In A Court of Thorns and Roses angol fantasy kisregény romantikus Sarah J. Maas

Szerethető semmiség | Sarah J. Maas - A Court of Frost and Starlight (Fagy és csillagfény udvara)


Forrás

A Court of Thorns and Roses #3,1


A companion tale to Sarah J. Maas's #1 New York Times bestselling A Court of Thorns and Roses series that takes place several months after the explosive events of A Court of Wings and Ruin
Narrated by Feyre and Rhysand, this story bridges the events in A Court of Wings and Ruin and the upcoming novels in the series.
Feyre, Rhys and their companions are still busy rebuilding the Night Court and the vastly changed world beyond. But Winter Solstice is finally near, and with it a hard-earned reprieve. Yet even the festive atmosphere can't keep the shadows of the past from looming. As Feyre navigates her first Winter Solstice as High Lady, she finds that those dearest to her have more wounds than she anticipated – scars that will have a far-reaching impact on the future of their court.

******************

Újabb történet a Tüskék és rózsák udvara világában, ami egy hidat hivatott képezni az eredeti trilógia és a később érkező kötetek között. Nagyon vártam, hogy olvashassam és kíváncsi voltam, vajon miről szólhat, ha már összekötő kötetként emlegetik. Konklúzió:
♛ Szerettem? Persze, imádtam visszatérni a Inner Circle tagjaihoz.
♛ Volt értelme ennek a könyvnek? Semmi az égvilágon.

Imádtam, hogy újra Rhys és társai között tölthettem el pár órácskát, ahogy megpróbálnak a háború után békére lelni. Ez egy hosszú és fájdalmas folyamat lesz, aminek mi csak éppen az elejébe kaptunk bepillantást, de nagyon értékeltem, hogy kitért a lelki teherre, amit a sok veszteség okozott. Ugyanakkor én sokkal többet vártam volna ettől a kisregénytől. Rengeteg kérdés maradt nyitva a ACOWAR után, és azt vártam, hogy legalább egy pár szál elvarrásra kerül itt. De szó szerint semmiről nem szólt a történet. De tényleg. Mindig feldobott néhány érdekes témát, de épp csak megemlítette az írónő, majd egy gonosz mosollyal és egy "A következő könyvekben bővebben." felkiáltással mentünk is tovább. Esküszöm a legizgalmasabb rész a 200 oldal alatt a hógolyózás volt. Azt hiszem ez sokat elmond.

Forrás

Viszont a sok elejtett utalásból már itt is lejön, hogy rengeteg bonyodalomra számíthatunk a későbbiekben, sok áskálódás és csatározás előtt állunk még a tényleges béke előtt. És el se tudom mondani mennyire várom már a következő részt, ami Cassian és Nesta története lesz.


Ennek ellenére viszont szerettem olvasni a könyvet, hiába beetetés az írónő részéről, mert vagyok akkora rajongója a szereplőknek, hogy ha még egy bevásárlólistát olvasnának fel, arra is vevő lennék. Bár azt hiszem ahhoz is tehetség kell, hogy 200 oldalon keresztül tudjon írni Sarah lényegében a semmiről.

✹✹✹✹✹✹✹✹✹✹✹✹


Amire egy 1 évet várhatok
Kiadó: Bloomsbury
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 224.o.
Műfaj: fantasy
Goodreads-es átlag: 4.08
Molyos átlag: 88%
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 






Tovább

Share Tweet Pin It +1

3 Comments

In Top Ten Tuesday

Top 5 | Nem, nem. Soha többet.


A Top 5 szerda szervezője el van havazva a hónapban, így nem kaptunk előre témákat, hanem mindenki azt választ, amit csak szeretne. Mi azonban a többi bloggerrel úgy döntöttünk, akkor átvesszük a szervezés szerepét és megszavaztunk a hónap minden szerdájára egy-egy témát. És, mivel holnap van a Madarak és fák napja, így ez adta az ihletet, hogy összeszedjük azokat a könyveket, amikért kár volt fákat kivágni. 

Margóra: Volt egyszer itt a blogon egy Ha a fák beszélni tudnának... tag. Ezt meg csak így itt hagyom a világnap miatt. 

És akkor lássuk a lényeget: Könyvek, amiket soha nem akarok a kezemben látni többet. (Azt nem mondom, hogy feltétlen sajnálom, hogy elolvastam őket, mert ezzel is gazdagabb lettem - még ha a negatív oldalát is tanultam meg a dolgoknak. Pl.: Kitől ne olvassak többet. )

*Ez a bejegyzés teljesen személyes vélemény, senkit nem akarok megbántani. Semmi baj nincs vele, ha te szeretted az alább felsorolt könyveket, azért mert én nekem nem feküdtek, nem azt jelentik, hogy rossz könyvek lennének, épp az a szép, hogy nem vagyunk egyformák.*

A macska rúgja meg! - avagy Megigézve Sylvia Daytől [KRITIKA]


Sokszor emlegettem már (pl.: ITT és ITT) ezt a regényt, mint negatív csúcstartót az olvasmányaim listáján, úgyhogy nem is akarok jobban most belemenni, mert csak felhúzom magam. Inkább olvassátok el róla a beszámolóm, ott mindent leírtam.

Földre szállt agymenés, akarom mondani angyalok - avagy Elveszett lelkek A. O. Esthertől [KRITIKA]


Vonatkoztassunk el magától az írónőtől és mindentől, amit róla hallottam, tapasztaltam. Vegyük alapul csak a könyvet. Ami a legjobban fájt a könyvben, hogy eszméletlenül logikátlan az egész. Felépít az írónő egy egészen érdekesnek tűnő világot, majd minden sarkon ellentmond önmagának, míg teljesen bele nem zavarodsz. A karakterek üresek és lelketlenek, akik bábú módjára menetelnek egyik helyről a másikra, mindenkinek tök egyszerű, pár szóban összefoglalható karaktere van. Elég kiábrándító volt annak idején. Lehet azóta sokat fejlődött az írónő, de én inkább kihagyom őket.  (A kritika nagyon régi, szóval felelősséget nem vállalok:)

Inkább öltözz fel! - avagy Meztelenül Raine Millertől


A hajdani Ulpius erotikus kiadásainak az egyik "gyöngyszeme" ez a remek...öhm...könyv. Első ránézésre még jónak is tűnhet - persze az rögtön lejön, hogy erotikus, de ennek nem kéne egyenlőnek lennie a pocsék könyvvel - mert egészen szemet vonzó a borítója. Na de, ami benne van! Mentsetek meg tőle! Sok erotikus/romantikus könyvet olvastam már életemben, 16 éves korom körül faltam őket, de nem sok ennyire üres, érzelemmentes, sablonos és ami a legfontosabb, még csak nem is jó erotikus regénnyel akadtam össze. A molyon csak annyit írtam hozzá értékelésnek, hogy "Mi akart ez lenni?!" Ez mindent elmond. 

Háremképző ifjú vámpíroknak - avagy az Éjszaka háza sorozat


Nagyon régen olvastam a részeit, abban sem vagyok biztos, hogy az összes magyarul kapható részt olvastam volna, de az élénken az emlékezetembe égett, hogy mennyire idegesítő lett egy idő után. Az írónők a szerelmi háromszöget további, magasabb szintre emelték és az egészet megtoldották egy jó adag idegesítő karakterrel. Nem, nem kérek többet belőle, köszönöm. 

Van, hogy jobb az adaptáció - avagy Vámpírnaplók Lisa Jane Smithtől

Ezt csak úgy itt hagyom.

Nem néztem végig a Vámpírnaplók sorozatot, csak az első pár évadot, de arra úgy emlékszem, hogy tetszett - bár nyilvánvalóan elvesztettem az érdeklődésem a folytatások felé. De, mivel nem volt rossz a sorozat, gondoltam bepróbálkozok a könyvvel is - hát nem kellett volna. Sokkal jobb a sorozat, pedig ott is idegesítő volt Elena, na de a könyvben. Huh. (Na jó, meg azért Ian sokat dobott a TV sorozaton:)

*Alapul szolgáló képek forrása Pinterest*

Nektek mik voltak a legrosszabb olvasásélményeitek? És a legjobbak?

*A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott MOLYOS zónában.* 



Tovább

Share Tweet Pin It +1

5 Comments

In 4.5 pont Az Öldöklő-napló Fumax kisregény Martha Wells MI Nebula-díj Philip K. Dick-díj sci-fi

Az Öldöklő-naplók #1 | Martha Wells - Kritikus rendszerhiba


Az Öldöklő-naplók #1


A ​jövő emberisége felett nagyvállalatok uralkodnak, minden egyes bolygóközi küldetést csak a cég szerelhet fel, és csak ők hagyhatják jóvá. A felfedező csapatok saját biztonságuk szavatolása érdekében mindig a cég által delegált biztonsági androidok társaságában utaznak.
Sajnos egy olyan társadalomban, ahol a szerződéseket rendszerint az nyeri el, aki a legalacsonyabb összegért bármit elvállal, a biztonság nem éppen elsődleges tényező.
Mint például azon a távoli bolygón, ahol egy csapat tudós éppen felszíni vizsgálatokat végez a céges biztonsági droid felügyelete alatt. Ez a BiztEgység azonban már korábban feltörte saját vezérmodulját, és öntudatra ébredt. Magára csak Az Öldöklőként gondol – bár ezt azért nem hangoztatná, ha megkérdeznék.
Az embereket viszont mélyen lenézi, és csak arra vágyik, hogy legalább addig mindenki békén hagyja, amíg rájön, kicsoda is ő valójában. Azonban amikor egy másik, bolygójukhoz közeli küldetés tagjaival megszakad a kapcsolat, a tudósokra és Az Öldöklőre hárul a feladat, hogy kiderítsék, mi történt velük.

A Kritikus rendszerhiba Martha Wells Az Öldöklő-naplók univerzumának első, lélegzetelállító epizódja. A Westworld és az Ex Machina rajongói különösen szeretni fogják a főszereplőt, a kegyetlen biztonsági droidot, aki ledobta magáról programozásának láncait, és most folyamatosan ingadozik az önismeretet célzó elmélkedés, illetve a minden ember kiirtását célzó kósza ösztön között.
***************

Kissé becsapva érzem magam. A fülszöveget elolvasva, meg abból a mondatból kiindulva, hogy "minden ember kiirtását célzó kósza ösztön között" én egy öldöklő droid történetét vártam a robot szemszögéből. Viszont hiába hívja magát az a bizonyos droid Öldöklőnek, nem gondolkodik az emberiség kiirtásán, sőt még egy kósza gondolata sincs róla, ő csak annyit akar, hogy hagyják békén, nézhesse a szórakoztató sorozatait és tessék-lássék módon elvégezze a munkáját.

"Tömeggyilkos is lehettem volna, miután feltörtem a vezérmodulomat, de aztán rájöttem, hogy hozzáférhetek a cég műholdjain át sugárzott szórakoztató csatornák összes tartalmához."

Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy nem tetszett, de direkt azért ültem le ezzel a könyvvel most, mert egy öldöklő MI szemszöget  volt kedvem olvasni, ehelyett kaptam egy könnyed és vicces történetet egy BiztEgységről, aki feltörte a programját, hogy ne ölhessen meg akaratán kívül embereket és a létének a célján mereng a sorozatozás közepette. Igazából tetszett, hogy magamra ismertem Öldöklőben, legalábbis a tinédzserkorom bizonyos részére emlékeztetett, mikor én is inkább szívesebben elvonultam sorozatozni a világ elől, csak ne kelljen az emberek hülyeségeivel kooperálnom.


Kisregény lévén nem igazán van benne felvezetés, vagy üresjárat, hanem in medias res belecsöppenünk egy idegen bolygót vizsgáló tudós csoport mindennapjaiba és szinte azonnal be is robbant a konfliktus a képbe. Azt hihetnénk - belőlem kiindulva - hogy zavart, hogy nincs különösebb világfelépítésre, vagy karakterábrázolásra idő, de semmi problémám nem volt vele. Ugyanis Wells képes volt pár egyszerű sorban olyan szinten felépíteni a dolgokat, amire másoknak 200 oldal se elég. Nagyon tetszett a rendszernek az a szelete, amibe bepillantást nyertünk - a terraformálásra vonatkozó szabályok és az itt is meglévő emberi nyereségvágy kontra biztonság kérdése. Ugyanakkor nagyon szűk kis részbe engedett bepillantani az írónő, csak amire szükség volt a történethez. Épp ezért nagyon kíváncsi vagyok a sorozat további részére, hogy újabb szeletét láthassam a világnak és az öntudatra ébredt droid fejlődésébe és választásaiba. (A vége, mondjuk számomra kissé sután lett lezárva, nagyon hirtelen jött ez a változás és a döntése.)

"Öldöklő üzenetének vége."

*************
4,5/5

2. rész
Borító: 5/5 - imádom, hogy ilyen aranyos kisregény, de közben mégis kemény kötéses. 
Történet: 5/5
Megvalósítás: 4,5/5
Karakterek: 4,5/5  
Kedvenc karakter: Öldöklő

Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 152
Műfaj: sci-fi
Eredeti cím: All Systems Red
Goodread-es pontszám: 4.16
Molyos átlag: 87%
A képek alapjai a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 







Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In borítómánia

Borítómánia | Kedvenc borítótervezőim


Évek óta sorban írom a borítómániás posztokat, több száz borítót gyűjtöttem már tematikusan össze nektek, de magukról a művészekről, akiknek ezeket a csodákat köszönhetjük, egy szó sem esett még, ami elég szomorú. Ezen a hiányosságomon próbálok ma változtatni és megmutatni nektek néhány eszméletlen tehetséges művészt, akiknek oda vagyok a munkáiért. 

Joey Hi-Fi


Joey munkássága nem lehet ismeretlen idehaza sem, hisz a Vészmadarak az ő borítójával jelent meg a Fumax gondozásában. Nagyon tetszenek a letisztult színek, ahogy a fekete fehér világba belerobbantja a vöröset, ami ad az egésznek egy dráma hatást. Külön kiemelném a sziluettekkel való játékot, amit pecekig tudok nézni. 


Charlie Bowater


Charlie Bowater munkásságával Sarah J. Maas könyvei kapcsán találkoztam először, ugyanis illusztrációkat készített hozzájuk, majd végül a színezőt is neki köszönhetjük - én meg végérvényesen szerelembe estem a munkáival. Egyszerűen álomszép alkotásai vannak, imádom a színeit és azt, hogy milyen jól meg tudja fogni a karaktereket és visszaadja, ahogy az én fejemben is élnek. Ráadásul az egésznek ad egy sajátos epic feelinget, ami felteszi a koronát a munkáira. Azzal a ténnyel, hogy borítókat is tervez az An Enchantent of Ravens kapcsán találkoztam először, amit ugye kizárólag a borító csábítása miatt olvastam el. De most komolyan, tudtok hibáztatni? Csak nézzetek rá arra a szépségre. Ezt követően kezdtem el céltudatosan keresni még borítóit és bár eddig még nem sok van, de azok nagyon tetszenek. Remélem később ezek sora tovább  fog bővülni. A további munkáit ITT tudjátok megtekinteni. 


Jason Chan 



Sajnos nem nagyon szoktunk alapvetően odafigyelni a borítótervezőkre - vagyis pontosabban valahogy mindig kimarad, hogy utánanézzünk kinek is köszönhetjük őket. (Ha akár csak abból indulunk ki, hogy a molyon egy könyv adatlapjánál már lassan azt is odaírhatjuk, hogy az író mit reggelizett az írása közben, de a borítótervező művészeket nem lehet feltüntetni) Jason Chang volt számomra az első, akinél ezt megtettem, méghozzá a Széthullott Birodalom olvasása során, mivel nem csak a történetért, hanem a külcsínért is odáig voltam. Tetszett a sejtelmessége, hogy hiába van rajta az emberi alak, az arcát mégse lehet teljesen kivenni, így hagyva a képzeletünknek is teret. A hangulatát, ami tökéletesen illeszkedik a történethez. De a többi munkájára is érdemes időt szánni pl: a Stormdancer széria. 


Erin Fitzsimmons


Valljátok be, hogy még nem is halottátok a nevét? Nem igaz? Pedig a munkáival biztos találkoztatok már, mert rengeteg könyvborítót tervezett, nem egy igazi bestsellert is, mint például a Caravalt, a Delírium sorozat új kiadását, az Árnyak és jeleket és még megannyi szépséget. Igazából egy egész posztot szánhatnék a munkásságára és biztos vagyok benne, hogy még akkor is lenne olyan, amit nem mutattam meg. De megnézhetitek ITT a listát. 

+ Reta ajánlása:

Marc Simonetti


Reta ajánlotta a művészt a figyelembe és rájöttem, miközben böngésztem a portfólióját, hogy én rengeteg munkájával találkoztam már a neten, csak soha nem tudtam, hogy ő az alkotó. Ti is megnézhetitek a teljes listát ITT.

Érdemes még utánuk nézni: 
  • Jaja Micelli (ITT, borítók pl.:Fényességek, The Italian Teacher)
  • Laren Panepinto (ITT, borítók pl.: Feed, Snakewood)
  • Coralie Bickford - Smith (ITT, borítók pl.: Cloth Bound Classics széria)
Meséljetek, nektek ki a kedvenc borítótervezőtök? 

Tovább

Share Tweet Pin It +1

3 Comments

In Top Ten Tuesday

Top 5 | Legrosszabb szerelmi háromszög lezárások


A Látók kritika élménybeszámoló írása közben ugrott be - miután jól kidühöngtem magam, hogy abba is feltétlen bele kellett passzírozni - hogy alapvetően nem sokat beszéltem még itt a blogon a szerelmi háromszögek jelenségről, csak mindig kifejtettem mennyire utálom. Pedig ha tudnátok szóban milyen hosszas diskurzusokat fojtattam már erről barátaimmal... Úgyhogy most menjünk is bele az egyik aspektusába a jelenségnek - mégpedig a háromszög feloldásába. Ugye alapvetően az lenne az alapfelállás, hogy a hölgyeményünk hosszas töprengés, megannyi szenvedés és melodráma után döntést hoz és a feleslegessé vált harmadik felet szépen elküldi. De persze ez nem mindig elég, csavarni akarnak az írónők ezen a sémán, vagy egyszerűen főhősünk olyan szinten döntésképtelen, hogy meghozza az író helyette ezt a végtelenül nehéz és nagy horderejű választást. Na mármost ezek végtelenül félre tudnak sikerülni, én meg külön ezeket gyűjtöm most össze nektek. muhahah, nem még véletlenül se a pozitív példákat. Abban mi a pláne? Meg őszintén nem sok pozitívat tudnék felsorolni.

*Figyelem, az alábbi poszt spoileres lehet a Hex Hall sorozatra, az Alkonyat szériára, az Üvegtrón 2. és 3. részére és a Szent Johanna Gimire.*


Nyírjuk ki a felesleges pasit. 

Először is, az egyik közkedvelt megoldás, hogy nebáncsvirág főhősnőnk válláról levegyük a terhet, nehogy meg kelljen bántania valakit - nem mintha az, hogy ilyen döntésképtelen és mind a két felet eteti, ne bántana mindenkit - hogy egyszerűen megöljük a nem kívánt elemet a történetben. Lehetőleg valami hősi halállal, hogy azoknak se legyen keserű a szájíze, aki esetleg neki szurkolt volna a kit válasszak verseny alatt. Erre tökéletes példa lehet a Hex Hall sorozat, ahol aztán néha - ha éppen nem teljesen boldog Sophie és van rá ideje - bánatosan visszagondolhat Cal hősi halálára. Szerintem végtelenül olcsó húzás volt, főleg hogy ezt leszámítva tök felesleges volt a halála és elkerülhető lett volna.

Az Alkonyat mizéria.

Igen, ez egy külön alpontot érdemel és külön fogalmat kéne kitalálni erre az egész szerelmi háromszögre, úgy ahogy van. De mindennek az volt a teteje, mikor megszületett a gyerek és Jacob bevésődött (vagy hogy hívták) és képes volt közölni Bellával, hogy ő azért szerette, mert tudta, hogy az ő gyereke lesz élete párja. WTF? Azon felül, hogy ez úgy pedofília ahogy van és szimplán meh, még azok arculcsapása is, akik neki szurkoltak volna, hisz ezek szerint nem Belláért magért volt úgy oda - bár ezt megértem, nem tudom abban a csajban mit lehetne szeretni - csak pusztán egy kivetítés volt. Huh, az agyam eldobtam, mikor ezzel először találkoztam.


Gyűlöltessük meg a nem kívánt félt.

Igen, másik nagy kedvencem, mikor az írónő mindenképp el akarja dönteni helyettünk a dolgot, hogy mindenki 100%-an a kiszemeltjének szurkoljon, így az addig egész normális másik srác vesz egy 180 fokos fordulatot, hogy megutáljuk és teljes mellbedobással támogassuk, mikor főhősnőnk elküldi melegebb éghajlatra. Ilyen tipikus eset volt például az SZJG-ben Arnolddal, aki teljesen random lett kőbunkó. De például az a rinyagép, amit Maas csinált Chaolból se volt semmi. Huh, de utáltam az Üvegtrón 4. részében!


Dobjuk be a legjobb barátnőt, mint csali. 

Másik közkedvelt koncepció, hogy megjelenik a színen egy negyedik fél - általában a főhősnő barátnője - és az egyik pasi rájön, hogy ő nem is az előbb említett főhősnőért van oda, hanem az újonnan megjelent végzet asszonyáért. És hopp, már vége is van a szerelmi civódásnak és mindenki happy.


*Alapul szolgáló képek forrása Pinterest*

Ti mit adnátok még a listához?(És igen, ez most csak 4 pont)

*A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott MOLYOS zónában.* 


Tovább

Share Tweet Pin It +1

22 Comments