A halloween nálunk nem őriz nagy hagyományokat, bármennyire is próbálták, egyszerűen nem sikerült asszimilálódnia a kultúránkba, nem úgy mint az angol nyelvterületeken. Emlékszem mennyire meglepődtem, mikor először láttam Angliában kis szörnyeknek öltözött gyerkőcöket csoportokban vonulni az utcán és becsöngetni a házakhoz egy kis nyalánkságért. Mennyire édesek voltak, ahogy önnön ijesztő mivoltukban teljesen meggyőződve masíroztak fel alá és minden szembejövőre rámorogtak. Persze ennél sokkal több és mélyebb jelentése van ennek az ünnepnek, de azt hiszem ez is jól mutatja, hogy mennyire nem érzek szoros kötődést ehhez az ünnephez. De mégis mindig szívesen átélem ez idő tájt a borzongós hangulatát - bár ez inkább az ősz számlájára írható és nem kifejezetten ennek az éjszakának. Ilyenkor szívesebben ülök le egy horror(isztikus) film elé, - tervezek egy ajánlót is megírni filmnézéshez - vagy vackolódom be egy jó kis borzongós könyv mellé.
*>Áfonyamuffin< blogján akadtam össze ezzel a taggel.*
Boszorkány - egy mágikus karakter vagy könyv
>Kate Daniels<, habár nem nevezném boszorkánynak, de az holtbiztos, hogy mágikus karakter. És simán szétrúgná bármelyik boszi seggét. Pár napja befejeztem a Magic Triumphs olvasását és egyúttal a sorozatot is. Meglehetősen keserédes még azóta is a búcsú érzése, rengeteg szórakoztató órát köszönhetek ennek a sorozatnak és a szerzőpárosnak, valamint elmondhatom, hogy az egyik legjobb urban fantasy sorozatot ismerhettem meg benne, azok közül, amik eddig a kezeim közé akadtak. Nehéz lenne szavakba önteni, hogy mennyire imádom ezt a világot és a szereplőit, a szívembe zártam mindenkit és nem akarok elszakadni tőlük. És el se mondhatom mennyire örülök, hogy habár Kate és Curran szála lezáródott, de nem kell még teljesen búcsút vennem a szereplőktől és a világtól, hisz még jönnek majd kötetek más szereplőkkel. Halleluja.
Vérfarkas - egy tökéletes könyv éjszakai olvasásra
A Hill House szelleme Shirley Jacksontól. Nem olvastam még a könyvet, ami nemrég jelent meg a GABO kiadó gondozásában, de bedaráltam a belőle készült Netflixes sorozatot és azóta megszállottan el akarom olvasni. Remélem fog annyira tetszeni, mint a sorozat. (margóra: ha egy jó kis pszichohorrort keresel a halloween esti filmnézéshez, akkor ez tökéletes választás.)
Frankenstein - egy könyv, ami sokkolt
A papírsereglet és más történetek novelláskötet ugrott be azonnal. Szerintem még életemben nem olvastam olyan kötetet, ahol mindegyik novella - más más okból - de egyformán a szívemhez nőtt. Jó, azért hozzátenném, hogy összesen se sok novelláskötetet vagy antológiát olvastam eddig. Ez egy új keletű érdeklődési irány nálam. Imádtam az egészet úgy ahogy van, és sikerült az írónak újra meg újra megérintenie bennem valamit, ami miatt volt hogy félre kellett tennem a könyvet, csak hogy megemészthessem a lapokon átélteket. Volt hogy sírtam, volt hogy nevettem és igen, volt hogy megdöbbentem, de az biztos, hogy hidegen nem hagyott egyetlen története se. Külön tetszett, hogy kitért a kínai és amerikai kultúrára és történelmére, a különbségekre, általános emberi kritikákra és tudományos elképzelésekre. Minden történetének volt egy kulcsfontosságú üzenete, amit nagyszerűen adott át akár a sci-fi, akár a fantasy, vagy éppen a mágikus realizmus segítségével.
Az ördög - egy sötét, gonosz karakter
Úgy érzem ez a kérdés lassan már üldöz, ugyanis a >Top 5< rovatnak a múltheti témája is ez volt, csak én sikeresen elfelejtettem megcsinálni. De, ami késik, úgy tűnik előbb utóbb jön. Említettem már egy párszor, hogy odáig vagyok a jól kidolgozott, okos (fő)gonosz karakterekért. Szinte morbid kíváncsisággal követem végig a tetteiket. Emellett szeretek jól kidolgozott átverésekről és manipulációkról olvasni - bár nem tudom, hogy ez mit mond el rólam - és ezt gyakran megkapom az ilyen gonoszok mellé, mint bónuszt. Az egyik legelső és legemlékezetesebb ilyen találkozásom Moriartyval esett meg Sherlock Holmes kapcsán. Emlékszem egészen elbűvölt a macska egér játékuk és talán ez volt az első alkalom, mikor szembesültem vele, hogy egy jól kidolgozott gonosz (morálisan megkérdőjelezhető) karakterért is tudok annyira oda lenni, mint a főhősünkért.
Kaszás - egy karakter, akinek nem kellett volna meghalnia
A halál, a veszteség és a "mi van utána" kérdéskör évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget és valószínűleg ez a jövőben sem fog változni, (halhatatlanság?) elvégre szerves részét képezi az életnek. Épp ezért rengeteg történetben találkozhatunk vele, akár csak az élet velejárójaként ábrázolva, vagy a történet katalizátoraként használva, de gyakran személyiségfejlődés mozgatórugójaként is megjelenik. Az egyik legelső és legemlékezetesebb halál, mint sokaknál másoknál a Harry Potteren keresztül ért el és nagyon mély nyomot hagyott bennem. Az az első olyan könyv, aminél emlékszem, hogy sírtam - mit sírtam görcsösen zokogtam - és utána jöttem rá, hogy egy könyv hagyhat úgy is mély és maradandó nyomot benned, hogy nem feltétlen boldog és szórakoztató. Lehet úgy is jó egy könyv, hogy közben összetör, megbotránkoztat, nyomaszt vagy fájdalmat okoz. Ott jöttem rá, mennyi mindent átélhetsz a könyvek által és onnantól kezdve kezdtem el keresni olyan könyveket is, amik nem csak örömet okoznak.
Zombi - egy könyv, ami "éhessé" tett a továbbiakra
Imádom azokat a könyveket, amik képesek ezt elérni. A könyveket, amik után szinte lehetetlen egy megfelelő következő olvasmányt találni, mert még mindig az előző hatása alatt vagy és úgy érzed semmi sem érhet a nyomába. Megannyi zsánerben, megannyi stílusban, megannyi írótól találkoztam már ilyen könyvvel...
...és nagyon merem remélni, Sarah, hogy a hamarosan a birtokomba kerülő Kingdom of Ash is ezek közé a könyvek közé fog tartozni, mert tudom ám hol laksz!
Vízköpő - egy karakter, akit megvédenél bármi áron
Kit, az árva kislány a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságból. Óriási hatással volt rám ez a könyv, mindenképp az év egyik meghatározó olvasmánya lett és alig várom már, hogy erről részletesebben is írjak nektek egy külön posztban. De addig is, az egyik szereplő, Kit, a kislány, akit közösen nevel a társaság, teljesen és végérvényesen belopta magát a szívembe. Szóval a születése napját is megbánná az, aki csak a haja szálát is meggörbíti, ha rajtam múlik. És akkor még nem is beszéltünk róla, hogy a társaság többi tagjától mi várna az elkövetőre.
Vámpír - egy könyv, ami kiszívta belőled az életet
>Az ötödik évszakot< és úgy alapvetően A megtört föld trilógiát tökéletesen leírja ez a kifejezés. Zseniális egy könyv, az egyik legegyedibb fantasy, amit mostanában volt szerencsém olvasni, de olyan szintű letargiába tud süllyeszteni, ha hagyod, hogy utána napokig csak zombi módjára ténferegsz. Nem véletlen nem fogtam még neki a befejező kötetnek, egyelőre várok a megfelelő hangulatra. És azt hiszem így az október vége épp megfelelő lesz egy kicsit sötétebb olvasmányra.
Szellem - egy könyv, ami még mindig kísért
Minden telihold estéjén, mikor a köd leereszkedik a városra, mint egy takaró és az óra hajnali egyet mutat, mikor az átható csendben még a saját szívdobbanásaid is meghallod, na akkor próbál meg előmászni a Szürke ötven árnyalata a média jól eltemetett bugyraiból, hogy újfent az emberekre akaszkodjon és mint egy parazita pusztítsa az agysejtjeiket. De ne féljetek, egy jól irányzott rúgással visszaküldöm a mélybe, majd a másik oldalamra fordulok és alszok tovább. (Őszintén, nem tudom mit várt tőlem a tag készítője.)
Démon - egy könyv, ami tényleg megijesztett
A tavalyi >ijesztő könyvek< Top 5 posztban már taglaltam, hogy mennyire nehezen ijeszt meg egy könyv a hagyományos rettegés értelmében. Nem vagyok az a tipikus ijedős fajta, vagy legalábbis nem ebben az értelemben. Emlékszem mindenki ajánlgatta nekem a horror nagymesterének, Kingnek a könyveit is annak idején, hogy na majd biztos ezek végre elérik a várva várt rettegést, és utána még wc-re se merek majd éjszaka kimenni, de miután nem volt képes erre se a Ragyogás, se az Állattemető, így végül arra jutottam, hogy nálam ez nem működik.
Csontváz - egy karakter, akinek tartanál egy fejmosást
(Elég homályos lehet elsőre, hogy hogyan is kapcsolódik ez itt össze. Angolul úgy fogalmazott a tag készítője, hogy a character you have a bone to pick with. Na már most ez egy angol kifejezés és egyben szójáték a csontvázzal [bone = csont] és a kifejezésnek az a lényege, hogy elbeszélgetsz valakivel a hibáról/hülyeségről, amit tett. De képtelen voltam úgy lefordítani, hogy megmaradjon a szójáték és az értelme is. Pfft, nehéz dolga van a fordítóknak.)
Alosával >A kalózkirály lánya< című könyvből. Ugyanis szerintem egy hatalmas nagy logikai bukfenc van a könyvben és lényegében az első 5 percben megoldhatta volna főhősnőnk a könyv legnagyobb konfliktusát, de persze úgy nem lett volna idő a románcra és ez még a mai napig piszkálja a csőröm. (Bár azért azt el kell ismernem, hogy a szócsatákat élveztem, szóval azért kár lett volna.)
Múmia - egy könyv, amit megőriznék az idők végezetéig
Komolyan? Egyet?! Úgy érzem előjött a tag készítőjének a szadista hajlama. Jelen pillanatban, még az olvasás utáni űrt próbálva betölteni, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot mondanám. Mondtam már, hogy mennyire imádtam? Nem elégszer.
Ijesztő baba - egy könyvborító, ami túl félelmetes, hogy ránéz
 |
| The Diviners - Látók kritika >ITT< |
Őszintén, most egy se ugrik be ami annyira creepy lenne, hogy kellene neki ez a nagy drámai felhang, szóval most egyszerűen csak hozok pár sötétebb hangulatú kedvencet.
Ennyi lett volna a mai bejegyzés, remélem ti is épp annyira élveztétek az olvasását, mint én a megírását. Nagyon kíváncsi vagyok a ti véleményetekre, ajánlóitokra, így ne tartsátok magatokban és nyugodtan osszátok meg velem is.
Kihívni pedig az alábbi bloggereket szeretném:
... de szokás szerint bárki viheti forrásmegjelöléssel a taget, akinek kedve szottyan hozzá.
*A képek a Pinterestről származnak*
Kihívni pedig az alábbi bloggereket szeretném:
... de szokás szerint bárki viheti forrásmegjelöléssel a taget, akinek kedve szottyan hozzá.
*A képek a Pinterestről származnak*
