Sokszor szóba kerültek már a blogon a visszatérő motívumok, állandósult toposzok és úgy alapvetően a klisék. Én is sokszor felhoztam már némelyiket - akár a szerelmi háromszöget, akár a kiválasztott témát - másokról meg nem is ejtettem még egy szót se, így gondoltam épp itt az ideje, hogy összeszedjük a legidegesítőbb és elcsépeltebb motívumokat, amiket újra és újra felhasználnak a YA irodalomban.
Igazából nem gondoltam, hogy ez a téma majd ennyi fejtörést okoz - na nem azért mert nem jutott eszembe semmi, hanem pont azért mert annyi mindent felírtam a listára, hogy nehéz volt szelektálni. Épp ezért, hogy megkönnyítsem a dolgom, azok az elemek, amikről már részletesebben írtam korábban, nem kerültek most fel. Ezért ezekről itt olvashattok bővebben:
(itt szó van még: bál, szerelem mindennél fontosabb, nem vagyok elég jó hozzád, kommunikációhiány)
(Margóra: azért hagyom, hogy ez a poszt teljesen átmenjen negatív felhangba a klisékkel kapcsolatban, mert akarok majd csinálni egy kedvelt klisék posztot is, így most a jó oldalára nem térnék ki.)
Majd a szerelmem megváltoztat - papucs effektus
Egyik legkedveltebb visszatérő elem a romantikus YA keretein belül, mikor a szürke kisegér főhősnőnk és a helyi macsó és/vagy rosszfiú szinte megmagyarázhatatlan módon egymásba szeret és ennek hatására főhősnőnk szívének egyetlen választottja megváltozik. Lehet ez a rosszfiúból jófiú effekt, vagy a nőcsábászból hűséges pincsikutya, de úgy általánosságban elmondható, hogy szimplán papucs lesz a fiúból. És értem én, hogy tizenévesen ez vonzó lehet, hogy majd éppen miattam megváltozik a srác, de azért valljuk be ez nem így működik. És alapvetően is több problémám is van ezzel a klisével. Először is, nem értem miért kéne hogy a szerelemtől papucs legyen a pasi, nem több egy bólogatós kutyánál. Hova lett a személyisége, a tartása és úgy alapvetően a jelleme? Komolyan ez bárkinek is vonzó, ez lenne a varázsa a szerelemnek? Csak nekem visszataszító?
Másodszor, ha úgy mész bele egy kapcsolatba, hogy na majd én megváltoztatom, az régen rossz. Egyrészt akkor nem is az adott személybe vagy szerelmes, hanem egy róla alkotott ideálba, ami nem létezik és amivé nem is fog varázsütésre átváltozni. Másodszor ez egy mérgező kapcsolat alappillére lehet, ahol egyikőtöknek se jó lenni. Mert azért az emberek valójában nem fordulnak ki önmagukból a szerelem oltárán feláldozva a személyiségüket. (Persze bizonyos fokú összecsiszolódás, alapvető jellemfejlődés lehet, de nem 180 fokos fordulat)
Hol vannak a szülők?
Sajnálom, hogy annyira kevés könyvet olvastam még, ahol egészséges szülői kapcsolatot ismerhettem volna meg a lapokon, vagy akár csak egy történetet, ahol tényleg jelen vannak. Persze hatalmas teret ad a szülők hiánya a fiatalok kibontakozására, a bonyodalom felépítésére, de elég valószínűtlen tud néha lenni. Vagy csak az én fiatalkorom volt más? Csak én éltem volna meg a poklok poklát, ha napokig nem hallanak rólam, mert én elugrottam megmenteni a világot? (Ja, ez így nagyon reális lenne.) Komolyan, ha valaki ismer egy ilyen könyvet, nehogy magában tartsa.
Erős női karakter = badass harcos amazon
Kissé félrevezetőnek és egysíkúnak találom ezt a trendet. Alapvetően jó ötlet, hogy ne csak mellékszereplőkként legyenek jelen a nők a férfiak oldalán, de nem feltétlen azért lesz valaki erős nő, mert fizikailag (vagy mágikusan) erős és bárkit két vállra tud fektetni. Miért nem lehet szélesebb skáláját bemutatni az erős személyiségjegyeknek a könyvekben? Főleg olyan könyvekben, amit elsősorban a fiataloknak írnak, akik éppen az önmaguk keresésének rögös útján járnak. Annyiféle erős személyiségét meg lehetne mutatni, ezáltal akár az olvasót is inspirálni, motiválni, segíteni. És ha ez nem lenne még elég, ezt a kiválasztott, harcos amazont az író aztán összepárosítja egy alfa macsó pasival, aki nélkül utána két lépést nem lesz képes megtenni a hősnő egyedül. Na most komolyan, ez egy erős jellem?
Instalove
Őszintén? Fárasztó és unalmas tud lenni. És pont a legjobb részét hagyja így ki a romantikának a könyvből az író. A feszültséget, a megismerkedés izgalmát, a lassú izzást, akár a nézeteltéréseket. Szóval úgy en bloc a valóságot belőle. Értem én, hogy ez így egyszerűbb, nincs bonyodalom, rögtön jöhetnek a mézédes pillanatok (khm...nyáltenger...khm), de tényleg muszáj? Főleg hogy általában a szerelem első pillantásra történetek végtelenül felszínesek tudnak lenni, elvégre ismerni még nem ismerik egymást, így a külsőségek maradnak. Meg néha olyan érzésem van, hogy az író sincs feltétlen tisztában azzal, hogy a szerelem meg a szexuális vágy nem ugyanaz.
Kötelező meleg (legjobb) barát
Melegnek lenni nem egy személyiségjegy, az egy szexualitás. Szóval mikor újra és újra feltűnnek ezek a személyiség nélküli karakterek a főszereplő körül, akiknek az az egyetlen felfedezhető tulajdonságuk, hogy melegek, akkor eléggé ki tudok akadni. Mintha legalábbis futószalagon gyártanák őket valahol az isten háta mögött egy gyárban, csak hogy utána belekerülhessenek a könyvbe és ki legyen pipálva ez a tétel a listán. Ha valaki tudja a pontos címet, szóljon, megyek felgyújtom. Olyan érzésem van minden egyes alkalommal, mintha csak beleírná a szerző, mert ez most divat és utána vállon veregetné magát, hogy bizony, ő milyen diverz könyvet írt. Nevetséges.
*Alapul szolgáló képek forrása Pinterest*
Ez megint egy saját téma lett, mivel csináltam már tavaly hasonló posztot, mint ami eredetileg a jelige volt: >paranormális lények gyülekezője< és >hátborzongató hangulatért< pedig less be ide.
Titeket melyik klisé idegesít a legjobban?
*A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott MOLYOS zónában.*
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése