Legelőször is egy vallomással kell kezdenem:
Könyvfüggő vagyok.
Igen, felvállalom és nem szégyellem. És teljesen jól érzem így magam, élvezem minden percét. Köszönöm szépen, de nem kérek semmi "gyógymódot".
Miért jó?
Csak én és a sorstársaim érezhetjük át igazán, mit is jelent egy könyvbe beleesni, mérhetetlen rajongással áradozni róla.
Mikor a környezetedben mindenkit az élménnyel fárasztasz, mindegy hogy őt érdekli-e vagy sem.
Mikor a falat kaparod, hogy a kedvenc sorozatodnak kijöjjön a következő része és képes vagy kint állni a postaládánál, várva, hogy végre meghozza a postás a várva várt kincset.
Mikor képes vagy együltő helyedben kiolvasni egy könyvet, vagy éjszakába menően fennmaradni miatta, hiába kell reggel kelned és napközben funkcionálnod.
Mikor a várólistádon már annyi könyv szerepel, hogy lassan egy élet nem lesz elég, hogy mindet el is olvashasd.
Nem elég, sosem. Az elvonási tünetek pedig váratlan formákban nyilvánulhatnak meg.
Ezzel azonban az a veszély jár, hogy a sorozatok csapdájába esel. Ismerős, mikor mindenbe csak belekapsz, de semmit nem fejezel be? Az egész önreflexió egy kihívással kezdődött. Igen mindenért ezt okolom! A lényege röviden az, hogy legyen 75 befejezett sorozatod a kihívás végére. Gondoltam nem lesz ez olyan nehéz, van rá 5 évem. Én naiv. És még 20 sorozat lehet régebbi is, annyit biztos befejeztem már az életem folyamán. Ekkor kezdődött az elképedés ideje. A moly jó arra, hogy nyilván tartsam az olvasásaim. És rá kellett döbbennem, hogy régen valóban úgy olvastam, hogy ha valamit elkezdtem azt be is fejeztem. A sorozatokat is. Azonban pár éve ez megváltozott. Utólag visszagondolva ekkor kezdtem nyitottabbá válni az olvasásaim terén, belekóstolni más műfajokba is, amiket azelőtt kerültem. De ez valahogy azt eredményezte, hogy mindenbe csak belekóstoltam és a folytatásokat mindig halogattam, hogy valami újba kezdhessek.
Ennek pedig most az az eredménye, hogy van 145 sorozatom a polcon, amiből csak 37 befejezett!
Siralmas arány, akárhonnan is nézem. Nincs rajta az összes sorozatom a polcon, amiket régen olvastam azokat nem tettem fel. Ez leginkább a molyos éveim teljesítményére vonatkozik. Ezek nagy része "személyes okok" - de szép ez a kifejezés, nem? szinte mindenre ráhúzható... - miatt nem lett befejezve, de persze azért nem lehetek csak én a hibás, vannak sorozatok, amiket tőlem kívülálló okok miatt nem fejeztem be. Egy kis felelősséget leveszek a vállamról, na.
**************
Milyen okok vezethetnek oda, hogy ne fejezz be egy sorozatot?
Először is, még az író sem fejezte be. Van ilyen is egy pár, például ott van Patrick Rothfuss trilógiája, aminek a záró kötete az istennek nem akar megíródni. De akár beszélhetünk Laurell K. Hamilton Anita Blake sorozatáról is, aminek abban sem vagyok biztos lesz valaha is zárókötete. Nem mintha annyira bánnám, bár ez lehet a sorozat rovására megy.
Aztán elég valós és gyakori ok hazánkban, amikor a kiadó nem folytatja a sorozatot. Erről órákat lehetne vitázni mindenféle tényleges eredmény nélkül. Mind a kiadóknak, mind az olvasóknak igazuk van és leginkább az a probléma, hogy ez egy kis ország, kis felvevő piaccal és már a legapróbb változás is képes megingatni egy-egy kiadót. Hát igen, mikor majd a magyar lesz a világnyelv. *szarkazmus full on* De az tény, hogy sokan úgy állnak már hozzá az olvasók közül, hogy addig nem vesznek meg egy könyvet, amíg az összes része ki nem jön. Ugyanakkor a kiadó meg nem adja ki, mert nincs elég kereslet rá és értelemszerűen ő nem fog veszteségesen kiadni könyvet. Látjátok ti is az ördögi kört, nem? Ez a probléma viszont számomra nem lehet mentség, hisz az angol nekem nem akadály és egyszerűen akkor csak átváltok az eredetire. Nagy szívfájdalmam például az Angyali vadász sorozat kaszája itthon a kiadó bukása miatt, de még sorolhatnék jó párat.
Aztán a környezettől elvonatkoztatva néhány belső indíték: 20 éves vagyok. A molyon már lassan 5 éve vagyok tag és ennél sokkal régebb óta aktív könyvmoly. Ez az az időszak mindenki életében, mikor a legtöbbet változik az ízlése és én se vagyok kivétel. Sok régi kedvencemet az életbe nem venném még egyszer a kezembe és még az olvasmányaim fő irányai is rengeteget változott, vagyis vannak sorozatok, amiket egyszerűen már azért nem fejezek be, mert már nem a mostani énemnek lettek írva. Erőltetni meg fölösleges, mert egyrészt nem vagyok időmilliomos, másrészt meg a hajdan nagyon szeretett sorozataimról bennem élő emlékeket tönkretehetem vele. Mert természetesen most már nem fog úgy tetszeni, sőt lehet a falra mászok majd tőle és végül ez a kép marad meg bennem róla. Jobb békében elválni. Tipikusan ilyen például az SzJG. Bár ezt a sorozatot befejeztem! Amikor az első könyveket olvastam, akkor nagyon tetszett a téma, hogy magyar és úgy a stílus alapjában véve. Bár Reni már akkor is sok volt nekem. Most viszont ha a kezembe venném valószínűleg a falhoz vágnám, úgy idegesítene a főszereplő meg néhány eleme a sztorinak. Akkor viszont szerettem, így maradjon is meg bennem ez az emlék. Vagy ott van például az Eragon, ami annak idején megszerettette velem a sárkányokat. Nem rég újra beleolvastam, gondolván akkor írok már a sorozatról egy posztot. Nem kellett volna, már nem azt nyújtottam mint régen, rögtön láttam a hibáit, amik annak idején fel sem tűntek.
Valamint az évek és a könyvek számának előrehaladtával azt figyeltem meg, hogy az elvárások is változnak - emelkednek. Elvégre minél többet olvasol, annál nehezebb neked újat mutatni. Lehet, hogy ami pár éve még lenyűgözött volna, most csak egy semleges érzést hagy maga után. Úgy érzem ilyen például a Hopeless. Ha ez lett volna az első könyvem ebben a témában és műfajban, lehet sokkal jobban megérintett volna.
Továbbá eljutottam már arra a szintre, hogy nem olvasok valamit, ha nem tetszik. Régen ragaszkodtam hozzá, hogy ha valamibe belekezdek, akkor azt be is fejezem, de egyrészt akkor kissé fafejű(bb) voltam, másrészt meg jóval több időm volt mindezt megtenni. Mostanában már arra sincs elég időm, amit igazán szeretek, akkor minek vennék el ebből a kevésből is olyanok miatt, ami nem jött be? Nem vagyok én hülye. Bármennyire is kétséges ez néha. Az eheti Top Ten Tuesdayben is ilyen könyveket listáztam.
Aztán az egyik legfőbb indok - legalábbis nálam: mindig csak halogatom. Mint fentebb is említettem, a tavalyi évemben mindenbe belekaptam és nem nagyon fejeztem be semmit. Ahelyett hogy végigvittem volna egy sorozatot, mindig újba kezdtem, így csak halmozódtak a megkezdett szériák. A szabadidőmet is másképp osztom be, kiélvezem az egyetemi éveket, és azt a szituációt, mikor már független vagyok, de akkor is ott van még egy mentőhálóként a szülői támogatás. Szóval mindent kipróbálok, amit csak meg tudok szervezni, de ez azzal jár, hogy kevesebb időm van a könyvekre is. Vannak könyvek, amiket az első között vettem meg és azóta is a polcomon állnak olvasatlanul, mert előjön a szentimentális énem és nem akarom, hogy vége legyen. Mint például a Cat & Bones sorozat utolsó része. Szegény tudna mit mesélni.
**************
Ugyanakkor viszont nehéz beérnem magam, mert új sorozatokat akkor is kezdek, nem fogom magamat ebből a szempontból korlátozni. Bár most büszke voltam magamra, hisz egyetlen hónap alatt elkezdtem és be is fejeztem egy sorozatot: A Hatalom-trilógiát, amiről majd egy értékelés is felkerül a blogra. Mindenesetre ha rám hallgattok érdemes ismerkedni vele.
Szóval a konklúzió az, hogy ebben az évben igyekszem a sorozatok befejezésére koncentrálni, de nem fosztom meg magam az új sorozatok varázsától sem. Lehet az lenne a legegyszerűbb, ha ezután önálló regényeket olvasnék?
Ez lett volna az én könyvfüggő vallomásom, köszönöm a figyelmet!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése