Egy egészen más könyvtáros | Scott Hawkins - Az Égett-hegyi könyvtár

Egy eltűnt Isten.

Egy könyvtár az univerzum titkaival.

Egy nő, aki túl elfoglalt ahhoz, hogy észrevegye megkövült szívét.

Carolyn alig különbözik a körülötte élő emberektől. Szereti a guacamolét, szeret rágyújtani és steaket enni. Tudja, hogyan kell használni a telefont. A ruhák néha ugyan kifognak rajta, de a karácsonyi pulóverből, biciklisnadrágból és lábmelegítőből álló szerelése komoly sikert arat.

Elvégre régen ő maga is átlagos amerikaiként élt.

Ez persze már nagyon régen volt. Még azelőtt, hogy a szülei meghaltak. Azelőtt, hogy más gyerekekkel együtt befogadta őt egy férfi, akit csak Apának hívtak.

Carolyn azóta nem sokat járt odakint. Adoptált testvéreivel együtt Apa ősi szokásainak megfelelően nevelkedtek: Könyvtárának könyveit tanulmányozták, és megtanulták Apa hatalmának néhány titkát. Néha pedig azon tűnődtek, kegyetlen tanáruk titokban nem maga Isten-e.

Ám Apa váratlanul eltűnt, és a titkait tartalmazó Könyvtár a teremtés feletti hatalom erejével együtt őrizet nélkül maradt.

A hatalmat maguknak akaró, kegyetlen ellenségek sorakoznak fel Carolyn ellen, akiknek ereje messze meghaladja az övét.

De ő számolt ezzel.

Az egyetlen gond csak az, hogy miközben egy új Isten megteremtéséért harcol, megfeledkezik azokról a dolgokról, amelyek emberré teszik őt.

❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖

"Carolyn feltápászkodott, és ott állt a sötétben teljesen egyedül, abban a pillanatban és onnantól örökké."

Ez a könyv egészen elképesztő. Mocskos. Kegyetlen, néhol akár indokolatlanul is. Egyedi. És az egyik legjobb fantasztikus regény, amit idén olvastam. 

Ez a történet igazán különleges, elképesztő ötletekkel, lenyűgöző világfelépítéssel, emlékezetes karakterekkel és életutakkal, valamint az egész sztorit átfogó pszichológiai kérdéssekkel, amik miatt bátran ajánlom mindenkinek, aki valami újdonságra vágyik a fantasy műfajában. Témáját tekintve az egész regénynek van egy komor és sötét alaphangulata, de nem fulladsz bele, mert a szerző remekül adagolta a fanyar humort azokon a részeken, mikor esetleg úgy érezted volna, hogy ez már túl sok. A világot, a Könyvtárat, Apát, a várost, a lényeket, a képességeket és a megannyi apróságot egyszerre szerettem és gyűlöltem, főleg a végén felvetett választás tükrében. Mindenesetre megemelem a képzeletbeli kalapom az író fantáziája előtt.

A történetvezetése is egyedi - vagy mondjuk ki, fura. De ez a jóféle fura, amikor először ugyan kissé elveszettnek érzed magad, nem egyszer hitetlenkedve pislogsz, de általánosságban véve sodor magával. Döbbenten pislogtam például, mikor a könyv 2/3-a körül elérünk a könyv tetőpontjára, utána meg az egész sztori egy lassan andalgó levezetéssé válik. Na nem mintha nem lenne fontos, - sőt, a könyvnek ezen a részén döntöttem úgy, hogy max pont lesz - itt kapunk választ a legtöbb kérdésünkre és itt rendeződik szereplőink sorsa is, de a könyv dramaturgiája éppen ezért eléggé furcsa ívet jár be. Ez egy meglehetősen érdekes - vagy mondjam inkább, hogy bátor? - elképzelés volt.

"A nagydarab fickó egy piramis formájú súlyt pörgetett egy hosszú lánc végén. A másik végén egy machete méretű kést erősítettek bele egy sárga fémszárba. Az bronz lenne? És… Mi a faszom? Erwin először nem akarta elhinni, amit a szeme közöl vele, de a csávó tényleg, viccen kívül egy tütüt viselt. Hmm, gondolta Erwin. Azért ez nem egy mindennapi látvány."

A szereplők is érdekesek, furcsák, hátborzongatóak és szinte már félistenek, de ugyanakkor földhözragadtak. Nem mellesleg pedig hosszú pszichológiai disszertációkat lehetne írni az életükről és a taníttatásukról. Az elején az egészet kívülállóként szemléltem, mikor még nem tudtam eleget Carolynről, csak szimplán szívtelennek és üresnek tartottam. Majd, mikor szép lassan megtudtam a tettei mögött húzódó múltat, valahogy, valamikor közel került hozzám, mind ő, mind a történet és olyan mélyen berántott, hogy nem tudtam kiszakadni. Nem, nem értettem egyet Carolynnal, de megértettem mit, miért tesz. A vége nagyon mélyen megérintett, még a regény befejezése után is órákig ezen kattogtam, egy csomó "mi lett volna ha" kérdéssel a fejemben járkáltam fel-alá. Később olvastam interjút a szerzővel és ott mondta, hogy direkt építette fel így a főhősnő karakterét, visszafele akarta  megmutatni azt a folyamatot, ahogy visszaszerezte emberségét. Mindenesetre nálam nagyon betalált. Persze ott van még David és Margaret, na meg a többi könyvtáros - egészen más lett volna ha csak a jelenüket ismerem, de így, hogy tudtam milyenek voltak a legelején, Apa előtt, de legfőképp milyenek lehettek volna mindez nélkül, már egészen más perspektívákat is megnyitott. Nem, nem szerettem őket - Davidet gyűlöltem és a frász kerülgetett tőle - de iszonyat érdekes szereplők lettek.

Ezt a regényt mindenkinek ajánlom, aki vágyik valami nem megszokottra, valami furcsára, őrültre, helyenként morbidra, de mindezek mellett is viccesre és egyedire. Éppen ezért, viszont nem ajánlom a mimóza lelkűeknek. Nem, ők messze kerüljék el.

❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖

5/5

Eredeti borító

Borító: 3/5 - nekem nem jön be és a történethez se illik, mármint persze a szimbolikája megvan, de én egy teljesen más sztorira számítanék ez alapján.

Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5  

Karakterek: 5/5

Kedvenc karakter: -

Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 390.o.

Fordító: Rusznyák Csaba
Műfaj: dark fantasy

Eredeti címe: The Library at Mount Char

Goodreads-es átlag: 4.05

Molyos átlag: 89%

A képek a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Könyvespolc túra | Lerántom a leplet

A könyvmolyok egyik nagy büszkesége a könyvespolca, amire a kincseit pakolgatja. Én is így vagyok vele, órákat el tudok tölteni a pakolgatással, rendezgetéssel és díszítéssel. Persze általában sosem elég nagy, sosem férünk el rajta, de attól még büszkék vagyunk rá. És itt az ideje, hogy én is megmutassam az enyémet. 

Bármennyire is szeretném, nem fogom tudni most megmutatni nektek az összes könyvem és könyvespolcom, mert egyrészt az egész lakásban vannak könyveink, másrészt az egyetem miatt most lényegében két helyen lakom és természetesen mind a két helyen vannak könyvek. Na meg folyamatosan vannak könyveim kölcsön adva. Egyszóval nagyon régen nem volt már olyan, hogy az összes könyvem egy helyen lett volna. Így csak a szobámban lévő könyveket mutatom be nektek az alábbiakban.

Szóval nézzük először egyben:

Először is van egy polcos szekrényem, ahol - mint láthatjátok - mára már teljesen átvették az uralmat a könyveim és minden mást kiszorítottak. De persze én nem bánom - még ha néha nem is férek el - és mindig büszkeséggel nézem az én egyre bővülő szépségemet.

Aztán van egy szekrénysor az asztalom fölött is, mert könyvmolyhoz híven minden helyet megpróbálok kihasználni. 

Rendezési szokások:

Elsősorban sorozatok szerint rendezem őket, majd megpróbálom az írók könyveit egybe szedni. Ha szerencsém van akkor ezek egy adott kiadón belül vannak és a kiadó többi könyvével folytatom, de persze ez nem mindig van így. Láttam már, hogy egyes molyok színek szerint rendezik őket, vagy éppen abc sorrendbe teszik, de én egyiket se alkalmazom. Ráadásul folyamatosan változik is, mivel amit kölcsönadok, annak a helyére addig be tudok rakni mást is. 

A leghosszabb könyv a polcomon:

Nem vagyok benne biztos, hogy melyik a leghosszabb. Az biztos, hogy Patrick Rothfuss A királygyilkos krónikái egyes részei bátran indulhatnak a címért, de jelen pillanatban nincs itthon egyik rész sem, szóval ezeket nem tudom megmutatni. Továbbá a Fumaxos féltéglák is beszállhatnak a ringbe a címért...

... de Steven Erikson könyveit nehéz lenne kiütniük.

A legrövidebb könyv a polcomon:
Ha a novellákat is figyelembe vesszük, akkor a Beretva és tőr a nyertes...

...ha nem, akkor Neil Gaiman gyönyörűsége.

Egy könyv, amit a szülinapomra kaptam:

Van egy pár ilyen könyv, mert előszeretettel kérek könyvet erre az alkalomra. Az egyik ilyen könyvem az Az nyer, aki mer.

A legdrágább könyv a polcomon:

Ez se egy könnyű kérdés, jó pár percig nézegettem a könyveim, végül úgy döntöttem ez a befutó.

A legutolsó könyv, amit olvastam a polcomról:

Egy igazán megrázó élmény volt, mikor összeszedtem magam írok is róla ide is. 

Teljes sorozatok:

Jó pár sorozatot megvettem teljesen, - nem szeretem ha nincs meg az egész, ha már egy részt megvettem - de ezek közül csak párat tudok megmutatni, mert a legtöbb nincs nálam.

 Szóval higgyétek el nekem, hogy a Riyria-krónikák is teljes, de annak is kölcsönben van az első része. 

Amit a legjobban szeretnék még teljessé tenni a jelen pillanatban, az a Harry Potter sorozat.

A legújabb könyv a polcomon:

Bábel fiai, amit egy antikváriumból szereztem be.

A legrégebbi könyv, ami a polcomon van:

Rengeteg régi könyvünk van a házban, de azok nem személy szerint az enyémek és nem is az én szobámban vannak tárolva, így innen Az alapítvány peremén a legrégebbi:

A legrosszabb állapotban lévő könyv:

Nagyon vigyázok a könyveimre és habár szívesen kölcsönadom őket, de mindenki tudja, hogy harapok ha bajuk esik. Ezért a legtöbb könyvem olyan, mintha új lenne. Azonban még így is van pár megviselt, amit sokszor újra olvastam. Közülük is Nalini Singh Vonzódása van talán a legrosszabb állapotban. Megtört a gerince, egyszer félig beleejtettem a kádba, ráadásul egyik nyáron kint olvastam a napon és megolvadt a hőn a tinta és néhány helyen elmaszatolódott. Igen, elég sok mindent át élt már szegénykém. 

Kölcsönkönyvek: 

Külön tartom a kölcsönbe kapott könyveket, mert így nem felejtem el, hogy pontosan mi is van nálam, meg előtérbe kerülnek, így hamarabb is nyúlok értük. Jelen pillanatban ez a 6 könyv van nálam kölcsönben...

...valamint a most is zajló nyereményjáték könyveit is külön tartom, elvégre nem az enyém. Bár Anthony Ryan két példányt küldött a könyvéből, egyet nekem is, szóval az a polcomon is megtalálható. 

Egy könyv, ami a kedvenc színemben pompázik:

Olvasatlan könyveim:

Sajnos sokkal több van, mint amennyi ildomos lenne, így csak párat mutatok a teljesség igénye nélkül.

Az első, amit olvastam a polcról:

A legelső könyvek, amiket olvastam nincsenek itt, máshol tartom őket és majd a leendő gyerekeimnek szánom. Azok közül, amik a polcomon vannak talán az Eragon szériát olvastam legelőször. 

Dedikált példányok:
Igazából nincs sok dedikált könyvem, általában nem tudok elmenni a dedikálásokra, de azért még így is akad pár.

Jelenleg olvasom:

 

Meséljetek, nektek milyen a polcotok? Hogy rendezitek a könyveiteket?

U.i.: Ez nem egy szokványos book tag bejegyzés, de annak is elmegy és mivel kíváncsi vagyok egyesek gyűjteményére, így kihívok pár bloggert is^^ Persze szokás szerint viheti, akinek megtetszik és szívesen venném, ha linkelnétek hozzászólásban, hogy megnézhessem. Kíváncsiság...

Liliane
AniTiger
Virág
Ladybird
Moncsycsy

Ivett

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Borítómánia | Fa, az öröklét szimbóluma

A fák már ősidők óta megihlették az emberiséget, sokat használták, mint szimbólumot. Többek között az öröklétet, az életet, a regenerációt, a fejlődést, a tudást, vagy éppen a természetet szimbolizálja, de még oly sok mindent sorolhatnék, amivel összekötötték. Mitológiai elemként is gyakran feltűnik, csak hogy példát mondjak, a skandináv mitológiában a Kilenc világot egy óriási kőrisfa köti össze, melynek a neve Yggdrasil. De nem csak hajdanán, ma is központi szerepet szokott betölteni a művészetben, többek között a borítótervezők is előszeretettel használják. Ezek közül mutatnék meg nektek pár kedvencemet a héten. 

U.i.: Ne felejtsétek el, hogy még mindig él a szülinapi nyereményjáték pár napig, le ne maradjatok róla. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Kékharisnya nyomozása | Brenda Joyce - Halálos szerelem

Francesca Cahill #1

A 20. század elején játszódó történet főszereplője, a csinos Francesca Cahill New York egyik előkelő családjának sarja. A talmi csillogást nem sokra tartó, szociálisan érzékeny, rendkívül éles eszű lány saját korának különce: leghőbb vágya, hogy újságíró legyen, e szakmában az első nő. Titokban ezért főiskolára jár; férfiakat megszégyenítő módon tájékozott a politikában, reformer elveket vall, s egyletet alapít a szegények megsegítésére. Egy nap titokzatos körülmények között elrabolják a szomszédjukban lakó dúsgazdag család gyermekét. Francesca a saját otthonukban egy rejtélyes üzenetre lel, amelyet sikerül megfejtenie, így óhatatlanul belesodródik a nyomozás eseményeibe. A gyermek sorsát szívén viselő lány képtelen tétlenül várni, ezért a jóképű Rick Bragg rendőrfőnök munkáját hol segítve, hol akadályozva, magánnyomozásba kezd, számtalan veszélynek téve ki magát. Szerelem, féltékenység és bosszúvágy szövi át a rendkívül izgalmas és fordulatos történetet.

************

Teljesen spontán választás volt ez a könyv a könyvtárból egy vízpart melletti pihenéshez és azt kell mondanom tökéletesnek bizonyult az alkalomhoz. Igazi nyári limonádé, egy Miss Murple szindrómában szenvedő, kotnyeles kékharisnya és az előbbi hölgy miatt felettébb bosszús rendőrfőnök nyomozását követhettem nyomon a lapokon, mindezt felettébb bájos stílusban előadva.

Odáig vagyok az ötletért, hogy egy kosztümös regény ne egyszerűen egy történelmi romantikus legyen, hanem mindez krimivel legyen megfűszerezve - értem ezalatt, hogy nem csak háttérsztorit szolgáltat, hanem ez az egyik fő szál. A regényt, ha feltétlen hasonlítanom kellene valamihez, akkor kapásból Böszörmény Gyula Ambrózy báró esetei sorozata jutna eszembe, bár azért nem teljesen ugyan az a különböző elemek aránya a két sorozatban. Itt sokkal nagyobb teret kap a romantika, sokkal nőiesebb és - talán a legjobb szó a - bájosabb történetet kaptam.

És ez is a regény célja - a szórakoztatás. Amit remekül csinál, csak úgy faltam a sorokat és habár maga a krimi nem a legeredetibb, amit eddig olvastam, messze nem emlegethetem egy lapon a skandináv krimikkel,  a könnyedebb fajtába esik - Francesca néhány következtetésénél azért felszaladt a szemöldököm - de kellően érdekes volt, ráadásul olyan apróságokkal fűszerezte meg az írónő, hogy elégedett legyek a végeredménnyel. Megmutatta, hogy a látszólag tökéletes házasságok mögött is sötét titkok rejtőzhetnek, bepillantást engedett az arisztokrácia üvegkalitkájába és a szegények nyomorúságába. Ugyanakkor mindezeket csak érintjük, nem megyünk bele mélyebben, így a történet se válik komorrá.

Francesca nekem néhol kissé butuska volt, egyrészt mert az arisztokrácia üvegbúrájában nevelkedett - bármennyire is szerette hangoztatni, hogy ő ennél többet lát - másrészt néha úgy éreztem életösztöne se sok van. Komolyan be kell menni egyedül egy kuplerájba egy bűnöző után, aki előtte megpróbálta megerőszakolni?! Ott azért szívesen adtam volna neki egy józanító nyaklevest. Leginkább egy minden lében kanál, unatkozó kékharisnya volt, aki próbál a nyomozásban segíteni, de ennek ellenére az írónő képes volt mindezt a szórakoztatás keskeny mezsgyéjén egyensúlyozni és nem esett se az idegesítő, se az unalmas térfélre a sztori. Ugyanakkor a főhősnőnk még ha naiv is tudott lenni, jó szíve van, így segíteni akar a rászorulókon, amit tiszteltem benne. Kapott a személyisége egy enyhe feminista oldalt is, - 20. század elején járunk, kezdődnek a reformok a nők tevékenységét tekintve - meg egy jó adag romantikus világnézetet. A rendőrfőnök kellően titokzatos, felettébb arrogáns és pimaszul jóképű volt, vagyis tökéletes főhőse a hasonló könyveknek. A kémia is működött a két főszereplőnk között, habár nem lett elsietve, ebben a részben még az ismerkedés szintjén maradunk. Kellőképpen egymás agyára tudtak menni, hogy én mindezt mosolyogva olvashassam.Ráadásul van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem lesz minden olyan egyszerű, mint ahogy az most tűnik.

Összességében tehát ez egy jó kis bemelegítés volt és mindenképp vevő vagyok a sorozat további részeire is, főleg a befejezés fényében. Meg ahogy halottam egyre jobb lesz a sorozat a részek előrehaladtával, úgyhogy kíváncsian várom a folytatást. Kiknek ajánlom? Akik vágynak egy jó ki nyári limonádéra, akik szeretik a történelmi románcokat és a könnyedebb krimit.  Nem ajánlom azoknak, akik előbbieket nem szeretik vagy éppen mély tartalomra vágynak, továbbá nincsenek oda a kissé naiv, ugyanakkor vakmerő és végtelenül romantikus főhősnőkért.

************

4/5

Következő rész

Borító: 3/5

Történet: 4/5
Megvalósítás: 4,5/5  

Karakterek: 4,5/5

Kedvenc karakter: Rick

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2008
Oldalszám: 318.o.

Fordító: Dobrás  Zsófia
Műfaj: történelmi romantika egy kis krimivel

Eredeti címe: Deadly Love

Goodreads-es átlag: 3.97

Molyos átlag: 84%

A képek a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Negatív kritika és a kiadói reakció

Mindig is megdöbbent a tény, hogy egyes kiadók vagy éppen maguk az írók mennyire nem tudnak reagálni egy negatív kritikára. Az előbb futottam bele molyon egy újabb összezördülésbe kiadó és olvasó között és annyira felháborított, hogy ki kell írnom ezt most itt magamból. Nem akarok személyeskedni, mert nem ez a lényege a posztnak, nem szardobálás a cél szóval az most mindegy melyik kiadóról/íróról van szó. Akik érintettek és esetleg ide tévednek úgyis tudni fogják, hogy miről van szó. 

Nem értem, hogy egy kiadó vagy éppen egy író, mikor kiad egy könyvet, hogy nem készül fel rá lelkileg, hogy az emberek ízlése eltérő, szóval lesznek negatív kritikák is. Elhiszem, hogy nehéz lehet, főleg kezdetben, ezeket hallani, de az mindennek a teteje, ha egy óvodás sértődöttségével kezdi el támadni az olvasót. Nem azt mondom, hogy nem reagálhat rá, de mindezt kulturáltan kéne megtenni, mert ezzel csak magát és a kiadót járatja le. Eleve furcsának tartom, mikor egy kiadó szinte minden egyes értékeléshez ír választ, de egye fene, szíve joga. De ha nem bírod a negatív kritikákat ne olvasd őket, de legfőképp semmiképp se támadj vissza! Bár még mindig azt tartom, hogy tanulni kéne ezekből. Persze vannak rosszmájú megjegyzések is, de ezeket meg nem kell magára venni, mert ezek mindig is lesznek, főleg az internet nyújtotta névtelenség és a személyes kapcsolat hiánya miatt. Mindig könnyebb a neten keresztül szurkálódni. Ezt el kell fogadni, bármennyire is idegesítő tud lenni, és úgy érzem egy kiadónak/írónak erre fel kellene készülni, mielőtt kiad egy könyvet. De mikor nem is egy alpári stílusban megírt, pocskondiázó véleményre reagál úgy, ahogy tette, akkor az elég bicskanyitogató tud lenni. Vagy vegyen fel valakit, aki intézi helyette a  social-media kapcsolatokat. Személy szerint nálam nagyon sokat számít, hogy milyen kapcsolatot tart egy kiadó az olvasóival és ha ezeket a negatív kritikákat jól reagálja le, akkor sokat nő a szememben. Márpedig ha kedvelek egy kiadót, akkor sokkal szívesebben áldozok pénzt a könyveikre. Szóval ez a jó kapcsolat nekik is megéri. Ezt pedig látnia kéne egy szakmabelinek. 

És az a legmegdöbbentőbb számomra, hogy nem látja, hogy ezzel a viselkedéssel saját magát járatja le - ha pedig mindezt egy kiadói profil mögül teszi, akkor az egész kiadót. Én nem olvastam a szóban forgó könyvet, de ezek után nem is vagyok rá kíváncsi, mert ha ilyen hangnemben és szellemi szinten reagál egy kritikára az író, vajon mit kapok én tőle több száz oldalon keresztül? Szóval pont az ellenkezőjét éri el vele, mint amit akar, főleg ha ezzel a nézettel nem vagyok egyedül és esetleg mások is úgy döntenek, mint én. Ez Magyarország, kis könyvpiaccal, kisebb kiadóval, azt hiszem még azt a pár olvasó elvesztését se nagyon engedheti meg magának. 

Persze ez az én véleményem, mint olvasó. Nem értek a könyvkiadáshoz, nem vagyok író, de mivel mindkettő lényegében belőlem él, ráadásul több órát rááldozok egy adott könyvre, úgy érzem elvárhatom, hogy anélkül alkothassak negatív kritikát, hogy a torkomnak ugranak. Elvégre szólásszabadság van, vagy mi a szösz. 

Bár az is lehet én vagyok naiv és nekem vannak lehetetlen elvárásaim. Bár ha ez tényleg igaz, az elég elkeserítő. Ti mit gondoltok? Futottatok bele már hasonlóba?

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

5 Comments