Felsőbb hatalmak játszmája | Sarah J. Maas - Empire of Storms (Viharok birodalma)

Üvegtrón #5

Egy harc a trónért, egy háború a sötétség ellen. 

Vér fog folyni.

Álmok fognak összetörni.

És egy hadsereg fog felemelkedni. 

Az orgyilkos-királnyő megesküdött, hogy soha többet nem fog hátat fordítani a királyságának. Főleg, mivel lehet ő az egyetlen, aki fel tud állítani egy sereget, ami képes lesz megállítani a Sötét Királyt, hogy a szörnyeit a világra szabadítsa. De Erawan fel fogja használni Aelin múltját, szövetségeseit és ellenségeit ellene. 
Egy erőteljes udvarral a háta mögött, akik bíznak Aelin vezetésében és egy harcos-herceggel az oldalán, akinek a szívét szentelte, vajon mit és kit fog feláldozni Aelin, hogy megmentse a világot a darabokra szakadástól?

***************

adfhgfaireltaée.ghvgr.eahgh-ahhbhh!!!!
Azt a kurva élet! Már elnézést, de képtelen vagyok ennél finomabban kifejezni ezt az élményt. Már a Court of Mist and Furynél is szépen elküldtem volna az írónőt melegebb éghajlatra, de itt... Sarah hivatalosan is egy szadista állat. Tudom, hogy nem a végével kéne kezdenem, de egyelőre képtelen vagyok mással foglalkozni. Mikor elolvastam az utolsó tizen-oldalt, nem tudtam eldönteni, hogy sikítva széttépjem a könyvet, vagy bőgve bekuporodjak a sarokba elbújni a világ elől. Hogy lehet így vége?! Miért kell ezt tenni az olvasókkal?! Ez a függővég fizikailag fáj. Jó, lenyugodtam, kezdjük akkor az elején.

Az előző rész után ugyan még nem írtam le a sorozatot, de már közel jártam hozzá. Azt hittem, hogy ennyi volt, A tűz örököse volt a fénypont és ez után csak zuhanórepülésbe kezdünk. Szerencsére nem is tévedhettem volna nagyobbat, az Árnyak királynője csak egy  - továbbra is érthetetlen - kilengés volt az írónő részéről. Az egész könyvet az elejétől a végéig imádtam, nem éreztem úgy hogy akár egy érdektelen szál lenne benne. De még milyen nézőpontok voltak itt kérem! Minden szereplő kibontakozott végre előttünk, fejlődtek és erősödtek, hogy aztán a szálak szép lassan összefussanak. Nem tudom kiemelni, kinek szurkoltam a legjobban, mindannyian a szívembe zárták magukat - igen még Aelint se akartam megfojtani egy kanál vízben. Mivel az utolsó részről van már szó a következő kötetnél, így a végjáték felé robogunk megállíthatatlanul és azt kell mondanom elég kemény menetről van szó. Imádtam, hogy kinyílt előttünk az egész kontinens, bejártuk a különböző pontjait, megismerhettük a népeiket és a legfontosabb - végre a múlt se titok már előttünk. Mit is mondhatnék rá? Néhol kissé indokolatlanul is hatásvadász, de kit érdekel, ha működik nálam. Sokkal nagyobb ívű, és talán még a grandiózus szót is használhatom rá. Már nem ifjúsági fantasy, aminek a ruhák és a romantika áll a középpontjában, hanem egy epic fantasy, háborúval, politikával, mágiával és egy rakás akcióval. 

Nem akarok a történetről a fülszövegnél bővebben beszélni, mert semmit nem szabad lelőni ennél a sztorinál. Csak annyit jegyeznék meg, hogy ne hidd, hogy már mindenre rájöttél, mert ki fogja az írónő rántani alólad a talajt és csúnyán seggre esel. Olyan elemeket adott hozzá Sarah és olyan titkok kerültek felszínre, ami még az eddiginél is nagyobb téteket fedett fel. Ráadásul tetszik ez a vonal, ami felé elindultunk ezen a téren.

Szóval hiába mondtam az előző résznél, hogy ezt a sorozatot be kellett volna ott fejezni, nem is tévedhettem volna nagyobbat. És hogy én ennek hogy örülök. Hol van már a következő rész?

☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀

5*/5

Borító: 5/5 - meseszép

Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5  

Karakterek: 5/5

Kedvenc karakter: Nehéz választani

Kiadó: Bloomsbury
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 690.o.

Műfaj: fantasy

Goodreads-es átlag: 4.62

Molyos átlag: 96%

A képek a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 

>