Three Points Of View

A tizenhat éves Azát sosem hozta igazán lázba a szökevény milliomos, Russel Pickett utáni nyomozás, de miután százezer dolláros pénzjutalom forog kockán, legjobb és legvakmerőbb barátnőjével, Daisyvel buzgón kutatni kezd utána. Együtt próbálják megtalálni az utat először is Pickett fiához, Davishez.
Aza minden erejével igyekszik. Próbál jó gyerek, jó barát, jó tanuló és még jó detektív is lenni, miközben sötét belső gondolatai spirálként tekerednek köré.
John Green, az Alaszka nyomában, a Katherine a köbön, a Csillagainkban a hiba, és Papírvárosok díjnyertes szerzőjének várva várt új könyve kíméletlen őszinteséggel meséli el Aza történetét.
A Teknősök végtelen sora ragyogó regény szerelemről, akaraterőről és egy élethosszig tartó barátságról.

*************

Ez a könyv hozzám szólt.

"És így szűkül a spirál örökkön örökké."

Azt hiszem legelőször is jobb tisztázni, hogy a fülszöveg elég félrevezető tud lenni. Valóban van itt nyomozás egy eltűnt milliomos után, de ez mind csak a háttérben folyik. Ugyanis a regény központi témája a mentális betegség és ezt úgy mutatja be az író, hogy bezár téged Aza fejébe, hogy átélhesd ez mit is jelent. Megtapasztalod milyen, mikor a gondolataid az ellenségeddé válnak, mikor úgy érzed legszívesebben szabadulnál a saját elmédből. Mikor bekerülsz egy spirálba, ami csak húz egyre lejjebb és lejjebb az örvénybe és képtelen vagy belőle szabadulni, pedig ésszel tudod, hogy mi történik éppen. Néha egészen fullasztó volt jelen lenni Azával együtt és átélni minden egyes lelki állapotát, de ugyanakkor lebilincselő is volt számomra látni a lélekerőt, ami ahhoz kell, hogy akár a mindennapokban funkcionáljon.

Bárkit megkérdeznél, mindenki tudna mondani legalább egy mentális betegséget és fel tudná sorolni a tüneteit, de egészséges embereknek megérteni, hogy mit is jelent egy mentálisan beteg személy tudatában lenni, hogy mi is játszódik le a fejében, szinte lehetetlen. Éppen ezért is tartom olyan nagyra ezt a regényt, mert általa bepillantást nyerhetünk Aza elméjébe és talán egy kicsit jobban megértjük az OCD és a szorongás komolyságát és olykor szinte reménytelennek tűnő állapotát. Hitelesnek éreztem az egészet és ehhez az is hozzájárulhatott, hogy John Green bevallottan is küzd ezekkel a mentális problémákkal, így saját tapasztalatait is beleszőhette a regényébe, életszagúvá téve azt.

Nagyon nagy pozitívuma a könyvnek a karakterek sokrétűsége és mélysége. Nem feltétlen szeretsz meg mindenkit, de nagyon jól vannak ábrázolva a kapcsolatok, akár ha Aza és a legjobb barátnője közöttit vesszük, nagyon emberi volt és eléggé reprezentálja a meg nem értést ilyen helyzetekben. De külön kiemelném Aza és az anyukája kapcsolatát. A YA könyvekre általánosan jellemző a szülök hiánya, vagy ha vannak is, akkor nagyon negatív szerepben tűnnek fel. Így külön jó volt egy ennyire jó anya-lánya kapcsolatról olvasni, ahol a szülő minden lépésénél próbálja támogatni a lányát és valóban jelen van a könyv során.

Ezeken felől, ami külön tetszett, hogy nem volt benne a szerelem mindent meggyógyít toposz. Mert bár nagyon sok erőt nyújthat a felépülésben, de nem fogja varázsütésre meggyógyítani a mentális betegséget, sajnos az élet nem így működik. Ugyanakkor mégis megmutatja, hogy az életünk során az apró kis történések - akár egy plátói szerelem, vagy éppen barátság - mennyire befolyásolhatja a nagyobb képet, ha évek múlva visszatekintünk az életünkre.

Mindenképpen ajánlom olvasásra, de az biztos, hogy megfelelő hangulat kell hozzá. Meg egy adag kíváncsiság.

*************

5/5