Tökéletes | Anne Bishop - Vision in Silver (Ezüst látomás)

A Mások #3

A Mások kiszabadították a cassandra sangue-ket, hogy megvédjék őket a kizsákmányolástól, de az emberek ezt nem megmentésként látják, hála a Humans First and Last mozgalomnak. A törékeny látnokok nagyobb veszélyben vannak, mint valaha - mind saját gyengeségük, mind azok miatt, akik ki akarják őket használni a saját bűnös céljaikra. Simon Wolfgardnak, egy alakváltó vezetőnek a Mások között, nincs más választása, mint Meg Corbyn segítségére támaszkodni ebben a szorult helyzetben, tudva, hogy ezzel Megnek mennyi kockázatot kell vállalnia.
Meg még mindig erősen küzd a vágások iránti függősége ellen, mert tudja, hogy minden egyes próféciával közelebb kerül a saját halálához. De a Másoknak és az embereknek egyaránt szükségük van válaszokra, és talán a látomásai szolgáltatnak egyedül választ a konfliktus megoldására. A háború árnyai egyre sötétebbek a HFL egyre hangosabb hangjának hála, akiknek a támogatóköre egyre csak nő, ami egyre nagyobb fenyegetést jelent Megre és szeretteire.

**************

Habár megfogadtam, hogy addig nem olvasom tovább A Mások sorozatot, amíg ki nem jön az utolsó rész is, valahogy azon kaptam magam, hogy már  a 3. kötetet is befejeztem, sőt "Csak éppen beleolvasok" felkiáltással a 4. rész felénél találtam magam. Tényleg! Csak úgy megtörtént, én teljesen ártatlan vagyok. És érzem már, hogy nagyon meg fogom szívni, mikor befejezem a 4.-et és nem lesz kéznél az Eched in Bones.
 

És tényleg, amikor arról beszélek, hogy észre se veszem és már a felénél tartok, akkor ez nem csak egy szófordulat és nem is túlzásnak szánom. Annyira sodor magával és olyan mélyen beránt a könyv hangulata, hogy nem is nagyon veszek tudomást a külvilágról. Egyszerűen imádom a könyv hangulatát, az egész atmoszférát, amit megteremt és amibe bevon engem is, mint olvasót az írónő. Még az Udvar apró cseprő ügyeiről is szívesen olvastam. Eszméletlenül aranyos, ahogy Meg, általa pedig a Mások is, megtanulják a mindennapi élet csínját, vagy amikor felszínre kerülnek a Mások és az emberek közötti különbségek. Nagyon élvezem azt a kapcsolatot is, ami Meg meg Simon között kialakult, de különleges minden egyes pillanat a többiekkel is. Nagyon szívemhez nőttek, tényleg különlegesek egytől egyig és imádom, hogy ennyire nem emberek.

Monty looked at Simon and motioned toward the door. “I’ll walk you out.”
“My scent here is fresh. I can find the door to outside.” Simon cocked his head. “This walking. It’s like a female in a story saying she’s going to powder her nose when she’s really going to pee?”
Pete choked.
(Monty Simonra nézett és az ajtó felé intett. "Kikísérlek."
"Friss a szagom itt. Meg tudom találni az ajtót kifelé." Simon félredöntötte a fejét. "Ez a kísérés ez olyan, mint amikor egy történetben a nő azt mondja, hogy elmegy bepúderezni az orrát, miközben igazából pisilni megy?")

Megint sok mindenre fény derült a Mások életével kapcsolatban, valamint jó pár utalást kaptunk arra is, hogy mi is az a vadon mélyén, amitől az embereknek igazán tartaniuk kellene, nem pedig felhívniuk a figyelmét. Bizonyos kérdésekre is kaptam választ, például, hogy mit is jelent pontosan, hogy a terra indigene tanul más fajoktól, hogy miért is viselik el az embereket. Egy meglepően összetett és finoman hangolt kapcsolatot alakított ki az írónő a Mások és az emberek ügyei között. Egészen összetetté vált. Az előző két részt alapul véve, az akció sose volt a sztori erőssége. Persze volt mindig egy ilyen szál is beleszőve a történetbe, de sose dominált és néha - főleg még az első részben - kissé lagymatag is tudott lenni. Inkább a "mi lenne ha" kérdések körbejárásával szimatolásával történt meg a feszültségkeltés - már csak a próféciákból kiindulva is. Ennek ellenére sose éreztem azt, hogy ez kevés, hogy nem kötné le a figyelmem a történet. Ráaádsul, ahogy haladunk előre a sorozatban, úgy élesedik egyre jobban az ellentét a két faj között. Olyan érzés, mintha fék nélkül száguldanál egy szakadék felé - látod mi lesz a vége, de képtelen vagy megállítani.

Egészen furcsa élmény, hogy olvasás közben ennyire irritál az emberi fajt. Én már rég ráléptem volna arra a bizonyos ösvényre a Mások helyett, én nem vagyok ilyen türelmes. Gyönyörűen bemutatja a könyv az emberek birkatermészetét, a média hatalmát, vagy éppen a tömeg általános hülyeségét, az emberség elvesztését a haszon érdekében, ahogy bántják egymást az emberek. Komolyan mondom, néha kiábrándító ez a faj. Ugyanakkor ott vannak a rendőrök, vagy éppen az emberi falka, akik megtartják bennem és a Másokban is a reményt, hogy nincs minden veszve.

„It’s not our fault that, as a species, you’re pretty stupid” 

(Nem a mi hibánk, hogy meglehetősen idióták vagytok, mint faj.)

Számomra ez a könyv úgy volt tökéletes ahogy volt és nagyon jót tett most a lelkemnek is. Megfelelő mennyiségben voltak benne aranyos és agresszív, feszültséggel teli és megnyugtató pillanatok, mindez a fantázia világában mégis egy adag realitással nyakon öntve. Remélem idehaza is minél előbb folytatódik a sorozat, mert én nagyon megszerettem és nem szeretném, hogy ettől az élménytől a magyarok meg legyenek fosztva.

Plusz:
Ha belefogtál megcsinálni a 2017-es Reading Challenget, akkor ez a könyv jó a 21., 26., 29., 31. és 32. ponthoz is. 

*************

5/5

Következő rész

Borító: 2/5

Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5  

Karakterek: 5/5

Kedvenc karakter: Simon, Vlad, Meg, Tess, Henry

Kiadó: Roc
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 408.o.

Műfaj: urban fantasy

Goodreads-es átlag: 4.28

Molyos átlag: - nincs elég csillagozás még

A képek a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 

>