Rick Riordan - Athéné jele

  Az Olimposz hősei #3

Ha nem olvastad az előző részeket, akkor a kritika spoileres lesz számodra!  

Amíg a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben.
Annabeth a rómaiak táborában végre megtalálja elveszett szerelmét, Percyt, de nem sokáig élvezhetik az egymásra találás örömét, mert menekülni kényszerülnek. Ráadásul Nico az óriások fogságába kerül, és már csak napjai vannak hátra… Gaia ébredezik, Annabeth-re pedig egy magányos küldetés vár: követnie kell Rómában Athéné jelét. Ami lehet, hogy a halálba vezeti… 

***************

Bírom a sorozat első mondatait. Mindegyik egyfajta előreutalás a történetre, ugyanakkor meglehetősen humorosan adja tudtunkra az író, hogy hőseink megint kelepcébe kerültek.
Az elveszett hős így kezdődött, ahol ugye új szereplő tűnt fel a színen Jászon személyében: "Jászonnak az elektrosokk előtt is rossz napja volt."
Majd a Neptunus fiában előkerült Percy is: "A kígyófrizurás hölgyek kezdték határozottan idegesíteni Percyt. Három nappal ezelőtt meg kellett volna halniuk, amikor a Nappa Áruházban rájuk zúdított egy rekesz tekegolyót. Két nappal ezelőtt szintén be kellett volna krepálniuk, amikor Martinezben áthajtott rajtuk egy rendőrautóval. Ma reggel pedig tutira be kellett volna adniuk a kulcsot, amikor lenyakazta őket a Tilden Parkban."
És az Athéné jelében pedig Annabethnek is meggyűlik a baja a szobrokkal:  "Amíg a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben."

A kezdésen kívül azonban még sok mindenben jeleskedik ez a sorozat, többek között részről részre egyre jobb lesz. Az eddig megismert koncepció szerint pörögnek az események és félisteneink egyik jóslatból a másikba, vagyis csöbörből vödörbe esnek, miközben az istenek közti harcok feláldozható játékfiguráivá válnak. Ami csak azért szívás, mert a lépten-nyomon újra feléledő óriásokat az istenek és a félistenek csak közösen képesek megölni. Legalább annyi előnyük már van, hogy a próféciában szereplő hét hős összegyűlt és az Argo II-n elindultak az ősi föld, vagyis Görögország felé. Persze az útjuk szokás szerint nem egyszerű, le kell győzniük több ezer éves viszályokat, boldogulniuk kell egocentrikus, skizofrén, fejfájással küzdő istenekkel és újonnan kiélesedett görög-római harcokkal. Igaz, nem szórakoznék ilyen jól, ha minden simán menne.

Nico

A sok mitológiai utalásból és személyből ezúttal sincs hiány, hála annak, hogy a Halál Kapui nyitva vannak, a hajdan élt személyek újra a földön járnak, nem kevés felfordulást okozva. Többek között megismerhettük Nárciszusz és Echó történetét, beköszönt a bosszú istennője, Nemezis is a motorján, valamint Aphroditével is teáztak egyet hőseink, amin én megint nagyon jól szórakoztam. Bár szerintem két percet nem tudnék a közelében tölteni az istennőnek:

"– Annyira örülök nektek! Viszont közeleg a háború! A vérontás elkerülhetetlen. Szóval csak egy dolgot tehetünk – mondta. (Aphrodité)
– Őőő… mit is? – kockáztatta meg a kérdést Annabeth.
– Teázzunk! Mi mást?! Kövessetek! (Aphrodité)"

Annabeth és Athéné jele

Hőseinknek még néha most is meggyűlik a baja a felettébb átfogó és összetett görög múlttal és mitológiával, főleg most, hogy mindenki feléled - na jó főleg Percynek. Persze a római és görög változatok se sokat segítenek.

"- Megváltozott. Soványabb lett. A haja meg hosszabb. És a pólója sem olyan rikító - mondta az istennek. (Percy)
A boristen felsandított rá.
- Mi a mennykőről beszélsz? Ki vagy te? És hol van Ceres?(Bacchus/Dionüsszosz, itt jelenleg a római alakjában)
- Milyen eresz? (Percy)"

 

És ugyan együtt van mind a 7 hős a próféciából, de nem mindig vannak a helyzet magaslatán még így sem:

"Magára kapta gönceit, és mire a fedélzetre ért, a többieket már ott találta. Mindenki sietve kapkodta fel ruháit, csak Hedge edző nem, aki az éjszakai őrséget vállalta.

Frank fordítva vette fel a téli olimpiát reklámozó pólóját. Percy a pizsamanadrágja fölött bronz mellvértet viselt, ami komoly divatújítást jelentett. Hazel úgy festett, mintha oldalba kapta volna egy tájfun. Leo pedig véletlenül felgyújtotta magát. Pólója koromfoltos lett, és mindkét karja füstölgött."

Kegyetlen függővég

De Percyéknek nem csak a csapatmunkával kell megküzdeniük, át kell kelniük az óceánon, hogy a Földközi-tengeren hajózva eljussanak először Rómába, majd onnan a görög honba. Közben sok viszontagságon mennek keresztül, de ha ez nem lenne elég, még az istenek sincsenek a toppon. 

"Nagyszerű – gondolta Annabeth. Anyja, aki eddig a legjózanabb olimposzi volt, aluljáróban őrjöngő futóbolonddá változott. Az istenek közül csak Aphroditére, Dionüszoszra és Nemezisre nem volt hatással a görög-római skizofrénia. Csak rájuk számíthattak. Szerelem, bosszú és bor. Ezekkel tényleg sokra mennek."

Egyszóval ezt a részt is imádtam, Riordan még mindig képes elvarázsolni a stílusával, a humorával és a történetvezetésével. Egyre fokozódnak az izgalmak, ahogy az utazás vége felé haladunk, na és a könyv vége az kegyetlen. Hogy lehet így abba hagyni?! Nekem kell a következő rész, most azonnal!

❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋❋

5/5

Következő rész

Borító: 5/5 - tetszik, bár nem tudom miért pont ezt a jelenetet választotta a borítótervező, elég lényegtelen a történet szempontjából.

Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5  

Karakterek: 5/5

Kedvenc karakter: Percy

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 524.o.

Fordító: Acsai Roland
Műfaj: ifjúsági fantasy

Eredeti címe: The Mark of Athena

Goodreads-es átlag: 4.52

Molyos átlag: 98%

A képek a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt. 

>