Valahol a nem túl távoli, posztapokaliptikus jövőben, amikor már
számítógépes algoritmusok uralják a világot, létezik egy hely, mely
egyszerre börtöne, múzeuma, elmegyógyintézete, iskolája és mindenekelőtt
menedéke a kihalóban lévő életformáknak, az embereknek. A Hotel Sapiens
lakóit érzelemmentes, kibernetikus apácák felügyelik és egyetlen
szórakozásként híres filozófusok és tudósok újraprogramozott hologramjai
tartanak számukra különös szemináriumokat. Az egymással feleselő,
kaleidoszkópszerű elbeszélésekből többek között megismerhetjük a
bámészkodót, aki a felhők helyett immár a vegyszercsíkokat
tanulmányozza; az embert, aki önmaga árnyéka; a statisztikust, aki
szeretett volna megszelídíteni egy Gauss-görbét; a pszichiátert, aki a
saját betegévé változott; a mindenkori átlagot képviselő Hétköznapi
Embert. A kötetből még megtudhatjuk, hogy miként teljesedik be egy
jóslat, hogy néz ki a Föld zászlaja, vagy éppen mit gondolnak az
emberekről a növények. A sokszor filozofikus mélységű történetszálakból
végül összeáll egy történet, melyből kiderül, miképpen változott az
egykor uralkodó faj pátyolgatni való gyermekké, és hogy ebben a
nyomasztó és abszurd világban, ahol a mindent ellepő tejfehér ködben
csak és kizárólag önmagukra számíthatnak, képesek-e egyáltalán megőrizni
egyetlen kincsüket: emberi mivoltukat.
**************
Különös egy könyv ez.
Már
az első pillantás a könyvre is értetlen szemráncolást eredményez, de a
címe az, ami igazán megfog és gondolkozásra késztet. Vajon mi ez?
"– Sorsunk ugyanis nem más, mint saját cselekedeteink összessége.
– Azt gondolja tehát, hogy mi magunk alakítjuk a sorsunkat? Hogy az ember mindössze saját tettei összessége, semmi több?
– De bizony több, sokkal több – felelte. – Nem csak saját cselekedeteink, hanem minden ember cselekedeteinek összessége."
– Azt gondolja tehát, hogy mi magunk alakítjuk a sorsunkat? Hogy az ember mindössze saját tettei összessége, semmi több?
– De bizony több, sokkal több – felelte. – Nem csak saját cselekedeteink, hanem minden ember cselekedeteinek összessége."
Kissé
talán elvontnak tűnik, főleg első beleolvasásnál. Kesze-kusza,
össze-vissza ugrál, azt se tudod először hol van a fent és a lent. De
sodor magával ez a furcsa könyv. Olyan érzésed van, mintha őrült lenne a
szerző, őrültek a szereplők, de még maga a könyv is. Majd a végén már
úgy érzed ez a normális és te vagy az őrült.
Hangulat
kell hozzá, nyitott elme. Ki fog zökkenteni a megszokott
gondolatmederből. Görbe tükröt állít az emberiségnek - úgy is mint
fajnak -, a társadalomnak, a mindennapinak vélt életünknek, a
gondolkozásunknak és a hitünknek. A meggyőződésünknek, hogy ki az őrült
és ki nem, kinek van igaza és ki téved. Az emberi mivoltnak. De tényleg
tisztában vagyunk vele, mit is jelent ez? És vajon nem pusztán egy
illúzió, amit a fajunk teremtett?
"– Az óra egy kötőgép. Az egyik szemet a másikba hurkolva köti az időt –
folytatta. – A saját fogalmainkból hozza létre. Rendkívül
figyelemreméltó szerkezet: termékké alakítja az illúziót. S még annál is
értékesebbé, mivel óra nélkül társadalom – ami adást és vételt,
egyezséget és büntetést jelent – egyszerűen nem létezik. Az idő jelenti
bármilyen egyezség előfeltételét, az óra adja nekünk azt, ami közös."
Szép
lassan megismerjük a Hotel minden egyes lakóját és személyes
őrületüket, fóbiáikat és szemléletmódjukat. Egy-egy embertípust
személyesítenek meg, mindezt a szürrealitás jótékony leplében, viszont
mégis tökéletes alapot ad, hogy általuk az író megoszthassa nagyon is
helytálló nézeteit rólunk, emberekről. Minden lakónak van egy saját kis
világa, amin keresztül és aminek megfelelően képesek befogadni a
valóságot - legalábbis azon szegletét, ami átmegy ezen a szűrőn. Elsőre
őrültnek tituláljuk őket, de ugyanakkor elgondolkoztat: nem mindannyian
ezt tesszük? Nehéz szétválasztani a valóságot a képzelettől.
"Hogy mi az igazság, arról az elme keveset tud. Az emberré növekedés
egyben a képzelet világába való növekedés. Mit képzeltünk el? Azt, amit
valóságnak neveztünk."
A
valóságnak csak azt a részét látjuk, amit látni akarunk, mindezt olyan
módon, ami a személyiségünknek megfelel. Éppen ezért nincs is két
egyforma elbeszélés egy eseményről, vagy éppen helyről. A tényleges
valóságnak más-más elemeit ragadja meg egy-egy személy, ha úgy jobban
tetszik, mindenki készít magának az élete során egy szemüveget, amin
keresztül szemléli a világot. Persze ez a tapasztalatokkal, más emberi
kapcsolatok által és a saját "megvilágosodásaiddal" változhat. És úgy
gondolom ezért olyan fantasztikus dolog olvasni, mert bepillantást
nyerhetünk egy másik személy - az író - egyedi "valóságába",
megismerhetjük, hogy ő hogyan szemléli a világot. És a legjobb esetben
még talán a saját látásmódunkat is tágíthatja.
"A legjelentéktelenebb könyv is önálló világ, melyben láthatóvá válik a láthatatlan."
Elgondolkoztatott. És ha mást nem is ér el ennél és a végén egy értetlen fejcsóválással teszed is félre, már elérte a célját.
****************
4,5/5
![]() |
Külföldi borító |
Történet: 4,5/5
Megvalósítás: 5/5
Megvalósítás: 5/5
Karakterek:? - ezt nehéz lenne így értékelni
Kiadó: Typotex
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 172.o.
Fordító: Molnár Csilla
Műfaj: sci-fi/poszt-apokaliptikus, szépirodalom (? talán, nehéz besorolni)
Eredeti címe: Hotel Sapiens (finn)
Műfaj: sci-fi/poszt-apokaliptikus, szépirodalom (? talán, nehéz besorolni)
Goodreads-es átlag: 3.63
Molyos átlag: 85%
A képek a Pinterestről származnak.
>
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése