Kihívás könyvmolyoknak, azaz a Reading Challenge 2016-ban is

*Az alábbi posztot azoknak ajánlom figyelmébe, akik szeretik a kihívásokat és/vagy a listákat.*

 

Már lassan hagyománynak számít, hogy minden évben készül egy újabb Reading Challenge (Olvasási kihívás), ahol a könyvmolyok feszegethetik a határaikat és megnézhetik képesek-e teljesíteni a feladatot. Ha szeretnéd szélesíteni az olvasmányaid témáit és műfajait, de nem tudod hogyan láss neki az alábbi lista támpontot nyújthat az induláshoz. A kihívás lényege, hogy meg van adva 40 szempont, ami alapján kell a könyveket elolvasni és szépen pipálni a teljesített elemet a listán. Mindehhez pedig egy év áll rendelkezésre. Már az is kellő kihívást és szórakozást nyújthat, hogy kiválaszd a könyveket és az is rajtad áll, hogyan értelmezed. Egy könyvet több ponthoz is társítasz, vagy minden ponthoz választasz külön könyvet? Rajtad áll és attól függ mennyire nehezíted meg a feladatod, így az igazán bátrak 40 könyvvel teljesítik. 

Na de elég a beszédből, itt a lista:

Forrás

És magyarul is: 

1. Egy mesén alapuló könyv
2. Egy National Book Award díjazott könyv
3. Egy YA bestseller
4. Egy könyv, amit a középiskola óta nem olvastál
5. Egy könyv, ami abban a megyében játszódik, ahol élsz
6. Egy angolra fordított könyv (eredetileg nem angol nyelven írott könyv -de ne is magyar eredeti legyen-, de van angol kiadása is. És lehet annak magyar kiadását olvasni.)
7. Egy jövőben játszódó romantikus könyv
8. Egy Európában játszódó könyv
9. Egy könyv ami rövidebb, mint 150 oldal
10. Egy New York Times bestseller
11. Egy könyv, amiből filmet készítenek 2016-ban
12. Egy könyv, amit egy új ismerősöd ajánl (tehát nem a legjobb barátod/barátnőd/családtagod, hanem mondjuk egy kolléga, vagy egy ritkán látott ismerős)
13. Egy önsegítő könyv
14. Egy könyv, amit egy nap alatt kiolvasol
15. Egy híresség által írt könyv (bárki aki nem íróként híresség)
16. Egy politikai memoár
17. Egy könyv, ami legalább 100 évvel idősebb nálad
18. Egy könyv, ami hosszabb, mint 600 oldal
19. Egy könyv Oprah Book Club-jából
20. Egy sci-fi
21. Egy könyv, amit egy családtagod ajánl
22. Egy rajzolt regény, graphic novel (képes regény)
23. Egy 2016-ban kiadott könyv
24. Egy könyv, ahol a főszereplő foglalkozása pontosan az mint neked
25. Egy nyáron játszódó könyv
26. Egy könyv és az előzménye
27. Egy könyv, amiben gyilkosság történik
28. Egy komikus által írt könyv
29. Egy disztópia
30. Egy kék borítós könyv
31. Egy verseskötet
32. Az első könyv amit meglátsz egy könyvesboltba belépve
33. Egy 20. századi klasszikus könyv
34. Egy könyv a könyvtárból
35. Egy önéletrajz
36. Egy könyv ami egy utazásról szól
37. Egy könyv ami egy általad nem ismert kultúráról szól
38. Egy szatirikus könyv
39. Egy könyv, ami egy szigeten játszódik
40. Egy könyv, ami biztosan örömet okoz neked

Ha szeretnél a listához ötleteket, vagy csak a végén egy kitüntetéssel gazdagodni, akkor a molyon is megtalálod a kihívást.  

A vállalkozó kedvűeknek pedig sok szerencsét!

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

6 Comments

Rick Riordan - Athéné jele

  Az Olimposz hősei #3

Ha nem olvastad az előző részeket, akkor a kritika spoileres lesz számodra!  

Amíg a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben.
Annabeth a rómaiak táborában végre megtalálja elveszett szerelmét, Percyt, de nem sokáig élvezhetik az egymásra találás örömét, mert menekülni kényszerülnek. Ráadásul Nico az óriások fogságába kerül, és már csak napjai vannak hátra… Gaia ébredezik, Annabeth-re pedig egy magányos küldetés vár: követnie kell Rómában Athéné jelét. Ami lehet, hogy a halálba vezeti… 

***************

Bírom a sorozat első mondatait. Mindegyik egyfajta előreutalás a történetre, ugyanakkor meglehetősen humorosan adja tudtunkra az író, hogy hőseink megint kelepcébe kerültek.
Az elveszett hős így kezdődött, ahol ugye új szereplő tűnt fel a színen Jászon személyében: "Jászonnak az elektrosokk előtt is rossz napja volt."
Majd a Neptunus fiában előkerült Percy is: "A kígyófrizurás hölgyek kezdték határozottan idegesíteni Percyt. Három nappal ezelőtt meg kellett volna halniuk, amikor a Nappa Áruházban rájuk zúdított egy rekesz tekegolyót. Két nappal ezelőtt szintén be kellett volna krepálniuk, amikor Martinezben áthajtott rajtuk egy rendőrautóval. Ma reggel pedig tutira be kellett volna adniuk a kulcsot, amikor lenyakazta őket a Tilden Parkban."
És az Athéné jelében pedig Annabethnek is meggyűlik a baja a szobrokkal:  "Amíg a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben."

A kezdésen kívül azonban még sok mindenben jeleskedik ez a sorozat, többek között részről részre egyre jobb lesz. Az eddig megismert koncepció szerint pörögnek az események és félisteneink egyik jóslatból a másikba, vagyis csöbörből vödörbe esnek, miközben az istenek közti harcok feláldozható játékfiguráivá válnak. Ami csak azért szívás, mert a lépten-nyomon újra feléledő óriásokat az istenek és a félistenek csak közösen képesek megölni. Legalább annyi előnyük már van, hogy a próféciában szereplő hét hős összegyűlt és az Argo II-n elindultak az ősi föld, vagyis Görögország felé. Persze az útjuk szokás szerint nem egyszerű, le kell győzniük több ezer éves viszályokat, boldogulniuk kell egocentrikus, skizofrén, fejfájással küzdő istenekkel és újonnan kiélesedett görög-római harcokkal. Igaz, nem szórakoznék ilyen jól, ha minden simán menne.

Nico

A sok mitológiai utalásból és személyből ezúttal sincs hiány, hála annak, hogy a Halál Kapui nyitva vannak, a hajdan élt személyek újra a földön járnak, nem kevés felfordulást okozva. Többek között megismerhettük Nárciszusz és Echó történetét, beköszönt a bosszú istennője, Nemezis is a motorján, valamint Aphroditével is teáztak egyet hőseink, amin én megint nagyon jól szórakoztam. Bár szerintem két percet nem tudnék a közelében tölteni az istennőnek:

"– Annyira örülök nektek! Viszont közeleg a háború! A vérontás elkerülhetetlen. Szóval csak egy dolgot tehetünk – mondta. (Aphrodité)
– Őőő… mit is? – kockáztatta meg a kérdést Annabeth.
– Teázzunk! Mi mást?! Kövessetek! (Aphrodité)"

Annabeth és Athéné jele

Hőseinknek még néha most is meggyűlik a baja a felettébb átfogó és összetett görög múlttal és mitológiával, főleg most, hogy mindenki feléled - na jó főleg Percynek. Persze a római és görög változatok se sokat segítenek.

"- Megváltozott. Soványabb lett. A haja meg hosszabb. És a pólója sem olyan rikító - mondta az istennek. (Percy)
A boristen felsandított rá.
- Mi a mennykőről beszélsz? Ki vagy te? És hol van Ceres?(Bacchus/Dionüsszosz, itt jelenleg a római alakjában)
- Milyen eresz? (Percy)"

 

És ugyan együtt van mind a 7 hős a próféciából, de nem mindig vannak a helyzet magaslatán még így sem:

"Magára kapta gönceit, és mire a fedélzetre ért, a többieket már ott találta. Mindenki sietve kapkodta fel ruháit, csak Hedge edző nem, aki az éjszakai őrséget vállalta.

Frank fordítva vette fel a téli olimpiát reklámozó pólóját. Percy a pizsamanadrágja fölött bronz mellvértet viselt, ami komoly divatújítást jelentett. Hazel úgy festett, mintha oldalba kapta volna egy tájfun. Leo pedig véletlenül felgyújtotta magát. Pólója koromfoltos lett, és mindkét karja füstölgött."

Kegyetlen függővég

De Percyéknek nem csak a csapatmunkával kell megküzdeniük, át kell kelniük az óceánon, hogy a Földközi-tengeren hajózva eljussanak először Rómába, majd onnan a görög honba. Közben sok viszontagságon mennek keresztül, de ha ez nem lenne elég, még az istenek sincsenek a toppon. 

"Nagyszerű – gondolta Annabeth. Anyja, aki eddig a legjózanabb olimposzi volt, aluljáróban őrjöngő futóbolonddá változott. Az istenek közül csak Aphroditére, Dionüszoszra és Nemezisre nem volt hatással a görög-római skizofrénia. Csak rájuk számíthattak. Szerelem, bosszú és bor. Ezekkel tényleg sokra mennek."

Egyszóval ezt a részt is imádtam, Riordan még mindig képes elvarázsolni a stílusával, a humorával és a történetvezetésével. Egyre fokozódnak az izgalmak, ahogy az utazás vége felé haladunk, na és a könyv vége az kegyetlen. Hogy lehet így abba hagyni?! Nekem kell a következő rész, most azonnal!

❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋

5/5

Következő rész

Borító: 5/5 - tetszik, bár nem tudom miért pont ezt a jelenetet választotta a borítótervező, elég lényegtelen a történet szempontjából.

Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5  

Karakterek: 5/5

Kedvenc karakter: Percy

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 524.o.

Fordító: Acsai Roland
Műfaj: ifjúsági fantasy

Eredeti címe: The Mark of Athena

Goodreads-es átlag: 4.52

Molyos átlag: 98%

A képek a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Borítómánia - HALÁLi borítók

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én már nagyon szeretnék kiszakadni ebből a - még mindig! - mindenhonnan rám erőszakolt karácsonyi hangulatból végre. Szeretem a karácsonyt, bár nem úgy ahogy a marketing megpróbálja azt eladni nekem. Szép volt, jó volt idén is, de végre szakadjunk már le a témáról ha lehet. Éppen ezért most egy merőben eltérő témát választottam a Borítómánia tematikájába. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Boldog karácsonyt!

Ezennel szeretnék mindenkinek BÉKÉS, BOLDOG, UGYAN NEM FEHÉR, DE FENYŐILLATÚ, KÖNYVEKBEN GAZDAG ÜNNEPEKET KÍVÁNNI. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

2 Comments

Dan Wells - Az ördög egyetlen barátja

John Cleaver #4

John Wayne Cleaver démonokra vadászik: megölték a szomszédait, a családját, és a lányt, akit szeretett, mégis mindig győzelmet aratott fölöttük. Most egy titkos kormányzati elitcsapatnak dolgozik, és arra használja az adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen…

…csakhogy a szörnyetegek rájöttek, hogy üldözik őket, és a csendes macska-egér játék totális természetfeletti háborúvá készül kirobbanni.

Johnnak nem tetszik ez az életmód. Nem akar az FBI bábja lenni, nem akarja, hogy egyetlen barátját egy elmegyógyintézeti szárnyba zárják, nem akar szembenézni a magát A Vadásznak nevező, rettenetes kannibállal és legfőként nem akar embereket ölni. De ahogy a mondás tartja, nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz. Ezt a saját kárán tanulta meg, ahogy azt a ruháján egyre csak szaporodó vérfoltok is bizonyítják.

Amikor John ismét szembeszáll a gonosszal, tudni fogja, mit kell tennie.

☠☠☠☠☠☠☠☠☠

OMG! Na erről van szó, ilyen egy jó misztikus thriller. le se bírtam tenni.
Ez egyszerűen fantasztikus folytatás vagy kezdés? Végül is új trilógia, még ha az előző folytatása is volt! Őszintén bevallva kissé tartottam tőle, mikor anno bejelentette a szerző, hogy a trilógia végével még nem kell elbúcsúznom Johntól. Azt hittem csak egy újabb bőr lehúzása lesz a sikerének, de azért reménykedtem, hisz mégis csak Dan Wellsről beszélünk. Meg persze fenemód örültem, hogy nem kell végleg búcsúznom. És milyen jól tettem! Simán hozza a Nem akarlak megölni színvonalát, de még lehet meg is ugorja azt. 

"– (…) Nagyon próbálok nem sorozatgyilkossá válni, és az utolsó, amire szükségem van, hogy a házam tele legyen fegyverekkel és késekkel."

Nem onnan folytatjuk a történetet, ahol a Nem akarlak megölni elég megrázóan véget ért. 2 évvel később vesszük fel a fonalat és in medias res egy démonvadászat kellős közepén találjuk magunkat és meg sem állunk a végéig. Végig pörög a sztori, rengeteg démonnal - a sztori során később Sorvadtnak hívott misztikus lényekkel - akad össze John, ennek köszönhetően pedig sok benne a vér, a megoldásra váró rejtély és természetesen a kísértés John számára, hogy hátrahagyja a szabályait. De leginkább azt a kérdést kell feltenni a történet folyamán önmagának, hogy valóban érnek annyit a szabályai, hogy meghaljon érte?

"Úgy éreztem magam, akár egy kifordított tornádó: odakint a vihar szélcsendes szeme nyugodott, belül azonban káosz, düh és erőszak őrült forgataga tombolt."

Imádom, ahogy Wells aprólékosan és teljes mélységeiben, minden mozzanatát megmutatja nekünk John szociopata elméjét. Én pedig lelkesen követtem minden rezdülését. nagyon jól van bemutatva a karaktere, okos, racionális, szinte érzelemmentes, képtelen az empátiára, de minden apróságra figyel, vagyis tipikus szociopata. Ugyanakkor még vannak olyan vonásai, mint mindannyiunknak kezdve a bizonyítási vágytól, az arroganciáján keresztül, ami néha a saját útjába áll egészen a hibákig, amiket elkövet. Egyszóval ő is esendő és felettébb szerethető, attól függetlenül, hogy valószínűleg rettegnék tőle ha az életben találkoznék vele. Hisz az emberek nagy része csak egy eszköz a számára a céljainak elérésében.

"– Normális emberek nem tudják csak úgy kikapcsolni az érzéseiket, valahányszor azok kényelmetlennek bizonyulnak…
– Hát, az szívás a normális embereknek."

A történet vezetése is mesteri, végig úgy érezzük, hogy tudjuk mi a helyzet, hogy rájöttünk a titkokra, de nem is vesszük észre, hogy meg vagyunk vezetve és egyenesen zuhanunk a végéig, ahol aztán jól pofára eshetünk. Több új szereplőt is kapunk a regényben és mindenkinek megvan a maga célja, valamint a funkciója John életében. És nem kevés halálesettel is szembe kell néznünk a történet folyamán, de a legkülönbözőbb okok miatt rázott meg a dolog. Olyan okok miatt, hogy még én is meglepődtem rajta, hogy volt képes az író elérni ezt. Főleg, mikor egy Sorvadt halála sokkal mélyebben megérintett, mint az embereké. Ehhez már tényleg tehetség kell. Szerintem Dan Wells is azok közé az írók közé avanzsálta magát nálam, akiktől még egy 100 oldalas bevásárlólistát is szívesen olvasnék.

"Legyőzhetetlennek hisszük magunkat, aztán egy kis repedés, és bumm, máris annyi vér, bél és sikoly ömlik ki, amennyiről elképzelni sem tudtad, hogy elfér egyetlen testben. És amikor megindul az a vér, minden más is elfolyik vele – lélegzet, gondolat, mozgás. Létezés. Az egyik pillanatban még élsz, aztán hirtelen már nem."

Figyelmeztetés! Erősen addiktív! Én szóltam. 

Ennek ellenére én nem ajánlom mindenkinek!  Erős gyomor, idegek és megfelelő lelki beállítottság kell ahhoz, hogy ezt a regényt élvezni tudd. Ha azonban ezekkel rendelkezel, akkor egy kihagyhatatlan élményt nyújt.

☠☠☠☠☠☠☠☠☠

5/5

Eredeti borító

Borító: 5/5 - imádom, bár nem a sorozat legjobbja

Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5  

Karakterek: 5/5

Kedvenc karakter: John

Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 296.o.

Fordító: Rusznyák Csaba
Műfaj: misztikus thriller

Eredeti címe: The Devil's Only Friend

Goodreads-es átlag: 4.19

Molyos átlag: 96%

A képek a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

2 Comments

Meglett Percy! - avagy Neptunus fia Rick Riordantől

Az Olimposz hősei #2

 

Percy Jackson mellé új hősök társulnak, és a nagy prófécia mind a hét hőse felbukkan…

Percy teljesen össze van zavarodva.
Hosszú álmából felébredve a nevén kívül nem emlékszik semmire. Nagy nehezen mégis sikerül eljutnia egy ismeretlen félvértáborba. A múltjából csak egyetlen arcot tud előbányászni: Annabethét.

Hazelnek halottnak kéne lennie. Az első életét alaposan elrontotta. és a világ veszélybe került egykori ballépése miatt. Most nem kíván mást, mint hogy messzire vágtathasson a gondok elől az álmában látott csődörön.

Frank egy rakás szerencsétlenség. Nagyanyja szerint hősök leszármazottja, de ő ebből semmit sem érez. Ormótlan medvének érzi magát, különösen legkedvesebb barátja, Hazel közelében, akiben teljes mértékig megbízik. Olyannyira, hogy legféltettebb titkát is rábízza.

Mindhármuknak köze van a titokzatos Hetedik Próféciához.

A lélegzetelállítóan izgalmas történet a „másik” tábortól egészen az istenek háta mögötti földig, Alaszkáig ível. Útközben új félistenekkel ismerkedhetünk meg, félelmetes szörnyek, különös lények bukkannak fel és segítik, vagy éppenséggel veszélyeztetik a legújabb küldetés kimenetelét.

❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋

Imádtam! Ez a rész még jobban tetszett, mint elődje, csak úgy faltam a lapokat és élveztem az újabb és újabb mitológiai elem felbukkanását ebben a remek stílusban átadott szórakoztató, pörgős és humoros regényben. A legfőbb oka, hogy még Az elveszett hősnél is jobban tetszett ez a rész, az annak a ténynek köszönhető, hogy visszakaptam Percyt, aki már nagyon hiányzott. Habár kezdetben még nem remekelt teljesen a régi fényében, hisz nem emlékezett ki is ő, de ez nem csorbított semmit a szórakoztató narrálásán. Ugyan az első rész szereplőit is megkedveltem, de mégis csak Percy narrálása számomra az igazi, és nagyon jó volt újra belecsöppenni a meglehetősen akciódús életébe.

Az előző részben megismert tematikát követve, miután Jászon segítségével felelevenítettük a görög félistenekről alkotott tudásunk, ezúttal egy teljesen új terepre tévedünk. Ugyanis Percy a Jupiter táborba került, vagyis a római félistenek közé, akik nem csak az isteni szülőkben különböznek görög testvéreiktől. Egy teljesen más kultúrát és felfogást kellett felépítenie és bemutatnia az írónak, mindezt pedig egy görög hős szemén keresztül, aki ugyan pillanatnyi amnéziában szenved a múltját illetően, de azzal tisztában van, hogy a görög rendszer hogy működik. Így viszont remek összehasonlítást kaphattunk Percy szemén keresztül a görög és a római kultúra között.  Őszintén szólva nekem a görög jobban tetszik, de azért nem állíthatom, hogy minden aspektusban az nyer. Például a tábor kidolgozottsága sokkal szembeötlőbb és valahogy átgondoltabb is lett, több élethelyeztet alapul véve. Az író tanult az előző széria hibáiból és kiigazította őket ebben az új táborban. Például a több nemzedéknyi félisten nagyon élethűvé tette a tábort. Mert már a görögöknél is gondolkoztam, hogy hol vannak a felnőtt félistenek? Persze elég nagy a halandósági ráta az esetükben és nehéz megélni a felnőttkort, de azért nem lehetetlen. Akkor miért nem maradnak a táborban, ahol biztonságban lennének a szörnyektől? na és mi van a félistenek közötti házassággal majd a gyerekekkel? Nekik is lesz isteni képességük? Bár arra még mindig nem kaptam választ, hogy a kétféle istentől kapott képességek keverednek, vagy valamelyik dominálni fog és csak azok jelennek meg? Bár valamilyen szinten Frank választ ad, de nem teljesen. 

Percy, Hazel és Frank

Egyszóval a két kultúra közötti különbségek érdekesek voltak, akár a faun-szatír szereposztásból kiindulva vagy Percy megítéléséig, hisz a görögök nagyon tisztelik Poszeidónt, de ezzel szemben a rómaiaknál félt és nem kedvelt Neptunus. Percy mellett megint új szereplőket ismerhettünk meg - Hazel és Frank is sokkal közelebb került hozzám, mint az első rész szereplői - de régiek is feltűntek. Én legjobban Nicónak örültem, mindig is vártam hogy még többet megtudhassak titokzatos múltjáról. És ugyan kaptam róla néhány elejtett morzsát, de ettől csak éhesebb lettem, már alig várom a House of Hadest, hogy megint szerepeljen. És ha már itt tartunk: nagyon tetszik a koncepció, hogy mindegyik rész egy újabb szelete a teljes, átfogó történetnek más-más szemszögből. A különböző szálak szépen összefutnak más irányból, de ugyan arra a végcél felé haladva, egyre jobban fokozva a feszültséget, hogy már alig várod a finálét. Mindegyik résszel egyre átfogóbb lesz a történet, rengeteg új információval és újabb és újabb mitológiai utalással gazdagítva. 

Megint levett a lábamról, ahogy a múlt és a mi jelenünk összefonódik, például az AMAZON és az amazonok közötti párhuzamon nagyon jót szórakoztam. Egyszóval mindenképp megéri elolvasni ezt a sorozatot, mert felejthetetlen kikapcsolódást nyújt, nem mellesleg nagyon sok információt kaphatsz a görög és a római mitológiáról és kultúráról, mindezt emészthető formában. Én pedig már alig várom már az Athéné jelét, hogy meglegyen a havi Riordan humoradagom. 

❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋

5/5

Reyna

Borító: 5/5 - nagyon tetszik, tökéletesen illik a kötethez

Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5  

Karakterek: 5/5

Kedvenc karakter: Percy, Nico, Hazel

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 484.o.

Fordító: Acsai Roland
Műfaj: ifjúsági fantasy

Eredeti címe: The Son of Neptune

Goodreads-es átlag: 4.45

Molyos átlag: 98%

A képek a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Hová tűnt Percy? [Rick Riordan: Az elveszett hős]

Az Olimposz hősei #1

Három vadonatúj hős.
Egy eltűnt félisten. 
És egy átok, ami mindegyiküket pusztulással fenyegeti…

Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódott, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkas-pótszülőkről már ne is beszéljünk…

Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog… Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?

Megtudod, csak kövesd kedvenc íród kedvenc hőseit a leges-legújabb és legkockázatosabb küldetésre!

❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋

Jaj, de hiányzott már Riordan világa! Csak akkor jöttem rá igazán, mennyire hiányzott már ez a görög mitológiával, istenekkel, félistenekkel és kalandokkal teli humorbomba, mikor az első oldalakat elolvastam. Habár már elég régóta nem esek bele a célkorosztályába a regénynek, de ez nem akadályozott meg abban, hogy imádjam ezt a részt és azonnal rabul ejtsen a világa. Már a Percy Jackson és az Olimposziak sorozatával sikerült az írónak hű olvasóját faragnia belőlem, de azt kell mondanom, hogy ez az új széria még azon is túl fog tenni. Érződik, hogy az egész koncepciója sokkal kiforrottabb, rutinosabban szélesíti, csiszolja a világot és szövi a szálakat.

"– Festusnak nevezted el? Tudod, hogy latinul boldogot jelent? Azt akarod, hogy a világ megmentésére egy Boldog nevű sárkányon repüljünk?"

Aiolsz kastélya

A sorozat és az egész félistenes univerzum legnagyobb erőssége az író tehetsége, ahogy képes a mitológiai elemeket összevegyíteni egymással és mindezt beleültetni a mai korba, hogy egy elképesztően fantasztikus és teljes mértékben hihető világot alkosson. De ezen felül, amiért engem is levesz a lábamról, az a stílus, ahogy ezt az egészet képes tálalni. Nem titok, hogy mennyire imádom a mitológiát, azon belül is a görög külön helyet foglal el a szívemben, így óriási örömöt okoz minden egyes újabb lény és természetfeletti személy, aki keresztezi hőseink útját. És tényleg le a kalappal, ahogy ezeket a lényeket teljesen hihetően és olykor viccesen beleilleszti Riordan az általunk is ismert hétköznapokba. A kedvenceim a szélistenek és a Mídasz királyos találkozások voltak, élveztem hogy az általam is ismert történetük hogyan elevenedtek meg a lapokon.

"Az istenek megváltoztak: az őket befogadó kultúrához alakították magukat. De ez neked sem új, Annabeth. Zeusz manapság a drága öltönyökért, a valóságshow-kért és a Keleti Huszonegyedik utca kínai étterméért rajong, nem? A római időkben hasonló folyamat ment végbe, és a római kor majdnem olyan sokáig tartott, mint a görög. Hatalmas birodalomról beszélünk, mely évszázadokig fennállt. Szóval a római oldaluk továbbra is tekintélyes részét képezi a jellemüknek."

Tetszik maga az elképzelés, hogy az istenek mindig vándorolnak és ott központosulnak, ahol az emberi kultúra is, továbbá hogy az emberi felfogás befolyásolja a kinézetük és a személyiségüket is. Így az isteneknek megvannak görög alakjuk, de ugyan úgy él a római és napjainkban az amerikaiasodás is megfigyelhető náluk. És habár ennek köszönhetően néha olyan érzésem volt, mintha skizofrén istenek szaladgáltak volna a történet során, de ez nem akadályozott meg benne, hogy szeressem ezt a módját a dolgok megmagyarázásának. Újabb és újabb apró részleteket kaptunk, amivel az író tovább csiszolta és gazdagította a világot, amitől egyre sokrétűbb és valóságosabb lett. Eszméletlenül tetszett ahogy a római és a görög mitológiát összeolvasztotta, ahogy az istenek is megmutatták a római arcukat is, ahogy idomultak az őket imádó nép elképzeléseihez.

"– Mióta keresed a fiúdat?
– Három napja, hat órája és húsz perce."
 

Na, de hová tűnt Percy? Tudtam, hogy ennek a résznek nem ő lesz a narrátora, de őszintén bevallva nem csak Annabethnek hiányzott piszkosul a srác. Ne értsetek félre, sikerült egy idő után megkedvelnem Jászont - jesszusom de hülyén hangzik magyarul, bár tudom hogy muszáj volt, hisz a névadója így él a köztudatban - és Leot, na meg Pipert is eltűrtem a végére, de akkor se lehet hasonlítani az élményt ahhoz, mint mikor Percy szemszögéből ismerem meg a sztorit. Egyszerűen csak más karakterek, nincs olyan humoruk, nem úgy látják a világot, mint ő, így a történet mesélése is értelemszerűen más lesz. Ami egyrészről elvárt, hisz más karakterük van, aminek megfelelően kell gondolkozniuk, de ettől függetlenül még hiányzott Percy. Persze szerencsére a 2. részben már visszakapom a nézőpontját. Tetszett a váltott nézőpont, habár Pipertől az elején eléggé kiakadtam, nem hiányzott ez a folyton szerelmi központú gondolkodás - habár az anyjából kiindulva mondjuk nem alaptalan. De a végére azért ő is elég nagy fejlődésen ment végig, talpraesett lett. Azért a sok életveszélyes helyzet elég jellemfejlesztő tud lenni.

Összességében tehát megint bebizonyította Riordan, hogy miért is szeretem annyira a könyveit és minden elismerésem mert érezhetően fejlődik. Én pedig, mint elkötelezett híve a sorozatnak mindenkit arra szólítok fel, hogy olvassátok a könyvet és terjesszétek az igét! Viccen kívül: Megéri nem csak kicsiknek, de nagyoknak is.

Fontos! Ez a sorozat a Percy Jackson és az Olimposziak széria folytatása, így hiába új sorozat, az olvasáshoz ajánlott az előzmény ismerete.

❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋

5/5

Másik borítóváltozat

Borító: 5/5 - nagyon tetszik, tökéletesen illik a kötethez

Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5  

Karakterek: 5/5

Kedvenc karakter: Leo

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 538.o.

Fordító: Acsai Roland
Műfaj: ifjúsági fantasy

Eredeti címe: The Lost Hero

Goodreads-es átlag: 4.35

Molyos átlag: 94%

A képek a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Borítómánia a steampunk jegyében

Ezúttal steampunk hangulatban vagyok, így hát ennek jegyében született meg az eheti borítómániás bejegyzés is. 

Mi az a steampunk? Elég nehéz körülhatárolni, műfaji besorolásnál pedig szinte lehetetlen, hogy minden olvasó egyetértsen abban, hogy pontosan mi is tartozik ebbe a műfajba. Ami mindenképp egységes bennük: „A Steampunk egy furcsa sci-fi irányzat, mely tulajdonképpen egy alternatív közelmúltat illetve jelent ábrázol, mégpedig olyat, amelyben a technikai fejlődés jó része az 1800-as években ragadt, tehát nincsenek műanyagok, az elektromosság helyett is inkább a gőz és a réz az úr!” Ugyanakkor olyan találmányokat - gyakran fantasztikus elemeket - is belehelyez a történetbe, ami arra a korra nem volt jellemző, így alkotva egy furcsa egyveleget a múlt és a jövő között. 

Mindenesetre itt van néhány tetszetős borító a témán belül:

Ti olvastatok már steampunk regényt? Szeretitek a műfajt?

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments