In book tag havi összesítés

Féléves Könyves Kiakadás (2016)

Egy évvel ezelőtt csináltam egy book taggel egybekötött féléves összegzést, amit nagyon imádtam írni, így úgy döntöttem idén is megismétlem.  Nem is húzom az időt, csapjunk is bele. 

➽2016-os eddigi olvasásaim:

Vivien Holloway - A bross
Abigail Roux - Armed & Dangerous  
Ilona Andrews - Magic Slays
Ilona Andrews - Magic Breaks
Ilona Andrews - Magic Shifts
Zsiványok
Alexa Riley - Taking What's Mine
Laurell K. Hamilton - Ragály
Penelope Douglas - Szívatás
Brenda Joyce - Halálos szerelem

+ ez évben született róla poszt a blogra, de amúgy előző éves olvasás:
Böszörményi Gyula - A Rudnay-gyilkosságok

Ez 26 (+ a Zsiványokból egy novella) olvasást jelent a jelenleg olvasottakon kívül, ami nem kiemelkedően magas, de most elég sok angol nyelvű könyvet olvastam, így elégedett vagyok vele. Főleg tudva, hogy mennyi időm is volt olvasni ebben az elmúlt időben. Persze az ideálistól messze jár, de sajnos az élet van olyan szemét, hogy közbe mer szólni. 

➽Jelenleg olvasom: 

Mark Lawrence - A hazug kulcsa Ezt már nagyon régóta húzom, de annyira unalmas az eleje és én meg annyira imádtam az előző részt, hogy ennek a kettőnek a kombinációja miatt nem akarok csalódni szóval mindig halogatom. Ez így leírva elég hülyén hangzik... szóval be kéne már fejeznem. 
M. R. Carey - Kiéhezettek Ezt is húzom már egy ideje, de erről nem én tehetek, mivel még mikor elkezdtem akkor az kölcsön könyv volt, amit vissza is kellett adnom mielőtt befejezhettem volna. De tegnap végre meg tudtam venni a Libri akciójában, szóval be tudom fejezni. 
Scott Hawkins - Az Égett-hegyi könyvtár Semmihez nem tudnám hasonlítani ezt a könyvet és még csak az elején tartok, de már most megbabonázott.

➽Könyvhörcsög akcióban, avagy idei új polclakók:

Most igyekeztem visszafogni magam, ami - még engem is meglepve - sikerült és alig vettem valamit. A legtöbb könyv ajándék volt, vagy akció keretein belül szereztem be. Persze azért nyári akcióknak nem nagyon tudtam én se ellenállni, és még ezeken kívül is vannak úton hozzám könyvek.


Borítómániás bejegyzések: 
Top 10:
Book tagek:
Népszerű(tlen) vélemény
Csak most jöttem rá, hogy mennyire nem volt kedvem idén tageket tölteni, teljesen döbbenetes. Bár ennek az is lehet az oka, hogy egy igazán jó se jött velem szembe mostanában...

Szavak nélkül:
Orson Scott Card - Végjáték
Abigail Roux - Armed & Dangerous
Idei új rovat, amit reményeim szerint nem kell sokat használnom - az indok, ami miatt megszületett nem éppen jó rám nézve. De tőletek viszont pozitív visszajelzéseket kapott, legnagyobb meglepetésemre.

➽Féléves Könyves Kiakadás tag➽

1. A 2016-os eddigi legjobb olvasmányod.
Ez egy nehéz kérdés, mert szerencsére elég jó könyveket sikerült elolvasnom. De legyen a Locke Lamora hazugságai, ami kedvenc lett. Értékelést is írok róla hamarosan. 

2. A legjobb folytatás, amit 2016-ban olvastál.
Kate Daniels sorozatát bedaráltam idén, és bármelyik része jöhet ide. Kissé rabja lettem a sorozatnak.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél.
Annyi van, mint égen a csillag... Legyen az Égett-hegyi könyvtár, már el is kezdtem és hű. Ez a könyv nem piskóta. De az Agavés Nagyrészt halott is piszkálja a fantáziám.

4. A legjobban várt friss megjelenés az év második feléből.
Sok van, csak néhány a teljesség igénye nélkül:
Katherine Addison: A koboldcsászár
Mark Lawrence - Útitestvérek
Sebastien de Castell - Traitor's Blade (Fumax tervezi kiadni.)
Böszörményi Gyula - Ármány és kézfogó

5. Legnagyobb csalódás.
Szerencsére nem volt ilyen, még ha a Court of Mist and Furyvel nem is voltam teljesen kibékülve. Meg esetleg meg lehetne említeni a White Hot Kisst, de ott meg eleve nem voltak nagy elvárásaim, ami miatt csalódhattam volna.

6. Legnagyobb meglepetés.
Alexa Riley szösszenetei. Nem gondoltam, hogy nekem ez tetszeni fog, pedig de. 

7. Kedvenc új szerző (debütáló, vagy számodra új)
Scott Lynch, aki ugye a Locke Lamora hazugságait írta. Biztos nem ez volt tőle az utolsó könyvem, mert a pasi egy zseni.

8. Legújabb könyves szerelem.
Curran. Bocs Kate, de ellopom. (Kate Daniels sorozatból) Bár Rhyst se raknám ki a lakásból, ha hirtelen betoppanna. (A Court of Thorns and Roses széria)

9. Legújabb kedvenc karakter.
Nehéz kérdés. Eleve sok folytatást olvastam, szóval a szereplők nem voltak újak. Az újakból meg nehéz választani. Szerettem Locket, (Locka Lamora hazugságai) de Magnus (The Sword of Summer) is remek főhős volt, na meg persze Rhys (ACOTAR) se volt piskóta. Nem tudok dönteni. 

10. Egy könyv, amin sírtál. 
Céltudatosan elkerültem ezeket a könyveket ebben az évben, szóval nem volt ilyen. 

11. Egy könyv, ami boldoggá tett.
Beretva és tőr. Nagyon rövid volt ugyan, de azt a rövid időt, amit együtt töltöttünk végig vigyorogtam.

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit az idén láttál.
Hát ha rosszat kéne írnom, azt kapásból tudnám sorolni, de a legjobb... hát A dzsungel könyve tetszett, bár azt se nevezném kiemelkedő alkotásnak... Nem nagyon néztem idén adaptációkat, vagy amiket láttam azok meglehetősen kiábrándítóak voltak.

13. Kedvenc értékelés, amit az idén írtál.
Nincs számomra kiemelkedő most, tavaly jobban voltak kedvenceim. Vagy mondhatnám úgy is, hogy mindegyik a szívemhez közeli, olyan mintha az én gyerkőceim lennének, hogy választhatnék közülük.

14. A legszebb könyv, amire az idén szert tettél. 
Holtversenyben A tűzkirálynő Anthony Ryantől és a Lélekvesztők B. N. Tolertől. Mind a kettő gyönyörű.

15. Mely könyveket szeretnél elolvasni az év végéig?
Hát többet, mint amennyi időm lenne rá. Leginkább a magánkönyvtáramból kéne az olvasatlan könyvek számát redukálni, mert megint felment jócskán az aránya. El kéne kezdenem a Malazai Bukottak Könyvének Regéje sorozatot, befejezni Anthony Ryan szériáját A tűzkirálynővel, elolvasni A falkát és még sorolhatnám. Bár nem panaszkodok, igaz bőség zavara, de kifejezetten jóleső érzés.

16. Kiket jelölsz?
Bárki viheti szokás szerint, de kifejezetten kíváncsi vagyok az elmúlt fél évére Liliane-nek, Ladybirdnek, Moncsycsynek és  AniTigernek.


Nektek milyen volt ez a félév? 

Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In borítómánia

Borítómánia - Őrült biológia

Mindig is közel állt hozzám a természettudomány, azon belül is a biológiáért voltam/vagyok megőrülve. Így természetesen ezt se hagyhatom ki a témák közül, főleg, hogy sok borítótervező egészen elképesztően tudja visszaadni a témát és a végeredmény figyelemért kiált.









Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In angol fantasy Hyperion Magnus Chase and the Gods of Asgard mitológia Rick Riordan YA

Jöjjenek a Vikingek! | Rick Riordan: The Sword of Summer (A nyár kardja)

Magnus Chase and the Gods of Asgard #1


Magnus Chase mindig is problémás gyerek volt. Az édesanyja titokzatos halála óta egyedül él Boston utcáin - a túlélést mindössze az eszének köszönve - mindig egy lépéssel a rendőrség előtt járva. Egy nap, azonban megtalálja a nagybátyja, akitől mindig is óvta az anyja és egy képtelen titkot oszt meg vele: Magnus egy norvég isten fia. A skandináv mitológia igaz. Asgard háborúra készül. Trollok, óriások és még rosszabb szörnyek készülnek a Ragnarokre. Ennek elkerülése érdekében Magnusnak át kell kutatnia a Kilenc Világot egy fegyverért, ami évezredekkel ezelőtt elveszett. Mikor egy tűzóriás támadása arra kényszeríti, hogy válasszon a saját biztonsága és az ártatlanok élete között, Magnus egy halálos döntést hoz. Néha, ahhoz hogy új életet kezd, először meg kell halnod...
************

Legelőször is azt hiszem közölnöm kell - újra - hogy oda vagyok a különböző népek mitológiáiért. Mindig elképeszt az az emberi fantázia, amiről tanúbizonyságot tesznek, ahogy évszázadok alatt színesedtek és gazdagabbá váltak ezek a történetek. Éppen ezért nálam elég jó helyről indulnak az ezzel foglalkozó könyvek, ami igaz Riordan könyveire is.

‘Myths are simply stories about truths we’ve forgotten.’

Jack
De ezen felül elérte már nálam az író, hogy az ő könyvei abba a kategóriába tartozzanak, hogy bármikor bármilyen hangulatban elolvasom őket és egyszerűen csak oda vagyok értük, mindezt pedig olyan szemellenzővel teszem, hogy tudomást sem veszek a hibáiról. Így elég rosszul érintett, mikor vége lett Percyék kalandjának a Blood of Olympus-i könyvben, de vigasztalt a tudat, hogy vannak még sorozatai az írónak. Szóval képzelhetitek a megdöbbenésem, mikor rájöttem, hogy habár ez egy teljesen új mitológiára épül, mégis ugyanabban a világban játszódik, sőt a főszereplő, Magnus, Annabeth unokatestvére. Nekem ez az információ valahogy kimaradt előzetesen. Először csak néztem, mikor a könyv elején feltűnt, de azt hittem csak oda van az író ezért a névért. Kellett egy kis idő mire összekapcsoltam a kettőt. Aztán rájöttem, hogy igazából Annabeth a Blood of Olympus-ban meg is említette Magnust:

‘My dad … my stepmom and stepbrothers.’ She turned the drakon-bone blade in her lap. ‘After all I’ve been through in the past year, it seems stupid that I resented them for so long. And my dad’s relatives … I haven’t thought about them in years. I have an uncle and cousin in Boston.’
- Annabeth, Blood of Olympus

Egyik fejezet címe
Miután ez leesett, még jó pár utalást találtam a másik sorozatra, mint például:

'Could you do a glamour and turn into something smaller?' I asked it. 'Preferably not a chain, since it’s no longer the 1990s?'
The sword didn’t reply (duh), but I imagined it was humming at a more interrogative pitch, like, Such as what?
'I dunno. Something pocket-size and innocuous. A pen, maybe?'
The sword pulsed, almost like it was laughing. I imagined it saying, A pen sword. That is the stupidest thing I've ever heard.'

 
Szóval meglehetősen kedvezett a Percy Jackson fandomnak is az író. Olcsó húzás? Lehet. Bejött? Abszolúte.
Szóval, miután tisztáztuk, hogy ugyan abban a világban játszódik, felmerülhet a kérdés, hogy vajon hogyan oldja meg az író, hogy összemossa Percyék görög mitológián alapuló sztoriját ezzel a skandináv legendákat felsorakoztató történettel. Hát a válasz egyelőre egy sehogy se, mivel ez a könyv az utóbbi bemutatására és alapjainak lefektetésére koncentrál és Annabethék egyelőre csak említés és pár jelenet szintjén voltak jelen. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, hogy fogja ezt megoldani a jövőben. Na de kicsit eltértem a témától, nézzük is magát a sztorit.

Kilenc világ
Féltem tőle, hogy egy az egyben meg fogom kapni a görög sztorit, csak ezúttal vikingekkel, tartottam tőle, hogy ugyan arra a sémára fogja felhúzni a történetet Rick, de szerencsére mást kaptam. Persze vannak hasonlóságok, de kellően újszerű lett ahhoz, hogy ez ne zavarjon. Ráadásul most így visszatekintve A villámtolvajra, érezhetően sokat fejlődött az író, sokkal komolyabb hangvételt is meg tud ütni, úgy hogy ez nem megy a humor rovására, a történet is sokkal komplexebb és annak bemutatása is érettebb lett. Magnus egyáltalán nem Percy, ő előbb gondolkodik és aztán cselekszik, nem a "fejjel megyek a falnak" típus és a kedvencem, hogy ő nem egy nagy harcos. Attól függetlenül, hogy felfedezte isteni származását, nem tud rögtön harcolni - mondjuk az apja lévén nem is nagyon tudna. Ettől függetlenül mindenből ki tudja magát vágni, tipikusan a bárhol megél szereplő, amihez sokat hozzátett, hogy két évig az utcán élt, de ezalatt nem veszítette el a humorát szerencsére. Aztán persze váratlanul és nem önkéntesen belecsöppen az egész istenes sztoriba és nem nagyon lesz ideje lélegzetet se venni. A többi karakter szempontjából is remekel a könyv, imádom a kis csapatot, akikkel összehozta a sors Magnust, na meg továbbra is oda vagyok azért, ahogy a mitológiai alakok feltűnnek a könyvben. Thor rajongók kicsit meg fognak lepődni. Külön kedvencem volt Loki, kíváncsi vagyok mi lesz még itt. Kiemelném még, hogy nincs benne romantika! Halleluja! Bár szerintem nem lesz így végig, de nagyon örültem neki, hogy Riordan nem boronálta össze Magnust Sammel.

A történet is jól lett felépítve, már az eleje se szokványosan indul, hisz meghal a főszereplő. Ugye, nem erre számítottál? De később is elmondható, hogy izgalmas, pörgős, szellemes és csak úgy olvastatja magát a leges legvégéig. Amikor is aztán egy "Hol a folytatás?" felkiáltással teszed le, csak hogy szembesülj vele, hogy még meg sem jelent. Igen, elég kiakasztó volt. Magáról a skandináv mitológiáról jóval kevesebb információ lézengett a fejemben, mint a görögről. És belegondolva ennek egy jó része a Marvel filmekből származott - ami valljuk be, nem túl hiteles forrás. Ennek köszönhetően viszont az eleje kicsit döcögősen indult számomra. Először nem is tudtam mi zavar, míg rá nem jöttem, hogy  öntudatlanul azt vártam, mint az olimposzi társánál, hogy amint feltűnik egy mitológiai elem én rögtön tudjam mi az, minden kis apró utalást megértsek, holott ez eleve lehetetlen, mivel nem tudok róla annyit. Persze mikor rájöttem milyen irracionális dolog piszkálja a csőröm, abba is hagytam és rögtön berántott a sztori. Szóval az elején ennyi problémám volt, bár ez a személyes hülyeségem.

'Randolph shook his head in disgust. ‘Those movies … ridiculously inaccurate. The real gods of Asgard – Thor, Loki, Odin and the rest – are much more powerful, much more terrifying than anything Hollywood could concoct.’

Összességében minden félelmem alaptalan volt és ez a sorozat is gyorsan belopta magát a szívembe. Bátran ajánlom a mitológia, kaland és humor kedvelőinek, nem csak fiataloknak. Én pedig már alig várom a következő részt. 
****************
5/5
Borító: 5/5 
Történet: 4,5/5
Megvalósítás: 5/5  
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Magnus, Sam

Kiadó: Hyperion
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 498.o.
Műfaj: YA fantasy
Goodreads-es átlag: 4.27
Molyos átlag: 98%
A képek a Pinterestről származnak.  
A sorozat részei a Könyvek fül alatt megtekinthetőek. 





Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 5* pont Alexandra fantasy kalandregény Scott Lynch Úri csirkefogók

Úri csirkefogók | Scott Lynch - Locke Lamora hazugságai

Úri csirkefogók #1 


Camorr városa épp olyan, mint középkorunk Velencéje – leszámítva furcsa és felkavaró épületeit, melyeket egy ősi, idegen faj emelt, az árnyékukban megbúvó méregkeverő fekete alkimistákat és a mindenki által rettegett varázslókat. Ebben a városban él az ifjú Locke Lamora, aki csak annyiban emelkedik Camorr több százezer lakója fölé, hogy bármelyiküket bármikor képes becsapni művészetté fejlesztett szélhámosságával.
Senki sem sejti, hogy a legendás Camorr Tövise, a legyőzhetetlen kardvívó, a szegények barátja, a mestertolvaj, akinek a falak sem jelentenek akadályt, nem más, mint a jellegtelen külsejű, a víváshoz alig értő Locke Lamora. és bár valóban a gazdagoktól lop – hiszen ki mástól lenne érdemes? –, a szegények soha nem látnak a zsákmányból egyetlen rezet sem. Locke ugyanis kizárólag saját magának, valamint szorosan összetartó csapatának, az Úri Csirkefogóknak dolgozik.
Camorr ősi városának szeszélyes és színes alvilága az egyetlen hely, amit a tolvajbanda tagjai valaha otthonukként ismertek, ám most egy titokzatos háború darabokra szaggathatja ezt a világot. Locke és barátai gyilkos játszmába keverednek, és hirtelen a puszta létükért kell küzdeniük…

A „Locke Lamora hazugságai” mesterien ötvözi az urbánus fantasy gazdag képzelőerejét a kalandregények könnyedségével, szórakoztató és nemegyszer megrázó élményt nyújtva az újdonságra vágyó olvasóknak.
***************

Azt a rohadt!
Ezt a könyvet miért nem olvassák többen? Miért nem hallani róla többet? Pedig teljes egészében megérdemelné a figyelmet. Kérdem én, miért nem az ilyen könyveket hypeolják?

"Lánc atya Perelandro templomának tetején üldögélt, és az arrogáns, tizennégy éves kölyköt nézte, az árvát, akit oly sok évvel ezelőtt vásárolt meg az Árnyak Dombjának Tolvajmesterétől.
– Egy napon, Locke Lamora, olyan hihetetlen módon, olyan embertelenül, olyan elképesztő mértékben rá fogsz baszni, hogy az ég kigyúl, a holdak megperdülnek, és még az istenek is üstökösöket szarnak kárörömükben. Én pedig remélem, hogy ott leszek és láthatom.
– Ugyan már – legyintett fölényesen Locke –, ez sosem fog megtörténni."


Mint azt a fenti kirohanásomból is láthatjátok, odáig vagyok ezért a könyvért, de hogy ne zárjam le ennyivel az értékelést, megpróbálom kifejteni rajongásom okát nektek is. Nem lesz könnyű visszaadnom, de egy próbát megér. Egy igazán egyedülálló és különleges élményt kaptam az írótól, aki bebizonyította számomra, hogy egy igazi zseni történetvezetésben. Szépen, andalogva indulunk, teret adva egy igazán összetett, Velencére hajazó világ részletes bemutatásnak és az alaphangulat megteremtésének, majd fokozatosan sodor magával a történet, ahogy kibontakozik előttünk a(z) - csupán elsőre - egyszerűnek tűnő cselekmény, ahogy a több idősíkban mesélt sztori eléri, hogy megismerd és megszeresd a szereplőket, hogy aztán egy hirtelen és kegyetlen pillanatban végleg berántson és csak a végén eresszen, ott hagyva téged levegőért kapkodva.


Ahogy ebből a felettébb hosszú mondatból is kitűnik, nem csapunk a dolgok közepébe, az elején lerakja a szerző az alapokat, amikre aztán tud építkezni. De még hogy! Imádtam olvasni a város bemutatását, ahogy az ősök világa és a mai építészet találkozik,  a társadalmi helyzetek kibontását és a vallás belecsempészését a történetbe. Egyszóval egy teljesen új valóságot teremt a főhőseinek, amit annyira hangulatosan és érzékletesen adott vissza, hogy én is úgy éreztem, hogy az Úri csirkefogókkal osonok az utcákon. De nem csak a világ kidolgozásában remekelt az író, a történet és a szereplők is megnyerőek voltak. Aki már régebben olvassa a blogot tudhatja, hogy odáig vagyok ha egy szereplő használja az eszét - nem csak meg van említve, hogy elvileg egy okos egyénről van szó - főleg, ha az elmejátékok és fortélyok is előtérbe kerülnek. És itt volt ebből jócskán, lévén az Úri csirkefogók egész élete a környezetük átejtéséről és lopásokból áll. De ők nem elégszenek meg piti utcai rablásokkal - habár ezt a látszatot keltik a többi tolvaj előtt - hanem igazi nagyvadakra, a nemességre pályáznak elképesztően összetett és kidolgozott csalásokkal. Amiknek a kidolgozásában Locke játszik szerepet. Nagyon megszerettem a regény főhősét, aki végtelenül pimasz, arrogáns, amit gyorsan forgó eszével támogat meg, lojális a barátaihoz, de bárki mást átejt, nem tud verekedni, de ha felbosszantod, akkor kő kövön nem marad. Egyszóval egy élő, lélegző szereplőt kaptam, akinek az egyénisége és a múltja lassan tárult elém a lapokon minden hibájával és erényével. De nem csak a főszereplőről lehet ezt elmondani, Jean, a Sanza ikrek, Lánc atya és a mellékszereplők is kaptak mélységet és megtöltötték színfoltokkal ezt az elképesztő világot.

Nem akarok tovább áradozni, azt hiszem mindenkinek egyértelmű a rajongásom és remélem ennek egy kis részét legalább meg tudtam nektek is mutatni. Már csak egy dolgot mondhatok: Ezt a könyvet sokkal több embernek kéne olvasni!

***************
5*/5

Borító: 5/5 - hangulatos, bár nem valami figyelemfelkeltő, de nekem tetszik
Történet: 5/5
Megvalósítás: 5*/5  
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Locke

Kiadó:Alexandra
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 558.o.
Fordító: Novák Gábor
Műfaj: fantasy
Eredeti címe: The Lies of Locke Lamora
Goodreads-es átlag: 
Molyos átlag: 90%
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 





Tovább

Share Tweet Pin It +1

2 Comments

In borítómánia

Borítómánia - A végtelen égbolt

Újabb péntek, újabb borítómánia így a hétvége előtt. Egy kis ajándék szemnek. 

"Az éjjel néhányszor felébredtem, elnéztem az eget, amelyen fantasztikus alakzatokat öltve ezüstös felhők úsztak; a felhők közül elő-előbukkant a telihold, fehér fénye csodálatos kontrasztot alkotott az égbolt bársonyos kékjével. Hosszú percekig a testetlenség bűvös varázsában lebegtem; úgy éreztem, hogy mint személy megszűntem létezni, és csak a fölöttem kitárulkozó szépség érzékelése vagyok."
- Dervla Murphy: Öszvérrel Etiópiában














Nektek melyik a kedvencetek? 


Tovább

Share Tweet Pin It +1

4 Comments

In 4 pont Fall Away new adult Penelope Douglas romantikus WOW

A rossz indok | Penelope Douglas - Szívatás

Fall Away #1


A nevem Tate. Valamikor ő is így hívott. Most viszont szóba sem áll velem. De békén sem hagy.
Régen a legjobb barátom volt. Aztán egyszer csak ellenem fordult. Mindennap megkeserítette az életemet. Elérte, hogy megalázzanak, kirekesszenek, pletykáljanak rólam. A szívatásai egyre kegyetlenebbé váltak, szinte belebetegedtem abba, hogy folyamatosan meneküljek előle. Még Franciaországba is elmentem egy évre csak azért, hogy elkerüljem.
De mostanra elegem lett a rejtőzködésből. Talán ő nem változott meg, de én igen. Itt az ideje, hogy felvegyem vele a harcot, és visszavágjak neki.
Többé nem hagyom, hogy terrorizáljon.
Harc, titkok, múlt és jelen. De mit hoz a jövő? Hova vezet Tate és Jared szenvedélyes kötéltánca? Minderre választ ad a sorozat első kötete.
***************

Ez volt az első WOW könyvem, bár már régóta szemezek a regényeikkel. Amit nem mellesleg örömmel tettem, mert igazi szemorgazmust okoznak küllemre. Ezt a hosszas előjátékot pedig a Könyvheti akciójuk törte meg, aminek köszönhetően három WOW példányt is bezsebeltem és erre esett az első választásom.

Tisztában vagyok vele, hogy az emberek különbözőek, amiből egyértelműen következik, hogy a párkapcsolatok is visszatükrözik ezt az egyediséget. Tudom, hogy vannak olyan személyiségek, akik úgy mutatják ki a vonzalmukat és szeretetüket, hogy - maradva a címnél - szívatják a párjukat. Tapasztaltam, hogy ezek a típusú emberek így próbálják megtartani az osztatlan figyelmed. Sőt olvastam is már hasonló típusú könyvekről. Most is erre a fajta kapcsolatra számítottam ebben a  könyvben, de nem teljesen ezt kaptam. 
 Mindenki követ el hibát az életben. Ez elkerülhetetlen. De venni kell egy mély lélegzetet, kihúzni magunkat, és továbblépni.
Habár a való életben nem is tudnám elképzelni magam egy ilyen kapcsolatban, de a könyvek lapjai között érdekesnek találom. Azonban Jared személyiségét nem sikerült ilyenné alkotnia az írónőnek a szememben, nem ezek voltak a motivációi, nem vált érdekessé a személyisége. Már a könyv elején is furcsa volt az egész, valahogy nem klappoltak a cselekedetei és a felfedett személyisége. Egyszerűen csak egy bunkó gyereknek tűnt a szememben és sajnos a felfedett indítéka számomra annyira gyerekes és mondvacsinált lett, hogy nem tudtam ezen az első benyomáson túllépni. Még miután ő felfedezte, hogy miért is csinálja - ami 3 évébe telt! - és próbált változni, akkor is olyan nevetségesen csinálta. Mi az, hogy nem gondolta, hogy bántja a lányt, mikor előtte azt hangoztatta, hogy szereti ha sír? A kettőt nem tudta összekapcsolni?! Meg olyan magától értetődőnek vette, hogy majd Tate minden további nélkül túllendül az utolsó pár éven, csak mert ő azt mondta megváltozik. Szóval olyan gyerekes volt nekem, na. Még ha a múltja miatt gondolatban eltöltöttem pár kellemetlen percet egy kést simogatva és a szüleire gondolva... Bár arra azért figyelt az írónő, hogy ne menjen túlzásba a szívatás, hogy ne utáltassa meg az olvasókkal a hősét, hogy majd mikor lerántja a leplet az indokairól, egy nagy sóhajjal a lábai elé olvadhasson a női közönség. Hát ezt a hatást nálam nem sikerült elérnie, az első pillanattól kezdve ellenszenves volt Jared és ezen egyik magyarázat sem tudott változtatni. Ez van, különbözőek vagyunk, meg lehet ha én is ebben a korban lennék, akkor jobban át tudnám élni.
"A förgetegem, a viharfelhőm voltál, a menedékem az esőben."
Jareden kívül volt még pár érdekesség a karakterek körül, ami nem tetszett. Elsőnek is ott van K.C., akiről meg csak annyit, hogy nekem nem ilyenek a barátságaim, de ez mellékes és emberfüggő. A végére egészen sikerült megkedvelnem, bár továbbra se tartom nagy barátnak. Bár ez mindkét irányból igaz. Ha Tatenek ez felelt meg, áldásom rá. Madoc is furcsa volt, még az elénk tárt sztorival együtt sem értettem, hogy mindenféle magyarázat nélkül, hogy tudta ezt tenni 3 évig miközben elvileg egy rendes srác. Nekem valahogy ezek a magyarázatok nem feküdtek teljesen, így ez kicsit piszkálta a csőröm, főleg mert amúgy egy nagyon jól megírt regényről van szó. Csak hát azért ezek miatt nem adhatok rá 5 pontot.

Mert igenis, tetszett ez a regény! És habár eddig a negatívumokat fejtegettem, ami a könyvre nézve nem túl fair, de csak azért, hogy ezt megmagyarázva kijelenthessem, hogy amúgy ez egy jó könyv. Mivel ezeknek a negatívumoknak az ellenére nagyon élveztem a könyvet. Remekül megírt, gördülékeny stílusban van tálalva, továbbá jól bemutatta az írónő az emberi természetet, a hiszékenységüket, a birka természetüket, önmagában a szívatásra való reakciókat és hogy a szavak mekkora sebeket ejthetnek. Megmutatta, hogy ki kell állni magunkért, de nem szabad gondolkodás nélkül visszaadni azt amit kapunk, mert könnyen meg is fordulhat a szituáció és mi lehetünk a zsarnokok. Az emberek kegyetlenek, főleg kamaszkorban mikor a felelősség teljes hiánya nélkül próbálgatják a személyiségüket és a kapcsolataikat másokkal. És mindig a gyengéket és az átlagtól eltérőeket pécézik ki maguknak, márpedig ha nem állsz ki magadért könnyen szokássá válhat. Persze itt egy elég enyhe szituáció volt bemutatva, de a legtöbb esetben szerencsére elég ha az elején a sarkára áll az ember és keresnek maguknak mást. Vagy nem, sajnos nem mindig elég ez és iszonyat nehéz ez ellen föllépni. A végén beleszőtt internetes szituációtól meg egyenesen kirázott a hideg és újfent szembesültem vele, hogy mennyire átszőtte már az életünk és milyen hatalmas hatása lehet ránk.


Tate is rendben volt, mint főhősnő, bár más személyiségünk volt, így nem értettem minden egyes lépésével egyet, de szorítottam a boldog végért számára. Szépen lett ábrázolva a változás is, amin végighaladt a másfél év alatt, ahogy felfedezte a személyiségét és erejét, valamint tetszettek az olyan apró jellemvonásai, mint a kocsiszenvedélye, a vihar imádata, a tudományos beállítottsága, a hirtelen haragja - bár néha túl messzire ment - és a megbocsátó természete, na meg ezért a kijelentéséért:
,,Én nem leszek olyan ostoba liba, mint a romantikus regények főszereplői, akik belekeverednek egy szerelmi háromszögbe, és nem tudnak választani. (...) Soha nem értettem, egy lány hogy nem tudja, akar-e egy srácot, vagy sem. Amiatt összezavarodhatunk, hogy mi a jó nekünk, de amiatt nem, amit igazán akarunk."
Egy kifejezetten érdekes élmény volt, amit köszönök az írónőnek, na meg a WOW kiadónak, mert elégedett vagyok a könyv kiadásával, esztétikájával és fordításával is szóval nem ez az utolsó könyvem tőlük. Már csak azért is, mert még 2 könyv vár tőlük olvasatlanul a polcomon.

***************
4/5

Jared története
Borító: 5/5 - nagyon tetszik
Történet: 4,5/5
Megvalósítás: 4/5  
Karakterek: 3,5/5
Kedvenc karakter: Tate

Kiadó: WOW
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 344.o.
Fordító: Bótyik Bettina Zora
Műfaj: new adult
Eredeti címe: Bully
Goodreads-es átlag: 4.17
Molyos átlag: 91%
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 





Tovább

Share Tweet Pin It +1

3 Comments

In Top Ten Tuesday

Top 10 - 10 könyv, amit mozivászonra kívánok

Réges-rég egy messzi-messzi galaxisban létezett egy Top Ten Tuesday névre keresztelt rejtélyes rovat, ami keddenként tűnt fel a blogon. Tündöklése erős volt, de rövid életű, így rövid időn belül hamvaiba halt. De mivel szívemnek oly kedves volt, így úgy véltem itt az idő újjáéleszteni, egy kicsit más koncepcióval. 

Lényeg: újraindul a Top Ten Tuesday rovat, amit átkeresztelek frappánsan Top 10-re, mivel ezután nem keddenként, habár ma éppen kedd van...khmm...következetesség.... nem heti rovatként fog felkerülni a blogra, hanem egy havi bejegyzésként. Aztán majd meglátjuk mi lesz a kísérletezés eredménye. 

Fogadjátok szeretettel az első bejegyzést az újjászületett rovaton belül: Vannak azok a könyvek, amiknél már olvasás közben is filmkockaként peregnek a képek a szemed előtt és azonnal eszedbe jut, hogy milyen jó filmet is lehetne ebből az alapanyagból csinálni. Én most ezek a könyvek közül szedtem össze 10-et, ami szerintem megérne egy filmet. 

Top 10 könyv, amiből jó lenne, ha filmet csinálnának:

Már a könyv első oldalai után egyértelmű volt számomra, hogy ebből egy elképesztően látványos, kincskeresős-virtuális világos-disztópiás filmet lehetne csinálni. Amit úgy néz ki nem csak én gondoltam így, hisz 2018-ban jön az adaptációja. Információk ITT.

A steampunk műfaja számomra mindig is vonzó volt mind könyvben, mind filmben. Mindez pedig megspékelve egy alternatív I. világháborús kalanddal igazán ideális lenne a képernyőn.

Aki rendszeresen követi a blogot tudhatja mennyire oda vagyok ezért a sorozatért és minden további nélkül el tudnám képzelni egy kosztümös, kissé Sherlock attitűdöt mutató krimiként a filmvásznon is. 

Az Archívum egy igen páratlan és egyedi hangulatú regény, aminek a legfőbb értékét számomra a világa adja, amit nagyon szívesen látnék megelevenedni nem csak a fantáziámban, de a képernyőn is.

Nem rég fejeztem be és ugyan még nem írtam értékelést a blogra a Locke Lamore hazugságai című könyvről, de már elöljáróban elmondhatom, hogy ennek kötelező lenne egy filmváltozat. Igazából már azt se értem, hogy lehetséges, hogy ennyire nincs itthon visszhangja ennek a mesterműnek. Tessék olvasni, érdemes! Fantasztikusan kidolgozott világot tárt elém a szerző - velencei hangulat - és egy nagyszerűen felépített sztorival és érdekes karakterekkel tette az egészet élővé. Hú még most is beleborzongok...

Nagyon jó kis fantasyvel vegyített orgyilkosos kalandfilm lehetne belőle megfelelő rendező és forgatókönyv író kezében. Már olvasás közben is filmként pergett a szemeim előtt.
A hamis herceg már könyvnek is egy kimagaslóan jó YA regény, ami nem kis meglepetést okozott nekem mikor olvastam és piszok jó mozi lehetne belőle. Ha megtalálnák a megfelelő Saget, valami fantasztikus lehetne.

Ha valamilyen úton-módon vissza tudná adni a film azt az elképesztő hangulatát a Királygyilkos krónikái sorozatnak, amit Rothfuss megteremtett, akkor kasszasiker lehetne.

Felejtsük el, hogy már voltak filmek a Percy Jackson és az olimposziak szériából. Ha ténylegesen a könyveket vennék alapul és megfelelő színészeket válogatnának össze főszereplőknek, akkor nagyon jó ifjúsági filmeket lehetne ám ezekből a könyvekből csinálni. És nem is kéne megállni az első sorozatnál, jöhetne Az Olimposz hősei sorozat is. 
Ha már a tinifilmeknél tartunk és a disztópia/poszt-apokaliptikus világok fénykorát éljük, akkor azt hiszem ennek a könyvnek is simán kapnia kéne egy mozgókép változatot. És nem, nem csak azért, mert szeretném látni az angyalszárnyakat! Hanem mert jó a sztori, belevaló főhősnővel és érdekes mellékszereplőkkel egy poszt-apokaliptikus világban, ahol az angyalok a leigázók. Garantált siker lehetne.

Nektek mi a véleményetek? Ti milyen könyvből szeretnétek filmváltozatot?


Tovább

Share Tweet Pin It +1

2 Comments