Az év novelláskötete | Ken Liu - A papírsereglet és más történetek

A ​kínai származású Ken Liu a generációjának az egyik legeredetibb, legkülönlegesebb és legelgondolkodtatóbb novellistája. Az írásai rendre rámutatnak a varázslatosra a hétköznapi dolgokban. A papírsereglet és más történetek e kivételes tehetségű szerző legjobb műveit gyűjti össze az évtizedből.
Egy fiatal férfi a távoli jövőben a kultúrája és múltja végső megsemmisülése ellen küzd a Mono no aware című történetben, amiért 2013-ban odaítélték Liunak a Hugo-díjat. A papírseregletben egy varázslatos origami tigris döbbenti rá a főszereplőt, hogy a szeretet nem ismer határokat. Ez a novella volt az első az irodalmi díjak történetében, ami egyszerre kapta meg a Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjakat, és mindmáig sokan hivatkoznak rá, hogy szívszaggató végkifejlete a fantasztikumot egészen új módon ábrázolja. A Jó vadászatot! című ázsiai steampunk történetben az olvasó végigkísérheti a mágia különböző korokhoz való csodálatos alkalmazkodását. A kötet további részeiben is igazi műfajkavalkáddal találkozunk: egyaránt olvashatunk űroperát (Hullámok), Black Mirror-szerű disztópikus rémálmot (A visszatérő vendég) és szépirodalmi alkotást (A betűmágus), illetve a mágikus realizmus és az időutazás segítségével Kína történelmébe is betekintést nyerhetünk (Aki lezárta a történelmet).
A kötetet a megjelenése után 2017-ben Locus-díjjal tüntették ki.

*************

Ez az év nálam teljes egészében az új vizekre evezés köré épült. Rengeteg új dolgot kipróbálok (nem csak olvasás terén) és azt kell mondjam, hogy nagyon élvezem, sok új dologba szerettem bele és nagyot tágult - vagy éppen csiszolódott - az érdeklődési köröm is. Egyik ilyen új keletű dolog nálam, hogy novellákat is olvasok. Előtte mindig úgy éreztem, hogy nekem szükségem van a regény hosszúságára, (meg egy "fuss az életedért" beidegződés is maradt a gimiből a novellaelemzések végeláthatatlan unalomhegyei után) hogy ténylegesen tartalmasat tudjon nyújtani az olvasás, de persze ez a gondolat jó nagy baromság volt részemről, mert nem a hosszától függ az értéke és a mondandója. 

"Mi, emberek, mindig is történetekre támaszkodtunk, hogy kordában tartsuk az ismeretlentől való félelmünket."

Úgy érzem Ken Liu bármiről képes lenne színvonalasan és magával ragadóan írni, de szerencsénkre nem egy bevásárlólistát kaptunk a könyvben, hanem nagyon is elgondolkodtató témákat ölelt fel a novelláiban. Így a sci-fi és fantasy közegben olyan morális kérdésekbe ütközöl, amik ismerősek, az elevenedbe vágnak és nem tudsz elmenni mellettük egy-két saját gondolat születése nélkül. Volt hogy félre kellett tennem a könyvet egy-egy novella után, mert olyan szintű érzelmi reakciókat váltott ki belőlem, hogy muszáj volt megemésztenem az élményt, mielőtt belevetném magam egy másik történetbe. És mindezt úgy teszi, hogy észre se veszed, a történet során mögéd lopakodik, hogy mikor lankad a figyelmed, mert berántott a felépített világ, hátulról rád ugorhasson és a földre küldhessen. Te meg tátogsz a földön, mint egy partra vetett hal.

Eléd tartja a tükröt, hogy valóban lásd magad, annak, ami vagy - embernek - minden hibáddal és csúfsággal együtt, amit el akarsz rejteni, egyszerre szembesít a múltaddal és a jeleneddel, ugyanakkor bepillantást enged az emberi természet szépségébe is. Nagyon megdöbbentő volt a kínai-amerikai emberek problémáiról, kérdéseikről és generációs szakadékaikról olvasni, de épp oly félelmetes volt szembesülni a kínai történelem pár rémtettével is. Általánosságban elmondható, hogy a múlt felidézése és az emlékezés fontossága, valamint a kisebbség helyzete (általában a kínaiaké) egy idegen társadalomban foglalkoztatta központi szinten az írót. Ez pedig rengeteg alapanyagot szolgáltatott a számára, hogy kibontogathassa a képzelete szárnyait.

Mert igenis bontogatta azokat, ugyanis a morális kérdések mellett nagyon szépen felvonultatja a sci-fi és fantasy zsáner repertoárját, nagyon sokszínűre sikeredett ez a gyűjtemény ebből a szempontból is, van, hogy egy novella erejéig még mágikus realizmussal is összeakadsz. Külön öröm volt olvasni a novellák után az apró megjegyzéseket és az iránymutatásokat, hogy ha mélyebben bele akarod ásni magad a novella során bemutatott témába, könnyen megtehesd azt.

Olyan élményt nyújt ez a kötet, ami még sokáig az olvasóval marad az olvasás végét követően is. Remélem olvashatunk majd még az írótól könyveket magyarul bőséggel a jövőben is. 

Könyvekkel a világ körül: Kína

*************

5*/5

Limitált kiadás

Borító: 5/5 - gyönyörű minimalista borító
Történet: 5/5

Megvalósítás: 5/5

Karakterek: 5/5 

Kiadó: Agave

Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 400.o.

Műfaj: SFF/FF novella
Fordító: Juhász Viktor, Benkő Ferenc, Ballai Mária, Török Krisztina, Bosnyák Edit, Beke Zsolt, Rácz Péter, Molnár Berta Eleonóra
Eredeti cím: The Paper Menagerie and Other Stories
Goodread-es pontszám: 4.39

Molyos átlag: 94%

A képek alapjai a Pinterestről származnak, vagy saját képek. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 

További könyves tartalmakért keress fel az >INSTAGRAMON<, vagy a >FACEBOOK< oldalamon. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Top 5 | Téli olvasmányajánló

Itt van a tél. De nem ám csak úgy finoman bekopogtatott az ajtónkon, mint egy rég várt ismerős, hanem egyenesen berúgta azt és elüvöltve magát közölte, hogy megjelent. Te pedig kezdj ezzel a ténnyel, amit csak akarsz tudsz, őt nem érdekli. Úgyhogy úgy döntöttem, itt az ideje egy kis téli tbr rendezgetésnek és akkor már miért ne csinálhatnánk ezt együtt?

A medve és a csalogány

Természetesen elsők között jutott eszembe ez a könyv, mert nem hozhatom fel elégszer, megragadva minden egyes alkalmat. Imádtam ezt a könyvet és már az >értékelésénél< is említettem, hogy mennyire nagyszerűen teremtette meg az írónő az orosz tél hangulatát. Éppen ezért remek választás lehet ez a könyv a télre, ahogy érzed a lapok között a csontig hatoló hideget, a havat a talpad alatt és a télre jellemző mindent beborító, végtelen csendet és várod, hogy végre megpillantsd a lényt, mely a sötét erdőben közelít feléd... - miközben te a kandalló mellett fekszel egy jó meleg takaróban. Én pedig már el is kezdtem a 2. részét, a The Girl in the Towert, ráadásul hangoskönyvként, ami mindenképp különleges élmény lesz számomra, mert életemben ez az első audiobookom.

Mi vagyunk a medvék

Sokat hallottam már Backman Az ember, akit Ovénak hívnak című könyvéről - film is készült belőle - de én mégse ezzel akarom kezdeni az ismerkedésünk, hanem a sport köré épülő Mi vagyunk a medvék regénnyel. Nem éppen szokványos választás tőlem, de Gabriella Eld >értékelése< valahogy meghozta hozzá a kedvem - talán pont azért, mert kitért rá, hogy ő se nagy sport rajongó, mégis szerette. Svéd író, skandináv közegben megírt történet, szóval várom a történet mellé a szokásos sötétebb, téli hangulatot és a belecsempészett társadalomkritikát, na meg a jó kis csapatszellemet. Azt mondjuk nem tudom, hogy sikerül-e a közeljövőben beszereznem a könyvtárból, de szurkoljatok.

Tolvajok tele

Az orosz télnél maradva, kissé kegyetlenebb és egyúttal - sajnos - valóságosabb vizekre evezve. A megjelenése óta ül a polcomon olvasásra várva ez a Fumax szépirodalmi kötet, lassan már szégyen, hogy még mindig nem került sorra. A történet során szinte már komikusnak beillő alapszituációból indulunk: a két főhősünknek egy tucat tojást kell szerezniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához, így megúszva a kivégzésüket. Ám abban az időben, az éhínséggel sújtott Leningrádban talán nem is lehetne ennél nehezebb feladatuk, így a küldetésük során bepillantást nyerhetünk a II. világháború ezen szakaszába. Mindezt egyszerre mulatságos és hátborzongató módon.

Rekviem egy gyilkos asszonyért

Közeleg a tél...és vele egy kivégzés. 1829, Izland, igaz történet alapján, lélektani. Agnes megöli a szeretőjét, így halálra ítélek. A kitűzött dátumig pedig lehetősége van egy lelkésznek meggyónni bűneit és mialatt szép lassan megnyílik Agnes, úgy ismerjük meg a történetét, ami természetesen sokkal összetettebb, mint az elsőre látszik. Nem mondanám, hogy a vidámabbik oldaláról közelítettem meg ezt a téli ajánlót, de most valahogy egyfolytában ilyen könyveken akad meg a szemem. Meg most valami megindító történetre ácsingózom és mostanában a cukormáz és limonádé ehhez kevés, azt inkább nyárra tartogatom. 

Six of Crows - Hat varjú

Igazság szerint az egész Grishaversét ide írhatnám, újabb orosz behatás által inspirált sztori, lehet egyszerűbb lenne szláv mitológiai ajánlónak elneveznem ezt a posztot de mivel a Shadow and Bones még olvasásra vár nálam, a >Six of Crowst< meg egyenesen imádtam, ráadásul most jelent meg magyarul, így persze, hogy ez a rész került fel. Elmondani nem tudom, mennyire imádtam ezt a regényt, az egyik legjobb YA, amit valaha olvastam, felejthetetlen számkivetett karakterekkel és egy kis Ocean 11 érzéssel. Sőt minél többet gondolok most rá, annál jobban érzem, hogy lassan ideje, hogy újra olvassam. Megünnepeljük együtt most télen, hogy megjelent magyarul?

Még érdemes lehet meggondolni:

• Éjszakai cirkusz (Végre visszakaptam, így be tudom fejezni remélhetőleg még idén. Tipikusan téli hangulata van a misztikus, varázslatos légkörrel, amit az író megteremtett)
• Shiver (Shiefvater ezen könyve örök téli olvasmány marad számomra)
• Harry Potter (mindig november/ december körül jön rám az újraolvashatnéka a sorozatnak, örök karácsonyi sorozatom, ráadásul így, hogy a Legendás állatok 2. részét éppen a mozikban vetítik még aktuális is.)
• Könyvtolvaj
• A bronzlovas
• A tél jegyesei (Nem rég jelent meg a 2. része, szóval hajrá)
• Jók és rosszak iskolája 
• Nevermoor (Én már nagyon kíváncsi vagyok rá.)

És egy kis önreklám helye: Elindítottam egy új instagram oldalt kifejezetten az utazásaim és az architektúra mániám szerelemgyermekeként. Így a >könyves< profil mellett, most már >ITT< is megtaláltok. 

*Alapul szolgáló képek forrása Pinterest* 

Ti mit terveztek olvasni a télen?

*A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott MOLYOS zónában.* 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Azok a mágikus esküvők | Ilona Andrews - Diamond Fire

Hidden Legacy #3,5

(Rejtett örökség #3,5)

Nevada Frida Baylor és Connor Ander Rogan szívélyesen meghívnak, hogy csatlakozz az esküvői ünnepségükhöz. Megidézés, időjárás manipuláció és egyéb mágikus aktivitás szigorúan tiltos. 

Catalina Baylor nagyon várja már, hogy felvehesse a koszorúslány ruháját és végignézhesse, ahogy nővére végigsétál a padsorok között az oltárig. De nem minden a tervek szerint alakul: az esküvőszervező ki lesz tessékelve a helyszínről, a menyasszony felbecsülhetetlen értékű tiarája eltűnik és Rogan hatalmas rokonsága megszállja az édesanyja otthonát. Van aki csal, van aki hazudik és van aki gyilkosságot tervez. 

Ahhoz, hogy az eskü bonyodalom nélkül megtörténhessen, Catalinának azt kell megtenni, amitől a legjobban fél - használnia kell az erejét. De ő egy Baylor és nincs semmi, amit ne tenne meg, hogy boldognak láthassa a nővérét. Nevada meg fogja kapni a mesebeli esküvőjét, még ha ahhoz, hogy ez megtörténhessen, Catalinnak tégláról téglára szét is kell szednie a kúriát. 

*************

Ez most annyira jól esett a kis lelkemnek.

Nagyon hiányzott már ez a világ és a szereplői, úgyhogy jó volt egy kicsit visszatérni, újfent fejest ugrani a Házak nem mindennapi életébe - még ha csak egy esküvő erejéig is. Ez a rövid sztori Nevada és Connor várva várt esküvőjéről szól, meg az előtte lévő bonyodalmakról, elvégre nem lehet Házak közötti esküvőről beszélni olyan csekélységek nélkül, mint gyilkossági kísérlet, lopás vagy éppen kapzsiság, hogy csak párat említsek közülük. Hát, igen azok a jó kis családi összejövetelek mindig izgalmasak!

Persze nem a menyasszonyt terheljük az esküvője előtt ilyen apróságokkal, így Catalina kénytelen kezébe venni az irányítást, hogy boldognak és élőnek láthassa a testvérét. Így egyfajta bevezetőként szolgál ez a sztori a későbbiekhez, megismerkedhetünk új narrátorunkkal és azt kell mondjam, már alig várom az újabb kalandokat. Catalina eléggé különbözik a testvéreitől, tele van ellentmondásokkal, ő szeret elveszni a tömegben, visszafogott, szinte már félénk, ami a képességére vezethető vissza. Már gyerekkorában meg kellett tanulnia, hogy egyetlen mosollyal tönkreteheti mások életét, így bezárkózott a csigaházába és csak a családjának engedi meg, hogy igazán megismerjék. De ez nem maradhat tovább így, elvégre a család elindult a Házak rögös útján és egy kimagaslóan erős Prime Szirénként nem fordíthat többé hátat a problémáknak. Ideje, hogy megtanulja nem csak elrejteni, de használni is a képességét a családja érdekében és én már alig várom, hogy ezen az utazáson elkísérjem. Eszméletlen érdekes a képessége. Előre látom, hogy nagy karakterfejlődésnek nézünk elébe egy jó adag önkeresési úttal megspékelve, amibe biztos bekavar majd, hogy Catalina mennyire makacs és maximalista. Hú, milyen akciók lesznek itt!

Már alig várom az új történetet. De hol van még 2019 nyara?

*************

5/5

forrás

Borító: 3/5
Történet: 5/5

Megvalósítás: 5/5

Karakterek: 5/5 

Kiadó: Avon

Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 160.o.

Műfaj: urban fantasy (kiegészítő novella)
Goodread-es pontszám: 4.47

Molyos átlag: - még nincs elég csillagozás

A képek alapjai a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Orosz mese | Katherine Arden - A medve és a csalogány

Az északi erdő legendája #1

Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

**********

 "A vadon élő madarak elpusztulnak, ha kalitkába zárják őket."

Olyan volt ez az olvasmány, mint maga az orosz tél, egyszerre kegyetlen, kiszámíthatatlan és túlvilágian szép, ami a veszély ellenére is képes megbabonázni a kívülállókat. Egy lassú folyású, gyönyörű mese, aminek minden pillanatát élveztem.

Az írónő a 14. századi orosz télbe kalauzol el bennünket, amit átjár a mágia, ahol a mítoszok valósak és a mindennapok részét képezik, ahol a mitológiai lényekben még aktívan hisz a nép, még ha nem is látják őket a mindennapokban. Legalábbis a legtöbben, nem úgy, mint főszereplőnk az ifjú Vászja, aki vérvonalának hála rendelkezik azzal a képességgel, hogy képes kommunikálni ezekkel a mitikus lényekkel és néha közelebb áll hozzájuk, mint az emberekhez. A hangulat! Vissza se tudom adni, hogy mennyire jól volt felépítve a hangulata a könyvnek. Azonnal beleszerettem. És tudjátok mennyire oda vagyok a mitológiai elemekért a könyvekben, szóval nálam ez hatalmas plusz pont volt a könyvnek.

A tudásom az orosz florklórról és népmesékről kifullad néhány halvány emlékfoszlányban Baba Yagáról, na meg a Vajákban feltűnt elemekben, de ez a tudáshiány nem akadályozott meg abban, hogy maradéktalanul elvarázsoljon ez a szláv világ. Remek módon nyúlt hozzá az írónő a témakörhöz és képes volt úgy beleszőni ezt a mondavilágot az orosz télbe, hogy teljesen valósnak és már-már természetesnek érezzem. Kézen fogott az írónő, hogy én is részese legyek a történetnek.  Együtt jártam Vászjával a folyóhoz meglátogatni a ruszalkát, tettem ki kenyeret a domojovnak vagy éppen tanultam meg lovagolni a lovaktól. Együtt küzdöttem vele, hogy túléljük a kegyetlen orosz teleket vagy éppen a falusiak félelmét a másságától. Szeretem a könyvre jellemző gondolatmenetet, miszerint az emberek hite formálja a természetfelettit és annak nagysága szabja meg az erejüket. Egyszerre ad teret, hogy bemutassa az emberi természetet, a hitük erejét és a hiszékenységüket, az elkeseredett magyarázatkeresést és a segítségkeresést a nehéz időkben.

A remek fantasy vonal mellett van a könyvnek egy erős, de finoman jelen lévő feminista vonala is, ami Vászja önmegismerési útjában tükröződik. Ugyanis ez nem csak egy fantasy regény, hanem egyszerre egy fejlődésregény is. Végig Vászja mellett vagyunk, ahogy lépésről lépésre ismeri meg a világot, ahogy próbál önmaga lenni, majd mikor rájön, hogy ez mivel jár, elkeseredetten próbál a családjáért megfelelni a társadalmi konvekcióknak, még ha ez azt is jelenti, hogy kalitkába kell zárnia vad, szabad szellemét. Gyönyörű volt, ahogy párhuzamba állította az írónő Vászja vad jellemét az orosz vidékkel és a régi hittel, majd mindezt összeütköztette a kereszténységgel. És a legszebb az egészben, hogy ez milyen gördülékenyen és könnyedén ment neki, mindenféle erőlködéstől mentesen. Tetszett, hogy bepillantást engedett az írónő a "másik oldalba" is, hogy bemutatta az antagonista szereplők tettei mögött álló indokokat és gondolatokat, így árnyalva az ellentétet. Mind emberek voltak, hibákkal, vágyakkal, gyarlósággal, félelemmel, mind hittek a saját igazukban és ennek megfelelően cselekedtek, te pedig, mint olvasó képes voltál szimpátiát érezni irántuk. Valóságos volt és komplex.

Emellett még annyi apróság van, amit értékeltem olvasás közben, amiről oldalakat tölthetnék be, annyi mondandóm lenne - akár a tény, hogy nem volt benne romantika halleluja, vagy ahogy megjelent a természet elfogadása és tisztelete, a lovak szeretete - de nem akarok ennél jobban belemenni. Helyette inkább azt ajánlom, hogy mindenki fedezze fel magának ezt a történetet, majd bátran gyertek ide vissza és beszéljük meg azt a rengeteg gondolatot, amit ébreszt bennetek.

Persze ez még csak a trilógia első része és érzed is, hogy még csak a kaland kezdeténél járunk, szinte látod azt a rengeteg titkot, ami a mélyben lapul és arra vár, hogy Vászja felfedezze őket. Én mindenesetre alig várom a folytatást.

Tökéletes olvasmány lenne ez a könyv a télre, ahogy érzed a lapok között a csontig hatoló hideget, a havat a talpad alatt és a télre jellemző mindent beborító végtelen csendet és várod, hogy végre megpillantsd a lényt, mely a sötét erdőben közelít feléd... - miközben te a kandalló mellett fekszel egy jó meleg takaróban.

*************

5/5

saját kép

Borító: 5*/5 - gyönyörű
Történet: 5/5

Megvalósítás: 5/5

Karakterek: 5/5 

Kiadó: Alexandra

Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 382.o.

Műfaj: YA fantasy
Fordító: Iváncsics Irma
Eredeti cím: The Bear and the Nightingale
Goodread-es pontszám: 4.13

Molyos átlag: 93%

A képek alapjai a Pinterestről származnak. 
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Váltsuk valóra a meséket! | Libri karácsonyi adománygyűjtés

Kép forrása.

Bár még csak november van, de máris foglalkozhatunk egy kicsit az ünnepekkel, ugyanis egy nagyon jó >karácsonyi kampányba< kezdett bele a Libri, aminek a témája a "Váltsuk valóra a meséket!" elnevezést kapta. Az adományozás célja, hogy (egy kicsit) szebbé tegyük a rászoruló gyermekek karácsonyát - együtt, közösen. 

Mi az adományozás célja?

Az összegyűlt könyvadományokat és a Libri több, mint 3000 könyvajándékát iskolákba, könyvtárakba, gyermekkórházakba és nevelőotthonokba juttatja el a Mesekő Alapítvány segítségével a Libri országszerte, még karácsony előtt, hogy az ünnepek alatt (és persze később is) megismerhessék a rászoruló gyermekek az olvasás varázsát.

Hogyan tudsz részt venni az adományozásban? 

Kétféleképpen is megteheted: 

Egyrészt személyesen vihetsz be könyveket (legalább 3 db) az országszerte kinevezett 30 gyűjtőpont (Mesepont) egyikére. Ezek a Mesepontok november 5 és december 9 között várják az adományokat. A Mesepontok listáját >ide< kattintva megtekinthetitek. 

Másrészt online is csatlakozhatsz az adományozáshoz a Mesejeggyel november 12-től. Amennyiben a Libri webáruházban vásárolsz és bankkártyával fizetsz, a megrendelés befejezése előtt lehetőséged van Libri Mesejegyet vásárolni 200/500/2000 ft értékben. Az így összegyűjtött összeget további könyvadományokra fordítja a Libri, kibővítve a nagyközönség által felajánlott könyvmennyiséget.

Milyen könyveket vihetsz? 

• amik megfelelnek a 3-18 éves korosztálynak
• jó állapotban vannak
• lehetnek mesekönyvek, ismeretterjesztő kötetek, lapozgató és foglalkoztató kiadványok, színezők és ifjúsági regények

Extra

Forrás.

Emellett a Libri idén is készített egy limitált karácsonyi kiadást egy könyvükből, csakúgy mint az előző években, és ezúttal maradva a meséknél, Hans Christian Andersen mesék című könyvre esett a választásuk. Most is gyönyörű kiadás lett - még mindig bánom, hogy a tavalyi Boldog herceget nem szereztem be - és csak úgy, mint minden évben ebben az évben is megvásárolhatod a kötetet 599 ft-ért legalább 9000 ft-os vásárlás esetén. Bővebben >itt<.

Én már el is kezdtem válogatni a könyveim között, hogy bevigyem őket a legközelebbi Mesepontra. Te is részt veszel az adományozásban? 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Top 5 | Kedvelt klisék

Annyit szidtam már a kliséket, hogy úgy gondoltam nem lenne fair, ha nem beszélnék egy kicsit a pozitív oldaláról is, elvégre ezek a klisék azért alakulnak ki elsősorban, mert az olvasók szerették, olvasás után keresték a hasonló könyveket, így az írók előszeretettel nyúlnak hozzájuk, úgymond bebiztosítva a keresletet a könyvükre. Szóval a múltkori negatív oldalt bemutató >poszt< után, most jöjjön a mérleg másik fele is.

Álcában/átverés közben

Nem tudnék teljesen a mélyére ásni és lecsupaszítva elétek tárni, hogy pontosan miért is vagyok úgy oda ezért a toposzért, de az biztos, hogy élek, halok a jól felépített átverésekért, a manipulációért, vagy pusztán azokért a sztorikért, ahol a szereplőnek valamilyen (értelmes) indok miatt álcáznia kell magát. Az biztos, hogy hozzájárul a tény, hogy szeretem ha a könyv engem is meglep és ezekben a történetekben általában nem csak a szereplőkkel, hanem az olvasóval is igyekszik játszani az író, zsinóron rángatni mindenkit, mint egy bábmester. Valamint az ilyen történeteket át kell gondolni, fel kell építeni az író részéről, hogy működjön, kicsit több munkát és erőfeszítést igényel, mint egy lineáris, egysíkú romantikus regény. Itt most nem a romantikus regényeket akarom leszólni, csak szemléltetni igyekszem a különbséget, továbbá hogy mennyire szeretem a kidolgozott történeteket. 

Néhány kedvencem a témában:

• >Locke Lamora hazugságai<
• >A hamis herceg<
• >Six of Crows - Hat varjú<

Ellenpélda: 

Másfelől ellenpéldának ott van például az >Üvegtrón széria<: Sarah is igyekszik Aelint ilyen karakternek beállítani - nagy tervek és átverések, amiket még előlünk, olvasók elől is eltitkol kissé amúgy fura ez a módszer úgy, hogy az ő fejében vagyok olvasás közben hála az E/1nézőpontnak, de úgy érzem ezen a vonalon még sokat kell fejlődnie az írónőnek. Habár rengeteg mem-et láttam már, ahol az olvasók arról áradoztak, hogy milyen lenyűgözőek ezek az őrült tervei Aelinnek, szóval lehet csak nálam nem működik a dolog. Reméljük csak egyelőre, mert már a kezeimben is van - végre, valahára - a Kingdom of Ash. Tűkön ülve várom a végét a sztorinak, remélem nem okoz csalódást a finálé. Az álca részét (Aelin kiléte) viszont mindig is szerettem a történetnek.

Hate to love (Gyűlöllek/szeretlek)

Ez a klisé egy nagyon vékony kötélen táncolva működik csak nálam. Ha nem sikerül fennmaradnia a könyvnek azon a képzeletbeli kötélen, akkor viszont nagy pofára esések szoktak lenni a végén. Egyrészt mind a két félnek kellően erős személyiségnek kell lennie, nem lehet elnyomó az egyik oldalról, mert akkor az már inkább bully. Ne legyen bántalmazó kapcsolat, ne nézzük el a fiúnak, hogy bánt, akár verbálisan akár máshogy csak mert szép szeme és kocka hasa van. Én nem erről beszélek. Vagy ha ilyen kapcsolatot akar írni az író, az is rendben van, én még kíváncsi is lennék rá, csak akkor ne állítsa be úgy, mintha amúgy ez egy követendő példa lenne, mintha ez egészséges kapcsolat lenne. De ugyanakkor ha jól van hozzányúlva, akkor imádom a szikrákat, amik pattognak a szereplők között, a szócsatákat, a kis játszmáikat, meg persze utána az ebből fellobbanó vonzalmat. Igazából már évszázadok óta megvan ez a klisé, akár ha a romantikusok egyik ősanyát nézzük, a Büszkeség és balítéletet.

Néhány kedvencem a témában:

• >The Hating Game - Gyűlölök és szeretek<
• Captive Prince trilógia (Úgy érzem ez kis magyarázatot érdemel. Na ez tényleg egy elég beteg helyzetből indul és soha nem lesz egy egészséges kapcsolat, de nem is akarja annak ábrázolni az író. A kitalált világában, a helyzetekből adódóan viszont reális és én imádtam a kapcsolatuk alakulását, még ha tudom, hogy az életben ez egy nagy nem lenne. Viszont, így a lapokon keresztül érdekes volt és bolondultam a párért, minden elcseszett, sötét gondolatukkal együtt.) Egyszer tényleg eljutok oda, hogy írjak róla a blogra. Eskü.
• >ACOMAF< 
• Cat & Bones

Ellenpélda: 

• >Szívatás<
• >Papírhercegnő<

Antihősök

...vagy akár gonosz karakterek, ha jól vannak felépítve. Szeretem a morális kérdéseket, a morálisan szürke karaktereket, főleg azok után a könyvek után, ahol személyiség nélküli főhősnők masíroznak végig a történeten, csak hogy minden olvasó beleképzelhesse magát a szerepbe. Még a hideg is ráz ettől. Éppen ezért eszméletlenül tudok örülni, ha egy jól felépített karakterrel találkozok, ha pedig még morálisan meg is kérdőjelezhető az csak a hab a tortán. (Szeretem a lélektani könyveket és itt ilyenkor akár pszichológiai értelemben is érdekesnek találom őket). Morbid kíváncsisággal tudom követni a pszichológiai hátterét a döntéseiknek és az apró nüanszokat, amik annyira mássá teszik egy hétköznapi ember gondolkodásától.

Néhány kedvencem:

Született már egy >Top 5 poszt< ennek a témának szentelve, valamint egy ajánló is, amit >itt< tudsz elolvasni.

Azt a részét viszont nem annyira szeretem, mikor az író úgymond visszatáncol a tényleges antihős karakter megalkotásától és úgy alakítja a sztoriját, hogy morálisan megmagyarázza a döntéseit. És ez nem mindig működik és ilyenkor van az az eset, hogy hol rossznak, hol meg hősnek van feltüntetve a főhős én meg csak pislogok, hogy akkor most mit is akar a szerző. De akár ide sorolhatnám a "rossz fiúkat" a nagy romantikus regényekben, akik igazából csak meg nem értett, szeretetre vágyó kis pamutgombolyagok, akiknek egyetlen vágya, hogy szerelmük mellett játszhassák a pincsikutyát. Na ez így elég negatívra sikerült. 

Ellenpélda: 

• >To Kill a Kingdom<
• >A kalózkirály lánya< (Itt van az az eset, hogy megpróbálja jónak eladni a végén a főhőst az írónő, holott nagyon nem az.)

Harc a trónért

Odáig vagyok a jó kis csatározásokért, az udvari intrikákért, a politikai csatározásokért. Külön szeretem mikor a szereplő csak úgy belecsöppen a közepébe és fel kell zárkóznia, hogy túléljen a mély vízben. A karakterfejlődéseket, amiket okozhat, a morális kérdéseket, na meg sokszor jól kidolgozott, idegtépően irritáló karakterek (akár gonosz, akár csak önző) tűnnek fel ezekben a könyvekben, én meg remekül tudok rajta szórakozni. Bizonyos szinten ez össze is fonódik az első ponttal, úgy az igazán ütős a számomra. 

Néhány kedvencem:

• Trónok harca

Ellenpélda: 

Sok könyvbe belerakják, mint motiváció és a bonyodalom katalizátora, viszont ha nem fordít rá elég időt az író és nem dolgozza ki, akkor visszaüthet. Mikor logikátlan, egysíkú és túlságosan leegyszerűsített, elég kiábrándító tud lenni. 

• >Vörös királynő<
• >A kegyetlen herceg< (Ez még bizakodásra ad okot, elvégre a következő részben bontakozik ki ez a szál)

Tanulási folyamat

Kissé elcsépelt lehet ez már egyeseknek, de én kifejezetten szeretem, mikor a főhős tanulóéveit nem csak egyszerűen átugorjuk, hanem ténylegesen a részesei lehetünk. Persze annak is megvan a varázsa, ha egy készen kapott, érett karaktert kapunk a történet kezdetén, akinek a múltját visszaemlékezések során ismerjük meg, (mint pl a Riyria-krónikákban) de sokkal többet ad számomra, ha végigjárhatom vele a fejlődése rögös útját, minden buktatójával együtt, hogy aztán a végén elégedetten lássam a elért eredményeket. 

Néhány kedvencem: 

• >A vér éneke<
• A szél neve
• >Harry Potter<
• >A tűz örököse<

Ellenpélda:

Utálom, mikor a szereplő két hét alatt tanul meg egy számára teljesen új dolgot, ráadásul mester lesz benne. Egyszerűen csak hiteltelen. Meg veszít az értékéből, ha ennyire egyszerűen sikerül. 

• >A kegyetlen herceg< 

Egyéb kedvelt elemek:  (A teljesség igénye nélkül)

• Mitológiák belemosása a sztoriba, vagy akár új vallás felépítése (pl.: Percy Jackson, Medve és a csalogány, Lépcsők városa, Elantris)
• Könyvmoly szereplők (pl.: Krumplihéjpite irodalmi társaság)
• Sárkányok! (ezt muszáj volt ideírnom)

*Alapul szolgáló képek forrása Pinterest* 

Szívesen fogadok könyvajánlásokat is a pontok alapján. 

Ti melyik kliséket szeretitek?

*A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott MOLYOS zónában.* 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

Igazi őszi olvasmány | Mary Ann Shaffer & Annie Barrows - Krumplihéjpite irodalmi társaság

 

1946 ​januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.

**************

Ezért imádok úgy olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan egy apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely soha nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele.

A történet szempontjából már volt elképzelésem arról, hogy mit is fogok olvasni, mivel a >Valós halálhoz< hasonlóan, előbb láttam a filmet belőle, mint a könyvet, de még így se készültem fel rá, hogy milyen maradandó élményt fog nyújtani és olvasás után szó szerint egy hiányt hagy hátra, amihez nehéz volt egy ideig alkalmazkodnom.  Arra pedig végkép nem számítottam, hogy ez egy levélregény, - szerintem életem első darabja - de így utólag azt kell mondanom, hogy ez a történet így működött igazán, így érte el a végső hatását.

Tökéletes elegye volt ez a regény a II. világháború szörnyűségeinek, a fájdalomnak és veszteségnek, de ugyanakkor az egész történet bájos, kedves, szívmelengető és életigenlő volt. A II. világháború utáni időkről szól, de mindezt olyan megközelítésből teszi, hogy hiába olvasol a veszteségekről, mikor leteszed a könyvet mégis felpezsdítve és annyi érzelemtől túlcsordulva találod magad, hogy azt se tudod hirtelen, mit kezdj magaddal.

A háborúról szól, de nem magáról a frontvonalakról, hanem a hátramaradottak életéről. Imádtam, ahogy a különféle levelekből, különféle sorsok bontakoztak ki, más-más nézőpontjait ismerhettük meg ugyanannak az egésznek, még végül összeolvadt egy bájos sziget megannyi lakójának küzdelmes történetévé. És ahogy az összes történetet átszövi egy nagyszerű nő élettörténete, aki mindenki életében feltűnt egy időre, hogy valami emlékezetest hagyjon maga után, egy tényleg erős és pozitív személyiség, akivel én is szívesen találkoztam volna. (Amikor az erős női karakterekre tértem ki az >utált kliséknél< a legutóbb, akkor az ilyen karakterek hiányát értettem alatta.) Külön megfogott, hogy mindkét oldalt bemutatja, rávilágít, hogy a német megszállók is ugyan úgy emberek voltak, nem démonizálja őket, mint megannyi amerikai alkotás teszi azt hosszú ideje. 

Életigenlő, felemelő, szinte simogatta a lelkemet olvasás közben, annyi kedvesség szorult belé.

Persze mellbevágó tud lenni az életigenlés mellett a háború nyers szörnyűsége mindenkire nézve, nem bagatellizálja el a történteket, de nem is emeli drámai magasságokba, nem csinál belőle egy színdarabot. Mindennapi embereken keresztül mutatja be a nyers igazságot, ahogy ők azt átélhették, a háborús éveket minden örömükkel és bánatukkal együtt, valósnak feltüntetve. Élt ez a könyv, éltek a szereplői és én is közéjük kerültem, átéltem velük minden pillanatot, minden megírt levelet. És pont ez teszi ennyire maradandó élménnyé, hogy minden cicoma nélkül tárja elénk az író ezeket az emberi sorsokat.

Én nem akarok férjhez menni csak ezért, hogy férjnél legyek. El sem tudok képzelni fájdalmasabb magányt, mint hogy életem hátralévő részét olyasvalakivel töltsem, akivel nem lehet beszélgetni, vagy ami még rosszabb: akivel nem lehet hallgatni.

És mindezt áthatja a könyvszeretet, ami felteszi az i-re a pontot és végérvényesen eldöntötte, hogy kedvencem lesz a könyv. Bemutatja, hogy mit jelent az olvasás ezeknek az embereknek, hogyan nyújtott mentőövet a nehéz időkben, hogyan tudtak összefogni általa, hogy mi mindent kaptak a könyvklubnak hála. Könyvmolyként igazi öröm volt olvasni ezeket a részeket, ahogy éreztem az egész könyv során az olvasás szeretetét tükröződni a lapokon. Ez tényleg egy maradandó történet könyvszerető emberekről könyvszerető olvasóknak. És talán egy kicsit visszaadja a hited az emberekben is.

Lehet, hogy a könyvekben valamilyen fészekrakó ösztön munkál, amely igazi olvasóikhoz vezérli őket.

Azt hiszem az bizonyítja legjobban, hogy mily kedves lett ez a könyv a szívemnek, hogy habár eddig Guernsey-szigetének a létezéséről se tudtam, azóta már felkerült a meglátogatandó helyek végtelen listájára és még azt is megnéztem, hogyan tudnék eljutni oda.

Igazi őszi estés olvasmány, egy forró kakaóval meleg takaróba kuckózva, amit meleg szívvel ajánlok mindenkinek. De vigyázat, elvonási tüneteket okozhat!

A filmről pár szót:

Ennek köszönhetően olvastam el a könyvet, előtte még csak meg se fordult a fejemben, így mindenképp örülök, hogy láttam. És annak is, hogy megint előbb a filmet láttam, mivel a könyv nyomába se érhet. Maga a film kedves, nyomokban képes visszaadni az érzéseket, amiket a könyv kiváltott belőlem, de csak egy egyszerűsített, lecsupaszított változatban. A változtatásokat nem nagyon értem - az egész titkolózást Elisabeth körül feleslegesnek érzem - viszont a képi világa bámulatos volt. A színészeket is szerettem, még Lilyt is, pedig ő eddig minden filmjében halálra idegesített a túljátszásával, egyszerűen túl sok(k) volt eddig mindig, de itt mintha megtalálta volna az egyensúlyt. Egyszóval érdemes megnézni szerintem, de a könyvvel kiegészítve adja az igazi élményt.

*************

5*/5

Borító: 5/5 - nagyon tetszik a filmváltozatos kiadás 
Történet: 5/5

Megvalósítás: 5/5

Karakterek: 5/5 

Kiadó: Park

Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 372.o.

Műfaj: levélregény
Fordító: Szántó Judit
Eredeti cím: The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society
Goodread-es pontszám:

Molyos átlag: 93%

A képek alapjai a Pinterestről származnak. 

Tovább

Vicky

Share Tweet Pin It +1

0 Comments