In 4.5 pont Alwyn Hamilton Faber & Faber fantasy Rebel of the Sands romantikus YA

Áruló a trónra | Alwyn Hamilton - Traitor to the Throne

Rebel of the Sands #2

Óvakodj a belső ellenségtől!

Csupán pár hónappal ezelőtt szökött meg Amani al'Hiza a világvégi szülővárosából egy misztikus lovon egy rejtélyes idegen - Jin - társaságában, hogy meglelje saját szabadságát. Most pedig azért harcol, hogy felszabadítsa az egész sivatagi nemzetet, Mirajit egy vérszomjas szultántól, aki lemészárolta a saját apját a trónért. 
Mikor Amani fogságba kerül a Szultán palotájában megfosztva az erejétől és a szabad akaratától, elhatározza, hogy leszámol a zsarnokkal. Elkeseredetten próbálja leleplezni a szultán terveit és erről értesíteni a lázadókat, miközben pengeélen táncol a palotai halálos politikai játszmáiban. Ugyanakkor minél többet van a szultán mellett és minél több elképzelését és gondolatát hallja, annál többször kérdőjelezi meg, hogy tényleg a lázadó herceg való-e a trónra az ő idealista elképzeléseivel, miközben minden oldalról ellenség veszi körül az országot, a legapróbb gyengeségre várva, hogy darabjaira szedjék. Meg kell tanulni Amaninak és a lázadó barátainak, hogy mivel jár egy lázadás. 
***************

Huh, szerintem engem ért a legváratlanabbul, hogy ez mennyire beszippantott. Ne értsetek félre, az első rész is tetszett, de ez főleg annak tudható be, hogy nagyon egzotikus volt számomra a témája és a hangulata, igazi ínyencségnek számított. Maga a sztori annyira nem volt kiemelkedő, számos hasonló koncepcióval találkoztam már olvasmányaim során. Na de itt. Csak úgy pörögtek az oldalak és kétség kívül rengeteget fejlődött az író az első része óta. Egyáltalán nem éreztem a 2. részekre jellemző átkötő szerepet, gyönyörűen össze lett fűzve a két rész és már alig várom a következő kötetet.

"Once, in the desert kingdom of Miraji, there was a young prince who wanted his father’s throne."

Nagyon tetszett, hogy az első részben felvázoltakat ebben a részben árnyalta az író. Megmutatta az olvasóinak, hogy nem olyan egyszerű egy lázadás, mint azt elsőre gondolnánk. Nem elég a jó szándék, vagy éppen az idealisztikus gondolkodás, mert nem minden képes megállni a helyét a valóságban is. Megmutatta, milyen áldozatokkal jár és mennyi mindent fel kell adni érte. Rámutatott, hogy semmi sem tisztán fekete és fehér, mindennek több oldala van. Az külön tetszett, hogy bepillantást nyerhettünk a Szultán életébe és személyiségébe, na meg megosztotta velünk azt is, hogy ő hogyan látja a tetteit. A szereplőket szeretem, sokszínűek és élőek, Amani különösen belopta magát a szívembe. Jin kissé keveset szerepelt ebben a részben, de nem is baj, mert így a romantikus szál se volt fojtogató, csak egy kis pikantériát adott a fő szál mellé, nem nyomta el azt. Az a kevés romantikus rész viszont remekül volt megírva, szinte perzseltek a lapok. Remélem majd ezt magyarul is sikerül ilyen jól visszaadni.


Nem ért még mindig semmi váratlanul, de teljes egészében magának követelte a figyelmem a könyv. Még mindig vannak a sztorinak, hogy is mondjam, gyermeteg elemei - a YA műfajból adódóan - de sokat sikerült levetkőznie az előző rész óta, ami nagy bizakodásra ad okot a 3. részhez. Ugyanakkor itt nem éreztem olyan zavarónak, hogy ilyen fiatalok a szereplők, mert tényleg a fiatal felnőttek azok, akik a legkönnyebben fellázadnak az elnyomás ellen. Bár azért az még mindig furcsa, hogy nincsenek idősebbek a mozgalomban, vagy legalábbis nem kapnak nagy szerepet, így megismerni se ismerjük meg őket.

Szóval ez egy nagyon is ígéretes YA fantasy sorozat dzsinekkel, varázslattal és a közel-keleti egzotikus hangulattal. Mindenképp ajánlom, ha valaki valami ínyencségre vágyik a sablon YA-k helyett. 

*************
4,5/5

másik borító
Borító: 4/5 - szép, de nekem nagyon rózsaszín.
Történet: 5/5
Megvalósítás: 4,5/5 
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Amani

Kiadó: Faber & Faber
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 512.o.
Műfaj: YA fantasy
Goodreads-es átlag: 4.41
Molyos átlag: - még nincs elég értékelés
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt.  

Az olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!
I received a copy of this book in exchange for a honest review.






Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 4.5 pont fantasy Fumax Öregkabátosok Sebastien de Castell

Sebastien de Castell - Az áruló pengéje

Öregkabátosok #1


A ​király halott. A rendet feloszlatták. Az ország szétesőben. A munkaadónkat pedig megölték… De esküszöm, nem mi voltunk!
Tristia királya halott. Egykor az országot törvénytudó elit harcosok, az uralkodó Öregkabátosai járták, hogy fenntartsák a rendet, amíg szélnek nem eresztették őket. Falcio Val Mond és két vándorbíró társa, Kest és Brasti ezekben a zűrzavaros időkben testőrként biztosítanak kíséretet egy nemes úr számára, aki viszont nem hajlandó kifizetni őket. Már csak akkor lehetne rosszabb a helyzet, ha megbízójuk holtan feküdne a padlón, miközben a tettes a gyanút rájuk terelő bizonyítékokat helyezne el a gyilkosság helyszínén. De… várjunk csak! Hiszen pontosan ez is történik!
Eközben a világ legromlottabb városában összeesküvést szőnek a trón megszerzéséért. A gondosan megtervezett gyilkosságsorozatot egy árván maradt kislány halála zárná le, romba döntve mindent, amiért a három jóbarát korábban küzdött. Ám ahhoz, hogy betartsák Paelis királynak tett végső ígéretüket, és utolsó küldetésükként leleplezzék a cselszövést és megmentsék a lány életét, újra egyesíteniük kell az Öregkabátosokat. Ebben a harcban kizárólag legendás kabátjukra és kardjukra támaszkodhatnak: a nemesek zsarnokká, a lovagok haramiákká lettek, ők pedig egyedül az árulók pengéjében bízhatnak.
*****************
"Tegyük fel, csupán egyetlen pillanatra, hogy elérted, amire a lelked mélyén vágytál."
Gyerekek, ez marha jó volt! Kell még ilyen. Még. Még. Még!


Sokan hasonlítgatták már megjelenés előtt a kiadó másik sorozatához, a Riyria-krónikákhoz ezt a regényt, amit én nem igazán javaslok, mert lehet pofára esés lesz a vége. Nem, nem azért, mintha nem lenne jó mind a két sorozat, - én odáig vagyok értük - de nagyon nem hasonlítanak. A Riyriához csupán a főszereplők közötti bajtársiasságban, élcelődésben és dinamikában tudnám kötni, de maga a sztori és a könyv is egy sokkal sötétebb oldalát mutatja meg ennek a középkori fantasy koncepciónak. Ez nem egy lányregény, nem való a széplelkűeknek. Meglehetősen mocskos, véres, dühítően igazságtalan és néha túlzóan kegyetlen, ugyanakkor ezzel nem megyünk egészen Az Égett-hegyi könyvtár szintjére. Mert megmarad a sztorinak a szórakoztató oldala is, hála a főszereplők humorának, ami a legváratlanabb helyzetekben is megcsillant. Éppen ezért az érzelmek széles skáláját átéled még a könyv végére nem érsz, egy olyan hullámvasútra szállsz fel a könyv elkezdésével, amiből érzelmileg meglehetősen megtépázva és nem kevés izgalommal szállsz ki a végén. Olyan volt, mintha a három muskétás összeállt volna egy véres, fantasy világban, hogy az igazságért harcoljanak. Én pedig ennek minden percét élveztem.

A sztori Falcio val Mond szemszögéből van elmesélve, aki a király elit katonai csoportjának, az Öregkabátosoknak az Első Kántora. És habár elsőre meglehetősen hülyén hangozhat az öregkabátosok kifejezés, a sztori előrehaladtával rájössz, hogy nagyon is hasznos öltözetről van szó és mi több én is beújítanék egyet. Bár azt nem tudom mikor kerülnék olyan helyzetbe, mikor szükség lenne a golyó- és késállóságára vagy megannyi titkára. De kit érdekel? Nagyon feldobta a sztorit, hogy az egész Falcio narrálásában lett tálalva, mert adott ennek a sötét és kegyetlen valóságnak egy kis pikantériát a végtelen idealizmusa, ami nem hogy letörni, de éppen erősödni látszik minden alkalommal, mikor a valóság megpróbálja azt a földbe döngölni. És higgyétek el, jó párszor megpróbálja. Ugyanakkor ott van az a mérhetetlen bosszúvágya, amit mélyen elnyom magában, de mégis időnként a felszínre tör és mindent elpusztít. Mégis  képes az egész életét egyfajta fanyar humorral végigkövetni, így pedig egy esendő, de mégis kedvelhető, szellemes, néha vak, aki nem látja a fától az erdőt, máskor meg nagyon is eszes karaktert kaptam, aki már így is elég kompakt, de a fejlődés ösvényén is elindul. Ezen az utazáson pedig elkíséri Kest és Brasti is és így lesz igazán tökéletes a szereplőgárda és élvezetes a könyv, hála az eltérő személyiségüknek és az ebből adódó évődésnek. Bár azért örültem volna, ha néha beleláthatok a másik két tökkelütött fejébe is.

Maga a világ a megszokott középkori alapkoncepciót biztosítja, az igazi kardozós kalandozós fajtából. Fantasyról van szó, de maga a mágia nem nagyon vagy jelen, talán egyszer volt lényeges szerepe, mikor középkori GPS-ként funkcionált. Ugyanakkor a könyv vége felé jó nagy hangsúlyt kapott a sors, ami adott az egésznek egyfajta mágikus hangulatot. Nálam már lehet egy kicsit túl is tolta ezt az író, de ki vagyok én, hogy beleszóljak a sorsba. Na meg azt se értem, hogy miért volt szükség erre a titokzatosságra a hajdani király részéről, de azért így sokkal hatásosabb volt, mintha csak közölte volna, mit is kell keresni. És ha már itt tartunk, egészen elérzékenyültem, mikor a visszaemlékezés során megismerhettem őt és végül elérkeztünk a halálához. Na, tényleg sokféle érzelmet kiváltott belőlem az a regény.

"– Tizenhét lépésből meg tudnám ölni – morfondírozott Kest, miközben letépett egy darabot a kenyér héjából.
– Úgy számolom, én egyből megölhetném az íjammal – kontrázott Brasti, ahogy figyeltük a fenti erkélyek finom, arany libériás felszolgálóit, amint tálalták a fő fogást.
Feltock mérgesen odasúgta:
– Én meg úgy számolom, hogy egyetlen lépés se kell, és végünk, ha nem fogjátok be a pofátokat, tökkelütöttek."


Nem is koptatom tovább a billentyűzetem, a lényeg úgy is az, hogy egy újabb minőségi és élvezetes fantasyt hozott el a magyar közönségnek a Fumax kiadó és mindenképp ajánlom a könyvet, minden sword & sorcery rajongónak. Ugyanakkor tényleg vannak benne részek, amiket a finomabb lelkűek zavarónak találhatnak, szóval ennek függvényében vágjatok bele.

*************
4,5/5

2. rész
Borító: 5/5 - gyönyörű, főleg élőben
Történet: 5/5
Megvalósítás: 4,5/5 
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Falcio, Brasti és Kest, de a kedvencem a Szabó - oltári az öreglány

Kiadó:Fumax
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 392.o.
Fordító: Galamb Zoltán
Műfaj: fantasy
Eredeti címe: Traitor's Blade
Goodreads-es átlag: 4.08
Molyos átlag: - még nincs elég értékelés
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 






Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In borítómánia

Borítómánia | Pure White

Sorry guys! Már megint kések a Borítómániával. Mostanában nem igazán vagyunk barátok a határidővel. De remélem kárpótol titeket a mai összeállításom, ami a fehér színt állított a középpontba. Tetszenek?





Ez a most a KMK által leleplezett Bronzlovas eredeti borítója.




Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In book tag

Ha a fák beszélni tudnának... | Book tag

...avagy a lopott book tag. 


Jó, persze szóltam, hogy viszem, de lényegében én AniTigertől loptam, mert megtetszett, aki meg KockaCica blogjáról csente el. És most megint a taggelős korszakomat élem úgy néz ki, így egy nagyobb csendet követően újfent kaptok egyet. Na szóval, miután így szépen végigjártuk a book tag családfáját, íme maga a lényeg:

1. „Ha én fa lennék, semmi okom nem lenne rá, hogy szeressem az embereket.” 
- Maggie Stiefvater: The Raven Boys – A hollófiúk
avagy egy könyv utálatos szereplőkkel


Az Elveszett lelkek maradandó élményt nyújtott, még így 4 év távlatában is emlékszem mennyire idegesített.

2. „Annyi növény van itt, erre pont egy olyanba ütközünk, ami visszaüt.” 
avagy egy igazán ütős könyv


Az a bizonyos beszélgetés ütött igazán számomra a könyv 3/4-nél. Ott döntöttem el, hogy ez bizony 5 pontos lesz.

3. „Tudtad, hogy minden elkapott levél egy boldog napot jelent?” 
- Maggie Stiefvater: Shiver – Borzongás
avagy egy boldogságosan boldogságos könyv, minden dráma nélkül


Huh, de rég olvastam olyan könyvet, ami szimplán melengette a lelkem, mindenféle izgalomfokozásra való dráma nélkül. Elvégre kell a népnek a dráma, amin lehet csámcsogni. Igen, gyakran nekem is, de azért alkalomadtán jó egy olyan olvasmányt a kezembe venni, ami ezt nélkülözi. Ilyen volt az Edenbrooke is emlékeim szerint, mindenfajta felesleges drámát nélkülözött.

4. „A fák élnek, a műanyag nem.” 
avagy egy élő, lélegző sztori, ami nem hagy nyugodni


Ezután a sztori után még napokig ezen kattogtam és nem bírtam megnyugodni. Hol van már a 3. rész?

5. „A fák között elvész a perspektíva. Meg az irány. Talán maga az élet is ilyen.” 
- Charles Martin: Hegyek között
avagy egy könyv, amiben elvesztél


Én azt gondolom, hogy ha egy könyv igazán jó, akkor mindenképp beszippant téged annyira, hogy nehéz legyen belőle visszatérni a valóságba. De még ezek között is vannak olyan világok és szereplők, ahonnan nehezebb kikecmeregni. A legutóbbi ilyen élményt A Mások sorozat nyújtotta, így már a 4. részen is túl azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem számítottam rá, hogy ennyire magával ragad majd ez a világ.

+1: „Úgy rémlett, mintha az összes fák suttogva beszélnének, híreket és mindenféle fondorlatokat közölnének egymással valami ismeretlen nyelven; az ágak meg ide-oda hajladoztak és markolásztak, pedig nem is fújt a szél.” 
- J. R. R. Tolkein: A Gyűrű Szövetsége
avagy egy párbeszédekben gazdag könyv


Pont tegnap fejeztem be a Rendíthetetlen című military sci-fi könyvet, amiről majd igyekszem egy posztot is írni, de pont ide illik, mert ebben a regényben eszméletlenül nagy szerepe volt a párbeszédnek abban, hogy Jack fenntarthassa a flottaparancsnoki helyét. Nem mellesleg ez a könyv is azonnal beszívott, épp csak bele akartam olvasni és mire észrevettem már ki is olvastam.

Nyugodtan "lophatja" mindenki akinek tetszik a book tag.  

 

Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In book tag

Nem kellett volna... | Book tag

Pár napja találkoztam az Egy könyvfüggő vallomásai című blogon a Nem kellett volna... book taggel és ez végre megint egy olyan tag, amire azt mondom érdemes egy posztot szánni. Szóval készüljetek, most egy kicsit a megbánásé lesz a főszerep. Bár én azt a mentalitást vallom, hogy inkább megbánom később a dolgokat, minthogy ki se próbáljam, mert mi lesz ha nem úgy sikerül, de azért valljuk be őszintén, mindenki fején átfutott már az a bizonyos nem kellett volna gondolat. És ez nem csak a mindennapi életben és személyes tapasztalatokban jelenik meg, de könyvek terén is találkoztam már vele.
1. Nem kellett volna neki folytatás
Van jó pár könyv, ami szerintem feleslegesen lett egy sorozat része, sokkal ütősebb és maradandóbb élményt nyújtott volna önálló kötetként. De ugye egy sorozatért jóval több pénzt be lehet zsebelni, így néha már előírássá válik, hogy minimum 3 részes legyen. És ilyenkor futsz bele a felesleges szócséplésbe, a semmi sem történik, de eltelt 300 oldal esetbe és az "Ez most miért kellett?" drámákba. Ilyen például a sokat emlegetett Mercy Falls farkasai sorozat.
2. Nem kellett volna több szemszög
Nem egyszer hiányoltam már, hogy nem tudok egy történet során a másik fél fejébe belelátni - majd mikor ez megtörtént, megbántam és legszívesebben visszaszívtam volna minden ilyen irányú gondolatom. Ilyen volt például az Luxen sorozat. Sokáig azért háborogtam, hogy miért nem láthatok bele Daemon fejébe, majd mikor megtörtént minden korábbi varázsa elszállt. Az elején még örültem, de ahogy haladtunk előre...ajaj. Olyan egy nyálgép volt és egyszerűen konkrét képtelenségnek tartom, hogy egy pasi így gondolkodjon. Annyira érződött, hogy nő írta és tényleg bármit megadtam volna, hogy semmissé tehessem ezt az élményt.
3. Nem kellett volna megváltoztatni a borítót a sorozat közepén
Hát szerintem ezt majdnem kivétel nélkül sose kéne megtenni. Mert azért fontos az esztétikum is, és elég csúnyán tud kinézni, mikor a könyvespolcon elütnek egy sorozat kötetei. Elvégre a könyvespolc a szívem egyik csücske, persze, hogy érzékeny vagyok ha valami nem klappol. Ilyen eset például a Füst és csont leánya sorozat, a Holdbéli krónikák vagy éppen a Tündérkrónikák. Bár előbbi kettőnél még annak is örülhetek, hogy legalább folytatták addig a részig a sorozatot, az már mellékes volt, hogy milyen borítóval adják ki.
4. Nem kellett volna bele szerelmi háromszög
Miért, van olyan ahova kellett/kellene? Egyet mondjatok. 


5. Nem kellett volna a sorozat részévé tenni
Na azért ez így trükkös kérdés. Azért általában egy sorozat része annak a sztorinak a szerves részét képezi, ha kiveszem, az úgy nem működik. És jelen pillanatban nem is jut eszembe olyan, ahol nem igaz ez. Persze ott vannak a novellák, de azok meg csak kiegészítő kötetek, nem a sorozat része. Bár ha az olyan sorozatokról van szó, amiben epizodikus jellegűek a részek és külön is olvashatóak... de így se ugrik be.
6. Nem kellett volna függővéggel lezárni
Az Útvesztő. Szerintem ez tipikusan az az eset, mikor nagyon jó volt az első rész, majd gyenge folytatások követték egy még pocsékabb végkifejlettel. Le kellett volna zárni az első részben, mert azt még ott nagyon szerettem. 


7. Nem kellett volna csak egy szemszögből megírni
A legutóbbi ilyen a Sötét elmék volt. Annyit dobott volna a történeten számomra, ha néha kicsit kiléphettem volna Ruby fejéből. Legalább pár percnyi fellélegzésre.
8. Nem kellett volna ekkora hype-ot építeni köré
9. Nem kellett volna más könyv hasonlójaként hivatkozni rá.
A Twilight utáni időszakban volt jellemző, hogy mindent ahhoz hasonlítgattak, ami elég rossz elképzelés volt - legalábbis nálam pont nem jól működött. De például az Első sírhantnak se tett jót, hogy Hamiltonhoz hasonlítgatták.
10. Nem kellett volna időt szánnom rá.
Általában úgy vagyok vele, hogy egy rossz élmény is formálja az ízlésem és a jellemem, így nem kár elolvasni, de azért vannak olyan könyvek, amiknél tényleg gyászoltam a fákat és úgy en block az emberiséget. Pl.: Megigézve vagy ide jön a Szürke is. 



Ez lett volna az én listám a megbánásról. Meséljetek, nektek mik a válaszaitok? 


Tovább

Share Tweet Pin It +1

6 Comments

In borítómánia

Borítómánia | Rózsaszín köd


Újabb ünnep, újabb összefogás, újabb projekthét, avagy megint egy kifogás alkalom, hogy jól érezzük magunkat a bloggerekkel - és nektek is okozzunk pár örömteli percet. Mert őszintén szólva nem szeretem a valentin napot - erre később kitérek mielőtt közfelháborodást okoznék - viszont ezeket a projektheteket kifejezetten szórakoztatónak tartom. Az egész ötletelés, gondolkozás és keresgélés öröméért külön élvezet ezeket csinálni. 

Saját gondolatok (nyugodtan ugord át)
Az előbbi megjegyzésemen felháborodottaknak pedig: Miért nem szeretem ezt az "ünnepet"? Persze rögtön jön a közhellyé vált válasz, hogy biztos azért mert nincs neki senkije. Persze a mellékelt 60+ macskás képpel a fejében. Nem, elárulom, hogy teljesen független ettől - akkor se szeretem ha éppen nincs senkim, de akkor se ha van. Én, amin fennakadok ezzel kapcsolatban az az elvárás és a látszat. Mert nekem nincs szükségem egy külön kijelölt napra, ahhoz hogy programokat, meglepetéseket szervezzek annak, akit szeretek, vagy egyáltalán, hogy figyelmes legyek és közöljem, hogy szeretem. Az már régen rossz szerintem, ha egy ilyen nap kell, ahhoz, hogy ez meglegyen. Ráadásul ott van az elvárás, ami a média felől rád telepszik és beléd sulykolja azt a kényszert, hogy muszáj valamit szervezni, valamivel meglepni a párod ezen a napon. Mert kell és kész! Tökmindegy, hogy előtte két műszakot toltál le, mamád haldoklik, vagy éppen egy aszteroida száguld a Föld felé. Mert ha nem megy, szar alak vagy. És persze a látszat. Az ilyenkor a social mediát ellepő képek giccses szövegekkel, amivel minden ismerősödet biztosítod arról, hogy téged mennyire szeretnek és milyen boldog és különleges kapcsolatban is van részed. Mert ha nincs fent a facen, akkor az nem is igazi. Persze ha ez igaz, nyugodtan, de ha csak a látszat miatt az gáz. Na szóval, nekem ez az egész attitűd rontotta el ezt a napot. Mert alapból nincs baj azzal, hogy szánunk erre egy napot, a felfogáson kéne ezzel kapcsolatban változtatni szerintem. 
(És itt a vége)

Huh ez jó hosszú lett, és kellően negatív ehhez a rózsaszín virággyilkos naphoz. Nem akarom én elvenni senki kedvét egy kis romantikázástól - mert erre nem kell külön indok. Szóval egy kis ráhangolódás gyanánt néhány szépséges borító, ami a hangulathoz illik. 


wattpad-ről





borítóterv

borítóterv
Velem tartanak még rózsaszín köd, akarom mondani a Valentin projekthét során:








Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments