In 5 pont Alexandra Az északi erdő legendája fantasy Katherine Arden YA

Orosz mese | Katherine Arden - A medve és a csalogány



Az északi erdő legendája #1


Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.
**********
 "A vadon élő madarak elpusztulnak, ha kalitkába zárják őket."

Olyan volt ez az olvasmány, mint maga az orosz tél, egyszerre kegyetlen, kiszámíthatatlan és túlvilágian szép, ami a veszély ellenére is képes megbabonázni a kívülállókat. Egy lassú folyású, gyönyörű mese, aminek minden pillanatát élveztem.


Az írónő a 14. századi orosz télbe kalauzol el bennünket, amit átjár a mágia, ahol a mítoszok valósak és a mindennapok részét képezik, ahol a mitológiai lényekben még aktívan hisz a nép, még ha nem is látják őket a mindennapokban. Legalábbis a legtöbben, nem úgy, mint főszereplőnk az ifjú Vászja, aki vérvonalának hála rendelkezik azzal a képességgel, hogy képes kommunikálni ezekkel a mitikus lényekkel és néha közelebb áll hozzájuk, mint az emberekhez. A hangulat! Vissza se tudom adni, hogy mennyire jól volt felépítve a hangulata a könyvnek. Azonnal beleszerettem. És tudjátok mennyire oda vagyok a mitológiai elemekért a könyvekben, szóval nálam ez hatalmas plusz pont volt a könyvnek.


A tudásom az orosz florklórról és népmesékről kifullad néhány halvány emlékfoszlányban Baba Yagáról, na meg a Vajákban feltűnt elemekben, de ez a tudáshiány nem akadályozott meg abban, hogy maradéktalanul elvarázsoljon ez a szláv világ. Remek módon nyúlt hozzá az írónő a témakörhöz és képes volt úgy beleszőni ezt a mondavilágot az orosz télbe, hogy teljesen valósnak és már-már természetesnek érezzem. Kézen fogott az írónő, hogy én is részese legyek a történetnek.  Együtt jártam Vászjával a folyóhoz meglátogatni a ruszalkát, tettem ki kenyeret a domojovnak vagy éppen tanultam meg lovagolni a lovaktól. Együtt küzdöttem vele, hogy túléljük a kegyetlen orosz teleket vagy éppen a falusiak félelmét a másságától. Szeretem a könyvre jellemző gondolatmenetet, miszerint az emberek hite formálja a természetfelettit és annak nagysága szabja meg az erejüket. Egyszerre ad teret, hogy bemutassa az emberi természetet, a hitük erejét és a hiszékenységüket, az elkeseredett magyarázatkeresést és a segítségkeresést a nehéz időkben.


A remek fantasy vonal mellett van a könyvnek egy erős, de finoman jelen lévő feminista vonala is, ami Vászja önmegismerési útjában tükröződik. Ugyanis ez nem csak egy fantasy regény, hanem egyszerre egy fejlődésregény is. Végig Vászja mellett vagyunk, ahogy lépésről lépésre ismeri meg a világot, ahogy próbál önmaga lenni, majd mikor rájön, hogy ez mivel jár, elkeseredetten próbál a családjáért megfelelni a társadalmi konvekcióknak, még ha ez azt is jelenti, hogy kalitkába kell zárnia vad, szabad szellemét. Gyönyörű volt, ahogy párhuzamba állította az írónő Vászja vad jellemét az orosz vidékkel és a régi hittel, majd mindezt összeütköztette a kereszténységgel. És a legszebb az egészben, hogy ez milyen gördülékenyen és könnyedén ment neki, mindenféle erőlködéstől mentesen. Tetszett, hogy bepillantást engedett az írónő a "másik oldalba" is, hogy bemutatta az antagonista szereplők tettei mögött álló indokokat és gondolatokat, így árnyalva az ellentétet. Mind emberek voltak, hibákkal, vágyakkal, gyarlósággal, félelemmel, mind hittek a saját igazukban és ennek megfelelően cselekedtek, te pedig, mint olvasó képes voltál szimpátiát érezni irántuk. Valóságos volt és komplex.


Emellett még annyi apróság van, amit értékeltem olvasás közben, amiről oldalakat tölthetnék be, annyi mondandóm lenne - akár a tény, hogy nem volt benne romantika halleluja, vagy ahogy megjelent a természet elfogadása és tisztelete, a lovak szeretete - de nem akarok ennél jobban belemenni. Helyette inkább azt ajánlom, hogy mindenki fedezze fel magának ezt a történetet, majd bátran gyertek ide vissza és beszéljük meg azt a rengeteg gondolatot, amit ébreszt bennetek.

Persze ez még csak a trilógia első része és érzed is, hogy még csak a kaland kezdeténél járunk, szinte látod azt a rengeteg titkot, ami a mélyben lapul és arra vár, hogy Vászja felfedezze őket. Én mindenesetre alig várom a folytatást.

Tökéletes olvasmány lenne ez a könyv a télre, ahogy érzed a lapok között a csontig hatoló hideget, a havat a talpad alatt és a télre jellemző mindent beborító végtelen csendet és várod, hogy végre megpillantsd a lényt, mely a sötét erdőben közelít feléd... - miközben te a kandalló mellett fekszel egy jó meleg takaróban.

*************
5/5

saját kép
Borító: 5*/5 - gyönyörű
Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5
Karakterek: 5/5 

Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 382.o.
Műfaj: YA fantasy
Fordító: Iváncsics Irma
Eredeti cím: The Bear and the Nightingale
Goodread-es pontszám: 4.13
Molyos átlag: 93%
A képek alapjai a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 






>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése