In 4.5 pont angol Az Olimposz hősei fantasy mitológia Rick Riordan YA

Itt a vége, fuss el véle | Rick Riordan - The Blood of Olympus (Az Olimposz vére)

Az Olimposz hősei #5


Nico had warned them. Going through the House of Hades would stir the the demigods' worst memories. Their ghosts would become restless. Nico may actually become a ghost if he has to shadow-travel with Reyna and Coach Hedge one more time. But that might be better than the alternative: allowing someone else to die, as Hades foretold.
Jason's ghost is his mother, who abandoned him when he was little. He may not know how he is going to prove himself as a leader, but he does know that he will not break promises like she did. He will complete his line of prophecy: To storm or fire the world must fall.
Reyna fears the ghosts of her ancestors, who radiate anger. But she can't allow them to distract her from getting the Athena Pathenos to Camp Half-Blood before war breaks out between the Romans and the Greeks. Will she have enough strength to succeed, especially with a deadly hunter on her trail?
Leo fears that his plan won't work, that his friends might interfere. But there is no other way. All of them know that one of the Seven has to die in order to defeat Gaea, the Earth Mother.
Piper must learn to give herself over to fear. Only then will she be able to do her part at the end: utter a single word.
**************

Ennek a kalandnak is vége.
Már most nosztalgiával gondolok vissza erre a sorozatra és jelentkeznek a sorozatzáró kötetekre jellemző tipikus tünetek nálam. Minél több idő telik el, annál jobban megszépülnek az emlékek - nem mintha olyan nagyon kéne ezen szépíteni - és kissé keserédes örömmel gondolok vissza, hogy ennek is vége lett. Igen, kissé elfogult vagyok Rick bácsi könyveivel, na. Nincs ezen mit tagadni.

“Atlantis?” Jason asked.
“That’s a myth,” Percy said.
“Uh…don’t we deal in myths?”
“No, I mean it’s a made-up myth. Not, like, an actual true myth.”
“So this is why Annabeth is the brains of the operation, then?”
“Shut up, Grace.”


Jason (avagy Jászon, kinek hogy tetszik) végre megtalálta az útját és ezzel párhuzamosan végre nekem is sikerült megkedvelnem. Értsd: nem akartam egy péklapáttal megsimogatni egyszer sem a könyvben! Háromszoros hurrá! Végül is csak 5 könyv kellett hozzá, hogy a végén úgy érezzem saját személyiségre tett szert a srác és nem az az egyetlen célja, hogy az idegeimen táncoljon. Piper nekem még mindig egy olyan "ott van, de minek és kit érdekel?" szereplő volt.  Nem mondom, most kivételesen még voltak is jó pillanatai, de nem igazán sikerült neki érzelmet kiváltania belőlem. A Reyna és Nico kölcsönös segítségnyújtásának viszont felettébb módon örültem, főleg, hogy végre Nico is érezhetően változott. Kezd felnőni a lelkem és talán maga mögött hagyja az ön-és világutálatát. De szerencsére ebbe a maga mögött hagyásba nem tartozik bele a parafaktora, az még mindig maxos, sőt néhányszor még ki is akasztotta a mérőt. A szellemes résznél kirázott a hideg. A többi szereplőről nem érdemes több szót ejtenem, nagyon megszerettem a bagázst és mindent leírtam már a sorozat eddigi értékeléseiben, szóval nem koptatom feleslegesen a billentyűzetem.

“My dad gave me a present once,” Nico said. “It was a zombie.”
Reyna stared at him. “What?”
“His name is Jules-Albert. He’s French.”
“A…French zombie?”
“Hades isn’t the greatest dad, but occasionally he has these want-to-know-my-son moments. I guess he thought the zombie was a peace offering. He said Jules-Albert could be my chauffeur.”
The corner of Reyna’s mouth twitched. “A French zombie chauffeur.”


