Egy kis Dél-Korea | Han Kang - Növényevő

„Sohasem ​látott még testet, amely ennyire sokat tudna mesélni, mégsem több önmagánál.”
Jonghje álmában vér, nyers hús és a halál kísért. Másnap az asszony, akinek élete és házassága is átlagos, kitakarít minden állati eredetűt az otthonukból.
És az életükből eltűnik az íz.
A férje elkeseredett részletességgel beszéli el, hogy a növényevés feldúlja a házasságukat, és egyre abszurdabb események láncolatát indítja el. A szűkebb család mindent megtesz ez ellen, először a nő lelkét, majd a testét veszik célba, de Jonghje megszállottan halad a maga választotta úton… az elidegenedés felé. Közben a történet társadalmi szokások, nemi szerepek és legális hétköznapi bántások mélyén gyökerező organikus emlékművet emel egy szabadulni vágyó életnek: egy nő életének ezen a világon.
A nemzetközi Man Booker-díjjal kitüntetett Növényevő világszerte átütő irodalmi sikert aratott. A koreai Han Kang csodálatos és felkavaró regénye tabukról és lázadásról, erőszakról és erotikáról, a lélek metamorfózisáról szól; igazi kafkai történet.

**************

"Amíg a feleségem növényevő nem lett, egyáltalán nem tartottam különlegesnek."

Nem kell a címétől megijedni, ez nem az a könyv, ami erőszakosan meg akar téged téríteni, hogy ne egyél húst. Nem a mostani trendhullám része, ami egy pálfordulást vár tőled, hogy ne edd meg a cuki kis kutyusokat. Nem viccelek, a múltkor szó szerint ezt hallottam egy vegántól, aki feltétlen rám akarta erőszakolni a saját igazát. De mindegy, szívesen beszélgetek erről is, de most nem ez a lényeg, mert a regénynek se ez a lényege. A vegetarianizmus itt csak egy metafora.

Joghje egy nap vérrel és halállal álmodik, így másnap kidobja az összes húst a lakásból és nem hajlandó többé csak növényi eredetű ételt enni. Három nézőpontból követhetjük nyomon az eseményeket, először Joghje férje narrál, teljes közömbösséggel és távolságtartással mondja el, hogy a felesége növényevővé válik, ezáltal felrúgva az ő könnyű és kiszámíthatóan kényelmes életét. Majd jön a feleség, Joghje sógorának a nézőpontja, akinek a megszállottságát ismerhetjük meg, majd végül Joghje nővére kerül előtérbe, ezáltal a kezdeti távolságtartásból sokkal közelebbivé és személyesebbé téve az elbeszélést.

Nagyon sokrétű üzenete van a műnek, - vagy éppen semmilyen, nézőpont kérdése - szerintem teljes egészében az olvasótól és a befogadásától függ, hogy mit lát meg ebben a rövid regényben. Ez egy minimalista regény, nagyon letaglózó képekkel és szimbólumokkal, ami nem mondja meg, hogy "Itt van feketén-fehéren, ez az üzenet, értsd meg!", nem nyilvánít véleményt. Hagyja hogy azt kezdj a szöveggel, amit akarsz. És mindenképp kezdesz valamit a szöveggel, mert magyarázatot akarsz találni a történésekre és a szenvedésekre. Nagyon véres és helyenként elég bizarr a történet.

"Kiégett, az élet ellene fordult, nem tud mit kezdeni mindazzal, amit beszennyezett."

Sok helyen olvastam, hogy ez egy női sorsot bemutató regény. Egy igazából kettő sorsot, ahol a nő először az apja fennhatósága alá tartozik, majd a házasság után a férj kiszolgálásának él. Még aztán egyik nap a hús kidobálásával Jonghje fel nem lázad ellene. Először csak növényevővé válik, majd szép lassan elidegenedik a társadalomból. És ez igaz is, de én ennél többet kaptam tőle. Én azt láttam, ahogy szép lassan elsorvad az ember a saját maga és a társadalom által alkotott béklyókban, ahogy nem is él, csak létezik, még egyszer csak ez a puszta létezés is sok lesz. És hogy ebből a börtönből szabaduljon, az emberségét veti le magáról, kezdve a húsevéssel és az erőszakkal. 

Borítóvariációi a könyvnek

 

Ahhoz képest, hogy milyen rövid könyvről van szó, nagyon sok lényeges kérdést érint. Beszél a család fontosságáról és a hatásáról az életedre, a "tökéletes" látszat házasságról, a megfelelni vágyásról, a boldogság nélküli életről és az erőszakról. Ráadásul a végén, az utolsó pszichiátriai résznél erősen elgondolkoztam azon is, hogy kinek mennyi joga van a saját testéhez, hogy mi kell ahhoz, hogy valakit őrültnek nyilvánítsunk és ezáltal azt az alapvető jogát is elveszítse, hogy a saját teste felett rendelkezzen. Vajon tényleg joga van-e az orvosnak, hogy ráerőltesse a saját "igazát" (életben tartás a cél, nem a megértés) a betegére, aki ezt nem akarja? Vagy hagynia kéne nézni, ahogy elsorvad és szép lassan éhen hal? Valaki őrült lesz, mert úgy viselkedik, amit a "normális" társadalom nem ért meg és kivet magából? Mennyire kétségbeesetten akarunk normálisak lenni, hogy a társadalom részei lehessünk és mennyire könnyen kiveti magából ez a társadalom az ismeretlent, a mást? Milyen félelmetes az, amit nem értünk?

A könyvből egy koreai film is készült Lim Woo-Seong rendezésében 2010-ben és még gyűjtöm hozzá a lelkierőt, hogy megnézzem. A könyv is felemésztett és brutális volt néhol, nem tudom milyen lesz majd a vizuális hatással kiegészítve. 

Könyvekkel a világ körül: Dél-Korea

*************

4/5

Borító: 5/5 - gyönyörű és ez a borító tetszik a legjobban
Történet: 4/5

Megvalósítás: 4/5 

Karakterek: 4/5

Kiadó: Jelenkor

Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 184.o. 
Fordította:  Kim Bogook, Németh Nikoletta

Zsáner: lélektani
Eredeti címe: 채식주의자
Goodread-es pontszám: 4.08

Molyos átlag: 85%

A képek alapjai a Pinterestről származnak. 

A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 

>