Top 5+2 | Szereplők, akiknek nem lennék a helyében

*Az ötlet a témához Esztertől (mrsp) származik, az Egy könyvfüggő vallomásai blog szerkesztőjétől.*

Az olvasás egyik hatalmas varázsa, hogy rengeteg életet megélhetünk ennek köszönhetően, sok élethelyzetbe belekerülhetünk és  megannyi sorsot megtapasztalhatunk. Néhányat irigylünk, néhánynál viszont örülünk, hogy amit olvasunk az nem a valóság és nem velünk történik. Ebben a posztban most az utóbbival szeretnék foglalkozni 7 olyan szereplőn keresztül, akiknek nem lennék a helyében bármennyire is lenyűgözve olvastam a történetüket. 

Truth & Aoi (A. M. Aranth - Oculus)

Mind a ketten lenyűgöztek a történet folyamán önfeláldozásukkal, kitartásukkal, bátorságukkal és hűségükkel egymás iránt, amellett hogy mennyire fájdalmas volt követni a esendőségüket. Pofátlanul régóta ülök már ezen a kritikán, valahogy képtelen voltam eljutni arra a szintre, hogy azt mondjam "Na igen, ez már megfelelően visszaadja azt, amit ez a könyv nyújtott nekem". Viszont addig is, amíg vártok erre a pillanatra, - ami lehet sose jön el, de akkor is közzé fogok tenni most már róla egy posztot - annyit azért elöljáróban is elmondhatok, hogy bátran vessétek bele magatokat ebbe a világba, mert felejthetetlen élményt nyújt. Végezetül meg szörnyű Oculus lennék! Nem követem jól a parancsokat - mondjuk nem is nevelték ezt belém -  és már alapvetően is gondjaim lennének. Én egy helyben álljak mozgás nélkül órákig? Képtelenség.

Aelin (Sarah J. Maas Üvegtrón sorozata)

Elég viharos kapcsolatom van eme főhősnővel, voltak hullámvölgyeink, de azt sose vitattam el tőle, hogy szörnyű dolgokat kellett átélnie és leginkább túlélnie. Minden  elismerésem, hogy képes még mindig tovább haladni és küzdeni. És az Empire of Storms vége miatt még most se tudok nem úgy gondolni rá, hogy ne ránduljon görcsbe a gyomrom. Ne kínozz Sarah, megőrülök, mire elolvashatom a 6. részt! És nem, nem érdekel Chaol! Ha kell feláldozom - bocsi szívem - csak hogy minél előbb olvashassam a zárókötetet!

Carolyn (Scott Hawkins - Az Égett-hegyi könyvtár)

Ez a fantasy kötet meghatározó olvasmányom volt az előző évből, még most is kiráz a hideg ha csak rá gondolok. És habár a könyv olvasása során egyszer sem azonosultam a főhőssel - hála isten! - így utólag belegondolva szörnyű lenne ha nekem kéne a helyében lennem. Nem, nem, soha! Nem éri meg az a hatalom azt a rengeteg borzalmat, amit átélt. Mondjuk egyikőjük helyében sem lennék, sőt még a világtól is messze menekülnék. 

Parker (J. R. Johannson - Éjjeljárók sorozat)

Emlékszem mikor kicsi voltam minden bajom volt, hogy délután aludnom kellett az oviban. Manapság meg néha bármit megadnék pár óra pihenőért. És igazából a nagy hajtás tanított meg rá, hogy mennyire is szeretek aludni és nem kimerült lenni egész nap. Főleg vizsgaidőszakban érzem azt, mikor nincs rá időm, hogy az alvás már szinte a hobbim lehetne. Úgyhogy el se akarom képzelni milyen lehet, hogy képtelen vagy aludni és kipihenni magad. Másfelől, enélkül a mellékhatás nélkül viszont nagyon érdekes lenne mások álmait látni. 

Anastasia Steel (Szürke trilógia)

Egyfelől isten ments, hogy egy olyan buta liba legyek mint ez a csaj. De tényleg, ha valaha ennyire életképtelen lennék inkább öljetek meg. Másfelől meg szörnyű lenne ha rám szállna egy olyan pszichopata, érzelmileg nulla, irányításmániás, de amúgy meg végtelenül gyáva pasi, mint Christian. 

Katniss (Suzanne Collins - Az éhezők viadala trilógia)

Nem szeretem különösebben Katniss személyiségét és szerintem nem érdemelte meg Peeta szeretetét, de azt is hozzá kell tennem, hogy egy olyan világban, amilyenben ő él nem tudom én milyen lennék. Így innen azért könnyű bíráskodni felette. És ha már itt tartunk, akkor kijelenthetem, hogy semmilyen disztópikus világban nem élnék. Bár azt hiszem ez nem túl meglepő. Remélem nem is kell megélnem egyet...

"Black Jack" Geary (John Campbell Az elveszett flotta sorozata)

Most tekintsünk el a nyilvánvalótól, hogy nem szeretnék egy 100 éve tartó háborúba csöppenni, egy viharvert flottán, ami ellenséges területen próbál hazajutni. De nem szeretném azt se átélni, hogy milyen lenne ha a halál biztos tudatában hunynám le a szemem, majd mikor újra magamhoz térek eltelik 100 év, az összes szerettem meghalt és egy teljesen ismeretlen és önmagából kifordult világban találom magam. Elég szar lehet ezt a magányt átélni.

Ti kinek a helyében, milyen világban nem szeretnétek élni? 

>