Öregkabátosok #1
A király halott. A rendet feloszlatták. Az ország szétesőben. A munkaadónkat pedig megölték… De esküszöm, nem mi voltunk!
Tristia királya halott. Egykor az országot törvénytudó elit harcosok, az uralkodó Öregkabátosai járták, hogy fenntartsák a rendet, amíg szélnek nem eresztették őket. Falcio Val Mond és két vándorbíró társa, Kest és Brasti ezekben a zűrzavaros időkben testőrként biztosítanak kíséretet egy nemes úr számára, aki viszont nem hajlandó kifizetni őket. Már csak akkor lehetne rosszabb a helyzet, ha megbízójuk holtan feküdne a padlón, miközben a tettes a gyanút rájuk terelő bizonyítékokat helyezne el a gyilkosság helyszínén. De… várjunk csak! Hiszen pontosan ez is történik!
Eközben a világ legromlottabb városában összeesküvést szőnek a trón megszerzéséért. A gondosan megtervezett gyilkosságsorozatot egy árván maradt kislány halála zárná le, romba döntve mindent, amiért a három jóbarát korábban küzdött. Ám ahhoz, hogy betartsák Paelis királynak tett végső ígéretüket, és utolsó küldetésükként leleplezzék a cselszövést és megmentsék a lány életét, újra egyesíteniük kell az Öregkabátosokat. Ebben a harcban kizárólag legendás kabátjukra és kardjukra támaszkodhatnak: a nemesek zsarnokká, a lovagok haramiákká lettek, ők pedig egyedül az árulók pengéjében bízhatnak.
Tristia királya halott. Egykor az országot törvénytudó elit harcosok, az uralkodó Öregkabátosai járták, hogy fenntartsák a rendet, amíg szélnek nem eresztették őket. Falcio Val Mond és két vándorbíró társa, Kest és Brasti ezekben a zűrzavaros időkben testőrként biztosítanak kíséretet egy nemes úr számára, aki viszont nem hajlandó kifizetni őket. Már csak akkor lehetne rosszabb a helyzet, ha megbízójuk holtan feküdne a padlón, miközben a tettes a gyanút rájuk terelő bizonyítékokat helyezne el a gyilkosság helyszínén. De… várjunk csak! Hiszen pontosan ez is történik!
Eközben a világ legromlottabb városában összeesküvést szőnek a trón megszerzéséért. A gondosan megtervezett gyilkosságsorozatot egy árván maradt kislány halála zárná le, romba döntve mindent, amiért a három jóbarát korábban küzdött. Ám ahhoz, hogy betartsák Paelis királynak tett végső ígéretüket, és utolsó küldetésükként leleplezzék a cselszövést és megmentsék a lány életét, újra egyesíteniük kell az Öregkabátosokat. Ebben a harcban kizárólag legendás kabátjukra és kardjukra támaszkodhatnak: a nemesek zsarnokká, a lovagok haramiákká lettek, ők pedig egyedül az árulók pengéjében bízhatnak.
*****************
"Tegyük fel, csupán egyetlen pillanatra, hogy elérted, amire a lelked mélyén vágytál."
Gyerekek, ez marha jó volt! Kell még ilyen. Még. Még. Még!
Sokan hasonlítgatták már megjelenés előtt a kiadó másik sorozatához, a Riyria-krónikákhoz ezt a regényt, amit én nem igazán javaslok, mert lehet pofára esés lesz a vége. Nem, nem azért, mintha nem lenne jó mind a két sorozat, - én odáig vagyok értük - de nagyon nem hasonlítanak. A Riyriához csupán a főszereplők közötti bajtársiasságban, élcelődésben és dinamikában tudnám kötni, de maga a sztori és a könyv is egy sokkal sötétebb oldalát mutatja meg ennek a középkori fantasy koncepciónak. Ez nem egy lányregény, nem való a széplelkűeknek. Meglehetősen mocskos, véres, dühítően igazságtalan és néha túlzóan kegyetlen, ugyanakkor ezzel nem megyünk egészen Az Égett-hegyi könyvtár szintjére. Mert megmarad a sztorinak a szórakoztató oldala is, hála a főszereplők humorának, ami a legváratlanabb helyzetekben is megcsillant. Éppen ezért az érzelmek széles skáláját átéled még a könyv végére nem érsz, egy olyan hullámvasútra szállsz fel a könyv elkezdésével, amiből érzelmileg meglehetősen megtépázva és nem kevés izgalommal szállsz ki a végén. Olyan volt, mintha a három muskétás összeállt volna egy véres, fantasy világban, hogy az igazságért harcoljanak. Én pedig ennek minden percét élveztem.
A sztori Falcio val Mond szemszögéből van elmesélve, aki a király elit katonai csoportjának, az Öregkabátosoknak az Első Kántora. És habár elsőre meglehetősen hülyén hangozhat az öregkabátosok kifejezés, a sztori előrehaladtával rájössz, hogy nagyon is hasznos öltözetről van szó és mi több én is beújítanék egyet. Bár azt nem tudom mikor kerülnék olyan helyzetbe, mikor szükség lenne a golyó- és késállóságára vagy megannyi titkára. De kit érdekel? Nagyon feldobta a sztorit, hogy az egész Falcio narrálásában lett tálalva, mert adott ennek a sötét és kegyetlen valóságnak egy kis pikantériát a végtelen idealizmusa, ami nem hogy letörni, de éppen erősödni látszik minden alkalommal, mikor a valóság megpróbálja azt a földbe döngölni. És higgyétek el, jó párszor megpróbálja. Ugyanakkor ott van az a mérhetetlen bosszúvágya, amit mélyen elnyom magában, de mégis időnként a felszínre tör és mindent elpusztít. Mégis képes az egész életét egyfajta fanyar humorral végigkövetni, így pedig egy esendő, de mégis kedvelhető, szellemes, néha vak, aki nem látja a fától az erdőt, máskor meg nagyon is eszes karaktert kaptam, aki már így is elég kompakt, de a fejlődés ösvényén is elindul. Ezen az utazáson pedig elkíséri Kest és Brasti is és így lesz igazán tökéletes a szereplőgárda és élvezetes a könyv, hála az eltérő személyiségüknek és az ebből adódó évődésnek. Bár azért örültem volna, ha néha beleláthatok a másik két tökkelütött fejébe is.
Maga a világ a megszokott középkori alapkoncepciót biztosítja, az igazi kardozós kalandozós fajtából. Fantasyról van szó, de maga a mágia nem nagyon vagy jelen, talán egyszer volt lényeges szerepe, mikor középkori GPS-ként funkcionált. Ugyanakkor a könyv vége felé jó nagy hangsúlyt kapott a sors, ami adott az egésznek egyfajta mágikus hangulatot. Nálam már lehet egy kicsit túl is tolta ezt az író, de ki vagyok én, hogy beleszóljak a sorsba. Na meg azt se értem, hogy miért volt szükség erre a titokzatosságra a hajdani király részéről, de azért így sokkal hatásosabb volt, mintha csak közölte volna, mit is kell keresni. És ha már itt tartunk, egészen elérzékenyültem, mikor a visszaemlékezés során megismerhettem őt és végül elérkeztünk a halálához. Na, tényleg sokféle érzelmet kiváltott belőlem az a regény.
"– Tizenhét lépésből meg tudnám ölni – morfondírozott Kest, miközben letépett egy darabot a kenyér héjából.
– Úgy számolom, én egyből megölhetném az íjammal – kontrázott Brasti, ahogy figyeltük a fenti erkélyek finom, arany libériás felszolgálóit, amint tálalták a fő fogást.
Feltock mérgesen odasúgta:
– Én meg úgy számolom, hogy egyetlen lépés se kell, és végünk, ha nem fogjátok be a pofátokat, tökkelütöttek."
Nem is koptatom tovább a billentyűzetem, a lényeg úgy is az, hogy egy újabb minőségi és élvezetes fantasyt hozott el a magyar közönségnek a Fumax kiadó és mindenképp ajánlom a könyvet, minden sword & sorcery rajongónak. Ugyanakkor tényleg vannak benne részek, amiket a finomabb lelkűek zavarónak találhatnak, szóval ennek függvényében vágjatok bele.
Borító: 5/5 - gyönyörű, főleg élőben
Kiadó:Fumax
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 392.o.
>
Sokan hasonlítgatták már megjelenés előtt a kiadó másik sorozatához, a Riyria-krónikákhoz ezt a regényt, amit én nem igazán javaslok, mert lehet pofára esés lesz a vége. Nem, nem azért, mintha nem lenne jó mind a két sorozat, - én odáig vagyok értük - de nagyon nem hasonlítanak. A Riyriához csupán a főszereplők közötti bajtársiasságban, élcelődésben és dinamikában tudnám kötni, de maga a sztori és a könyv is egy sokkal sötétebb oldalát mutatja meg ennek a középkori fantasy koncepciónak. Ez nem egy lányregény, nem való a széplelkűeknek. Meglehetősen mocskos, véres, dühítően igazságtalan és néha túlzóan kegyetlen, ugyanakkor ezzel nem megyünk egészen Az Égett-hegyi könyvtár szintjére. Mert megmarad a sztorinak a szórakoztató oldala is, hála a főszereplők humorának, ami a legváratlanabb helyzetekben is megcsillant. Éppen ezért az érzelmek széles skáláját átéled még a könyv végére nem érsz, egy olyan hullámvasútra szállsz fel a könyv elkezdésével, amiből érzelmileg meglehetősen megtépázva és nem kevés izgalommal szállsz ki a végén. Olyan volt, mintha a három muskétás összeállt volna egy véres, fantasy világban, hogy az igazságért harcoljanak. Én pedig ennek minden percét élveztem.
A sztori Falcio val Mond szemszögéből van elmesélve, aki a király elit katonai csoportjának, az Öregkabátosoknak az Első Kántora. És habár elsőre meglehetősen hülyén hangozhat az öregkabátosok kifejezés, a sztori előrehaladtával rájössz, hogy nagyon is hasznos öltözetről van szó és mi több én is beújítanék egyet. Bár azt nem tudom mikor kerülnék olyan helyzetbe, mikor szükség lenne a golyó- és késállóságára vagy megannyi titkára. De kit érdekel? Nagyon feldobta a sztorit, hogy az egész Falcio narrálásában lett tálalva, mert adott ennek a sötét és kegyetlen valóságnak egy kis pikantériát a végtelen idealizmusa, ami nem hogy letörni, de éppen erősödni látszik minden alkalommal, mikor a valóság megpróbálja azt a földbe döngölni. És higgyétek el, jó párszor megpróbálja. Ugyanakkor ott van az a mérhetetlen bosszúvágya, amit mélyen elnyom magában, de mégis időnként a felszínre tör és mindent elpusztít. Mégis képes az egész életét egyfajta fanyar humorral végigkövetni, így pedig egy esendő, de mégis kedvelhető, szellemes, néha vak, aki nem látja a fától az erdőt, máskor meg nagyon is eszes karaktert kaptam, aki már így is elég kompakt, de a fejlődés ösvényén is elindul. Ezen az utazáson pedig elkíséri Kest és Brasti is és így lesz igazán tökéletes a szereplőgárda és élvezetes a könyv, hála az eltérő személyiségüknek és az ebből adódó évődésnek. Bár azért örültem volna, ha néha beleláthatok a másik két tökkelütött fejébe is.Maga a világ a megszokott középkori alapkoncepciót biztosítja, az igazi kardozós kalandozós fajtából. Fantasyról van szó, de maga a mágia nem nagyon vagy jelen, talán egyszer volt lényeges szerepe, mikor középkori GPS-ként funkcionált. Ugyanakkor a könyv vége felé jó nagy hangsúlyt kapott a sors, ami adott az egésznek egyfajta mágikus hangulatot. Nálam már lehet egy kicsit túl is tolta ezt az író, de ki vagyok én, hogy beleszóljak a sorsba. Na meg azt se értem, hogy miért volt szükség erre a titokzatosságra a hajdani király részéről, de azért így sokkal hatásosabb volt, mintha csak közölte volna, mit is kell keresni. És ha már itt tartunk, egészen elérzékenyültem, mikor a visszaemlékezés során megismerhettem őt és végül elérkeztünk a halálához. Na, tényleg sokféle érzelmet kiváltott belőlem az a regény.
"– Tizenhét lépésből meg tudnám ölni – morfondírozott Kest, miközben letépett egy darabot a kenyér héjából.
– Úgy számolom, én egyből megölhetném az íjammal – kontrázott Brasti, ahogy figyeltük a fenti erkélyek finom, arany libériás felszolgálóit, amint tálalták a fő fogást.
Feltock mérgesen odasúgta:
– Én meg úgy számolom, hogy egyetlen lépés se kell, és végünk, ha nem fogjátok be a pofátokat, tökkelütöttek."
Nem is koptatom tovább a billentyűzetem, a lényeg úgy is az, hogy egy újabb minőségi és élvezetes fantasyt hozott el a magyar közönségnek a Fumax kiadó és mindenképp ajánlom a könyvet, minden sword & sorcery rajongónak. Ugyanakkor tényleg vannak benne részek, amiket a finomabb lelkűek zavarónak találhatnak, szóval ennek függvényében vágjatok bele.
*************
4,5/5
 |
| 2. rész |
Történet: 5/5
Megvalósítás: 4,5/5
Megvalósítás: 4,5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Falcio, Brasti és Kest, de a kedvencem a Szabó - oltári az öreglány
Kiadó:Fumax
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 392.o.
Fordító: Galamb Zoltán
Műfaj: fantasy
Eredeti címe: Traitor's Blade
Műfaj: fantasy
Goodreads-es átlag: 4.08
Molyos átlag: - még nincs elég értékelés
A képek a Pinterestről származnak.
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt.
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése