Egyiptom is terítékre kerül | Rick Riordan - A vörös piramis

A Kane krónikák #1

Anyjuk halála óta Carter és Sadie szinte idegenek egymásnak. Sadie a nagyszüleivel élt Londonban, a bátyja pedig beutazta a világot apjukkal, a zseniális egyiptológussal.

Egy éjjel dr. Kane „kísérletezni” viszi a testvéreket a British Museumba, hátha helyre tudja hozni a család dolgait. Terve azonban félresikerül. A világra szabadítja Széthet, az egyiptomi istent, aki fogságba ejti őt, a gyerekeknek pedig menekülniük kell, hogy egyáltalán életben maradhassanak.

Sadie és Carter nemsokára megtapasztalják, milyen az, amikor az egyiptomi istenek ébredezni kezdenek. Ráadásul Széth – mind közül a legrosszabb – kipécézte magának a Kane családot. Hogy megállítsák, a testvérek életveszélyes kalandra indulnak a világ körül, melynek során sötét titkokra derül fény.

Vajon hogyan boldogul a testvérpár az egyiptomi istenek és mágusok között? És milyen szálak fűzik őket a fáraók kora óta létező titkos rendhez?

☆★☆★☆★☆★☆★☆

"A nevem Carter Kane. Tizennégy éves vagyok, és egy bőröndben lakom."

Először is, el se hiszem, hogy magyarul is kiadták ezt a könyvet.
Másodszor, azt se tudom elhinni, hogy huszonéves fejjel ennyire tudok rajongani ezekért a könyvekért, amiket elsősorban 12-14 éveseknek ajánlanak. Persze érdekel? Jó hogy nem.
Harmadszor, esküszöm, ha Rick Riordan megfelelően összehozza mind a 3 mitológiai sorozatát egy crossoverre, leborulok a lábai elé. Na meg a világot is megfelelően megmagyarázni, pls.

Bár a harmadik pont akár meg is valósulhat, - Cartert meg Percyt már sikerült is összeismertetnie - de azért még nem vagyok elégedett, na. Az már a Magnus Chase könyvben is egyértelmű volt, hogy mindegyik sorozata az írónak egyetlen világban játszódik, vagyis a különböző népek és korok istenei is egy világban léteznek, mindössze megpróbálnak nem tudomást venni a másik mitológiai táborról.  Ebben a részben is volt említés Percyékre. Ennek egyrészről nagyon örülök, mert hatalmas lehetőség van benne, meg a fangirl énem is visong a lehetőségtől, hogy ezek a sorozatok ténylegesen összetalálkozzanak, ugyanakkor nem kevés kérdést vet fel bennem, amik megválaszolása nélkül elég hézagos és ellentmondásos így a világ. Igen, erre gondoltam, mikor a világok megfelelő összehozását emlegettem az elején.

Kedves Rick Riordan!  Csak azért, mert ilyen idézeteket írsz a könyveidbe,...

Elfojtottam a feltörő nevetésemet.
– Dzsehuti? Ez azért viccesen hangzik.
Thot láthatólag megsértődött kissé.
– Ókori egyiptomiul ez egy teljesen rendes név. A görögök neveztek el Thotnak, később aztán még össze is kevertek a saját istenükkel, Hermésszel. Még ahhoz is volt képük, hogy átnevezzék a szent városomat Hermopolisznak, pedig nyomokban sem hasonlítunk egymásra. Higgyétek el, ha valaha is találkoztatok volna Hermésszel…

 ...meg ilyeneket...

– Ezek szerint Manhattanben nem is tudnál élni?
Amos összehúzott szemöldökkel pillantott a folyó túlpartján álló Empire State Building felé.
– Manhattanben más problémák vannak. Más istenek. Az a legjobb, ha nem közösködünk velük.
– Más micsodák? – értetlenkedett Sadie.
– Nem fontos.

...azzal nem oldod meg a rengeteg kérdést, amit ez felvet. Persze én még örülök neki, mint majom a farkának, de na. 

Oké, lépjünk tovább. Szóval Egyiptom. Mit ne mondjak odáig voltam ezért a mitológiáért is. Bár az azért sajnálom, hogy nem ismerem annyira ezt a mitológiát, hogy minden apró kis utalást felfedezhessek és örülhessek neki, mint azt a görög sorozatnál tettem. Így egy picike kis varázstól megfosztottam magam. Ugyanakkor nem játszott az az eset sem, hogy hamarabb rájöjjek mi is történik, mint a szereplők, mert megértettem az apró utalásokat. Így pedig együtt fedezhettem fel ezt az új világot a szereplőkkel. Ráadásul látszik, hogy sokat tanult Percy sorozatából és itt már nem voltak meg azok az apró hibák, mint amik A villámtolvajnál még felfedezhetőek. Úgy éreztem olvasás közben, hogy az író is odáig van ezért a kultúráért és ennek a szellemében is adta át nekünk a történetet, ami adott az egésznek egy kis plusz varázst.

"Minden Londonban kezdődött aznap este, amikor apánk felrobbantotta a British Museumot."

Imádom, hogy ennyi különböző személyiségű karaktert képes megalkotni Riordan bácsi, egyszer sem éreztem azt, hogy Carter Percy másolat lenne, sőt olyan szinten különböznek, mint ide a Nílus. Carter egy igazán okos, nagyon megfontolt, az a tipikus jófiú jellemű, néha kissé félős, de hatalmas szívű fiú, aki eszméletlenül magányos az anyja halála óta. Bejárta az egész világot az apjával, de ő ezt csak tehernek érzi, mert se barátai, se otthona nincsen. Ráadásul 7. éve élnek külön a húgától, akit évente mindössze kétszer lát, így szinte idegenek egymásnak. Aztán történik egy baleset, aminek következtében kénytelen a merőben eltérő és felettébb bosszantó húgával együtt menekül és válaszokat keresni. Tetszett Sadie és Cater karakterábrázolása is, látszik, hogy Riordan tanár, aki sok teljesen különböző személyiségű gyereket ismert meg. Ugyanakkor az elején nem nagyon került közel hozzám egyikőjük sem. Aztán, ahogy haladt előre a sztori és ahogy fejlődött valamennyit a jellemük, úgy lettek egyre szimpatikusabbak, bár még mindig nem vagyok annyira odáig értük, mint a görög/római bagázsért voltam. Anubisz viszont kifejezetten cuki, meg Baszteten is jókat szórakoztam.

A sztoriért odáig voltam, a Riordan rajongók valószínűleg már ismerősként üdvözlik mind a stílust, mind pedig a pörgős cselekményt. A vége kifejezetten tetszett, nem a teljesen kiszámítható klisé felé mentünk el. Viszont a fordítás olykor furcsa volt, mert elvileg ezt a könyvet 12 éves kortól ajánlják, de mégis olyan szavak voltak benne, mint a kussolsz. Igaz, ezt még trágárságnak se igazán lehet mondani, de kirít a szövegből és mindig kizökkentett. Tudom, hogy az angol megfelelőjét így is lehet fordítani, de vannak ennél finomabb szinonimái is a magyar nyelvben. Mondjuk ez meg egyéni szoc problémám.

"– Ti nem haltatok meg.
– Nem – nyugtáztam. – Bár mindent megtettünk az ügy érdekében."

Mindig is vágytam Egyiptomba, de hála ennek a könyvnek, jelen pillanatban égető vágyat érzek, hogy felpattanjak az első gépre és felfedezzem a csodáit, minél előbb. És nem mellesleg tökéletes választás lehet az ünnepek alatti olvasmánynak, mert karácsonykor játszódik a sztori.

★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆

4/5

2. rész

Borító: 5/5 

Történet: 4/5
Megvalósítás: 4/5  

Karakterek: 4/5

Kedvenc karakter: Anubisz, Bastet

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 536.o.

Fordító: Kamper Gergely
Műfaj: ifjúsági fantasy

Eredeti címe: The Red Pyramid

Goodreads-es átlag: 4.06

Molyos átlag: 92%

A képek a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 

>