Áradozhatnék naphosszat, hogy mennyire imádtam a sorozatot, de azt hiszem mindenki szellemi épsége érdekében inkább bekapcsolom a fangirl szűrőm. És ha már ezt megtettem, azért kénytelen vagyok pár apróságot megemlíteni, ami piszkálta a csőröm:

“Please!”
That word didn’t make sense to Nico. The Underworld had no mercy. It only had justice.


Először is, nekem kissé visszás az a magyarázat, hogy azért nem segítenek az istenek Gaia legyőzésében, mert a próféciák szeszélyes természete miatt, ha beleszólnak esetleg megváltozik a végkimenetel. Holott meg, máskor azt hangoztatta a szerző, hogy nem érdemes küzdeni a prófécia ellen, mert nem mindig olyan értelemben teljesül be, mint azt te elsőre gondolnád. Jó, persze nem kőbe vésett a jövő, de pont ezért a képlékenysége miatt, egy kis pluszt el tudtam volna viselni az istenektől, főleg, hogy ekkora fenyegetésről volt szó. Értem én, hogy kellett valami indok, hogy  a félistengyerkőcök oldják meg a dolgot, ne pedig valamelyik isten legyintsen egyet megoldásként, de ennél a magyarázatnál akkor is rezeg a léc. De végül is istenek, most sem hazudtolták meg magukat.

“Legion, cuneum formate!” Reyna yelled. “Advance!”
Another cheer on Jason’s right as Percy and Annabeth reunited with the forces of Camp Half-Blood.
“Greeks!” Percy yelled. “Let’s, um, fight stuff!”
They yelled like banshees and charged.
Jason grinned. He loved the Greeks. They had no organization whatsoever, but they made up for it with enthusiasm.


Aztán, maga a nagy csata és lezárás is egy kis hiányérzetet keltett bennem. Elvégre 4 részen keresztül készültünk erre, fokoztuk a feszültséget, és egyik kisebb csatából a másikba kerültünk, rengeteg rémséges helyet és szörnyet túléltek és legyőztek, hogy eljuthassunk a végső nagy összecsapáshoz. Ami minden volt, csak éppen nagy nem. Komolyan így lett vége a világvégének? Csöppet lehangoló volt. Néhány korábbi összetűzés sokkal ütősebbre sikerült, mint ez. Meg nekem hiányzott belőle a jóslat csavarja. Mármint, ahhoz képest, hogy mekkora fontosságot tulajdonítottak neki és mennyit törték rajta a fejük, a végén csak szó szerint kellett érteni. Nem volt benne semmi plusz. Sőt, ha már itt tartunk, nem értem Percy "gyengeségét" is minek kellett ennyit emlegetni, ha a végén semmit nem kezdett vele a szerző. Én számítottam valami galibára, főleg a Tartaroszban történtek után. Kicsit olyan érzés, mintha egy nagyobb lehetőséget hagyott volna elúszni az író.

“Getting a second life is one thing. Making it a better life, that’s the trick.”

Persze az apró kivetnivalók ellenére is megadom az 5 pontot a könyvnek már csak a sorozat iránti szentimentalizmusom miatt is. Egy élmény volt ez a 10 kötet Percyékkel és a görögökkel, élvezet volt nyomon követni az író fejlődését is és mindenkinek csak azt tanácsolom, hogy vágjon bele a kalandba. Valamint, ha befejezted a sorozatot, azért mindenképp olvass el néhány klasszikust is a görög mitológiából, csak hogy tisztában legyél azzal, mi a tényleges mitológiai elem a sztoriban és mi ferdítés az író részéről. Mert bármennyire is rajongok a sorozatért, annyira nem vagyok szemellenzős, hogy ne valljam be, Rick Riordan nagyon ért ahhoz, hogy megfogja az olvasói figyelmét és tanítson, de nem mindegy melyik részét tanulod meg a sztorinak. Arra tökéletes a könyv, hogy a fiatalokkal megszerettesse az olvasást és érdeklődést keltsen bennük a hajdani görögök iránt.

U.i.1: Persze nem teljesen záródik le a sztori, mert érkezni fog egy új sorozat a The Hidden Oracle 1. résszel, amiben Apolló a halandók közé kerül büntetésként Zeusztól. Sőt már elolvastam a skandináv mitológiával foglalkozó The Sword of Summer könyvét is a szerzőnek, ami szintén összekapcsolódik ezzel a szériával. Lehet kéne csinálnom egy külön posztot a sorozatok olvasásának sorrendjéről és magáról az univerzumáról a történeteknek. Hm...

U.i.2: Blogéleti közlemény: Eléggé elmaradtam most a posztokkal, amik rendesen fel is halmozódtak piszkozatként, de igyekszem behozni a lemaradásom. A borítómánia is elmaradt előző pénteken, de ennek oka, hogy elutaztam egy kicsit kikapcsolódni. De ezen a héten már lesz. 

****************
5/5
másik változat
Borító: 4/5 
Történet: 4,5/5
Megvalósítás: 5/5  
Karakterek: 4,5/5
Kedvenc karakter: Leo, Percy, Nico

Kiadó: Hyperion
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 524.o.
Műfaj: YA fantasy
Goodreads-es átlag: 4.41
Molyos átlag: 96%
A képek a Pinterestről származnak.  
A sorozat részei a Könyvek fül alatt megtekinthetőek. 






Tovább

Share Tweet Pin It +1

5 Comments

In 3.5 pont angol fantasy Jennifer L. Armentrout romantikus The Dark Elements YA

Jennifer L. Armentrout - White Hot Kiss (Perzselő csók)


The Dark Elements (Komor elemek) #1


A 17 éves Layla csak normális szeretne lenni. De mivel egyetlen csókkal megölhet bárkit, akinek lelke van, ő minden csak nem hétköznapi. Félig démon, félig vízköpőként Laylának olyan képessége van, mint senki másnak. A Wardenek közt nevelkedve - a vízköpők egy faja, ami a démonokra vadászik és az emberiséget védelmezi - Layla megpróbál beilleszkedni, de ez azzal jár, hogy el kell rejtenie a lénye sötét oldalát azok elől, akiket szeret. Főleg Zayne elől, az ájulásra késztető, hihetetlenül jóképű és teljesen tiltott Warden elöl, akibe Layla már kiskora óta bele van zúgva. 

Aztán találkozik Rothszal, a tetovált, bűnösen dögös démonnal, aki tudni akarja az összes titkát. Layla tudja, hogy távol kéne maradnia, de nem bír ellenállni a csábításnak. Azonban mikor rájön Layla, hogy ő az oka a sűrűsödő démonjelenlétnek, megkérdőjelez mindent, amit addig tudott önmagáról és a szeretteiről.

****************

A White Hot Kiss olvasása után kissé elgondolkoztam a kliséken. Miért idegesítenek annyira, na és miért alakulnak ki? Elvégre általában egyes elemekre és csavarokra azért sütjük rá egy idő után a klisé jelzőt, mert előszeretettel használják a szerzők a könyvekben. Újra és újra visszatérnek. De nem azért alakul ez ki, mert az olvasók szerették? Egyszerű marketing fogás, vagy csupán fantáziahiány? Esetleg az író kedvezni akar olvasóinak és azokat az elemeket használja újra és újra, amik már beváltak és az olvasók által kedveltek? Vagy pont a merészség hiánya miatt, megmarad a biztos talajon? És mi, mint olvasók miért utáljuk őket egy idő után? Belefáradunk? Kiszámíthatóvá teszi a sztorit? Idegesítőek? Vagy trendé vált a szidásuk? Nem könnyű teljesen átlátni vagy éppen megválaszolni ezeket a kérdéseket és teljesen személy- és hangulatfüggő kérdések ezek. Az biztos, hogy engem kifejezetten idegesíteni tudnak bizonyos "közkedvelt" klisék, mert azon túl, hogy kiszámíthatóvá válik tőle a teljes sztori és néha felettébb marketing szagú az egész, a legtöbb YA/NA könyvre jellemző fordulatokat eleve nem szerettem és nem csak arról van szó, hogy egy idő után meguntam. Na de miért is beszélek én erről?

Mert így a 3. Jennifer L. Armentrout sorozatom után azt kell mondjam, hogy az írónőnek van egy jól bevált receptje és minden sorozatában ezt használja, néhány apró módosítással. Sőt, ha ez nem lenne elég, már maga a recept se túl egyedi elemekből lett összekotyvasztva, így nem meglepő módon a könyv elején meglehetősen háborogtam emiatt. Úgy éreztem kissé át lettem ejtve a palánkon.

Szóval lássuk mik csapták ki nálam a biztosítékot. *ujjropogtatás*

Legelőször is már magával a főhőssel is gondjaim akadtak. Rögtön lejön, hogy ő lesz mindenki életének és az egész cselekménynek a középpontja, az egész univerzum körülötte és csak is körülötte forog.

"Not everyone is created equal.”
I pursed my lips. “I don’t think I’m special.”
Roth looked at me again. “But you are. You’re a half demon that is also half Warden."


Azt hiszem ez az idézet tökéletesen leírja az egész alapszituációt. Bizony, Layla teljesen egyedi a könyv világában, félig démon, félig Warden (vízköpő, de erről majd később a világ kifejtésénél) és nekem azonnal éreznem kellett, milyen különleges és speciális teremtés is ő emiatt. Na nem az elképesztően összetett és magával ragadó, szerethető személyisége miatt, sablonos, idegesítő, önző és mártírkodó vagy éppen a példamutató, átgondolt vagy éppen merész cselekedetei okán esztelen körbe körbe rohangálás. Nem, nekem azért kell őt bálványoznom, hogy az, aminek született. Amihez mellesleg neki nem sok köze és vajmi kevés érdeme volt. Sőt, ha ez nem lenne elég, még sajnáljam is, mert ő olyan különleges, hogy kirekesztettnek érzi magát. Ezt amúgy egész jól be lehetett volna mutatni, minden egyes árnyoldalával, de nem sikerült, mert csak a rinya okát szolgáltatta. És hogy még jobban érezzem milyen szűzies, tiszta és lassan már piedesztálra emelt főhősnőt is kaptam, szokás szerint járt a csomaghoz egy kissé szabad szájú, folyton szex és pasi témával elfoglalt 2D-s legjobb barátnő és egy geek barát, aki természetesen bele van zúgva előbbi hölgyeménybe.

Természetesen nem maradhatnak ki a pasik se egy ilyen könyvből. Rögtön kapunk is két tökéletes hímpéldányt, akik magától értetődő módon vagyis gondolom ez magától értetődő, mert nekem nem jött le, hogy miért és mikor mindketten az álomszép - amiről persze ő nem tud -, szűzies és lenyűgöző hősnőnk után ácsingóznak.

"Zayne said I looked like the long-lost sister of the elf in Lord of the Rings. That was a huge confidence booster. Sigh." öhmm...oké tényleg szörnyű lehet úgy kinézni, mint egy tünde. Várjatok mindjárt menni fog, mindjárt sajnálom.
 
És habár Roth tipikus Daemon 2.0 rosszfiús démon kiadásban és Zayne a szinte tökéletes, tipikus warden testvér a képletben, még is bírtam mind a kettőt a könyvben. Nem voltak egyediek, de a humor faktorral kiegészítve jól szórakoztam rajtuk. De persze a szerelmi háromszög elengedhetetlen, mert miért is létezne enélkül YA könyv. Huh...

Mindegy nézzük a világot. Az alap felállás egész jó kiindulópont. A történet szerint a démonok és a gargoyles (vízköpők, de olyan hülyén hangzik magyarul) léteznek és egymással vívják a jó és a rossz harcát. 10 évvel ezelőtt a vízköpők, akiket Wardennek hívnak, a nyilvánosság elé álltak, mivel a démonok jelenléte a felszínen felszaporodott. Azt nem mondták el az embereknek, hogy a démonok is léteznek, mert anélkül kell hinniük a jóban, hogy tudnák, a pokol tényleg létezik. De ők felfedték magukat, bár azt nem mondták meg mit csinálnak, és ez elvileg valahogy segített a helyzetükön a démonokkal szemben. WTF?! Még most se értem, hogy ez miért volt jó nekik a démonokkal szemben és milyen logika szerint lehetett az ő létezésüket nyilvánosságra hozni, de a démonokét nem. Mármint senkiben nem merült fel, hogy ha a misztikus Wardenek léteznek, akkor esetleg a sztori többi része is igaz és a démonok is az emberek között járnak? Bár a jelek szerint ezen csak én akadtam így fenn, mert meglehetősen kis meglepetéssel fogadták az emberek ezt a bejelentést.
Mi? Léteznek Wardenek? A vízköpők tényleg életre kelnek? Oké... Hol a reggeli kávém?

Azonban még így is egy tök érdekes sztori lehetett volna belőle, de mit foglalkozunk mi itt holmi jó és rossz harcával? Ha egyszer lehet nyáladzani romantikázni? Na jó, lehet ez egy kicsit túlzás, mert nem annyira gáz a romantikus szál, de engem nagyon idegesített, hogy Laylának semmi más nem járt a fejében csak a szép szemek és a kockahasak. Meg persze kit érdekel Solomon kulcsa, mikor két ilyen pasi vitázik miattunk, nem?

"Zayne’s grip relaxed. “Shut up.”
Roth came to his feet fluidly. “I don’t think I like your tone.”
“And I don’t like your face,” Zayne returned.
The amount of testosterone the two were throwing off was ridiculous."


Mondjuk eleve nem sok minden járt szegénynek a fejében, nem éppen az eszéért híres. De persze ez kellett ahhoz, hogy bevethessünk egy újabb jól bevált klisét, méghozzá az információ vissza- és a főhősnő sötétben tartásához. Sőt ez a lista még a végtelenségig folytatódhatna, hisz van itt minden, amnézia, a "csak most találkoztunk, de rögtön hiszek neki, mert olyan jól néz ki" szindróma, hirtelen felfedezett szuper erők, önfeláldozás és még sorolhatnám.

DE!
De nem is ezek az okai, hogy olyan mérges vagyok. De nem ám! Elvégre ezt kismillió egy másik NA/YA könyv is tartalmazza, nem különösebben róhatom fel ennek az egynek ezeket a hibákat. Mert mindezek ellenére is, a végén úgy tettem le a könyvet, hogy nekem ez tetszett. Ennyi felsorolt klisé és idegtépő elem mellett is képes volt elérni az írónő, hogy a végére megszeressem a sztorit! Nem tudom hol vagy mikor váltott át a bosszúságom szórakozássá, de elérte. Hihetetlen, még most se tudom ezt felfogni. El se tudom képzelni, hogy ha képes volt mindezt elérni ezzel a könyvvel, ami tele volt innen-onnan használt elemekkel, mi lenne, ha mellőzné a kliséhegyeket és egy valóban eredeti sztorit alkotna meg? Az a nagy szerencséje, hogy a könyv olvastatja magát és a stílus felettébb gördülékeny. Na de a nagy kérdés: tényleg szüksége van egyáltalán egyedi könyvre? Tennie kéne bármilyen erőfeszítést is, hisz így is hatalmas rajongó tábora van, nem csak külföldön, de itthon is. Még én is úgy tettem le a könyvet, hogy oké, egész jó volt. Miért kéne változtatnia, ha ez beválik?

****************
3,5/5
Na a pontozással megvoltak a problémáim, mert nem érdemelne az írónő ennyit, de mivel a végére jól szórakoztam...
német borító
Borító: 5/5 
Történet: 3/5
Megvalósítás: 4,5/5  
Karakterek: 3,5/5
Kedvenc karakter: Bambi

Kiadó: Harlequin Teen
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 400.o.
Műfaj: YA, romantikus fantasy
Goodreads-es átlag: 4.29
Molyos átlag: 95%
A képek a Pinterestről származnak.  
A sorozat részei a Könyvek fül alatt megtekinthetőek. 






Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In várható könyvadaptáció

Filmvászonra kerül a Nem vagyok sorozatgyilkos

Aki ismer, vagy olvassa a blogot, annak nem lehet nagy meglepetés, ha azt mondom, hogy imádom a John Cleaver/Nem vagyok sorozatgyilkos sorozatot. Így képzelhetitek az első reakcióm, mikor megtudtam, hogy filmet készítenek a könyvből - bizony, rendesen megrémültem. Nem egy vagy éppen kettő kedvelt könyvemet vittek filmvászonra, ami aztán rossz szájízt hagyott maga után és nem akartam, hogy ebből a lélektani, misztikus thrillerből egy hollywoodi tinifilmet csináljanak egy kis misztikummal megspékelve. Aztán felröppentek az első pletykák és infómorzsák a filmről és kezdtem megnyugodni. Persze még mindig kétkedve várom, de már egészen felütötte bennem a fejét a remény és a kíváncsiság. 

Miről is van szó? Egy független filmről, kis költségvetéssel és viszonylag ismeretlen színészekkel, vagyis lényegében megvan minden alapanyag, hogy a hypeot a hollywoodi csillogást és kliséket mellőzve egy remek adaptáció lehessen. Persze ez fordítva is elsülhet és lehet visszafordul és képen töröl majd. Majd meglátjuk. De az első betekintés és jelenetfotók alapján kissé elvont lesz, vagyis minden esélye megvan, hogy visszaadja a könyv hangulatát. A két főszereplőt Max Records (John) és Christopher Lloyd (Crowley) játssza és a filmet először filmfesztiválokon (már be is mutatták a SXSW Film Festivalon) mutatják be idén. Majd moziba is kerül és végül DVDn is kapható lesz.

John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.

John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…

Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.

Néhány jelenetfotó:



És végül egy kis bepillantás:




Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 4 pont angol Big Dog Books erotikus önálló romantikus Sawyer Bennett

Rövid szösszenet: Sawyer Bennett - Uncivilized (Civilizálatlan)

*Figyelem az alábbi poszt 18+ tartalommal bír!*

**Warning: This book is a wild, sexy beast of a read. 18+**
Putting a woman on her knees before me is what really makes my cock hard. I fuck with dominant force and absolute control. I demand complete surrender from my conquests.
Savage man, loner, warrior… I am dangerous at my core. I have lived amidst the untamed wild of the rainforest, in a society that reveres me and where every woman falls before me in subjugation.
Now I’ve been discovered. Forced to return to a world that I have forgotten about and to a culture that is only vaguely familiar to my senses.
Dr. Moira Reed is an anthropologist who has been hired to help me transition back into modern society. It’s her job to smooth away my rough edges… to teach me how to navigate properly through this new life of mine. She wants to tame me.
She’ll never win.
I am wild, free and raw, and the only thing I want from the beautiful Moira Reed is to fuck her into submission.
She wants it, I am certain.
I will give it to her soon.
Yes, very soon, I will become the teacher and she will become my student. And when I am finished showing her body pleasure like no other, she’ll know what it feels like to be claimed by an uncivilized man.
****************

Ezennel bemutatom Tarzan történetét erotikus műfajba oltva!
Nekem legalábbis rögtön ez ugrott be, ahogy elkezdtem olvasni a regényt. De egy biztos, ez aztán...It was so damn HOT! Már a borító is kellőképpen beszédes - az biztos, hogy senkiben nem kelt téves elvárásokat - és provokatív és nem mellesleg remekül illik a történethez. Az biztos, hogy egy panaszom nem lehet az írónő képességéhez a szexuális feszültségkeltés terén. Jól bánt a karaktereivel is, érződött, hogy odafigyel rájuk, hagy nekik időt és teret a kibontakozáshoz és ,legfőképpen Zach részéről, a változásra. Alapjáraton nem vagyok oda ezért a férfi általi "leigázásért" az erotikus műfajban, mert a legtöbb esetben nem jól közvetíti az író, nem tudom benyelni. Itt nem éreztem úgy, hogy a női oldalam lázongott volna ez ellen, mert egyszerűen jól lett leírva és nem volt kifacsart vagy megalázó üzenete. Az is tetszett, hogy habár Zach magára talált, de ennek ellenére nem fordult ki a karakteréből, nem lett papucs és civilizált, megmaradt a "Tarzan" alapjelleme. Legfeljebb egy picit finomodott a felszínen. Nem kevés mulatságos pillanatot okozott Zachnek a modern világ felfedezése, főleg mikor a kezébe került az internet.

Azért néhány kivetnivalóm is akadt. Elsősorban az volt a bajom, hogy a közepén nagyon leült a sztori, én meg unatkoztam. Meg persze az olyan apróságokat is megemlíthetem, mint hogy főhősünk 24/7 álló farokkal járkál és persze ehhez társul főhősnőnk folyton nedves bugyija. De azt hiszem ezek az elemek már elválaszthatatlanul összefonódtak a műfajjal. Továbbá voltak benne felettébb logikátlan elemek, de mivel az egész sztori a földtől méterekkel elrugaszkodott, így ezeken nem érdemes fennakadni.

Összességében egy nagyon jó és fülledt kikapcsolódást nyújt egy délutánra, az erotika rajongóinak kötelező darab. Én pedig egy újabb írónőt adhatok hozzá a listámhoz, amit akkor veszek elő, ha egy kis pikáns csemegére vágyom az erotika vonaláról.

****************
4/5

kiegészítő novella a sztorihoz
Borító: 5/5 
Történet: 4/5
Megvalósítás: 4,5/5  
Karakterek: 4/5
Kedvenc karakter: Zach

Kiadó: Big Dog Books
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 328.o.
Műfaj: erotikus
Goodreads-es átlag: 4.00
Molyos átlag: 94%
A képek a Pinterestről származnak






Tovább

Share Tweet Pin It +1

2 Comments

In borítómánia

Borítómánia - Fantasy #2

*A téma első felvonását megtalálod ITT.*











 
Kellemes hétvégét mindenkinek!


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In havi összesítés

Havi összesítés - Február

A januári összesítés stílusosan elmaradt, így egyben hozom az elmúlt két hónap eseményeit. 

Kezdjük is az olvasásaimmal:
  • Először is elkezdtem és be is fejeztem a Hatalom-trilógiát (A hamis herceg, A szökött király, Az Árnytrón) az év elején. Az első részével rögtön kedvencet is avattam és habár ezt a szintet már nem tudta megütni az írónő később, de egy nagyon jó kis trilógiát ismerhettem meg. 
  • Aztán magyar szerzőtől is olvastam, méghozzá Vivientől, az imádni való Winie történeteket folytattam A hóhér kötelével és a kiegészítő karácsonyi novellát, A brosst is bedaráltam, amíg várom a következő részt. 
  • Ezt követően pedig csak angolul olvastam könyveket. Valahogy elkapott a gépszíj és nincs is kedvem most visszatérni a magyar nyelvre, pedig lenne mit olvasnom. Mindenesetre megismerkedtem Ilona Andrews új urban fantasy sorozatával a Burn for Me-vel. Nem hazudtolta meg magát a szerzőpáros, iszonyat jó lett. 
  • Az Olimposz hősei sorozatot is tovább folytattam, mert nem tudtam megvárni a magyar megjelenéseket, azonnal olvasnom kellett a folytatást. És a House of Hades is hozta a szintet, elképesztően jók voltak a Tartaroszos részek!
  • Az ifjúsági vonalat hátra hagyva rátértem az erotikus vonalra és megismerkedtem Alexa Riley végigröhögős, WTF élményt nyújtó, igazán HOT szösszeneteivel a Coach és a Snow and Mistletoe könyvek által. Az biztos, hogy nem ez volt az utolsó találkozásom ezekkel a rövid írásokkal. 
  • Ezt követően igazi Ilona Andrews, na meg Kate Daniels dömpinget tartottam (Magic Slays, Magic Rises, Magic Breaks, Magoc Shifts) és felhoztam magam up to date státuszra a sorozattal. Ami csak azért baj, mert most majd meg esz a fene a következő részért.
  • Sarah J. Maas mesefeldolgozáson alapuló sorozatával már jó ideje szemeztem, még végül február lett az a hónap mikor beadtam a derekam és elolvastam a A Court of Thorns and Roses-t. Meglehetősen jó döntés volt.  
  • Az Armed & Dangerous erősítette a havi LMBT vonalat, ami a Cut & Run sorozat 5. része. Rég olvastam a srácokról és már nagyon hiányoztak. 
  • Végezetül pedig az itthon is nagy népszerűségnek örvendő Jennifer L. Armentrout írónő Dark Elements sorozatának 1. részére, a White Hot Kissre esett a választásom, amiről hamarosan érkezik majd a bejegyzésem is. 
  • + egy előző éves kritika-elmaradásom A Rudnay-gyilkosságról

Jelenleg olvasom: 
  • Sawyer  Bennett - Uncivilized
  • Mark Lawrence - A hazug kulcsa
  • Scott Lynch - Locke Lamore hazugságai

Szóval összességében meglehetősen jó évkezdést tudhatok magam mögött ebben a két hónapban. Elég sok könyvet sikerült elolvasnom, ráadásul tartottam magam a kitűzött célokhoz is, de legfőképpen csak élveztem őket. Bár ez nagyrészt szerencsés választásokon múlt. 

Az olvasásokat letudva, nézzük mi a helyzet a rovatokkal és egyéb posztokkal!:
Év elején volt egy legjobb és egy legrosszabb évösszegzős posztom is, amit nem csak én, de ti is kedveltetek a visszajelzések alapján. Így szeretném ezt hagyománnyá tenni és jövőre is várható. 
Aztán összeszedtem év elején az idén várható könyvadaptációkat egy posztba, hogy könnyebb legyen nyomon követni. Megjegyzés: Még most is szívesen várom a kiegészítéseket, ha valamit lehagytam volna!
A borítómániás rovat is ment tovább, sőt most beálltam egy rendre, hogy mindig péntekenként jöjjön ki az új poszt ebben a rovatban, hogy legyen valami kis rendszeresség ebben a káoszban. A két hónap alatt szépen összegyűltek a posztok, név szerint: Sárkányok, Uralkodók, Fantasy, Sci-fi ráhangolódás, Mesék új köntösben, Nézz fel az égre! és A természet szépsége
Aztán a Top Ten Tuesday rovattal már nem állok ilyen szépen, nem sikerült hetente újat hoznom, úgyhogy lehet hogy ebben lesznek változások. Mindenesetre volt egy bejegyzés 10 sorozatról, amit nem fogok befejezni, valamint 10 könyvről, amit együltő helyemben elolvastam
Book tagek vonalán megosztottam a véleményem a népszerű(tlen) könyvekről és fogadalmakat tettem.
Megjelent egy új "rovat" is februárban, ami a Szavak nélkül nevet kapta. Bővebben erről az első bejegyzésben olvashattok, ami Orson Scott Card Végjátékáról szól. Továbbá ilyen formában írtam meg az Armed & Dangerous bejegyzést is. Nem lesz túl gyakori látogató ez a rovat, de azért majd néha benéz. Nektek hogy tetszik ez a forma? 
Ezen kívül írtam egy "elmélkedős" posztot is, ami a Sorozatok csapdájában nevet kapta.

Saját kép
Könyvhörcsög akcióban:
Elmúlt egy újabb szülinapom januárban, aminek köszönhetően gazdagodtam A hazug kulcsával, meg A Hatalom-trilógiával. Valamint a molyon keresztül megvettem A bölcs ember félelmét, ami már nagyon hiányzott a polcomról. 

Nektek hogy telt a február?



Tovább

Share Tweet Pin It +1

2 Comments