Csupán 24 óra kell ahhoz, hogy a világ a
feje tetejére álljon. Pákozdiék elsőre hétköznapi családnak tűnnek. Egy
mindent tudni akaró anya, egy fotelbe ragadt apa és egy különleges
titkot rejtő testvérpár. Ez a szombat reggel azonban véglegesen
megváltoztatja az életüket. Elmegy az áram…
Mit rejt a valóság, ha rákényszerít minket a beszélgetésre?
Mi történik, ha nem tudunk többé az internet mögött elrejtőzni?
Mit rejt a valóság, ha rákényszerít minket a beszélgetésre?
Mi történik, ha nem tudunk többé az internet mögött elrejtőzni?
**************
Mikor volt az utolsó alkalom, hogy végigcsináltál egy napot a telefonod nélkül? És itt most nem csak a netre gondolok, hanem, hogy egyáltalán nem nyúltál hozzá. Nem nézted meg a naptárad, nem használtad a GPS-t, a jegyzeteid, a megannyi appot, ami megkönnyíti az életed, nem olvastál rajra, vagy éppen nem görgetted végig a képeid. Nem írtál és nem telefonáltál. Meg tudod mondani?
Ez az olvasmányélményem tényleg egy hatalmas ugrás volt a komfortzónám menedékéből, az utolsó emlékeim a drámaolvasásról valahova a középiskolai évekre és Shakespeare-re korlátozódnak és nem mondanám, hogy túlságosan átszövik a jó érzések. Jó, alapvetően az irodalomóra se tartozott a kedvenceim közé, szóval nem feltétlen a dráma műfajt kéne okolnom ezért. De színházba járni, na meg kísérletezni is imádok, szóval belevágtam.
A központi téma nem is lehetne ennél aktuálisabb probléma, az internet és a technológia befolyása a mindennapi életünkre. Mindezt egy tipikus magyar családon keresztül: tv előtt gubbasztó apa, folyamatosan fényképező anya, aki mindent megoszt a közösségi médián "mély" gondolatokkal tűzdelve, a "bezzeg az én időmben" nagypapa és (a szokásos átlag) két gyerek. Na meg a jól megszokott ötödik fél a családokban, a kommunikációhiány. Első körre egy átlagos családot ismerhetünk meg, akik önként az internet fogságába estek, hogy meneküljenek a való élet elől. Viszont, ahogy haladunk előre a színekkel és rétegről rétegre bomlik ki előttünk a történet egy áramszünetnek köszönhetően, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy sokkal több mindent rejt ennél ez a dráma.
Megannyi társadalmi problémát felsorakoztat a szerző, mindezt család-orientáltan és olvasás közben gyakran kapod magad azon, hogy nagyban bólogatsz, hogy ez milyen igaz, milyen ismerős. Úgy érzem jól ragadta meg az író a mondandójának és a kritikájának a szócsövét, elvégre a családi közeg, amit megteremtett, közérthetővé, könnyen feldolgozhatóvá és átélhetővé teszi az olvasója számára. Bemutatja, hogy a család, mint fogalom mennyit vesztett az értékéből és jó szerével már csak vérkötelék miatt együtt élő ismerős ismeretlenek alkotják, rávilágít, hogy a látszat fenntartása alatt és az önámítás mögött csak parlagon hagyott párkapcsolatok burjánzanak. Megeleveníti az elszigeteltség teljes magányát, az iskolai bántalmazások komolyságát, az akár egyetlen rossz döntés miatti éltere szóló következményeket. De leginkább a mindent átszövő teljes kommunikációhiányt, nemtörődömséget és önámítást. Bepillantást enged a színfalak mögé, hogy mi rejtőzik az egy-egy jól sikerült "boldog" kép mögött.
Azért mert valamiről nem veszel tudomást, nem jelenti azt, hogy megszűnt létezni.
Nagyon értékeltem az üzenetét és a célját is nagyban támogatom ennek a műnek, valóban úgy érzem, hogy értéket képvisel a rohanó világunkban. Szívesen megnézném színdarabként, annak ellenére is, hogy helyenként számomra már túlságosan is kisarkított volt a történet, hatásvadász elemekkel. És úgy érzem túl rövid volt ahhoz, hogy a karakterek a szerepükön kívül mélységet is kapjanak és valóban élővé váljanak, amihez a színészi játék sokat hozzátehetne. Viszont a szerepüket tökéletesen alakították a történet szempontjából a felvázolt karakterek.
Valóban csak a bolondok lehetnek boldogok a mai világban?
*************
4/5
Történet: 4/5
Megvalósítás: 4/5
Kiadó: Underground
Oldalszám: 120.o.
Műfaj: dráma
Molyos átlag: - még nincs elég pontozás
A képek alapjai a Pinterestről származnak.
Az olvasás lehetőségét köszönöm az írónőnek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése