Vivien Holloway - A hóhér kötele

Winie Langton történetek #3

"- A vádlott álljon fel!
A szék lába megcsikordult a korhadt parkettán, ahogy felemelkedtem, és éreztem, hogy a feszültség szinte megül a levegőben. Nem láttam, de tudtam, hogy a sorok között a családom tagjai lassan a fegyverükért nyúlnak.
A bíró megköszörülte a torkát, és messzire tartotta magától a papírt, hogy el tudja olvasni a rákapart írást. Egészen eddig sikerült megőriznem a hidegvérem, de most hallottam, hogy a csuklómat összeszorító bilincs halkan csilingel, ahogy remeg a kezem.
– A New York állam által rám ruházott hatalomnál fogva kijelentem, hogy az esküdtszék ítélete alapján Edwina Russel Langton az ellenne felhozott vádakban…"

Winie-t elfogják, és bár ki tudna szabadulni a börtön rácsai mögül, nem hajlandó szökevényként élni. Így az igazságszolgáltatás kétes rendszerére bízza magát, annak ellenére, hogy a bíróságnak nem szokása szabadon engedni a vádlottakat. Odakint William a Langton családdal összefogva mindent megtesz, hogy tisztázza a lányt, de lehet, hogy ez sem lesz elég, hogy megmentse Winie-t a hóhér kötelétől. 

♠♠♠♠♠♠♠♠♠♠♠♠♠

Olyanok számomra Wee könyvei, mint egy-egy adag boldogsághormon.
Mindig elégedett érzés tölt el olvasás közben, teljesen kiszakít a külvilágból és mérhetetlen módon elszórakoztat. Nagyon ért az írónő a hangulatteremtéshez, imádok visszatérni ebbe a szériába, már csak az ismerős hangulatért is. Ez a könyv megmosolyogtat, ellazít és jobb kedvre derít.

"– Nem fogom hagyni, hogy kivégezzék az egyetlen lányomat.

Fanyarul elmosolyodtam.

– Nem is én vagyok az egyetlen lányod.

Összevonta a szemöldökét.

– Ne rontsd el a pillanatot!"

  

Az első részben még voltak problémáim a sorozattal - persze már akkor is tetszett - de így a 3. kötetre olyan rajongója lettem, hogy a rózsaszín ködtől nem látom a hibáit. És nem is kell keresni, csak engedd el magad és élvezd! A Tolvajbecsület függővége után már alig vártam, hogy a kezeim között tudhassam a folytatást és azt kell mondanom, hogy ez lett a legizgalmasabb rész - eddig. Persze a végkifejletre számítottam, de akkor is nagyon jól lett érzékeltetve a feszültség és a tehetetlenség. Winienek meg kellett tanulnia, hogy olykor másnak kell megoldania a problémát és ő nem tehet egyebet, mint bízik bennük. Tetszett, hogy ennyire beleláthattunk a családba, imádom ezt a bolond, de nem kevésbé hűséges famíliát. Külön élveztem az interakcióikat Willel, ahogy reagáltak és elfogadták a maguk módján - már aki, igaz apuka? - a jelenlétét. És azt mondtam már, hogy külön volt most Willnek is szemszöge? Imádtam, hogy az ő szemén keresztül is bepillantást nyerhettem az eseményekbe és egy kicsit jobban megismerhettem őt is. Úgy érzem kellett a sztoriba ez a nézőpont is. 

"– Nem irányíthatsz mindent, Winie – mondta még mindig félig kint, félig bent állva a cellában. – Hidd el, képes vagyok önállóan is életben maradni. Az elmúlt huszonnégy évben egész jól csináltam."

Egyszóval imádom ezt a sorozatot, tökéletes szórakozást nyújt, ami után elvonási tüneteim vannak, ha nem kapom meg időben az "adagom", szóval el tudnék viselni minden hónapban egy újabb adagnyi történést a kedvenc tolvajcsaládomról. Khmm...igen, ez nem jól leplezett utalás volt!

"Megpróbáltam elképzelni az életemet a nyüzsgő ház, a bosszantó, minden lében kanál rokonok és a nagy családi ünnepek nélkül. Nem ment."

♠♠♠♠♠♠♠♠♠♠♠♠♠

5/5

Következő rész

Borító: 4/5 

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5 

Kedvenc karakter: Winie, Will, Woolf

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 120 .o.

Műfaj: poszt-apokaliptikus steampunk, kaland

Molyos átlag: 93%

A képek a Pinterestről származnak

A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek fül alatt.  

>