In Top Ten Tuesday

Top 5 | 5 sorozat, ami bárcsak rövidebb lenne



A Top 5 Wednesday szervezője egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta közzétenni a szeptemberi témákat, én viszont nem akartam ezért nem közzétenni most listát - kissé ráfüggtem, na - így feltaláltam magam és saját ötlettel jöttem nektek ezen a héten. Remélem, így is tetszik. (Azóta közzétette, de ha már megírtam ezt, akkor maradunk ennél)

Íme 5 sorozat, aminek szerintem hamarabb vége kellett volna lennie, vagy éppen jó lenne ha már vége lenne, sőt olyan is van, aminek nem kellett volna sorozattá válni:

Anita Blake
A legutolsó rész kritikájánál elég jól kiveséztem, hogy mi is a problémám ezzel a végtelenített sorozattal, de azt hiszem összefoglalom nektek egy szóban: kifulladt. Úgy érzem már az írónő se tud mit kezdeni ezzel a sorozattal, így jönnek a lapok kitöltésére a végtelen drámák és az idegőrlő picsogás, amivel azt a csalfa illúziót akarja kelteni, hogy történik is valami. Átcsaptunk az erotikába, mert nincs akció. Egy a gáz, hogy már az olvasói sem veszik ezt be. Pedig amúgy a világ és az alapfelállás tényleg el tudna hordani a hátán egy 30+ részes sorozatot, csak folyamatosan újat kéne mutatni.

Az írónő alkotása. Forrás

Borzongás

Már volt róla szó - nem is egyszer, ez egy érzékeny pont nálam - hogy mennyire csalódtam Maggie Stiefvater Mercy Falls farkasainak a folytatásában. Az első részt, a Borzongást imádtam, annyira magával ragadott a hangulata és a nyelvezete, ráadásul szerintem a befejezése is jó zárás lett volna. Így nem kis csalódásként ért, mikor a második rész messze alulmúlta az elvárásaim. Pedig milyen szép emlékeim lennének, ha ez egy önálló regény lett volna.

Fekete Tőr Testvériség
Fáj a szívem ezért a sorozatért, mert mikor a pararománcos korszakomat éltem az egyik kedvencem volt. De sajnos beleesett a tipikus egy helyben toporgunk frázisba, a főszál sehova nem halad, olyan érzésem van, mintha egy végtelenített mókuskerékbe ragadtam volna.

A beavatott
Ennek a trilógiának nem kellett volna sorozatnak lennie. Ebben az esetben olyan érzésem volt, mintha csak azért húztuk volna feleslegesen az időt és az oldalakat, hogy kijöjjön a három könyv. Ha nem lett volna trilógia, nem  szolgálta volna ki feltétlen a tini olvasóközönség ilyen szinten klisékkel és egy erőskezű szerkesztő kezén is átszaladt volna -  akkor egy egészen ütős disztópia lehetett volna. De sok "lehetett volna". 

Alkonyat 
Rengeteget savazták már ezt a sorozatot - ami úgy tűnik velejárója a hatalmas népszerűségnek - pedig azért messze nem ez a legrosszabb sorozat, amit ezidáig olvastam. Persze nem is a legjobb. Höhö. Nade, ha a 2. részt úgy ahogy van kihagyta volna az írónő - az a végtelen szenvedés sokk volt - és 3. és 4. részt összegyúrja - kihagyva ezt a gyomorforgatóan visszás és erőltetett terhességmegszakítás elleni lobbit - akkor egy egész átlagos kis vámpír duológia lehetett volna. Esetleg lehetett volna trilógia, de ebben az esetben az egyik könyv nem Bellácskáról és a vérszegény pasijáról szólt volna, hanem Alice-ékről vagy éppen Rosalie múltjáról. Vagy akár a nomád vámpírokról - mind érdekesebb lett volna.


Ez lett volna az én listám, de kíváncsian várom a ti véleményeteket is. Egyetértetek? Vagy épp ellenkezőleg? Nektek hogyan állna össze a Top 5-ös listátok? Várom a válaszaitokat odalent :)


>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése