképzőhöz (Arany pöttyös), most már értem miért ez a kiadó adta ki és ahogy az értékeléseket láttam, meg is találta a célközönségét.

Mint mondtam egy habosbabos szerelmi történetet kaptam, de szerencsére abból a fajtából, ami nem akad meg a torkomon. Mind Marianne, mind pedig Philip szerethető személyiséget kaptak és kifejezetten élveztem, hogy először mély barátság kötődik a két hasonló lélek között és csak később bimbózik ki a románc kettőjük között. És ez a románc is nagyszerűen lett felépítve, remekül fokozta a feszültséget az írónő, azt a bizonyos csókot már tűkön ülve várod! Szerettem az apró tulajdonságokat is, amiket Marianne kapott a természetszeretettől kezdve, a könyvrajongáson át, a lovaglásig, de persze megvoltak a hibái is. A végén előtérbe kerülő mártírságba átcsapó önfeláldozása, ami leginkább egy menekülési forma volt számára elég idegesítő lett volna egy idő után, de szerencsére nem húzta sokáig a problémát az írónő. De persze ez megadta a szokásos bonyodalom alapanyagát. A mellékszereplők terén még lenne hova fejlődnie az írónak, nem hagytak bennem mély nyomot. Philip meg első látásra szinte tökéletes, de a történet előrehaladtával azért előkerülnek az ő hibái is, ami emberivé tették őt - én pedig mérhetetlenül örültem neki. Az meg már csak hab a tortán, hogy végre egy főhős, aki nem nőcsábász, hiába néz ki olyan istenien.

Nem a szokásos szenvedélyes és tüzes történelmi románc, amiket megszoktam, de talán éppen ezért a visszafogottabb bájért esett most olyan jól. Kissé nosztalgikus érzést keltett bennem, de nem is tudnám megfogalmazni, hogy miért. Könnyed kikapcsolódásnak tökéletes.

 ♡♡♡♡♡♡♡♡♡

4,5/5

angol borító

Borító: 3,5/5 - számomra nem valami figyelemfelkeltő

Történet: 4/5 

Karakterek: 4,5/5

Kedvenc karakter: Philip

Kiadó: Könyvmolyképző (Arany pöttyös)
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 320.o.

Fordító: Molnár Edit
Műfaj: történelmi romantikus

Eredeti címe: Edenbrooke

Goodreads-es átlag: 4.34

Molyos átlag: 93%

A képek a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Sarah J. Maas - Queen of Shadows (Árnyak királynője)

Üvegtrón #4

Ha nem olvastad az előző részeket, akkor a kritika spoileres lesz számodra!   

A királynő visszatért.
Mindenkit, akit Celaena Sardothien szeretett, elvettek tőle. De végül visszatért a birodalomba, hogy bosszút álljon, felszabadítsa az egykor dicső királyságát és szembenézzen a múltja árnyaival. 
Elfogadta sorsát és visszaköveteli, ami jog szerint az övé.
Harcolni fog az unokatestvéréért, a harcosért, aki  készen áll a halálra, csakhogy újra láthassa őt. Harcolni fog a barátjáért, Dorianért, aki a saját testének rabja lett. És harcolni fog a népéért, akik szolgasorba lettek taszítva egy brutális király által és csak a királynőjük győzedelmes visszatértére várnak. 

**************

Tipikus esete annak, mikor az írónő a saját maga által felállított lécet nem képes megugrani. Annyival többet vártam ettől a résztől, hogy a könyv végére csak bambán bámultam és csak az az egy gondolat villogott a fejemben, hogy "Ennyi?! Erre vártam olyan régóta?!"

Morath

Az előző rész teljesen elvarázsolt, azzal érte el az írónő, hogy megszeressem ezt a sorozatot és elnézzem az előző két rész bukdácsolását. Akkor azt mondtam, hogy ez a sorozat kilépett a YA keretei közül és bátran kezdjenek bele azok is, akik nem szeretik a műfajt. Na, nekik üzenem, hogy felejtsék el amit mondtam. Úgy tűnik az írónő az előző résznél csak eltévedt és most amilyen gyorsan csak tudta, visszapasszírozta a szériát azok közé a bizonyos keretek közé és a biztonság kedvéért még jól be is betonozta. Biztos, ami biztos. Ez csak azért igazán dühítő, mert az eddigi részeknél megfigyelhető fejlődő tendencia itt teljes egészében megszűnt. Lehet az a legnagyobb probléma, hogy ennek a szériának itt és most vége kellett volna lennie és nem pedig húzni még tovább.

Mi volt a problémám? *ujjropogtatás*

Kezdjük is a szereplőkkel. Velük kapcsolatban az első szó, ami eszembe jut az a kiborító. Vagy esetleg meghülyült? Az biztos, hogy valahol a 3. rész és a 4. rész között elhagyták útközben az agyuk és csak a könyv végére sikerült úgy ahogy összeszedniük. Celaena - ja bocs, ő már Aelin - és Chaol is az őrületbe tudott kergetni már az első megnyilvánulásuktól kezdve. Chaol teljes egészében kifordult önmagából és egy hisztis picsa volt. Tényleg, nem túlzás, én nem tudom, hogy volt képes bárki 5 percnél tovább elviselni a jelenlétét. De ez még mind semmi Aelinhez képest. Az írónő elérte, hogy utáljam a főhősnőt az egész arrogáns, "én mindenkinél mindent jobban tudok", titkolózó, hazudozó és kőszívű lényével együtt. Nem tudom, hogy milyen kép él az írónő fejében egy királynőről, de valahogy egyenlőség jel került az arrogáns, mindenkit letaroló, önző ember és a jó királynő közé. Ami valljuk be eleve nincs rendben, de ha mindez úgy történik, hogy az ő narrálásában olvasom a történet nagy részét, akkor egyenesen kiábrándító. Alapjáraton nem zavarna ha arrogáns lenne, mert lehet vonzó tulajdonság is - feltéve ha van mire, továbbá tudja ezt a tulajdonságot kezelni. De ő egyerűen csak gyerekes volt. Ráadásul ahogy Aedionnal bánt az számomra elfogadhatatlan. Ja igen Aedion...na rá még nagyon kíváncsi voltam, az előző részben egy érdekes, megtört, de mégis erős karaktert ismerhettem meg benne, aki mindennél jobban szereti az unokatestvérét. Ebből mindössze az utolsó jellemző maradt meg ebben a részben, mert engem leginkább egy hűséges pincsikutyára emlékeztetett, aki istenítette Aelint és mindent eltűrt neki, még azt, hogy keresztülgyalogoljon rajta. Meg ugye ott van Rowan is, akit imádtam az előző részben. Hát őt még most is szeretem, csak nem értem.

Rowan

De azért, hogy mondjak valami pozitívumot is a szereplőkről: szerencsére ott volt nekünk Dorian és Manon. Na őket imádtam, mind a ketten felettébb érdekes és összetett személyiséget kaptak. Eddig különösebben nem érdekelt Dorian - csak úgy ott volt - na de ebben a részben a szívem szakadt meg érte. Manont pedig eddig is bírtam és alig várom kettejük miatt a következő részt. Az új szereplők is kellően érdekesek voltak, színfoltot vittek a lehangolt érzelmi állapotomba. Továbbá óriási pozitívum még, hogy a szerelmi sokszög teljes egészében feloldódott és szépen mindenki rátalált a neki megfelelő ösvényre. Ebből a Dorianes és a Chaolos résznek örülök, de Aelin szerelmi szála leginkább csak idegesített. Tudom, hogy az előző értékelésben azt mondtam, hogy ezt akarom, de most hogy bekövetkezett már nem tetszik. Tudom, nekem is nehéz a kedvemre tenni. Valahogy nem hiányzik az események láncolatába a szerelmi szál.

Kissé sokat beszéltem már a karakterekről, úgyhogy lapozzunk. Jöjjön a sztori. Hát, a történet leginkább vontatott volt. Egyrészt, mert Aelin nem csak a többi szereplő előtt titokzatoskodott a terveiről, hanem mi olvasók se kaptunk bepillantást, így nagyrészt nem történt semmi. A könyv által kiváltott érzelmeim leginkább az unalom és az irritáció között hullámzott - egy-két jó részt leszámítva. Egyedül a végén volt valami akció, ami alapból nem lett volna probléma, csak éppen az írónő nem tudta jól megalkotni a könyv dinamikáját, nem tudott feszültséget fokozni, ami aztán a végén kicsúcsosodhatott volna. Így a könyv 80%-ban nem nagyon történik semmi, majd kapok egy elég jó lezárást. De legalább a végére a szereplők is úgy ahogy összekapták magukat.

Valamint még feltétlen meg kell említenem Aelin régi mesterének a szálát. (Bocsi, de az istennek nem jut eszembe a neve és nincs nálam a könyv, hogy megnézzem.) Ugye egy újabb részt zárt le a múltjából főhősnőnk, aminek hála végleg elszakította a Celaenához fűződő kötelékeit. Én pedig azt hittem, hogy ebből valami felettébb jó cselekmény fog kibontakozni. Vártam, hogy megismerhessem a félelmetes mestert, a hírhedt aljasságát és félelmetes éleslátását. De helyette mit kapok? A nagy büdös semmit. Semmi nem történt vele kapcsolatban, még azt se tudta elérni az írónő, hogy komolyan tudjam venni a karaktert. Semmi bonyodalmat nem okozott és a lezárás is suta volt.

Szóval összességében óriási visszafejlődés volt az előző részhez képest. Olyan érzésem volt, mintha az írónő megijedt volna az ismeretlen tereptől, ahova az előző könyvvel tévedt, így gyorsan visszarántotta a sztorit az ismert, klisés terepre. Az átvezető könyvek összes tulajdonságát hordozza magán és simán le tudtam volna belőle faragni vagy 200 oldalt. A csalódás netovábbja. Ettől függetlenül persze még mindig kíváncsi vagyok a történet alakulására, - a következő rész elvileg jövőre jön, de még címe sincs - de az biztos, hogy már nem fogom olyan nagy hévvel várni, mint ezt vártam.

*A következő rész értékelése ITT megtekinthető*

♕♕♕♕♕♕♕♕♕♕♕♕

3,5/5

Manon

Borító: 5/5 - gyönyörű

Történet: 3/5 - helyenként unalmas, rossz dinamikával

Karakterek: 4/5 - ha Aelin és Chaol nem lett volna olyan idegesítő...

Kedvenc karakter: Manon, Dorian, Rowan

Kiadó: Bloomsbury
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 656.o.

Műfaj: YA fantasy

Goodreads-es átlag: 4.65

Molyos átlag: 92%

A képek a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

25 Comments

Borítómánia - Amikor megérte az újrakiadás...

...legalábbis borító szempontjából mindenképp.

Kezdjük is a Ne érints-csel. Ahogy azt látjátok, először új borítót terveztek a sorozathoz, ami viszont elég negatív visszhangot keltett az olvasótábor körében. Így a kiadó újragondolta és az eredeti borítóval kiadta az első részt újra, majd a további részeket is. És ez egy jó gondolatnak bizonyult a kiadó részéről, hisz sokkal jobban fogyott ezután a regény. Nekem személy szerint az első borítóval se volt bajom, de azért az eredeti tényleg szebb. 

Nem régiben kapott új köntöst a Csontváros széria is külföldön. Nekem sose voltak a kedvenceim a sorozat borítói (nem úgy az új széria első részéé, az valami meseszép) és az új se vett le teljesen a lábamról, de egy fokkal már jobb.

Nagy öröm volt számomra, mikor láttam, hogy az Athenaeum kiadó új, egységes dizájnt tervezett a Jodi Picoult könyveknek. Szép, visszafogott színek, minimalista stílusban. Szerelem volt első látásra és közülük is a kedvencem A nővérem húga. És habár még nem olvastam, de mindenképp sort fogok rá keríteni.

És ha már a minimalista stílusnál tartunk, akkor mindenképp meg kell említenem a Helikon kiadót, aki elképesztően tetszetős könyvekbe csomagolja a könyveit, amivel eléri, hogy én is felfigyeljek rájuk, még ha a kiadott művek műfaját tekintve nem is a komfortzónámba tartoznak. Így képen még annyira nem is mutatósak, de a könyvek zsebkönyv méretűek - amiért pedig oda vagyok - és keménykötésűek, szóval egyszerűen csak jó kézben tartani. 

Hát nem szemkápráztató az újabb kiadás?

Az utolsó kettő pedig tipikus példája annak, mikor a filmes plakát olyan szép, hogy borítóként is csak a nyálamat csorgatom utána. Igaz, ebben a két esetben nem is fair összehasonlítani az előző kiadás borítójával, hisz már nagyon régiek és teljesen más szempontoknak kellett megfelelniük annak idején.

Nektek melyik könyvek új köntöse tetszik sokkal jobban, mint az előző?

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Victoria Aveyard - Vörös királynő

Vörös királynő trilógia #1

A HATALOM VESZÉLYES JÁTÉK

A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.

A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?

♕♕♕♕♕♕♕♕♕♕♕♕♕♕

*Előre is elnézést kérek a fogalmazásomért azoktól, akik szerették, - ahogy láttam vannak egy páran, úgyhogy a köveket postán kérem ha lehet -  de képtelen vagyok jelen pillanatban máshogy leírni az érzelmeim, későbbre meg nem akarom hagyni, mert egy perccel se akarok többet ezzel a könyvvel foglalkozni.*

Lerágott csont.
Én ezt már olvastam!
Ugyan nem ez volt a címe, nem ezekkel a szereplőkkel, de már olvastam. Az első pár sor után megmondtam előre, hogy mi fog történni és a végére már az volt nevetséges, hogy egyetlen egy momentumában sem tért el tőle. Egyszer sem volt képes meglepetést okozni, vagy bármiféle újdonságot nyújtani. Innen-onnan összeollózott kliséhalmaz az egész, kétdimenziós figurákkal és logikátlan események láncolatával. Annyira YA volt a szó legnegatívabb értelmében, hogy még most is csak irritációt érzek a könyv iránt.

Ne értsetek félre, nem az volt a legnagyobb problémám, hogy meglévő elemekkel dolgozott - bár egy kis fantáziáért még egy írót sem vetettem meg - hanem, hogy ennyire képtelen volt az írónő még ezekkel is egy élvezhető, élethű könyvet írni. A szereplők sablonosak, két dimenziósak, naivak és iszonyatosan gyerekek. Ez az utolsó nem is lett volna probléma, ha nem ilyen közegbe, ekkora tétek kulcsszereplőinek állítja be őket az író. De a felnőttek se voltak jobbak, ugyan azon a szellemi szinten mozogtak. Maretől egyenesen a falra másztam, felettébb képmutató, befolyásolható és - hogy is fogalmazzak? - korlátolt tudott lenni egy buta liba, de Cal is az őrületbe tudott kergetni az alaptalan idealizmusával, majd a hirtelen 180 fokos fordulattal, hogy "Á, inkább ne változzon semmi, az túl nagy melóval járna". Egyetlen valamire is értékelhető karakternek Maven nézett ki - és habár ordított, hogy mi lesz - azt hittem a végére valami jó kis összetett karaktert kapok belőle, de ez a hajó is elúszott. Vagy inkább elsüllyedt.

Ja és azt említettem már, hogy szerelmi három, sőt négyszög van benne? Bizony, ezért az elképesztően okos, talpraesett, kedves, szerethető - na jó csak vicceltem, bár így lett volna életképtelen csitriért 3 hímpéldány is epekedett, akik közül kettő herceg is. Nem rossz teljesítmény, nem? Főleg ha abból indulunk ki, hogy az értetlenkedésen, a síráson, az önsajnálaton és a meggondolatlan lépéseken kívül semmi mást nem csinált. Lehet ez a pasizás titka?

Na de ugorjunk, nézzük a szereplők után a történetet... hát nem nagyon lehet miről beszélni. Már csak az elképesztően tökélyre vitt fantáziátlanságából kiindulva is unalmas volt, de az írásmód is hozzátett egy lapáttal, a leírások kezdetlegesek, a világkidolgozásban meg akkora lyukak voltak, hogy egész galaxisok elvesztek volna benne. Valamiért meg voltam győződve róla, hogy bizonyos szintű politikai játszmát is belecsempészett az írónő a regénybe. Bár fogalmam sincs miért élt bennem ez a hiú ábránd - talán a borítón díszelgő szöveg miatt -  ugyanis nem éreztem ezt többnek egy játszótéri homokozónál, ahol a 3 évesek veszekszenek a homokváron. Kissé korlátolt a cselekmény, valamint a lehetőségek felvonultatása is.

Ezek után pedig azt hiszem senkinek nem okoz meglepetést, ha azt mondom, hogy nem ajánlom olvasásra. Talán akkor ha még nem olvastál disztópiát...vagy YA-t...vagy könyvet. Talán akkor tud valami újdonságot nyújtani. Mindenesetre én nem túl érzékeny búcsút veszek a sorozattól és az írótól is. Egy életre.

U.i.: Megvan az első 2 pontos könyv is. Nem mondanám, hogy nagyon örülök neki és lehet ha egy kicsit higgadtabb lelki állapotban lennék többet is adnék rá, de én annyival többre számítottam, hogy nem! Nem kap többet. 

♕♕♕♕♕♕♕♕♕♕♕♕

2/5

Következő rész

Borító: 5/5 - ezért figyeltem fel a könyvre

Történet: 2/5 - sablonos, kiszámítható

Karakterek: 2/5 - papírmasé figurák

Kedvenc karakter: -

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 424.o.

Fordító: Kleinhencz Csilla
Műfaj: disztópikus fantasy, YA

Eredeti címe: Red Queen

Goodreads-es átlag: 4.11

Molyos átlag: 91%

A képek a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

7 Comments

Harry Potter nosztalgia (Köd előttem, köd utánam #2)

"A világ egy sötét, jégre és hóra épített hely és benne mi vagyunk egymásnak a lámpások. Ahogy ma este a lámpák halvány fényei idevezettek titeket, úgy vezetjük mi is egymást az élet hideg homályában. Sokan magukhoz ölelik a sötétséget, elrejtőznek benne, de nekünk erre semmi szükségünk. Lépjünk előre, és világítsunk egymásnak!

A fény a lételemünk: nélküle gyámoltalanok, gyengék vagyunk, védtelenek, még lépteink is bizonytalanok. De ha akár csak a legkisebb világosságot látjuk magunk előtt, máris jobb: hívogat, vezet, és amint elérjük átölel. Ha pedig hozzáadjuk saját kicsi ragyogásunkat, erősebb lesz."

    - idézet A. M. Aranth: Cleadur - Dobszó a ködben című regényéből.

November közepe van, már javában benne járunk az év talán legszebb és legszínesebb évszakában és nagy valószínűséggel már mindenki megtapasztalta azt a jelenséget, amely az autóban ülve veszélyes és zavaró, de egy dombtetőről nézve lélegzetelállító, este hazafelé a sötét utcán viszont hátborzongató. Amikor a levegő ily módon besűrűsödik, bármi megtörténhet…

Ezt az írók is nagyon jól tudják, és szívesen alkalmazzák egy-egy jelenet, fejezet vagy akár egy egész könyv megírása során. Mi, a Kis Könyves Bloggerek most a Köd előttem, köd utánam projekt keretében szeretnénk elhozni, és megmutatni nektek néhányat ezek közül. Igyekeztünk feltárni a köd minden árnyalatát, több oldalról megközelíti a témát. A bejegyzéseink nagyon változatosak, lesznek könyv értékelések, kimaradt jelenetek, de még olyan könyvekről is írunk, amelyekről az első ránézésre nem is gondolnád, hogy beleillenek ebbe a fátyolos témába. Talán nem fogalmazunk túl ködösen, de ha mégis, reméljük mire vasárnap a közös projektünk véget ér, feloszlik az összes földig érő felhő, és mindenhol kisüt a nap!

*Előző bejegyzésem a projekten belül itt olvasható!*

 

Én, a sorozat és egy kis áradozás:

Ezúttal egy kis nosztalgiára invitállak titeket, mégpedig nem más, mint J. K. Rowling kultikussá vált sorozata, a Harry Potter kapcsán. Aki csak ismer tudhatja mennyire imádom ezt a sorozatot, olyan szinten piedesztálra emeltem, hogy erről csak ódákat tudok zengeni, miközben kislányos rajongással pattogok fel-le. Nem is viselem jól, ha rosszat szólnak a szívem csücskéről, pedig tudom, hogy mennyire más az olvasók ízlése. De nálam ennek a könyvnek a szidása tabu. Talán úgy tudnám a legszemléletesebben leírni a hosszú múltra visszatekintő kapcsolatomat a sorozattal, hogy nekem a könyvek világában ez jelenti az otthont és mindig mikor honvágyam lesz, visszatérek hozzá. Éppen ezért nagyon sokszor olvastam már a szériát, így  - habár az utolsó ilyen eset már több mint egy éve volt - az emlékeim nem éppen ködösek. haha, tudom, rossz szóvicc. 

Azt hiszem magát a történetet nem nagyon kell bemutatnom senkinek, még az is tudja miről szól, aki nem olvasta vagy nézte meg a belőle készült filmeket. Rowling szó szerint egy varázslatos világba vezet be minket, ahol nyomon követhetjük, ahogy az ifjú Harry Potter nyomorúságos mindennapi életéből a varázslók világába csöppen hála egy levélnek. 7 köteten keresztül figyelhetjük, hogyan szerez főhősünk életre szóló barátságokat, hogy ismeri meg a múltját és önmagát, hogyan nő föl, hogyan néz szembe a kihívásokkal és változtatja meg a varázslók életét. Habár maga a történet is eszméletlenül jó és mérhetetlen fantáziáról tanúskodik, nem ez ami igazán kiemeli számomra ezt a szériát a többi közül. Nem, azért vált számomra évekkel ezelőtt oly kedvessé, mert már az első oldalakon belebolondultam az írónő stílusába - nem mellesleg köszönet a nagyszerű fordításért Tóth Tamás Boldizsárnak - és a történet hangulatába. És ezt keresem minden egyes alkalommal, mikor a kezembe veszem valamelyik kötetet. Sőt, igazából csak ajánlani tudom az újraolvasást, mert akkor válik egyértelművé milyen átgondoltan és lenyűgözően lett felépítve a cselekmény. Az apró részletek a kedvenceim, ahogy a két világ összefonódik és a varázslatos világ kinyílik előttem. Mikor felfedezed az kis utalásokat a későbbi eseményekről kötetekkel és évekkel későbbről. Az érzés, mikor felfogod a komplexitását és átgondoltságát leírhatatlan. 

Nagyon sok szereplővel operál a széria, de mégis mind részletesen ki van dolgozva és mélységet kapott a személyiségük. Nem egyértelműen jók és gonoszak lesznek - persze vannak kisarkított karakterek is - hanem megismerhetjük az indítékaikat és személyiségüket, így a szürke mezőbe kerülhetnek. Rengeteg mindent megpróbál megtanítani is az olvasóinak az írónő a barátság fontosságától kezdve egy szerettünk elvesztésének feldolgozásáig, szinte az élet minden terültére kitérve. Éppen ezért - meg persze a rajongásom miatt - ez szokott lenni az első könyv, amit ajánlok a fiatal olvasóknak. Ráadásul maga a könyvek is sokat fejlődnek, komolyodnak a sorozat előrehaladtával és főszereplőink érésével együtt. Persze tisztában vagyok vele, hogy még ez sem tökéletes. De ha valaki arra vár, hogy a hibáit is részletezzem, akkor csalódnia kell. Ha már azt nem szeretem ha valaki erről beszél, akkor pláne nem fogok én magam így tenni. Továbbá ez a poszt nem is e célból született meg. Azért ezt választottam a Ködös témához - habár csak úgy illik bele, hogy a muglik nem látják a varázsvilágot, számukra az egész ködös - mert meg akartam osztani számomra mit jelentett és még ma is mit jelent ez a széria. 

Sorozat:
Harry Potter és a Bölcsek köve
Harry Potter és a Titkok Kamrája
Harry Potter és az azkabani fogoly
Harry Potter és a Tűz Serlege
Harry Potter és a Főnix Rendje
Harry Potter és a Félvér Herceg
Harry Potter és a Halál ereklyéi

Kiegészítő könyvek:
Bogár bárd meséi
A kviddics évszázadai
Legendás állatok és megfigyelésük

Információk az írónő háza tájáról:

Sok minden történt mostanában az írónővel, nem ül a babérjain.  

Kezdjük is talán a legjobb hírrel - legalábbis számomra - lesz Harry Potter 8. rész. Igaz nem könyvben, hanem színdarabban, de már ennek hallatán is madarat lehetett volna fogatni velem. A címe Harry Potter and the Cursed Child lesz és az előzetes híresztelésekkel szemben, miszerint egy előzménytörténet lesz hanem egy tulajdonképpeni folytatás, méghozzá 19 évvel később. A központban pedig Albus Severus lesz. A darabot 2016. nyarától játsszák Londonban. És végül itt a történet is:

"It was always difficult being Harry Potter and it isn’t much easier now that he is an overworked employee of the Ministry of Magic, a husband and father of three school-age children.

While Harry grapples with a past that refuses to stay where it belongs, his youngest son Albus must struggle with the weight of a family legacy he never wanted. As past and present fuse ominously, both father and son learn the uncomfortable truth: sometimes, darkness comes from unexpected places."

Új film is érkezik a varázslók világából. Az egyik kiegészítő kötet kerül ezúttal vászonra, méghozzá a Lenyűgöző teremtmények és megfigyelésük Eddy Redmayne főszereplésével. A sztori 70 évvel a Harry Potter könyvek előtt játszódik és az "író" Newt Scamander, aki éppen a Mágikus Kongresszusra utazik Amerikába. A forgatókönyvet J. K. Rowling írta és a film premiere 2016 novemberében lesz, de már kaptunk hozzá egy kedvcsináló képeket. 

További terveiről is beszámolt az írónő. Méghozzá új gyerekkönyvön dolgozik, jelentette be az egyik legutóbbi interjújában, sőt arról is beszámolt, hogy már meg is írta egy részét és annyira tetszett neki, hogy mindenképpen be akarta fejezni. Többet nem árult el róla, így nem tudjuk, hogy milyen műfajú, vagy hogy lesz-e bármi köze a HP-hez.

*Harry Potter Book tag plusz infokért*

Remélem élveztétek velem ezt a kis nosztalgiázást, vagy ha még van aki nem olvasta, akkor elértem, hogy kedvet kapjon hozzá. Tovább remélem élveztétek a Kis Könyves Bloggerekkel közös írogatást és a jövőben is érdeklődőek lesztek hasonló projektek iránt. 

- Kis Könyves Bloggerek -

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Borítómánia - Köd előttem, köd utánam

,,A világ egy sötét, jégre és hóra épített hely és benne mi vagyunk egymásnak a lámpások. Ahogy ma este a lámpák halvány fényei idevezettek titeket, úgy vezetjük mi is egymást az élet hideg homályában. Sokan magukhoz ölelik a sötétséget, elrejtőznek benne, de nekünk erre semmi szükségünk. Lépjünk előre, és világítsunk egymásnak!

A fény a lételemünk: nélküle gyámoltalanok, gyengék vagyunk, védtelenek, még lépteink is bizonytalanok. De ha akár csak a legkisebb világosságot látjuk magunk előtt, máris jobb: hívogat, vezet, és amint elérjük átölel. Ha pedig hozzáadjuk saját kicsi ragyogásunkat, erősebb lesz."

    - idézet A. M. Aranth: Cleadur - Dobszó a ködben című regényéből.

Mint azt már a facebook oldalon említettem, csatlakoztam a Kis Könyves Bloggerek közösséghez, aminek keretein belül különböző témákban hozunk nektek könyveket, idézeteket, kedvcsinálókat és képeket. El is érkezett az első ilyen közös projektünk, olvassátok szeretettel.

November közepe van, már javában benne járunk az év talán legszebb és legszínesebb évszakában és nagy valószínűséggel már mindenki megtapasztalta azt a jelenséget, amely az autóban ülve veszélyes és zavaró, de egy dombtetőről nézve lélegzetelállító, este hazafelé a sötét utcán viszont hátborzongató. Amikor a levegő ily módon besűrűsödik, bármi megtörténhet…
Ezt az írók is nagyon jól tudják, és szívesen alkalmazzák egy-egy jelenet, fejezet vagy akár egy egész könyv megírása során. Mi, a Kis Könyves Bloggerek most a Köd előttem, köd utánam projekt keretében szeretnénk elhozni, és megmutatni nektek néhányat ezek közül. Igyekeztünk feltárni a köd minden árnyalatát, több oldalról megközelíti a témát. A bejegyzéseink nagyon változatosak, lesznek könyv értékelések, kimaradt jelenetek, de még olyan könyvekről is írunk, amelyekről az első ránézésre nem is gondolnád, hogy beleillenek ebbe a fátyolos témába. Talán nem fogalmazunk túl ködösen, de ha mégis, reméljük mire vasárnap a közös projektünk véget ér, feloszlik az összes földig érő felhő, és mindenhol kisüt a nap!

Ennek keretein belül pedig én első körben egy Borítómániás bejegyzéssel készültem ebben a témában. (A hét végén pedig egy könyves, nosztalgiázós poszttal is készülök)

A Kis Könyves Bloggerek:

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Borítómánia - Borítót kapott a Felföld ködén túl (K. M. Moning)

Nagyon jó hírrel érkeztem így estére!

Végre elkészült - többek között - a borító is a Tündérkrónikák szerzőjének, Karen Marie Moningnak hamarosan megjelenő új sorozatindító kötetéhez. A Felföld ködén túl a Felföldi krónikák nyitódarabja, én pedig már nagyon régóta várok erre a könyvre. Nem titok, hogy mennyire imádtam az írónő tündérekkel, mágiával és erotikával fűszerezett sorozatát, így természetesen ezt a szériát se hagyhatom ki. 

Első mondat:

"Jázmin- és szantálfa-illat libbent át a berkenyebokrok között."

Karen Marie Moning - A Felföld ködén túl 

(Felföldi krónikák #1)

Adatok:

Kiadó: Cor Leonis

Fordító: Körmendi Ágnes

Eredeti cím: Beyond the Highland Mist

Oldalszám: 320

Műfaj: romantikus

Tervezett megjelenés: november 17.
Előrendelhető:
Cor Leonis 
Libri
Bookline

Hamarosan a Líránál és az Alexandránál is előrendelhető lesz. 

Fülszöveg:

Egy csábító skót földesúr…

Az egész királyság csak úgy ismeri, Hawk, a Héja, a csatamezők és a női szalonok legendás ragadozója. Érintésének egyetlen nő sem tud ellenállni, de senki sem férkőzhet a szívébe, míg egy bosszúszomjas tündér át nem ráncigálja Adrienne de Simone-t a modern Seattle-ből a középkori Skóciába. A túlságosan is merész, túlságosan is egyenes lány még egy idegen évszázad foglyaként is leküzdhetetlen kihívást jelent a XVI. századi csábítónak. Bár házasságra kényszerülnek, Adrienne megfogadja, hogy távol tartja magától Hawkot…

Egy nő, aki az idő foglya…

A hírhedt uraságot csak tökéletes „nem” fogadja a lány tökéletes ajkán, de Hawk megesküszik, hogy felesége vágyakozva fogja suttogni a nevét, és könyörög a szenvedélyért, amit lángra lobbant benne. Nem állhat közéjük sem idő, sem távolság, el fogja nyerni a szerelmét! Bár Adrienne nem biztos abban, hogy helyes engednie a szívében ébredező érzelmeknek, kétségeinél erősebbnek tűnik Hawk elszántsága, hogy maga mellett tartsa a lányt… 

Karen Marie Moning, a nagy sikerű Tündérkrónikák szerzője ezúttal az érzékek földjére kalauzolja olvasóit. A Felföld ködén túl sorai buja skót tájakat, vad felföldieket és megoldásra váró rejtélyeket ígérnek a főszereplők perzselő pillanatai mellett. Egy csepp misztika kell még, és máris a druidák rejtélyes világában találjuk magunkat, ahol az időn és téren túli szerelem számunkra is csupán karnyújtásnyira kerül. A Cor Leonis Kiadó ezzel a kötettel indítja útjára a többszörösen RITA-díjra jelölt és RITA-díjas Felföldi krónikákat.

További szép estét! Remélem a ti kedveteket is annyira feldobták a hírek, mint az enyémet.

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Liebster Blog Award

Megint útjára indult a bloggerek között a Liebster Blog Award és az a megtiszteltetés ért, hogy idén is megkaptam ezt a blogról blogra járó díjat két általam is imádott blog szerkesztőjétől. Még egyszer nagyon köszönöm Moncsycsynek, az Egy képzelt világ titkai bloggerinájának és Rileeynak, aki a Chazing Craziness blogot vezeti. (Tessék bekukkantani hozzájuk is, megéri!)

Mi ez az elismerés?

A kezdeményezés Németországból indult, a díjat bloggerek adják egymásnak. Leginkább azt szeretnék vele elérni, hogy az olvasók jobban megismerjék a bloggert, illetve megtudják azt is, hogy ő kiket olvas, és kiket ajánl olvasásra. Éppen ezért van egy marketing háttere is, hiszen a blogger tovább is adja a díjat, nemcsak megkapja.

A liebster szó jelentése egyébként kellemes, értékes, legkedvesebb, amely utal arra, hogy az odaítélő szívesen jár vissza az adott blogra, és éppen ezért is ajánlja. Fontos megemlíteni azt is, hogy a lánclevelekhez hasonló módon terjed, és a jelölés során nincsen semmilyen tartalmi megkötés. Nemcsak könyves, filmes blogok kaphatják meg, hanem ugyanúgy oda lehet ítélni egy kismama blognak, vagy akár egy gasztroblognak. A jelölésekkel is elárulja egy blogger magáról, hogy melyek azok a területek, amelyekről szívesen olvas. A Liebster Blog Awardot egyébként nem kötelező továbbadni, de felesleges megszakítani a láncot, hiszen ez mindenkinek elismerést jelent, és ha valami tetszik, akkor dicsérjük meg nyugodtan. Díjat adni pedig szép gesztus.

A díj kötelezettséggel jár, amelynek itt vannak a szabályai. Fontos, hogy a szabályok változhatnak, és maguk a bloggerek is alakítanak rajta:

- Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját!

- Írj 10 olyan dolgot magadról, ami nem köztudott!

- Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!

- Nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik!

- Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!

Megjegyzés: Nincs kedvem még plusz 10 dolgot leírni, szerintem sokkal többet meg lehet rólam tudni a válaszaim alapján. És most nem is jelölök senkit, mert azoknak akiknek küldeném, nagyrészt már megkapták. 

Moncsycsy kérdései:

Mi a guilty pleasure könyved?

Hoho, a piszkos kis titkaimra vagy kíváncsi, hm?:) Az egyik nagy guilty pleasure sorozatommá az Anita Blake széria vált az idő és a részek előrehaladtával, de a Hex Hall is ebbe a kategóriába esik. A többi pedig egyelőre maradjon rejtély. Kis titokzatosságot is meg kell ám tartani.  

Kedvenc évszak és miért?

Hát nekem kettő is van és nem tudok választani közülük. Egyrészt ott a tavasz, mert mindig motivációktól felpezsdülve szaladgálok össze-vissza, mint egy valami megkergült hörcsög. Mert imádom, hogy nincs nagyon meleg - nekem az a halálom - de nem is kell több tonna ruha alá bújnom. Imádom, ahogy a természet felébred téli álmából és nincs is jobb, mint kiülni ilyenkor egy jó könyvvel.  De nem hagyhatom ki a telet se, mert egyszerűen imádom a havat. Na mármint nem az olvadó, latyakos vizet, hanem a több centi vastag fehér leplet, ami mindent beborít és megszépít. És aztán még ott van a tél csendje is. Nem nagyon fogható ehhez semmi, mint mikor kimész a szabadba - nem pont Pest belvárosára gondoltam - és tényleg csend van. Nem ciripelnek a rovarok, nincs madárcsicsergés, nincs semmilyen zaj, csak a csend. Imádom.  

Van olyan könyvadaptáció, amit jobban szerettél, mint a könyvet?

Van egy pár, de hirtelen csak a Gyűrűk ura és a Tökéletes trükk jut eszembe.  

Van olyan esemény, fesztivál, program, amire nagyon elszeretnél jutni, de egyelőre nem lehetséges (a távolság miatt)?

Ó ebből rengeteg van. Szinte az összes nagy külföldi fesztiválon ott lennék ha tehetném.   

Van olyan műfaj, ami a komfortzónádon kívül esik?

Persze, ilyen a szépirodalom, a történelmi regények, meg a mindenféle önsegítő könyvek, ezotérikus füzetek, hasonlók. Régen ide tartozott a sci-fi is, meg valamilyen szinten a krimi, de mára már merem azt állítani, hogy nincsenek kint a komfortzónámon, hanem a peremen lébecolnak. De igyekszem a többit is beljebb hozni, tágítani a repertoárom. Bár az ezotérikus könyvek sose fognak idetartozni. Ez már meghaladná a képességeim.   

A könyvek után mi az, amire a legtöbbet költesz?

Az őrültségeimre. Mindig kitalálok valamilyen programot - ami persze általában felettébb költséges - amit nekem muszáj kipróbálnom, így van is mire gyűjtenem. Tavaly ilyen volt például az ejtőernyőzés, idén meg búvártanfolyamot szeretnék megcsinálni, hogy legyen engedélyem. Bár ez még nagyon tervezés alatt áll. Továbbá ugye a nyári fesztiválok se maradhatnak ki, ami szintén nem két fillér. Meg az utazások. De egyébként kajára is meglehetősen sokat költök, mert enni imádok - a különlegességekért oda vagyok - de megcsinálni már nem nagyon. Hogy is mondjam? Én meg a konyha általában hadilábon állunk. Főleg a koleszos, még az otthoni elmegy.  

Ha animágus lennél, milyen állat bőrébe bújnál?

Huh ez de jó kérdés.  Sárkány, sárkány! Az nem lehet szóval. Valamilyen macskafajta lennék, például tigris. Olyan fenséges állatok. És talán így nem lennék olyan kétballábas. Bár magamat ismerve...  

Ha élhetnél a világ bármelyik városában, akkor hova költöznél?

Egyelőre fogalmam sincs. Szerencsére még nem is kell döntenem, még össze-vissza mozgolódom, nem kell véglegesen letelepednem sehol. Pár évet szeretnék élni Dániában a tanulmányaim miatt, esetleg Svájban is jó lenne, de hogy tartósan hol? Passz.  

Van olyan film (ami talán nem jött még ki), amit most azonnal megnéznél?

A Kiválasztott 2. része. 

Ha találkozhatnál valamelyik íróval, akkor kit választanál és miért? 

J.K. Rowlingot, Patrick Rothfusst vagy George R. R. Martint, mert nagyon nagy arcok.  

Rileey kérdései:

1, Tegyük fel, hogy fanficet írsz. Melyik könyvnek szőnéd tovább a sztoriját?

Huh, hát ez egy jó kérdés. Igazából én még sose írtam fanfictiont, még csak nem is gondolkoztam hasonlón, szóval ez most feladta a leckét. Valószínűleg megpróbálkoznék egy HP fanfickel a gyerekeikről, de még félúton abba is hagynám, mert rájönnék, hogy sose lesz olyan, mint az eredeti volt. És itt ki is fújna a fanfic írási fellángolásom. Szeretem őket olvasni, néha rám jön, hogy most nekem ilyenek kellenek, de ha már arra adnám a fejem, hogy írjak, akkor inkább saját sztorival dolgoznék.

2, Melyik az a karakter, akit a legszívesebben megsimogatnál egy péklapáttal, és miért?

Muhaha*gonosz kacaj ujjropogtatással egybekötve* hol is kezdjem? A legtöbb YA főhősnő ide tartozik, a szerelmi háromszög szereplői biztos nem maradnak ki, de a Szürke főhősnőjét a belső istennőjével és álompasijával együtt is meglegyinteném párszor a péklapáttal. Persze nem sokszor. Csak amíg mozog.

3, Mit érzel akkor, mikor van egy könyv, amit mindenki imád, te viszont értetlenül állsz a jelenség előtt?

Megvonom a vállam. Már megszoktam. 

4, Van-e olyan könyv, amit akkor se olvasnál el, ha fizetnének érte?

Szerintem nincs. Vannak, amiktől jobban húzódozom, de egyik könyvre se mondom olvasás nélkül, hogy NEM! Persze ez nem jelenti, hogy az első 10-20 oldal után ne hajíthatnám messzire a könyvet.

5, Szoktál könyvekhez zenét párosítani? Ha igen, mondj egy példát! 

Igen, van mikor zenehallgatás mellett olvasok. Ilyenkor nem választok ki specifikusan számot a könyvhöz, csak szól az egyik lejátszási listám, de megesik, hogy olyan zene szól, ami eszméletlenül megy az adott könyv, adott jelenetéhez. Ezután pedig ha csak meghallom a számot, mindig ez jut eszembe. Például a Hurts-től a Rolling Stone nekem most már mindig a Királygyilkos krónikáihoz fog kötődni. Nem is a dalszöveg, inkább a hangulata és az általa kiváltott érzelmek miatt.

6, Ha nem olvasnál, mivel töltenéd a felszabaduló idődet?

Hát ha sok pénzem lenne és temérdek szabadidőm, akkor egyfolytában utaznék. Bár néha még így is eljátszom a gondolattal, hogy csapot papot itt hagyok és csak elindulok. De ilyenkor mindig megállít, hogy szeretem amit csinálok és hiányoznának a barátaim. Bár még minden előttem áll, nagy kihívás lenne. Én pedig imádom a kihívásokat, szóval néha elcsábulok.

7, Negatív vagy pozitív kritikát írsz/olvasol szívesebben?

Hát írni pozitívat szívesebben írok, mert ha negatívat kell, akkor az azt jelenti, hogy szenvedtem a könyvvel. De magyar szokáshoz híven általában a negatív kritikák - már ha vicces és kulturáltan van megfogalmazva - néha jobban szórakoztatnak, mint amik az egekig magasztalják a könyvet. Bár igazából teljes mértékben az írójától függ, vannak akiktől még egy bevásárlólistát és élvezettel olvasnék. 

8, Mi alapján választod ki, mi lesz a következő olvasmányod?

Teljesen spontán, a pillanatnyi szeszélyemtől függ, hogy mibe kezdek bele. Ennek köszönhetően, szinte sose működik, ha előre megtervezem, hogy mit olvasok és a recik is szokták ám bánni a dolgot. De nem vagyok hajlandó olyat olvasni, amihez nincs kedvem, csak azért, mert kell. Elég volt a kötelező a suliban anno. 

9, Melyik az a könyv, amit a legtöbbször újraolvastál? Mi az, ami miatt újra és újra vissza kell térned hozzá?

A Harry Potter. Mert néha honvágyam van és ez jelenti az otthont. 

10, Milyen sütihez hasonlítanád a legkedvesebb könyved? (Foggggalmam nincs, honnan termett ez a „kreatív” kérdés, haha)

Öööö, hát nagyon örülök ennek a kreatív kérdésnek, csak éppen válaszolni nem tudok rá. Már a legkedvesebb könyv feladja a leckét...de akkor maradjunk mondjuk a HP-nál. De milyen süti? Legyen a brownie. Imádom a brownie-t*.* Ja, körülbelül ennyi az okom rá, hogy ezt választottam, de ennyi tellett tőlem. Bocsi Rileey, nem vagyok ehhez elég kreatív.

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Top Ten Tuesday - Top 10 könyv novemberi olvasmánynak

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem november az a hónap mikor mindig előkerülnek a polcomról a sötétebb, komorabb témájú könyvek és filmek terén is inkább hajlok a thriller/horror felé. Nem tudom, hogy ez a Halloween utóhatása, vagy csupán a tény, hogy még nincs is igazán ősz, de még a tél se kezdődött el, így ebben a köztes állapotben ragadunk. Mindenesetre a novemberi terveket is ennek fényében állítom össze, továbbá az eheti TTT lista témáját is ez adja. Hátha ti is kedvet kaptok egy kicsit a sötétebb témákhoz. 

Madarak a dobozban

Hogy miért ajánlom?

Azt hiszem az értékelésemből ez a rész jól összefoglalja: "Gondolkoztál már azon milyen lehet a vakoknak? Milyen lehet, hogy a legfőbb érzékszerved nem működik? Érezted már, hogy milyen félelmetes a sötétség? Tapasztaltad már mikor a fantáziád elszabadul és mindenféle lénnyel megtölti azt a mindent beborító feketeséget, de mégsem tudod biztosan, hogy mi van ott? Tudod milyen félelmetes az ismeretlen? Igen? Akkor képzeld el, hogy tényleg van ott valami. Nem tudod mi az, de ha ránézel meghalsz. Nem tudod hogy néz ki, nem tudod mire képes, nem tudod mit csinál, csak annyi biztos, hogy van ott valami. És te nem nézhetsz rá!" - Bővebben ITT olvashatsz az értékelésemről.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki szeretné megtapasztalni milyen nem látni, milyen nem tudni mi van a sötétben. Azoknak, aki szeretik a horrort és a pszichothrillert.

Dark Soul sorozat

Erősen 18+, sőt nem is életkorhoz, inkább beállítottsághoz kötném a sorozat olvasását. Egyáltalán nem ajánlott mindenkinek! 

Hogy miért ajánlom?

"Mert sötét, erotikus és felkavaró. Mert ez nem egy szép szerelmi történet M/M (homoszexuális) témában. Nem is krimi, ami egyfajta igazságot szolgáltat a maffia világában. Nem egy mese, amiben vannak jók és rosszak, ahol a jó elnyeri jutalmát és az összetört lélek meggyógyul. Nem. Ez egy történet, ami letaglóz, a padlóra küld, kiakaszt és a határaidat feszegeti." - Bővebben ITT olvashatsz bele az értékelésembe. 

Kiknek ajánlom?

Azoknak akik szeretnék megismerni a befogadóképességük határát, szeretnének felülni egy érzelmi hullámvasútra, aminek abban sem lehetsz biztos, hogy nem egy szakadék a vége. Mindenképp erős idegzetűeknek!

Hazudósok

Miért ajánlom?

Mert más. Mert különleges, őszinte, kegyetlen és fájdalmas. 

Kiknek ajánlom?

Akik valami másra vágynak a YA könyvek tengerében. De nem csak YA rajongóknak!

Vér és csillagfény napjai

Figyelem, ez a 2. része a sorozatnak, az 1. rész címe Füst és csont leánya. Azzal érdemes kezdeni, ha még nem olvastad. 

Miért ajánlom?

Mert egy gyönyörűen megírt és fájdalmas szerelmi történet két szereplőről, akikkel meglehetősen kitolt az élet. Van egyfajta Rómeó és Júlia beütése a regénynek, de mindezt annak a tudatában mondom, hogy én mindig is utáltam ezt a bizonyos Shakespeare művet, még ezért oda meg vissza vagyok. (Értékelésem ITT olvashatjátok)

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretnének olvasni egy olyan romantikus YA könyvet, ahol a problémák tényleg problémák, a karakterek kidolgozottak, esendőek, de mégis mindig talpra állnak és mindezt egy varázslatos és gyönyörűen megírt kerettörténet foglalja magába. Az örök romantikusaknak kötelező darab!

Ragály

Miért ajánlom?

Egy szó: zombitámadás! meg Edward. Értékelésem az eredeti műről ITT olvasható.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki régen szerette az Anita Blake sorozatot, mert az a rész azt a színvonalat hozza. Tele van akcióval, pörög, nyomozás, hullák, Edward, véres, mocskos, Edward, nincs tele hisztivel, Edward...mondtam már, hogy Edward?

A téboly kertje

Miért ajánlom?

"Teljesen egyedi és különleges könyvet tarthattam a kezemben – na jó, gépen olvastam, mivel még a bétázás részeként kaptam meg a könyvet, de ilyen formaságokra ne adjunk – amit nem lehet beskatulyázni egy műfajba sem, nem akar megfelelni sablonoknak és műfaji elvárásoknak sőt nem akar másra hasonlítani sem. Amit teljesen jól is csinál." Sötét, hátborzongató és gyönyörűen megírt. (Értékelésem) Kell ennél több?

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki valami teljesen egyedire vágyik. 

A szótlan tárgyak lassú szemlélése

Miért ajánlom?

Mert elképesztő élmény Auri fejében lenni, Rothfuss költői meséjét olvasni. Egyszerűen más. Furcsa. Kissé eszelős. Bájos és szívszorító. Mint Auri. (Értékelésem ITT)

Kiknek ajánlom?

Elsősorban a Királygyilkos krónikái rajongóinak, de találkoztam már olyanokkal is, akik a sorozat ismerete nélkül olvasták és szerették meg. Azoknak ajánlom, akik szeretnének belelátni egy elképesztő személyiségbe. Nem való ez mindenkinek, de lehet hogy Neked igen.

A vér éneke

Miért ajánlom?

Mert én imádom! Na jó, kezdjük elölről. Azért ajánlom, mert...csak. Khmmm, ez se valami jó indok... Mert azt akarom, hogy más is átélje, hogy ezt a könyvet Anthony Ryan neki írta. Persze ez valószínűleg nem lesz igaz mindenkire, de aki szintén így érzi, az kérem jelentkezzen. (Kritika)

Kiknek ajánlom?

Minden fantasy rajongónak kötelező darab.

Állattemető

Miért ajánlom?

Mert ezután pár napig másképp nézel a házikedvencedre. Főleg ha olvasás közben jön oda hozzád. (Kritika ITT)

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretnek félni, de mindezt egy jól tálalt, okosan felépített és lelkileg is megrázó történet miatt. 

Az én tervem a hónapra:

Az ördög egyetlen barátja

Miért?

Mert már alig vártam a Nem akarlak megölni elolvasása óta, hogy újra visszatérhessek ifjú pszichopatánk fejébe. Kissé morbid ez így kimondva, de nem kevésbé igaz. (És milyen önbeteljesítő jóslatom volt? Tényleg lett 4. rész:)

Ti mit terveztek a hónapra? Esetleg ajánlatok a listához?

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Fejveszett hisztéria Emma Chase-zel

Behálózva #2

Kate Brooks és Drew Evans története egy hamisítatlan love story. Ám amikor egy szép napon váratlanul megjelenik az életükben a titokzatos harmadik, az idillnek egy csapásra vége szakad, hőseink élete pedig fenekestül felfordul… A Behálózva folytatásában ezúttal Kate mesél nekünk arról, amivel egyszer minden szerelmes szembesül: a hosszú távú kapcsolatok édesen gyötrelmes buktatóiról. Emma Chase legújabb regénye vicces és tanulságos mese az egyre mélyülő szerelem mindent elsöprő erejéről.

★★★★★★★★★★★★

Már nagyon régóta lógok ezzel a bejegyzéssel a könyvről, úgyhogy végül csak leültem a gép elé  - és ott is maradtam 5 percnél hosszabb ideig egyhuzamban *büszkén bólogat* - és bepötyögtem a gondolataim róla, nem húzva tovább az időt. Az első rész igazi ínyenc falat volt számomra az egyedisége miatt, így amint lehetett jött is a folytatása szépen velem haza a könyvtárból. És egy estét jól el is szórakoztunk együtt.

"Szerelembe esni könnyű, szerelmesnek maradni nehéz.
Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik szerelmesek maradtak."

A címe tökéletesen passzol a könyvhöz, olvasás közben végig az volt az érzésem, hogy mindenki elvesztette a fejét, vagy legalábbis is egy 'Kérem ne zavarjanak!' táblát akasztott ki bizonyos szereplők agya és szabadságra ment. De mindez olyan fajta őrültség volt részükről, ami bár kissé ki volt sarkítva és csöppet el volt túlozva, de mégis mindennap megfigyelhető a párkapcsolatok terén. Így egyeseknek akár tükröt is mutathat és elgondolkozhatnak a saját életükön a kommunikáció terén.

Első körben némiképp szíven ütött, hogy most nem Drew mesél nekem, de Kate is bejött a narrátor szerepben. Habár teljesen más személyiségre számítottam az alapján, ahogy Drew leírta őt az első részben. Nagyon jól felfedezhető az az általános igazság, hogy mennyire eltérő lehet a saját magunkról kialakított kép azzal szemben, amit mások gondolnak rólunk. Hmm...érdekes lenne belelátni mások fejébe, nem?...bocsi, kissé elkalandoztam, nézzük is magát a könyvet. A regény szerkezete hasonlóan az első részhez a jelennel kezdődik, ahol szintén főszereplőnk szenvedéseivel ismerkedhetünk meg - csak ezúttal nem Drew, hanem Kate van a soron. Majd ezt követően szép lassan meséli el az elejéről Kate, hogy mi történt, milyen hülyeségek események vezettek addig a bizonyos pillanatig. Hát elöljáróban elmondom, hogy biztos verni fogod egy párszor a fejed a falba és szívesen beléjük vernél egy kis józan észt, de összességében jól szórakoztam ezen a pároson megint. Még ha az első részhez nem is ér fel. Szóval nem egy sétagalopp és előszeretettel játszik az idegeiddel a könyv, vagyis csak megfelelő lelki állapotban ajánlom a könyvet olvasásra. De akkor kellemes perceket okozhat.

Többet nem is nagyon mesélnék magáról a problémáról, mert nem lehet erről semmit mondani, anélkül, hogy le ne lőném a poént. (Kiegészítés: Azt viszont még meg kell említenem, hogy a "problémával" kapcsolatban több hiteles és nehéz kérdés felmerül, amivel sokaknak meg kell sajnos birkózniuk. Ezt értékeltem, habár a könyv nem igen szolgált a kérdésekre semmilyen fajta válasszal, vagy végkövetkeztetéssel. Leginkább csak feldobta őket). Amit meg persze nem akarok, habár könnyen kitalálható már a könyv elején is. De ennek ellenére tetszett az elképzelés, hogy nincs meg a "boldogan éltek, míg meg nem..." feeling, hanem igenis megmutatja az írónő, hogy csak azért mert az érzelmeik viszonzásra találtak az előző rész végén és megoldódott az adott probléma, még nem lehet szépen nyugisan hátradőlni, mint aki  jól végezte dolgát. Egy kapcsolatért folyamatosan tenni kell, hogy az működjön és ennek az egyik legfőbb eszköze a párbeszéd. Na igen, úgy tűnik ezt az eszközt nem csak a könyvben, de a valóéletben is nehezen használják egyesek. Remekül érzékelteti az írónő, hogy milyen komoly problémák születhetnek belőle ha ez elmarad és mind a két fél félinformációkból, elhamarkodottan, téves következtetéseket von le. De ez még nem is lenne baj, ha nem lenne mind a két fél ilyen elképesztően keményfejű és leülnének ezt megbeszélni. Á, de hisz Drewról van szó! Nem tudom ki számított tőle másra. Lehet, hogy az időjárás ment az emberek agyára, de az biztos, hogy mostanában rengeteg hisztis egyénnel akadtam össze, nem egyik pedig volt legalább ennyire hajat tépően idegesítő, mint ez a két szerencsecsomag. Így bármennyire is idegtépőek tudtak lenni, azt nem állíthatom, hogy teljesen légből kapott lenne a viselkedésük.

"– Kérhetnék egy kis figyelmet mindenkitől? – szólal meg, majd rávillant Stevenre egy sugárzó mosolyt, és folytatja: – Mackenzie szeretne bejelenteni valamit.
Mackenzie feláll a székére és közli:
– Az anyukám meg az apukám szexelt!
Csönd borul az asztalra.
Végül Matthew megemeli a poharát.
– Gratulálok, Steven. Ti is hetvenöt évente adtok életjelt magatokról, mint a Halley-üstökös, igaz?
Delores elneveti magát.
John Evans pedig megköszörüli a torkát, és feszengve megszólal:
– Hát, ez… ez nagyon… nagyon szép, kislányom."

Egyszóval tetszett az elképzelés és a tanulság, amit igyekszik a könyv átadni és habár a megvalósítás nem volt tökéletes, de jó szívvel ajánlom azoknak, akik szeretnének bekukkantani a happy end utáni eseményekbe is.

☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀ 

4/5

Eredeti borító

Borító: 5/5  - imádom ezt a kis zsebkönyv méretet

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5 - jaj, de idegesítőek tudtak lenni, de valósak és összetettek

Kedvenc karakter: MacKenzie

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 278.o.

Fordító: Szieberth Ádám
Műfaj: jelenkori romantikus

Eredeti címe: Twisted

Goodreads-es átlag: 4.06

Molyos átlag: 84%

Könyvtári példány.  
A képek a Pinterestről származnak.  
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt.  

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments