A Mások #5
*Figyelem, az előző részekre spoileres lehet a bejegyzés!*
After a human uprising was brutally put down by the
Elders—a primitive and lethal form of the Others—the few cities left
under human control are far-flung. And the people within them now know
to fear the no-man’s-land beyond their borders—and the darkness…
As some communities struggle to rebuild, Lakeside Courtyard has
emerged relatively unscathed, though Simon Wolfgard, its wolf shifter
leader, and blood prophet Meg Corbyn must work with the human pack to
maintain the fragile peace. But all their efforts are threatened when
Lieutenant Montgomery’s shady brother arrives, looking for a free ride
and easy pickings.
With the humans on guard against one of their own, tensions rise,
drawing the attention of the Elders, who are curious about the effect
such an insignificant predator can have on a pack. But Meg knows the
dangers, for she has seen in the cards how it will all end—with her
standing beside a grave.
***********
Hajaj, olyan rossz érzés, mikor a végén cserbenhagy egy sorozat!
Már jó ideje hangoztatom, hogy A Mások sorozat csak jobb lesz részről részre. Áradoztam már róla, hogy mennyire jót tesz neki ez a lassú folyású történetvezetés, mennyire visszaadja az apróságokban való elszöszmötölés Meg jellemét és sajátságos világlátását, ahogy próbál kooperálni az újdonságokkal és ahogy szívja magában a mindennapi élettel járó információkat, valamint milyen jól érzékelteti az emberi falka és a terra indigene közötti törékeny kapocs minden finom rezdülését és alakulását. Igen, végig ezt mondtam. Eddig. Mert itt ez most rohadtul idegesített.
Már jó ideje hangoztatom, hogy A Mások sorozat csak jobb lesz részről részre. Áradoztam már róla, hogy mennyire jót tesz neki ez a lassú folyású történetvezetés, mennyire visszaadja az apróságokban való elszöszmötölés Meg jellemét és sajátságos világlátását, ahogy próbál kooperálni az újdonságokkal és ahogy szívja magában a mindennapi élettel járó információkat, valamint milyen jól érzékelteti az emberi falka és a terra indigene közötti törékeny kapocs minden finom rezdülését és alakulását. Igen, végig ezt mondtam. Eddig. Mert itt ez most rohadtul idegesített.
Az előző részben elérkeztünk a Vörös betűkkel-ben elkezdett, majd minden egyes részben továbbszőtt konfliktus csúcspontjához: a Mások, pontosabban Namid fogai és karmai, avagy az Idősek, visszavágásként az emberek által indított háborúért, kiirtották az emberiség ki tudja mekkora százalékát, majd feltették azt a baljóslatú kérdést, hogy mégis mennyi embert tartsanak meg. Itt pedig vége is lett a Marked in Fleshnek, otthagyva engem frusztráltan. Így érthető módon nem kis izgalommal és elképzelésekkel vágtam neki ennek a résznek.
De ebből nem kaptam semmit! Elvesztünk a részletekben és nem kaptam semmi érdemlegeset. Egy ekkora horderejű esemény után ne menjünk már vissza a levélválogatáshoz! Persze érthető, hogy Megnek kell a mindennapi rutin, hogy ne érje túl nagy stressz, de annyi más szemszög előkerült ebben a részben, hogy simán foglalkozhattunk volna a nagyobb dolgokkal, globálisan. De nem, minden egyes szereplő apró, cseprő dolgokkal foglalkozott, mintha mi sem történet volna. És ez engem mérhetetlenül kiakasztott. Milyen problémákkal szembesülnek az emberek? ki élte túl? Mi lesz ezután, hogy fognak alkalmazkodni? Megtanulták vajon a leckét az emberek, vagy továbbra is lázadni fognak a ragadozók ellen? Annyi morális és technikai kérdést felvetett az egész leszámolás, ami egy jól irányzott mozdulattal a szőnyeg alá lett söpörve. Néhány apróság ugyan előkerült, mint például az élelemhiány, de effektíve azzal se nagyon kezdtünk semmit, csak egy rövid ideig jó volt konfliktusforrásnak, majd el is lett felejtve.
A másik fontos mozzanata a történetnek a Cyrus szál, amit én végtelenül leegyszerűsítettnek és valljuk be, butának találtam. Oké, megpróbáltam elfogadni az egész "figyeljük meg mitől rossz ember" filozófiát - még ha hülyeség is, mert nem lehet ezt általánosítani - de mikor újra és újra bűnt követett el Cyrus és ennek ellenére nem kapott semmi érdemleges megtorlást és hagyták hogy szinte szabadon járkáljon, majd erre rá jött a jóslat és utána is minden maradt a régi - mintha nem lett volna egyértelmű, hogy ki jelenti a veszélyt! - akkor azért elgondolkoztam, hogy ezt hogy engedhette át a kezén egy szerkesztő. Legszívesebben a falba vertem volna a fejem.Meg ebben a sorozatban, aki gonosz, az mindig hülye is?
Aztán pár szót ejtenem kell még Simon és Meg "romantikus" kapcsolatáról. Az elején jó volt, hogy ilyen lassan építkezik, hihető volt, hogy idő kell Megnek, hogy bízzon egy férfiban és Simonnak, hogy egyáltalán megértsen egy embert, de ennyi idő után ez az egész szimplán hamvaiban halt el. Ez a befejező rész a számukra, a következő könyv már nem róluk fog szólni, így érthető módon vártam valami változást, a csúcspontot, de lényegében nem történt semmi. Mert az amit a végén az írónő elém vet, elég lagymatag és kissé kiábrándító volt - na meg nagyon hirtelen váltás. Nem is értem minek erőltette egyáltalán a romantikus szálat, ha ennyire nem ment neki a megírása. Lehettek volna szimplán barátok és akkor egy rossz szavam nem lenne, mert azt a kapcsolatot szépen leírták az eddigi részek. Továbbá a karaktereknél tartva, itt most kifejezetten zavart, hogy nem különültek el a különböző nézőpontok. Mindenki ugyanazon az egy síkon gondolkodott és beszélt, ha nem lett volna kiírva, hogy kinek a nézőpontja, meg se tudtam volna mondani.
Ezután a kirohanás után, így a végére azért úgy érzem el kell mondanom, hogy fair legyen a könyvvel szemben, hogy mindezek ellenére jó volt visszatérni ebbe a világba a szereplők közé. Szerettem mikor kitért az írónő az emberek és a mások közötti különbségekre, jókat tudtam rajta derülni. Montgomary mamáját külön a szívembe zártam, de a régi szereplőkkel is jó volt újra találkozni.
Nekem fáj a legjobban, hogy ez a rész ilyen csalódás lett, - pont azért mert úgy megszerettem ezt a sorozatot - és nem volt képes megugrani a lécet, így a végére.
Borító: 2/5 - szerintem úgy en block az egész sorozat borítója szörnyű. Annyira nem Meg az a csaj, hogy fáj.
Történet: 3/5
Kiadó: Roc
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 416.o.
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt.
De ebből nem kaptam semmit! Elvesztünk a részletekben és nem kaptam semmi érdemlegeset. Egy ekkora horderejű esemény után ne menjünk már vissza a levélválogatáshoz! Persze érthető, hogy Megnek kell a mindennapi rutin, hogy ne érje túl nagy stressz, de annyi más szemszög előkerült ebben a részben, hogy simán foglalkozhattunk volna a nagyobb dolgokkal, globálisan. De nem, minden egyes szereplő apró, cseprő dolgokkal foglalkozott, mintha mi sem történet volna. És ez engem mérhetetlenül kiakasztott. Milyen problémákkal szembesülnek az emberek? ki élte túl? Mi lesz ezután, hogy fognak alkalmazkodni? Megtanulták vajon a leckét az emberek, vagy továbbra is lázadni fognak a ragadozók ellen? Annyi morális és technikai kérdést felvetett az egész leszámolás, ami egy jól irányzott mozdulattal a szőnyeg alá lett söpörve. Néhány apróság ugyan előkerült, mint például az élelemhiány, de effektíve azzal se nagyon kezdtünk semmit, csak egy rövid ideig jó volt konfliktusforrásnak, majd el is lett felejtve.
A másik fontos mozzanata a történetnek a Cyrus szál, amit én végtelenül leegyszerűsítettnek és valljuk be, butának találtam. Oké, megpróbáltam elfogadni az egész "figyeljük meg mitől rossz ember" filozófiát - még ha hülyeség is, mert nem lehet ezt általánosítani - de mikor újra és újra bűnt követett el Cyrus és ennek ellenére nem kapott semmi érdemleges megtorlást és hagyták hogy szinte szabadon járkáljon, majd erre rá jött a jóslat és utána is minden maradt a régi - mintha nem lett volna egyértelmű, hogy ki jelenti a veszélyt! - akkor azért elgondolkoztam, hogy ezt hogy engedhette át a kezén egy szerkesztő. Legszívesebben a falba vertem volna a fejem.
Aztán pár szót ejtenem kell még Simon és Meg "romantikus" kapcsolatáról. Az elején jó volt, hogy ilyen lassan építkezik, hihető volt, hogy idő kell Megnek, hogy bízzon egy férfiban és Simonnak, hogy egyáltalán megértsen egy embert, de ennyi idő után ez az egész szimplán hamvaiban halt el. Ez a befejező rész a számukra, a következő könyv már nem róluk fog szólni, így érthető módon vártam valami változást, a csúcspontot, de lényegében nem történt semmi. Mert az amit a végén az írónő elém vet, elég lagymatag és kissé kiábrándító volt - na meg nagyon hirtelen váltás. Nem is értem minek erőltette egyáltalán a romantikus szálat, ha ennyire nem ment neki a megírása. Lehettek volna szimplán barátok és akkor egy rossz szavam nem lenne, mert azt a kapcsolatot szépen leírták az eddigi részek. Továbbá a karaktereknél tartva, itt most kifejezetten zavart, hogy nem különültek el a különböző nézőpontok. Mindenki ugyanazon az egy síkon gondolkodott és beszélt, ha nem lett volna kiírva, hogy kinek a nézőpontja, meg se tudtam volna mondani.
Ezután a kirohanás után, így a végére azért úgy érzem el kell mondanom, hogy fair legyen a könyvvel szemben, hogy mindezek ellenére jó volt visszatérni ebbe a világba a szereplők közé. Szerettem mikor kitért az írónő az emberek és a mások közötti különbségekre, jókat tudtam rajta derülni. Montgomary mamáját külön a szívembe zártam, de a régi szereplőkkel is jó volt újra találkozni.
Nekem fáj a legjobban, hogy ez a rész ilyen csalódás lett, - pont azért mert úgy megszerettem ezt a sorozatot - és nem volt képes megugrani a lécet, így a végére.
*A sorozat második része, a Holló a hollónak a Könyvfesztiválra érkezik a Twister Media kiadótól.*
*************
3,5/5
 |
| következő rész |
Történet: 3/5
Megvalósítás: 3,5/5
Karakterek: 4/5
Kiadó: Roc
Oldalszám: 416.o.
Műfaj: fantasy
Goodread-es pontszám: 4.31
Goodread-es pontszám: 4.31
Molyos átlag: - még nincs elég csillagozás
A képek alapjai a Pinterestről származnak. A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése