Top 5 | 2018-as kívánságlista

 

Azt hiszem már nem okozok meglepetést azzal, hogy a szerdai Top 5 rovat nem szerdán kerül ki ténylegesen a blogra. Mindenesetre itt van, ezúttal pedig a jövőévi könyves kívánságaim lettek a billentyűzet áldozatai. Hogy miről van szó? Ez egy könyvmolyok által kezdeményezett Goodreads-es játék, ahol minden héten egy megadott szempont alapján kell a résztvevőknek összeállítani egy Top 5-ös listát.

Több fantasy/sci-fi regény - avagy azt olvasni, amit szeretek.

Ebben az évben is a fantasy volt a fő zsáner az olvasmányaim között, amin később se akarok változtatni. Ugyanakkor ebben az évben valahogy inkább a YA került megint előtérbe, amiből viszont már kezd egy kicsit sok lenni mostanság, így vissza akarok térni a tényleges fantasy világába. Főleg most így Az ötödik évszakot elolvasva jöttem rá, hogy mennyire is hiányoznak az ilyen lehengerlő fantasy élmények, a mindenféle YA sallang és szűrő nélkül.

Több thriller/krimi - avagy kilépni a komfortzónámból jövőre is.

Nem nehéz többet olvasni a 2017-es felhozatalomnál, sajnos. Nem tudom miért kerültem ennyire az elmúlt évben ezt a kategóriát, de szeretnék ezen változtatni. Ugyanakkor 2017-ben elég sokszor kiléptem a komfortzónámból, ami jó szokásnak bizonyult, így ezt igyekszem meg is tartani. (A Könyvekkel a világ körül kihívásom is emiatt született meg.) Egyszóval elég sokféle könyvet szeretnék a 2018-as étlapon látni.

Minőség a mennyiség helyett.

Szerencsére kinőttem már azt a nyafogós énem, aki amiatt hisztizett, hogy nincs meg a 100 olvasás egy évben. Így utólag is elnézést kérek mindenkitől, aki ennek szemtanúja volt. Rájöttem, azért így inkább utóbb, hogy nem a mennyiség, hanem az olvasás milyensége a lényeg, így eszerint igyekszem már olvasni. Persze ez nem sznobéria, nem azt jelenti, hogy csak klasszikusokat és szépirodalmat fogok ezentúl olvasni. Főleg azért mert én nem is osztom azt a nézetet, hogy azok jelentenék csak a minőséget. Azt értem alatta, hogy próbálom elkerülni az adott hypeolt regény után futószalagon gyártott tömegtermékeket, amiket sikerkönyvként akarnak a torkomon lenyomni. Persze a hasonszőrű regények kiadása sajnos elkerülhetetlen, elvégre a kiadó pénzt akar, de én igyekszem megtalálni ezek tengerében a gyöngyszemeket, amik becsúsznak a kiadások közé. Én ebből szeretnék sokat 2018-ban.

Ne nézzenek hülyének, ha kérhetem.

A falat tudom kaparni, amikor az író nézi hülyének az olvasóit. Ráadásul kifejezetten irritáló, mikor létrehoz egy bugyuta, kétdimenziós főhősnőt, majd közli, hogy azért ilyen, hogy könnyű legyen vele azonosulni. Először is, nekem mint olvasónak nem az a célom, hogy azonosuljak vele, hanem hogy érdekesnek találjam, hogy akarjak róla olvasni. Másodszor meg úgy érzem nem vagyok annyira hülye, még hogy ennyire le kelljen alacsonyítani a szellemi szintjét a szereplőnek, hogy azonosulhassak vele. Az "erős női karakterek" kifejezéstől meg már a hideg ráz, annyira ki lett forgatva. Ugyanis értem én, hogy most ez a "menő", ezzel lehet könyveket eladni, de azért nem lesz egy lány erős, mert vannak saját gondolatai és netalántán néha még ki is mer állni a véleményéért. Ez alap lenne szerintem. Aztán meg megjelenik az aktuális önjelölt adonisz és ő egy hebegő nyáltócsává olvad, aki aztán semmit nem tud megcsinálni önállóan. És ennyit az erős női karakterről. 

Eredeti ötletek, saját identitás.

Nem kell több retelling, nem érdekelnek a már felhasznált ötletek újramesélése. Én eredeti ötleteket és gondolatokat akarok. Sajnos úgy érzem ezt a kort éljük, mikor minden csak a nosztalgiáról szól és mellett semmi újat nem alkotunk. Nem csak a könyvekre gondolok, a filmes téren ez például még siralmasabb, de az élet minden területén megjelenik. Igen, van amikor jó a nosztalgiázás - Stranger Things - de elég volt. Mellette kéne hogy legyenek új ötletek, világok, helyzetek, aktuális témák - egyszóval haladni kéne a korral. 

Meséljetek, nektek milyen kívánságaitok és terveitek vannak az újévvel kapcsolatban? 

A többieket a MOLYON találjátok meg a Top 5 szerda zónában. Érdemes benézni ide is. 

*A képek alapjai a Pinterestről származnak*

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

2 Comments

Kristen Ciccarelli - The Last Namsara (Az utolsó Namsara)

Iskari #1

Kezdetben létezett a Namsara: az ég és szellem gyermeke, aki szeretetet és nevetést vitt mindenhova, ahol csak járt. De ahol fény van, ott sötétségnek is lennie kell - így Iskari is megszületett. A vér és holdfény gyermeke. A pusztító. A halálhozó. 

Ez az a legenda, amit Asha, Firgaard király lánya, suttogásokból megtanult felcseperedése során, megbabonázva a múlt tiltott alakjai által. De ez csak addig legenda, amíg ő maga nem válik a következő Iskarivá, a legádázabb és legfélelmetesebb sárkányölővé. Ugyanakkor Iskarinak lenni magányos sors, aminek köszönhetően Asha inkább érzi magát fegyvernek, mint lánynak. 
Asha minden sárkányt leigáz és a fejét elviszi a királynak, de semennyi ölés nem szabadítja meg az otthon rá váró béklyóktól: az eljegyzésétől a kegyetlen parancsnokkal, aki a markában tartja az igazságot Asha valódi természetéről. Éppen ezért, amikor lehetősége lesz visszakapni a szabadságát a legerősebb sárkány fejéért cserébe, kapva kap az alkalmon. De idővel rá kell jönnie, hogy talán több igazság van az ősi mesékben, mint ahogy azt valaha is elképzelte. Ashának, egy titkos barát segítségével - a jegyese rabszolgája - le kell vetnie magáról az Iskari lét béklyóit és meg kell tanulnia megnyitni a szívét a szeretet, a fény, és az eddig titkolt igazság előtt.

(saját fordítás)

****************

Pár szóval már említettem ezt a könyvet az évösszegzős posztban és át is adtam neki a képzeletbeli "debütáló író" díjat, ugyanis ez volt az idei év legjobb debütáló regénye szerintem. Úgy kezdtem bele az olvasásba, hogy semmilyen előzetes elképzelésem vagy információm nem volt arról, hogy mi a csudáról is fog ez szólni. És azt hiszem ez hatalmas előnyére vált az olvasásélménynek, gyakrabban kéne így vakon fejest ugranom. Mert ennek köszönhetően sorra értek a meglepetések, az egyik legnagyobb, hogy sárkányok vannak a történetben! Aki ismer, az pedig tudhatja, hogy én ennek milyen elképesztő módon örülhettem.

A történet egy olyan világban játszódik, amit átsző a mese, élteti, színesíti és pusztítja egyben. Ahol a történeteknek hatalma van, egyszerre megbabonázza  és megrémiszti az embereket. Történetek, melyek vonzzák a sárkányokat. A sárkányokat, akik régen az emberek hű társai voltak, de aztán ellenük fordultak, halált és pusztítást hagyva maguk mögött. Egy olyan világba pillanthatunk be, ahol a régi hit tiltottá válik, ahol a régi isten (Old One) az emberek ellen fordult, így a sárkánykirály megvető őt. Egy társadalomba, ahol a rabszolgaság mindennapi és a király lánya válik a következő Iskarivá, a legnagyobb sárkányölővé.

Az illusztrációk forrása itt.

Asha első blikkre ellenszenves lehet az olvasó számára, sőt én egy ideig meg voltam róla győződve, hogy antihős lesz a főszereplőnkből. Ami nem volt ellenemre. De aztán a történet előrehaladtával és az információmorzsák felcsipegetésével együtt bontakozott ki előttem rétegről rétegre a személyisége, vagy pontosabban annak hiánya. Asha egy olyan bűnért próbál vezekelni, amire nem is emlékszik és ami láncként köti őt gúzsba. Az emberek utálata és félelme alakítja ki a személyiségét, nincs is egyéni véleménye, annyira meg akar felelni a népnek, hogy teljes egészében aláveti magát a véleményüknek és aszerint formálja saját magát. Legalábbis kezdetben, amíg minden fel nem borul egy rabszolgával, aki nem fél tőle és nem úgy viselkedik, ahogy azt egy szolgától elvárná Asha. Nagyon fontos szerepet kap még a gyermekkorban belénk nevelt "igazság" és a vak hit is a karakterábrázolás során, jól lett bemutatva, hogy milyen végtelenül nehéz is ezeken túllátni. Ugyanakkor úgy érzem, hogy az írónőnek még gyakorolnia kell a karakterek megalkotását, mert olyan érzésem volt, hogy patikában kimért hozzávalókkal alkotta meg a személyiségeket, pont mindenből eleget, hogy megfelelő legyen, de mégse sikerült élővé tennie őket. Sokszor voltak ellentmondások, alávetette a karakterek személyiségét a történetnek, hogy úgy alakuljon a sztori, ahogy ő azt eltervezte. Ez pedig elég kizökkentő tudott lenni.

Maga a cselekmény szépen, dinamikusan épül fel. Imádtam, ahogy az írónő finom írásmódja magával ragadott és szinte faltam a lapokat. Na és igen, a sárkányok és a mesék voltak a fénypontjai a történetnek. Megbabonázó volt, ahogy a mesék erejét finoman beleszőtte az írónő a regénybe, ahogy ezáltal megismerhettük a múltat. Nagyszerű ötletnek tartom, hogy a sárkányok vágynak a történetekre és így lehet velük kommunikálni. Maga a nagy csavar elég kiszámítható volt, de szépen lett felvezetve és nagyon felcsigázott a folytatásra.

Voltak benne logikátlanságok és hibák is: nem tudom elképzelni Asha hogyan lett a legnagyobb sárkányölő, miközben Jareket nem tudja párharcban legyőzni. Valamint érződik, hogy debütáló regényről van szó, az írónő sokszor inkább a biztos vizeken maradt és nem vállalta be a kockázatot, így vannak benne klisék is rendesen. Ki ne látott volna már olyan sztorit, hogy a hercegnő mindent megtesz, hogy a elrendezett házasság rabságából megmenekülhessen? Vagy egy szerelmi történetet, ahol a rabszolga és a nemes egymásba szeret? Ugyanakkor nagyon üdítő volt, hogy végre nem a férfi van a "hatalmi" pozícióban (ergo ő a herceg/főnök/király/isten/arkangyal/személyes kedvenc behelyettesíthető), hanem fordítva, ő a rabszolga. Nem mintha ez bármit levett volna a személyiségének erejéből vagy magabiztosságából. És jé, nem dőlt össze a világ, sőt még működött is. De ez csak egy példa rá, hogy annak ellenére, hogy vannak benne megszokott elemek, éppen ugyanúgy vannak benne újítások, vagy csavarok is, amik frissé teszik az élményt.

Egyszóval mindenképp ajánlom, hogy ismerkedjetek a könyvvel és figyeljetek oda az írónőre, mert ha ez a debütáló regénye, akkor alig várom, mit hoz el nekünk a későbbiekben. 

*************

4,5/5

UK kiadás

Borító: 5*/5 - meseszép

Történet: 4/5

Megvalósítás: 5/5 

Karakterek: 4/5

Kedvenc karakter: Torwin

Kiadó: HarperTeen

Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 432.o.

Műfaj: YA fantasy
Goodread-es pontszám: 4.22

Molyos átlag: - még nincs elég csillagozás

A képek alapjai a Pinterestről származnak. 

A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Borítómánia | 2017-es kedvenceim

Már túl vagyunk egy évzárós poszton, amiben az elmúlt egy év kedvenceit szedtem össze. A szemfülesebbeknek feltűnhetett, hogy egyetlen borítós rész sincs abban a posztban, márpedig rólam van szó, így biztos nem megyek el emellett a téma mellett szó nélkül. Ez azért van, mert végül úgy döntöttem, hogy egy külön bejegyzést szentelek neki - ha már van egy ilyen rovat, vagy mifene - mert képtelen lennék 1-2-re leredukálni a kedvenceim. Szóval fogadjátok 2017 legemlékezetesebb borítóit, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Nektek mi volt a kedvencetek 2017-ben? Melyik könyv varázsolt el legjobban a kinézetével titeket? 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Évzárás | 2017 kedvencei

Szerdán a Top 5 rovatnak kéne ugye jönnie, de az eheti téma egybeesik az évösszegzéssel - ráadásul képtelen lennék csak ötöt választani - és habár még van egy fél hónap hátra, de magamat ismerve úgy se lesz már termékeny ezen a téren, így most hozom nektek. Először is köszönöm ezt az újabb évet, amit velem töltöttetek, remélem még sok ilyet tudhatunk majd a hátunk mögött. Köszönöm, hogy eddig támogattatok és itt voltatok. Szuperek vagytok! Ráadásul idén túlléptük a 400.000 oldalmegjelenítést, aminek eszméletlen módon örültem és ezer puszi és hála jár érte nektek srácok. Egyszóval köszönöm!

*Előzetes figyelmeztetés: rengeteg képi elem van benne, mobilnettel lehet nem fogsz örülni a megnyitásnál!*

Néhány általános infó és miegymás:

• 61 elolvasott könyvet tudhatok magam mögött 2017-ben. (Teljes lista ITT.)
• Ebből 28 angol nyelven volt...
• ...és mindössze 4 magyar szerzőtől.
• A legtöbbet látogatott poszt: Marvel-moziverzumos poszt, amit több mint 13.000 látogattak meg, mióta kiraktam. De ha szigorúan csak az értékeléseket nézem, akkor Sarah J. Maas - Queen of Shadows (Árnyak királynője) kapná a koronát, amit csak idén, több mint 11.000-ren olvastatok el. 
• Elkezdtem csinálni a Top 5 rovatot, amit imádok azóta is - és a bloggereket is, akikkel ez összehozott.
• Több Projekthétben is részt vettem, amikért szintén odáig vagyok, ezer hála ennek a csapatnak is.
• Design váltás is volt, miután a Photobucket kicseszett az előzővel. De nagyon megszerettem az újat, így utólag lehet még örülök is neki.
• Félbehagyott könyv: 1 db volt idén, ez pedig a Testcsel. Látni se akarom többet azt a könyvet, borzasztó volt. 
• Nekifogtam egy jelentős kihívásnak, mégpedig "körbe akarom utazni" a világot a könyvekkel. Ami azt jelenti, hogy elkezdtem olyan írók felé is kacsintgatni, akik nem angolszász nyelvterületről származnak - Afrika, Ázsia. Még nagyon az elején járok, csak párat olvastam idén, de mit ne mondjak, megéri ennyire más kultúrák gyümölcseit is szemezni néha. (Az oroszlán vallomása, Zoocity, Esti ködök kertje)

* Dobpergés és jöjjön a könyves díjeső...*

Az év könyve, amitől a legtöbbet kaptam - Esti ködök kertje

Többször is emlegettem már ezt a könyvet itt a blogon, de igazi beszámolót még nem kapott. Ugyanis eddig még nem éreztem magam elég felkészültnek, hogy össze tudjam foglalni egy blogposzt erejéig, hogy mit is nyújtott olvasás közben ez a regény. Egyszerre volt lélekemelő és szívszorító élmény olvasni ezt a zseniális könyvet.  

Legjobb epic/dark/heroic... fantasy regény - A végzet kardja

Nemrég írtam róla itt a blogon egy kis beszámolót, hogy mennyire a szívem csücske lett ez a Vaják sorozat. Pedig az első részt is vagy 2 éve olvastam, de mégis mindenre emlékeztem belőle.

Legjobb urban fantasy regény - Magic Binds

Igen, ennek a zsánernek külön lett alpontja, mert nem hagyhattam ki a Kate Daniels sorozatot. Idén a Magic Binds-et olvastam, egyúttal pedig up-to-date lettem a sorozattal, legnagyobb sajnálatomra. Nem igazán élvezem ezt a várakozást a zárókötetre. Kell! Most!

Legjobb sci-fi - Az elveszett flotta sorozat

Szégyenszemre csak Az elveszett flotta sorozatot (Rendíthetetlen, Vakmerő) olvastam, bár az tény, hogy ezt viszont kár lett volna kihagyni. (Megjegyzés: A disztópiát külön kategóriának veszem.)

Legjobb disztópikus regény - A szolgálólány meséje

Ebben a zsánerben se olvastam sokat, lényegében hármat, de toronymagasan ez a regény nyert. Elég meghatározó élménye volt az évnek és előbb utóbb részletesen is felkerül a véleményem róla a blogra. Addig is nézzétek meg a sorozatot és olvassátok a könyvet!

Legjobb krimi/thriller sztori - Csak a holttesteden át

Nahát, igen! Ki ne tudná mennyire oda vagyok ezért a sorozatért?

Legjobb romantikus történet - A Court of Wings and Ruin

Habár nem voltam maradéktalanul elégedett ezzel a zárókötettel (?), de az egyik hatalmas erőssége a sorozatnak a Rhysand & Feyre között bemutatott szerelmi kapcsolat - habár néha nekem kissé nyálas volt már. Meg persze Rhysért nem titok mennyire oda vagyok.

Legjobb történelmi romantikus sztori - Lord Cameron bűnei 

Egyúttal az egyetlen történelmi romantikus regény, amit idén a kezembe vettem. De annak az egynek tökéletes választás volt a Lord Cameron bűnei.

Legjobb YA/NA könyv - Six of Crows

Meglehetősen sokat áradoztam a Six of Crows-ról a blogon mostanság, így gondolom annak is lejött, hogy mennyire odavagyok érte, akit nem különösebben érdekelt ez az infó.

Legmeghatározóbb szépirodalmi - Dorian Gray arcképe

Bár Az oroszlán vallomása is elég esélyes volt a pozícióra, de végül ez a fantasztikus regény nyert.

Legjobb ismeretterjesztő - A pszichológia nagykönyve

Tetszenek ezek a HVG-s kiadások, van egy csomóféle témában, már másikkal is szemezek egy ideje. 

Legjobb LMBTQ regény - Shadow's Seduction

Meglehetősen sok könyvet olvastam a témában, de egyrészt sajnos ez mind kimerül az M/M románcokban, amit szeretnék majd a jövőben színesíteni a szivárvány többi színével is, másodszor nem írtam róluk értékelést a blogra, mert valahogy mindig elmaradtak. Amiért meglehetősen szégyellem magam. Na, de lássuk a listát: Elég sokat olvastam Santino Hasselltől, akinek szeretem a munkáit, de nem mérték nélkül, ugyanis néha kicsit nekem sok a hiszti. Olvastam még a Him című regényt, Elle Kennedy és Sarina Bowen közös gyermekét, ami nem mellesleg magyarul is ki lesz adva! De azért annyira nem nyűgözött le, mint másokat, én olvastam már ennél jobbat is a témában. Úgyhogy a választottam Kresley Cole Shadow's Seduction regénye.

Legjobb magyar regény - Isteni balhé

Az Isteni balhét nem véletlenül emlegettem a kritikája során egy adag boldogsághormonként. Ez a könyv igazán feltölt és elűzi a szürke hétköznapokat a humorával és abszurditásával.

Legjobb sorozatkezdés/debütálás - The Last Namsara

Ez a legutóbbi olvasmányom és mit ne mondjak nagyon tetszett. Helyenként érződik, hogy debütáló regényről van szó, inkább a biztos vizeken maradt az írónő, de egy nagyon jól összerakott, fantáziadús első részről van szó. Ráadásul sárkányok vannak benne! nem soká közzéteszem majd róla az értékelést is.

Legjobb folytatás - A Mások sorozat

Kresley Cole Halhatatlanok alkonyat után sorozatát, vagy éppen a Kate Daniels szériát is említhetném akár, de így a 10x rész körül úgy érzem ez már felesleges, mert tudom mit kapok, mikor a kezembe veszem egy újabb kötetét bármelyik sorozatnak. Ugyanakkor a Mások sorozat még engem is meglepett, hogy milyen ívűre nőtte ki magát.

Legjobb sorozatzáró - Wildfire

Ebben az évben valahogy nem voltam kibékülve az elolvasott sorozatzáró regényekkel: A Conjuring of Light, Crooked Kingdom, ACOWAR. Mind tetszett, de ugyanakkor mindtől egy kicsit többet vártam. De azért szerencsére itt volt nekem a Wildfire. Ebben az esetben viszont még reménykedek, hogy mégse ez lesz az utolsó rész. 

Legjobb önálló kötet - A temető könyve

A hol fent, hol lent kapcsolatom Neil Gaimannel, ezúttal a fenti szakaszában tart, mert nagyon odáig voltam A temető könyvéért.

Legnagyobb meglepetés - Papír hercegnő

Szerintem én lepődtem meg a legjobban, hogy az abszurd helyzetek, a melodrámák, a kliséhegyek, a szappanopera és a hatásvadászat ellenére is jól szórakoztam a Papír hercegnőn. Bár lehet az a kulcsa, hogy még véletlenül se vedd komolyan. 

Legnagyobb csalódás - Lebegés

Erre a posztra is sajnos elég sok jelöltem van, nem egy könyvtől jóval többet vártam volna, mint amennyit végül nyújtani tudott. Esélyes volt a Crimson Death - bár igazából nem tudom min lepődtem már meg -, a Conjuring of Light (Egy sötétebb mágia #3) - bár még így is szerettem - , az ACOWAR - de ez is tetszett még - meg hasonló volt a Wonder Woman és az An Enchantment of Ravens is. De végül a győztes a Lebegés lett.

Az év felfedezett írója

Ebben az évben meglehetősen sok új íróval találkoztam olvasmányaim során, így ez a kérdés jól kicseszett velem. Mikor saját magamnak teszek keresztbe. de végül az alapján döntöttem, hogy mennyire akarom elolvasni a többi könyvét is az adott írónak. Ez alapján pedig az év felfedezett írója Oscar Wilde és írónője pedig Pusztai Andrea.

Legjobban megteremtett világ - Egy sötétebb mágia trilógia

Nem sok olyan fantasyt olvastam idén, ahol lényeges és jó világteremtést követhettem nyomon  a lapokon, mert idén főleg urban fantasy volt terítéken. Ott meg ugye alapvetően a mi világunk az alap, szóval inkább csak a fantasy elem beleépítése a kulcs a már meglévő világba. Talán csak a Vajákot és az Egy sötétebb mágiát sorolhatom a topikhoz. És mivel az előbbit már beraktam, mint az év fantasy regénye, így legyen ez a díj az Egy sötétebb mágiáé. (Az áruló pengéjét sajnos ezen a téren nem tudom kiemelni.)

Évösszegzés témakörében ez lett volna az első bejegyzésem, köszönöm, hogy elolvastad. De kíváncsi vagyok a tiétekre is: Nektek melyik olvasmányok voltak a legmeghatározóbbak 2017-ben?

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

2 Comments

Tündérek & Tiltott Szerelem | Margaret Rogerson - An Enchantment of Ravens (Hollók bűbája)

Isobel ​is a prodigy portrait artist with a dangerous set of clients: the sinister fair folk, immortal creatures who cannot bake bread, weave cloth, or put a pen to paper without crumbling to dust. They crave human Craft with a terrible thirst, and Isobel’s paintings are highly prized among them. But when she receives her first royal patron—Rook, the autumn prince—she makes a terrible mistake. She paints mortal sorrow in his eyes – a weakness that could cost him his life.

Furious and devastated, Rook spirits her away to the autumnlands to stand trial for her crime. Waylaid by the Wild Hunt’s ghostly hounds, the tainted influence of the Alder King, and hideous monsters risen from barrow mounds, Isobel and Rook depend on one another for survival. Their alliance blossoms into trust, then love, violating the fair folks’ ruthless Good Law. To save both their lives, Isobel must drink from the Green Well, whose water will transform her into a fair one—at the cost of her Craft, for immortality is as stagnant as it is timeless.

Isobel has a choice: she can sacrifice her art for a future, or arm herself with paint and canvas against the ancient power of the fairy courts. Because secretly, her Craft represents a threat the fair folk have never faced in all the millennia of their unchanging lives: for the first time, her portraits have the power to make them feel.

************** 

„Have you ever stopped to think that just because you can do something doesn’t mean you should?”
His eyes narrowed. “No,” he said.

A történet során megismerünk egy világot, ahol az emberek a tündérek által uralt földeken - ősz, tél, tavasz, nyár - élnek és bűbájokért cserébe a művészetüket és szakmájukat adják. Ugyanis a tündérek képtelenek az alkotásra és lenyűgözi őket a halandók ezen tehetsége. Ugyanakkor a tündérekkel üzletelni veszélyes - olykor halálos is - dolog, nem lehet kiismerni ezeket az érzelemmentes lényeket, akik ugyan képtelenek hazudni, de minden további nélkül átvágnak, ha nem figyelsz. De a megélhetésért főszereplőnknek, Isobelnek is az üzleteléshez kell folyamodnia, aki festőként keresi a kenyerét - portrékat fest a tündérekről. Minden tökéletesen megy addig, amíg ősz hercege el nem jön hozzá egy portréért, Isobel pedig felfedez a tekintetében egy lehetetlen dolgot - emberi fájdalmat. 

❧ Varázslatos mese. ❧

Ezzel a két szóval tudnám a legjobban jellemezni ezt a regényt, ami elrepít egy tündérekkel és varázslattal átszőtt világba, aminek képei festményként jelennek meg a szemed előtt olvasás közben. Nem túlzok, látszik, hogy az írónő művész, olyan bámulatosan és fantáziadúsan írta le a tájat, a jeleneteket és a szereplőket, szinte láttam a vibráló színeket, éreztem a talpam alatt a puha mohát és az erdő illatát. Tényleg olyan volt, mintha én is bejártam volna ezt a gyönyörű, de veszélyes erdőt Isobellel és Rookkal együtt. Nagyon tetszett még az a mód is, ahogy bemutatta Isobel festői tehetségét és ebből adódó természetét, ahogy a világ szépségét meglátja. Ezek mellett rengeteg apróság volt, amik színesebbé tették a történetet - a hollók, amik jelezték a veszélyt, Isobel ikerhúgai, akik eredetileg kecskék voltak, a festmények ereje a tündérekre, maga az erdő és lények leírása - és az írónő kreatív fantáziáját bizonyították. Emellett ki kell emelnem még a könyv varázslatos hangulatát is, amiről nekem a Tüskék és rózsák udvara ugrott be, nem véletlenül eléggé hasonlít rá bizonyos szinten. 

Ugyanakkor olvasás végén egy hatalmas kérdőjel villogott a fejem fölött. Önálló történet lévén mindent ebben a regényben kellett volna megkapnom, hogy összeálljon egy kerek egésszé a sztori, de sajnos ez nem sikerült. Először is, maga a világ leírása bámulatos volt, csak éppen a kidolgozása nem kapott elég figyelmet. Gyönyörű felszínt kapott a történet, csak sajnos mélységet nem. Ugyanis, ha megkapargattad egy kicsit ezt a felszínt, alatta tátongó ürességet találtál. Nem volt megfelelő világfelépítés - hatalmas lyukak tátongtak benne - nem volt szó a múltról, hogy hogyan alakult így az emberek és tündérek helyzete, de szívesen olvastam volna akár a tündérek múltjáról is. Semmit nem tudok meg róluk lényegében pár fő információn és jellemzőn kívül, amit az összes tündérre rá kellett volna húznom és megelégedni ennyivel. Hát nekem nem ment, nekem ennél több kéne. Mit? Miért? Hogyan? Rengeteg kérdésem volt és szinte semmire nem kaptam választ. 

Ha már a kérdéseknél tartunk, számomra az is egy nagy kérdőjel maradt, hogy mikor és hogy szerettek egymásba ilyen mindent elsöprő módon a szereplőink. Isobel részéről még elfogadható is volt, elvégre 17 éves, akinek egész életében semmi újdonság nem történt, erre jön egy titokzatos ősz herceg, aki változást hoz az életébe. Na de Rook? Rejtély. Bár az egész karaktere az marad, mert sajnos csak pár tulajdonságot tudok meg róla, ami köré felépült a jelleme, de nem eleget, hogy tényleg megismerhessem. Bár lényegében Isobelen kívül az össze szereplő ilyen volt. Magával a cselekménnyel is voltak gondjaim - lényegében a fülszövegben leírtak történtek, semmi több -, nem volt jó a dinamikája, a közepén az erdőben botorkálás teljesen lényegtelen volt, ahelyett mondjuk megismerhettük volna a világot, vagy a tündéreket. Feltűnt még a könyvben a tiltott szerelem, a szerelem mindent legyőz felfogás, kötelező bál elem, szóval pár klisét is felvonultat. 

Viszont a vége tetszett, bár a csavar elég egyértelmű volt és megint csak egy csomó megválaszolatlan kérdést hagyott maga után. De az üzenete is tetszett a felszínességről és csillogásról, néhány embernek csak ezért a kezébe nyomnám. Összességében egy szépen megírt, varázslatos történetet olvashattam szerelemről és a valódi értékekről, aminek ugyan voltak hibái, de végeredményben egy aranyos sztorit kaptam. ❧ Én ezt inkább fiatalabbaknak, végtelenül romantikus lelkűeknek vagy örök fiataloknak ajánlanám, akik inkább a hangulatot és a történet bemutatását részesítik előnyben a cselekmény-központúsággal szemben. ❧

*************

3,5/5

Borító: 5*/5 - álomszép, imádom Charlie Bowater munkáit

Történet: 3/5

Megvalósítás: 4/5 

Karakterek: 4/5

Kedvenc karakter: Isobel

Kiadó: Margaret K. McElderry Books

Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 304.o.

Műfaj: YA fantasy
Goodread-es pontszám: 3.7

Molyos átlag: - még nincs elég csillagozás

A képek alapjai a Pinterestről származnak. 

A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments