Rövid szösszenet | Jessie Burton - Múzsa

London, 1967. A trinidadi Odelle állást kap az előkelő Skelton galériában. Egy nap felbukkan a varázslatos tehetségű spanyol festő, Isaac Robles egy addig ismeretlen korai műve, amit a galéria kiállításon akar bemutatni. Odelle-nek feltűnik, milyen különös hatást gyakorol a kép főnökére és pártfogójára, Marjorie Quickre, és a lányban gyanú ébred: miféle titkok rejlenek a festmény múltjában?
Spanyolország, 1930-as évek. Robles, a festő és a húga megismerkedik egy Londonból érkezett műkereskedővel és vonzó lányával, Olive-val. A kereskedőt elbűvöli Robles első képe, ám mielőtt felkarolhatná az ifjú tehetséget, kirobban a spanyol polgárháború…
Mi köti össze ezt a két eseményt, amelyet több mint harminc év választ el?
Jessie Burton regényében egy festmény sorsán keresztül ismét magával ragadó, érzelmekben gazdag történet tárul fel múlt és jelen kapcsolatáról, a szerelembe beleavatkozó politikáról és a tehetség valódi természetéről.

********************

Még nem olvastam Jessie Burtontől és őszintén, nem is éreztem késztetést, hogy valaha is olvassak. Valahogy sose fogtak meg a fülszövegei a könyveinek, vagy éppen az értékelések, amikbe beleszaladtam, szóval egész egyszerűen hidegen hagyott az írónő munkássága. Éppen ezért elég váratlanul ért, mikor a könyvtárban megláttam a polcon a Múzsát és olyan elemi ösztönnel kapott el az "el kell olvasnom" érzés, hogy azonnal jött is velem haza. Veszélyes hely ez a könyvtár, szokása az ilyen csábítás.

– Hogyan képesek a napok órái és percei csapdába ejteni bennünket? Miért nem élhetjük azt az életet, amely mindig kartávolságon kívül van?

És talán ez a legjobb szó az egész olvasási élményemre. Csábítás. Ha valaki megkérdezné, hogy mi tetszett annyira ebben a könyvben, akkor nem tudnék konkrétan rámutatni. Egyszerűen magával ragadott az élettel teli, szinte lüktető, színekben gazdag írói stílus. Egészen mámorítóvá tette a nyelvezete az olvasást és szerintem nem is nagyon lehet máshogy olvasni ezt a regényt, mint egy kényelmes fotelbe bekucorodva, egy finom tea kíséretében. Majdhogynem követeli a regény, hogy megadjuk a módját az olvasásnak, cserébe pedig teljesen feltöltődsz a végére.

Két különböző évtizedben játszódó történelmi narrációt szövődik össze egy történetté, mely során megismerhetünk két, a maguk módján különleges  és erős nőt és a kapcsolatukat az őket körülvevő világgal és a rájuk nehezedő társadalmi elvárásokkal. Ez a könyv igazán megmutatja milyen az, ha a környezetünk szép lassan megpróbál minket a megfelelő formára faragni, hogy beférjünk az előre legyártott kis dobozba, a többi doboz mellé. Milyen az, ha nincs meg a szabadságunk, hogy teljes pompánkban kivirágozhassunk. Ezernyi apróbb vagy éppen jelentősebb mozzanata van a könyvnek, amihez a mindennapjaink kapcsolódhatnak, megannyi párbeszédet, vagy jelenetet fedezhetsz fel, ami nagyon is ismerősnek tűnhet, hiába telt el azóta jó pár évtized. És ez néhol már-már zavarba ejtő tud lenni, egy csipetnyi melankóliával.

Egészen különleges regény lett.

Nagyon szépen lavírozik az írónő az emberi jellemek, a társadalmi elvárások és a belénk nevelt normák között, megannyi felismerést és igazságot belecsempészve a történetbe. Ha valaki szereti a történelmi regényeket, ha szeretné megismerni milyen volt a nők helyzete a 30-as és a 60-as években és ezen keresztül rálátni az akkori társadalomra, mindezt gyönyörűen megírva, akkor nyugodt szívvel ajánlom ezt a regényt.  

*************

4/5

Az írónő másik regénye

Borító: 5*/5 - meseszép
Történet: 4/5

Megvalósítás: 4,5/5 

Karakterek: 5/5

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 494.o. 
Fordította: Farkas Krisztina

Műfaj: történelmi (női sors)
Eredeti címe: The Muse
Goodread-es pontszám: 3.83

Molyos átlag: 90%

A képek alapjai a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt.  
Könyvtári példány.

>