Csillagközi tinirománc | Melissa Landers - Elidegenítve

Elidegenítve #1

Két ​​évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a l'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése.
Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának. Egy nap az igazgató hívatja hívatja az irodájába, és fontos hírt közöl vele: a l'eihrek őt választották ki arra, hogy egyik cserediákjukat vendégül lássa otthonában egy teljes évre.
Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxet. Ám az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Cara barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a l'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Lehetséges, hogy a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen lesz? Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?

⁂⁂⁂⁂⁂⁂⁂⁂⁂⁂⁂⁂⁂

"Pokolba a szénhidrátdiétával! Az élet túlságosan rövid az ilyen hülyeségekhez."

Teljesen spontán, pillanatnyi felindulásból olvastam el ezt a regényt, mert hála a betegségemnek - igen, csak én tudok úgy hazajönni Görögországból, hogy beteg lettem. Nyáron! - valami igazán könnyedre vágytam. Ez pedig annak tűnt.

Nagyon érdekes alapötlettel operál a könyv: egy idegen faj felvette velünk a kapcsolatot és cserediák programként 3 fiatalt küldött a Földre, hogy jobban megismerhesse a két faj egymást. És természetesen az egyik közülük a főhősnőnkhöz érkezik. Mivel tudtam, hogy románc lesz az idegen faj és főhősnőnk között, így számítottam rá, hogy nem nagyon fognak különbözni tőlünk, na de azért egy kicsit többre számítottam. Igazából olyan érzésem volt, mintha csak egy másik országból jött volna Aelyx, nem pedig egy másik csillagrendszerből. Ettől függetlenül hihetetlenül élveztem az elején Aelyx bosszúságait az apróságok miatt, az ehető étel keresését, a túl sok szín miatti bosszúságát és az emberekhez való hozzászokást. Nagyon élveztem a könyv pici apróságait, főleg az elején nagyon jól szórakoztam. Az első találkozáson hangosan felnevettem. Kifejezetten tetszett a kettős nézőpont is, mindig szeretek a másik fél fejébe is belelátni. A szereplők elég egysíkúak maradtak, egyikük se került közel hozzám, nem tudott az írónő mélységet, tényleges érzelmeket adni nekik, hiába láttam bele mind a két fél fejébe. A mellékszereplőkről már ne is beszéljünk, inkább csak egy-egy ideát, vagy éppen emberi reakciót személyesítettek meg és ezt még csak nem is próbálta leplezni a szerző.

*Margóra: Engem az egész Tori-Eric mizéria kiborított, ráadásul nem is lett normálisan lezárva, csak úgy átsiklottunk rajta. Nem tudom miért, de ezekben a YA regényekben egyszerűen képtelenek normális barátságokat megalkotni. Nekem ez annyira amerikai.

Az írónő próbált komolyabb területre merészkedni a történet előrehaladtával, ami amúgy kellett is, mert adta magát a helyzet: egy idegen faj szemszögéből remekül lehet társadalmi - na meg magáról az emberiségről is - kritikát megfogalmazni. Olyan kérdések merülnek fel, mint az emberek ismeretlenre adott reakciója, önpusztító hajlama, felmerül a kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán megmenteni egy olyan fajt, aki nem tanul a hibáiból és tönkreteszi a saját életterét és még a demokrácia "tökéletessége" is érintve lett. De annak ellenére, hogy elég komoly témákat ölel fel, nincsenek nagy mélységei a könyvnek, ténylegesen csak érinti őket, nem különösebben megy bele, nem gondolkodtat el, megmarad a YA szintjén a sztori és még utólag is inkább nevezném cukinak, mint bármi másnak. Persze emberei válogatja, hogy ennek ki mennyire örül, van aki többet várna, van aki meg egyszerűen csak kikapcsolódásra vágyik. Nem nyújt sok egyediséget, vagy különlegességet, - még a gyógyszerektől leszedált agyam is várt volna valami pluszt - de olvastatja magát és kikapcsolt egy délutánra.

"– Mi ez? – kérdezte a fiú, és az orrához emelte a kis barna kockát. – Elég erős szaga van.
– Csokoládénak hívják. Ízleni fog.
– Ezt mondtad a Skittlesre is. Aztán szivárványszínűt hánytam tőle."

Érdekel a következő rész, kíváncsi vagyok a l'eihrek bolygójára, remélem tud majd valami pluszt is adni a történet, ha már egy idegen fajt látogatunk meg.

⁂⁂⁂⁂⁂⁂⁂⁂⁂⁂⁂⁂⁂ 

3,5/5

2. rész

Borító: 3/5 - nekem sok és kissé giccses, de nem akarom bántani

Történet: 3/5
Megvalósítás: 4/5  

Karakterek: 3/5

Kedvenc karakter: -

Kiadó: Maxim kiadó
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 360.o.

Fordító: Marczali Ferenc
Műfaj: YA romantika egy kis fantasztikummal

Eredeti címe: Alienated

Goodreads-es átlag: 3.97

Molyos átlag: 87%

A képek a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 

>