Ha egy mondatban kéne összefoglalnom az élményem a könyvvel, akkor az valami ilyesmi lenne: Izgalmas pikantériájú sötét csokoládénak tűnt első körben, aminek úgy megbabonáz a gyönyörűen megmunkált kidolgozása, hogy alig várod az első falat után a többit, de sajnos rá kell jönnöd, hogy a cukormáz egy elég unalmas ízt próbál elfedni. De hál istennek, ott az a chilis utóíz, amire nem számítottál az utolsó falatnál.
If I cannot be better than them, I will become so much worse.
A mesékből jól ismert felállásból indul ki a történet, de mindez egy olyan jó táptalajt szolgáltatott volna a sztori fejlődéséhez, hogy a lehetőségek száma szinte végtelen volt. Sajnos én úgy érzem, hogy nem feltétlen a legjobb fonalat sikerült elkapnia az írónőnek ezekből a lehetőségekből. Azt hittem, pont a kezdetek miatt, hogy ez egy sötétebb változata lesz a tündéres sztoriknak (eleve sötétebbek a tündéres sztorik, már csak a lények jellemzőiből kiindulva), de így a végére érve, azt kell mondjam, nem igazán tudnám ezt kifejezetten sötét tündérmesének nevezni, mert inkább volt drámai a cselekmény, mint ténylegesen sötét vagy kegyetlen. A tündérek mindig is arról voltak ismertek, hogy mennyire máshogy értelmezik a "jót" és az "igazságosat", mint az emberek és ezt itt is jól ábrázolta az írónő, főleg a Madoc-kal (tündér mostohaapa) való kapcsolaton keresztül, de ugyanakkor semmi kiemelkedően sötétet nem találtam a sztoriban. Inkább volt az egész cselekmény egy nagy játék.
A világ érdekes, szívesen olvastam volna még többet is róla, ugyanakkor a történetvezetéssel meggyűlt a bajom. Így utólag visszaidézve a könyvet, olyan érzésem van, mintha Jude az első felét végig aludta volna a könyvnek. Minden esemény, információ vagy új karakter csak a képembe lett lökve, nem volt mélysége a dolgoknak, nem volt fejlődés. Csak bumm, történt egy tragikus dolog, majd elmentünk aludni. Néha elgondolkoztam rajta, hogy lehet én is elaludtam Jude-dal és pár részlet kimaradt az olvasás során. És az a legfőbb baj, hogy Jude se kapott több hátteret, pedig az ő nézőpontjából volt az egész sztori elmesélve. Sok tette mögött a mozgatórugót még most se értem, mármint nem volt ok-okozati összefüggés a döntései mögött. Többször éreztem azt, hogy hirtelen tett valamit, de előtte nem mutatott erre a döntésére semmi a gondolatai között, nem is foglalkozott vele, sőt teljesen a felvázolt személyisége ellenében ment. Nem voltak utalások. És utána se váltott ki belőle semmilyen érzelmi reakciót, miközben egy ennyire drasztikus dolgot tett. Én meg csak ültem, hogy akkor most mi? Miért is?
No matter how careful I am, eventually I'll make another misstep. I am weak. I am fragile. I am mortal. I hate that most of all.
Más esetben meg túl sok volt az utalgatás, így vártam valami csavart, miközben végül a teljesen nyilvánvaló történt. Én meg ismét csak ott állok, hogy akkor ennyi? Az egész Cardan, Locke szituáció ilyen volt a számomra. Azt hittem Cardan végig csak megjátszotta magát és a végén felszínre kerül, hogy mindenkit átvert és vica versa Locke esetében, de semmi. Ráadásul Cardan karaktere is furcsán volt felépítve, az elején tisztán csak terrorizál és én végig kerestem a stratégiai oldalát a dolognak, - elvégre tündér, meg herceg, meg ármánykodás, szóval értitek - de kiderül az nincs. Majd sajnálnom kéne egyik pillanatról a másikra, miközben eddig egy seggfej volt, aki meg akarta ölni Jude-ot, meg igazából nem történik semmi váratlan a tündéri magatartást figyelembe véve. És a végére már egy szeret/nem szeret kapcsolatban találom vele magam, miközben én végig azon gondolkoztam, hogy mikor is értünk el erre a szintre. De az tetszik, hogy legalább nem egy szokásos sablon főhős.
A könyv más oldalát figyelembe véve viszont voltak kifejezetten tetszetős részei. A család témát szerintem nagyon jól kezelte az írónő (az ikrek vonalat leszámítva, arról később), a megannyi ellentétes érzelem jól átjött. Madoc és Jude kapcsolata nagyon jól lett felépítve. Azt hiszem Madoc karakterén
keresztül jött át igazán a különbség ember és tündér között, ő lett a
legjobban árnyalva és remekül végigkövethetjük Jude küzdelmét az
érzéseivel. Elvégre utálni akarná, mert megölte a szüleit és kiszakította
őt az emberek világából, hogy bedobja egy halandónak halálos helyzetbe, de
közben ő nevelte fel és tényleg szereti Madoc, mint a lányát - a tündérek
módján. Ezért szereti is, mint az apját, pedig küzd ellene. Az egész vacilálás a hovatartozásról is tetszett, valamint az ellentét Jude és Vivi között. Hogy még Jude ember volt, mégis a tündérek világába akar beilleszkedni és nem vágyik vissza a halandókhoz, addig Vivi menni akar a régi világukba, holott tündér léte miatt neki könnyű lenne beilleszkedni. Maga a hangulatteremtés is nagyon betalált, hiába voltak frusztráló részei a történetvezetésnek, mégis olvastatta magát a hangulata miatt.
Ugyanakkor ki kell térnem még a másik testvérre is, mert ott már nem éreztem mindent ilyen jónak. Az ikrek kapcsolatában annyi potenciál lett volna, hogy szinte fáj a tudat, hogy ez teljesen ki lett hagyva. Jó, volt egy kis konfliktus, úgy ímmel-ámmal, de egyrészt még most se igazán értem Taryn oldalát - ismét az információhiány - másrészről meg akkora lehetőség volt Jude és Taryn ellentétes adaptációjában a tündérek világához, a megfelelési kényszerükben és az ellentétes személyiségükben, hogy nem is értem, hogy nem kaphattunk ebből többet. Talán a második részben.
Maga a cselekmény alapötlete érdekes lehetne - tündérek, kegyetlenség, kémkedés, udvari intrikák - de egyfelől az elrontott dramaturgia miatt először el akarsz aludni a sztorin, majd csak a fejed kapkodod, másrészről meg minden olyan végtelenül egyszerű volt. Nem nagyon került elő sok szereplő, nem volt megannyi motiváció a háttérben, nem voltak külön szálak, holott több ezer éves lények hatalmi harcáról van elvileg szó. Ráadásul eszméletlen kényelmes megoldások születtek, én tényleg vártam valami csavart a végén, mert nem akartam elhinni, hogy minden ennyire egyszerű.
A vége viszont érdekes felállást tartogat a második részre, remélem nem esünk megint bele a "jó kezdet, majd átlagos sztori" szituációba.
A könyv október elején megjelenik magyarul a Könyvmolyképző gondozásában!
*Margóra magamnak: a könyv dedikált, fairylootos kötet - charity shopból.*
*************
3/5
Borító: 5/5 - tényleg gyönyörű, főleg élőben
Történet: 4/5
Megvalósítás: 3/5
Karakterek: 3/5
Kiadó: Hot Key Books
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 370.o.
Műfaj: YA fantasy
Goodread-es pontszám: 4.19
Molyos átlag: 88%
A képek alapjai a Pinterestről származnak.
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt.
![Pin It](http://pinterest.com/pin/create/button/?url=https://three-points-of-view.blogspot.com/2018/09/boritomania-mikor-ezer-szinbe-borul-taj.html&media=https://3.bp.blogspot.com/-HM5M4q75NCM/W65SMpWfTCI/AAAAAAAAbVM/UmChkb15KPMjwLpru9egrVOF4Z2JoWh3QCLcBGAs/s72-c/hello%2Bautumn.jpg&description= Forrás Pinterest . "Az ősz a metamorfózis lelke, olyan időszak, amikor a világ a tél – vagyis a Halál – küszöbén áll, de még ne...){kind=link}
 Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké ...){kind=link}
