In havi összesítés Top Ten Tuesday zárás

Top 5 | Az év csalódásai


Már tervezem az Év legmeghatározóbb élményei bejegyzést, de az egy sokkal nagyobb lélegzetvételű poszt lesz, így előtte nézzük meg a másik végletet egy pillanatra. Mert én igenis leírom a negatív véleményem is, hogy ez alapján tudjatok dönteni. Nem ezek voltak a legrosszabb idei olvasmányaim, sőt nem is arról van szó, hogy feltétlen nem tetszettek volna - van amelyik 3-4 csillagot is kapott -, de ennek ellenére nem hozták azt a színvonalat és élményt, amit vártam volna tőlük. 

Rick Riordan - The Ship of The Dead (A holtak hajója) | Magnus Chase and the Gods of Asgard #3


Odáig voltam (még most is vagyok) a Magnus Chase sorozatért, egyrészt mert Riordan írta és imádom a könyveit, másrészt mert még az ő munkásságán belül is kifejezetten egyedi lett ez a trilógia. Ugyanakkor számomra hatalmas csalódás volt ez a zárókötet: egyszerűen képtelen volt az első két részben felépített izgalomnak és eseményeknek egy megfelelő csúcspontot adni, csak simán lógva hagyott a levegőben egy szinte abszurd végkifejlettel. Attól a "csatától" Lokival még most is összerázkódom kínomban - és az nem mentség, hogy ez gyerekeknek íródott, mert még úgy is nagyon kiábrándító volt. Mármint ez a Ragnarök kérem szépen! Ne már.

Holly Black - The Cruel Prince (A kegyetlen herceg) | A levegő népe #1


Tudom, hogy mindenki odáig van érte és lehet emiatt a bejegyzésem miatt megint egy ideig a közutálat tárgya leszek, de nekem ez a regény harmatgyenge volt. Ezen meg mit szépítsek? Hol van az udvari intrika, a cselszövések, az átverések, a tündérekre jellemző ravaszság vagy a harcok? Vagy legalább némi izgalmat ha kérhetnék! Ez egy annyira végtelenül egyszerű sztori volt papírmasé figurákkal, és a karakterek részéről olyan szintű mélységgel, mint egy pocsolya. Nem kell nekem óceán, már egy tóval is beérném, eskü. Ettől függetlenül - vagy éppen ezért, mazochista énem beköszön - kíváncsi vagyok mit hoz ki az írónő a 2. részből, mert potenciál az lenne a sztoriban. 

Sarah J. Maas - A Court of Frost and Starlight (Fagy és csillagfény udvara) | Tüskék és rózsák udvara #3,5


Nem volt rossz olvasni, de ez főleg a rajongásomnak tudható be a sorozat iránt, mert máig nem értem mi értelme van ennek a kötetnek. De úgy őszintén, van valaki, aki el tudná mesélni, hogy miről szólt ez a novella?  A pénzlehúzáson kívül persze *szarkasztikus énem on*

Kresley Cole - Dark Skye | Halhatatlanok alkonyat után #15


Nemrég tettem közzé erről a részről a véleményem itt a blogon, szóval nem nagyon akarok ismételni, de az biztos, hogy ha nincs kéznél a következő rész is, hogy azonnal elkezdjem és itt megállok egy időre, akkor lehet nem folytatom a sorozatot, annyira kiábrándító volt nekem Lanthe és Thronos egymásra találása.  Még szerencse, hogy a Sweet Ruin visszaadta a hitem a sorozatban, hogy igen is, ha paranormális romantikus kedvemben vagyok, akkor még mindig bátran nyúlhatok ehhez a sorozathoz. 

Tricia Levenseller - Daughter of the Pirate King (A kalózkirály lánya) | A kalózkirály lánya #1


Az utolsó helyet sokat gondolkoztam, hogy végül kinek is adjam, mert azért még volt választék, ez a könyv meg annyira azért nem volt nagy csalódás, mert eleve nem vártam tőle olyan sokat. De sajnos még azt se sikerült elérnie, így végül mégis maradtam ennél, mert ez már azért teljesítmény. Ez főleg akkor tudatosult bennem, mikor nem olyan rég beszéltem róla egyik molyos figyeltemmel és rá kellett jönnöm, hogy az égvilágon semmire nem emlékszem már most belőle. Úgyhogy kissé felejthető a sztori. Faék egyszerűségű történet, irritáló főhőssel és felejthető mellékszereplőkkel. Ezek azok a fajta könyvek, amikre kifejezetten sajnálom az időm, mert még csak nem is olyan rossz, hogy legalább úgy maradandó élmény lehessen és esetleg negatív példa, amiből tanulhatok valamit.


*Alapul szolgáló képek forrása Pinterest


Neked mi okozott csalódást idén

*A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott >MOLYOS< zónában.* 


Tovább

Share Tweet Pin It +1

9 Comments

In 1001 könyv lista 5 pont klasszikus könyvekkel a világ körül lélektani Magvető önálló sci-fi Stanislaw Lem

1001 könyv, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz | Stanislaw Lem - Solaris


A nálunk igen népszerű író, a tudományos-fantasztikus irodalom világszerte ismert művelője, ebben a sok nyelven sikert aratott regényében ugyancsak érdekes lélektani, tudományos és filozófiai problémák boncolgatásával köti össze az izgalmas cselekményt.
Nemzedékek óta kutatják a tudósok egy távoli bolygó rejtélyes, élő óceánját, mindent elkövetnek, hogy megfejtsék érthetetlen jelenségeit és csodálatos képződményeit, kapcsolatot akarnak vele teremteni, de hiába. Vagy mégis felfigyelt volna az emberekre a gigászi élőlény? Titokzatos lények jelennek meg az óceán fölött úszó kutatóállomáson, öngyilkosságba, vagy félig-meddig őrületbe kergetve az állomás lakóit, pedig saját legrejtettebb gondolataikra, vágyaikra ismernek bennük… A tudósok fantasztikus élményeinek tükrében a mai ember lelkivilágát, gondolkodását, a világmindenség meg nem értett jelenségeire való reakcióját mutatja be a szerző.
************

Úgy voltam vele, hogy ideje már haladni egy kicsit azzal az 1001 könyv, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz listával is. Ugyanakkor nem voltam most olyan merész, nem akartam nagyot ugorva beleválasztani, így maradtam egy olyan zsánernél, ami ismerős - a sci-finál. Ráadásul odáig vagyok a lélektani regényekért, ez meg elég komolyan foglalkozik az emberiséggel ilyen szinten is, így gondoltam jó lesz ez a lista (újra)kezdéséhez. És valóban nagyon magával ragadott. Nem olvastam még a lengyel írótól ezelőtt semmit, de ezzel a munkájával elég kitüntetett figyelmet nyert el magának a részemről. 

Első ránézésre azt hinnénk, hogy Lem az idegenekről ír - elvégre egy egész könyvet szentelt egy expedíciónak, ami egy idegen faj tanulmányozásával foglalkozik - de végső soron az emberiségről írt. Évtizedek, sőt évszázadok óta nagy vágya az emberiségnek, hogy felvegye egy idegen fajjal a kapcsolatot és ezt a vágyat fogja az író és mesterien kiforgatja és lemezteleníti az olvasó előtt, egyúttal görbe tükröt állítva a legbelsőbb gondolataink és vágyaink elé. 

Ti akartok az óceánnal szót érteni, mikor egymást sem értitek?
Nagyon lenyűgözött, hogy mennyire ügyesen rávilágított az író, hogy a legtöbb ember fejében egy idegen faj végső soron emberi tulajdonságokkal bír. Lehet, hogy kékek, lehet, hogy van pár csápjuk, de akkor is emberiek - vagy legalábbis állatra hasonlítanak, ismerősek, megfejthetőek. De mi van akkor, ha az az idegen életforma egy óceán? Honnan tudod, hogy intellektuális-e ha nem látod, hol az agya? Hogy kommunikálsz egy bolygó méretű életformával, aminek a viselkedése mögött semmi motivációt nem tudsz felfedezni? Hogy tudsz megérteni valamit, ami ennyire távol áll az emberi léttől, így pont ez állít korlátot a képzeletednek? Valóban életben van? Egyáltalán mit jelent életben lenni?  És vajon, hogy képesek az emberek feldolgozni azt a tényt, hogy úgy tűnik ez az óceán még csak nem is érdeklődik irántunk, miközben az egyik legnagyobb emberi félelem, hogy figyelmen kívül hagynak minket, hogy nem törődnek a létezésünkkel? Elvégre mindig azt találgattuk, hogy vajon az űrlények szeretni vagy utálni fognak-e minket, tanítani vagy leigázni akarnak-e majd, de szinte fel se merült bennünk, hogy mi van akkor, ha csupán nem érdekeljük őket. 


Ilyen és még sok hasonló kérdésre keresi a választ a főszereplőnk Kris, aki az űrállomásra érkezik, hogy csatlakozzon az ekkor már évtizedek óta folyó kutatásokhoz, amik az óceán titkait igyekeznek feltárni. De semmi nem úgy alakul, mint ahogy azt elképzelte és szembe kell néznie a ténnyel, hogy talán az óceán sokkal több titkot rejt, mint azt eddig gondolták az emberek. Mesterien szövi össze az író a jelen nyugtalanító rejtélyeit, a kutatásokkal, a média és az emberiség álláspontjának alakulásával az óceán felfedezése óta eltelt évtizedekben. A jelen által, Kris nézőpontjából egy-személyre koncentráltan merülünk el a lélek mélységeibe: a vágyaiba, a félelmeibe, az agy önvédelmébe és önhitegetéseibe, az alkalmazkodóképességébe és a tanulási folyamataiba. Ugyanakkor a múlt által bepillantást nyerhetünk az emberiségre jellemző viselkedési formákba: a kezdeti lelkesedésbe, majd az ezt követő kiábrándultságba, a média hatalmába, a kutatások és a tudomány általános korlátoltságába, a reményeibe és vágyaiba, na meg a félelmeikbe, amiket igyekeznek elrejteni. És számomra ez a második aspektusa sokkal megnyerőbb volt a könyvnek, az általánossággal foglalkozó részeket jobban szerettem, mint a karakterközpontúbb részeket. Nagyon összetett és átfogó képet kapunk, ami a végére szépen összeáll egy egésszé. De ami szerintem igazán nagyszerűvé teszi ezt a könyvet, hogy a megannyi kérdésre sose kapunk válaszokat. Nem leplezi le az óceán titkait és nem mondja meg az élet értelmét se, pusztán rámutat, hogy a megannyi megválaszolatlan kérdéssel együtt is lehet élni.

Az ember, a látszat ellenére, nem alkot magának célokat. Beleszületik egy korba, amely kész célok elé állítja, szolgálhatja őket, vagy fellázadhat ellenük, de a szolgálat vagy a lázadás tárgya kívülről adott. Hogy megismerhesse a célok keresésének teljes szabadságát, egyedül kellene lennie, ez pedig nem sikerülhet, mert ha nem emberek között nevelkedik, nem válhat emberré.
Lemre jellemző volt a negatív felhang az emberiséggel kapcsolatban, de mégse érezted a kiábrándultságot, inkább olyan érzés volt, mint egy szeretetteljes szülő dorgálása, aki tisztában van a gyermeke megannyi hibájával, de attól még szereti és igyekszik a jobb útra terelni. Szóval amellett, hogy egy tükröt tart eléd, ami felfedi azokat az emberi normákat is, amiket igyekszel nem észrevenni, ugyanakkor fel is szabadít és reményt ad. Sok mindent nem értünk, de az emberi természet része, hogy továbbra is próbáljuk megfejteni az ismeretlent. 

Most szépen eloltjuk a villanyt, reggelig nincs semmi gondunk, reggel majd keresünk újabbakat, ha kedvünk lesz hozzá.

*************
5/5

Borító: 3/5 
Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5

Kiadó: Magvető (Fehér Holló Könyvek kiadói sorozat)
Kiadás éve: 2004
Oldalszám: 222.o.
Műfaj: hard sci-fi, lélektani
Fordító: Murányi Beatrix
Eredeti cím: Solaris
Goodread-es pontszám: 3.98
Molyos átlag: 87%
A képek alapjai a Pinterestről származnak, vagy saját képek



További könyves tartalmakért keress fel az >INSTAGRAMON<, vagy a >FACEBOOK< oldalamon. 





Tovább

Share Tweet Pin It +1

1 Comments

In Dan Williams illusztrált Khaled Hosseini Libri vers

Dan Williams munkája Hosseini neve alatt | Khaled Hosseine - Ima a tengeren


Khaled ​Hosseini, a New York Times sikerszerzője, a Papírsárkányok, az Egyezer tündöklő nap és az És a hegyek visszhangozzák írója ezzel a mélyen megrázó, csodálatosan illusztrált könyvecskével mondja el minden korosztálynak és a világ minden olvasójának, mit érez a közelmúlt szívszorító menekültválságával kapcsolatban.

Az Ima a tengeren egy, a háború miatt menekülő apa levele fiához. A tengeren való átkelés előestéjén az apa az alvó fiút nézve először egykori békés életüket, majd a háború pusztítását idézi fel. Éjszaka van, s a holdfényben aggódó apa mindössze annyit tehet gyermekéért, hogy a veszélyes tengeri út előtt imádkozik.

Hosseinit a Törökországban tengerbe fulladt hároméves szíriai kisfiú, Alan Kurdi szörnyű tragédiája indította arra, hogy emléket állítson azoknak a családoknak, akiknek el kellett menekülniük otthonaikból. A szerző a kötet minden bevételével az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát és a Khaled Hosseini Alapítványt támogatja, hogy e szervezetek világszerte életmentő segítséget nyújthassanak a menekülteknek.
***************

Nem tudom, hogy lehetne-e egyáltalán erről a "könyvről" tényleges értékelést írni, de én nem is szeretnék. Egyszerűen csak pár gondolatot osztanék meg veletek, ami felmerült bennem a hatására. 

Kissé furcsa, hogy egy versnek egy egész könyvet szenteltek és így adták ki, de ha mint mementót tekintem, akkor szép és értékelendő gesztus. Őszintén, ugyanakkor maga a vers, Hosseini munkája, nem adott olyan sokat, elmondta a lényeget, de nem tudott különösebben megérinteni, mélyet ütni, amit elvárnék tőle. Pedig nem vagyok én érzékelten, akár egy sorral is a padlóra lehet küldeni. Itt viszont ez most nem sikerült, pedig a témája is adott volt hozzá.

Másik oldalról, maguk a rajzok viszont fantasztikusak voltak. Ez az a része a kiadványnak, ami megérintett és ami miatt a végén úgy döntöttem, itt a blogon is írok egy pár sort róla. Igazából a könyvtárban 10 percig nézegettem a kötetet és abból több mint a fele a rajzoknak szánt idő volt. Igen, jól olvastad, kb 4 perc alatt végig tudod olvasni a könyvet. Nagyon jól játszik a művész a színekkel és érzelmekkel. Az elején a  meleg színek az emlékezésre és a boldogabb időszakra, majd a hidegebb és sötétebb színek az elkeseredettségnek. És az egész művet áthatja egyfajta nyers stílus, ami igyekszik az elevenedbe vágni. Főleg nagyon tud fájni az egész, annak tükrében, ahogy mi ezt az egészet átéljük innen.


Szóval, úgy érzem nagyobb az érdeme a művésznek, mint az írónak, utóbbi inkább csak a nevét adta a műhöz. Bár kétségtelen, hogy még így is szép gesztus és örülök, hogy létezik, ezáltal emléket állítva. Persze a téma ennél jóval többrétűbb és bonyolultabb, de ez a kis szegmens is kell szerintem a nagy egészhez. Persze azért elgondolkodtam ismét az emberi természeten és az ingerküszöbén, valamint a média hatalmán. Addig nem érdekelt "senkit" az egész szituáció, amíg csak a híradások voltak róla - hiába mondták be a sok halálesetet - viszont amikor egy kép bejárta a világot egy halott kisgyermekről, az egész világ felzúdult és mindenki azonnal megmondta a "tutit". Mert persze mindig, mindenki, mindenhez jobban ért, mint bárki más.

Megvenni nem tudom, hogy van-e értelme, de mindenképp javaslom az átlapozását a könyvesboltban vagy a könyvtárban. És annak nagyon örülök, hogy ez a könyv magyarul is elérhető.


*************

illusztráció a könyvből
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 48.o.
Műfaj: képeskönyv
Fordító: Nagy Gergely
Illusztrálta: Dan Williams
Eredeti cím: Sea Prayer
Goodread-es pontszám: 4.07
Molyos átlag: 91%
A képek alapjai a Pinterestről származnak, vagy saját képek



További könyves tartalmakért keress fel az >INSTAGRAMON<, vagy a >FACEBOOK< oldalamon. 




Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In Top Ten Tuesday

Top 5 | Karácsonyi ajándékötletek könyvmolyoknak az utolsó utáni percekben


A nyakunkon a karácsony, bár gondolom ez feltűnt a boltokban játszott karácsonyi számokból, az emberek őrült rohanásából, a feldíszített utcákból és üzletekből, a megnyílt karácsonyi vásárokból, az elménket megrohamozó reklámokból és akciókból, a jó kis forralt borokból, na meg az állandó kérdésből: "Mit szeretnél karácsonyra?" És habár ennek egy részét szívesen kihagynám (mint például a karácsonyi számokat, eskü már most unom őket, vagy a megőrült embertömeget:), de azt most én is megtapasztaltam, milyen mikor minden az utolsó pillanatra maradt. Ha te is így vagy vele és még van akinek nincs ajándékod, akkor hadd segítsek egy kicsit.

És mi is lenne jobb ajándék, mint egy tökéletesen eltalált, személyre szóló könyv?


Az örök lázadónak - Hat varjú



A Hat varjút akkor ajánlom, ha az ajándékozottad szereti a nagyszabású átveréseket, szereti az érdekes és kidolgozott karaktereket, akik összeállnak egy bandába egy közös célért és nem mellesleg ilyen-olyan okok miatt a társadalom kitaszítottjai lettek, avagy nem riad vissza a morálisan megkérdőjelezhető karakterrajzoktól. Ha unja a sablon sztorikat és papírmasé karaktereket, a megmentésre váró hölgyeket és a fehér lovon, páncélban feszítő hősöket. Az egésznek van egy kis Ocean's 11 életérzése egy mágikus világban, így természetesen egy kis fantasyvel is meg van fejelve. Bővebben róla >ITT< olvashatsz. (YA)

Annak, aki szeret megismerni más kultúrákat - Vér és csont gyermekei


Ha érdeklődik az ajándékozottad más kultúrák iránt, ha szeretne egy kicsit nem angolszász hangulatú könyvet olvasni és ezek mellett odáig van még a fantasyért, akkor mindenképp jó választás Adeyemi nagysikerű regénye, ami idén elnyerte a Goodreads Awards díjat debütáló író kategóriában. Szép kezdés, én is nagyon kíváncsi vagyok rá. (YA - 16~20 éves korosztály)

Annak, aki még mindig várja a levelét Roxfortból - Nevermoor: Morrigan Crow négy próbája



Pont tegnap áradoztam egy sort erről a regényről, itt a blogon is és jó szívvel ajánlom kicsiknek és lélekben gyermek felnőttnek, vagy csak egyszerűen azoknak, akik olvasnának az ünnepek alatt egy édes, mágikus és kissé nosztalgikus könyvet feltöltődésnek. Ez a könyv most úgy érzem tényleg megérdemli a nagy hype-ot körülötte. (middle grade - 10-15 éves korosztály)
"Mikor jön már a következő rész?" - A hajnal tornya


Jelentem, ha valaha is hallottad ezt a kérdést és az >Üvegtrón sorozatot< egy beszélgetésben, akkor nem is kell tovább keresgélned. Ha az ajándékozottad szereti a YA/NA fantasyt és az orgyilkosokat, akkor elég kicsi a valószínűsége, hogy nem olvasta az Üvegtrón sorozatot. Valamint mivel a rajongótábora a sorozatnak kezd félelmetes méreteket ölteni, így nagy rá az esély, hogy ő is ide tartozik, vagyis tűkön ülve várta már tavaly óta, hogy karácsony előtt kijöjjön az újabb rész. De igazság szerint, valószínűleg már közölte is veled ebben az esetben, hogy neki ez a könyv kell. Azonnal. (NA fantasy - 18-24 éves korosztály)

A romantikakedvelőnek - Evelyn hét férje


Az idei év legjobb és legmaradandóbb romantikus élményét nyújtotta ez a regény, de egyáltalán nem a megszokott módon. Evelyn karaktere megdöbbentően valós és lebilincselő volt és habár nehéz volt kedvelni a döntései miatt, de mégis megértetted mit miért tett és mire észrevetted te is a bűvkörébe kerültél ennek a karizmatikus nőnek. Nagyon komoly morális kérdéseket feszeget a történet és néha összefacsarodott szívvel, máskor egészen megdöbbenve olvasod Evelyn életének történetét, sikeréhez vezető hosszú útját, a csillogás mögötti valóságot és hét férjének történetét. 

+1 A Japán rajongónak - Rókatündér


Mindenképp akartam magyar vonatkozást is a listába, elvégre kis hazánkban is találhattok igazi gyöngyszemeket is. Az én fantáziámat most a legjobban a Japán, rókás, cserediákos urban fantasy birizgálja Eszes Ritától. Elég egyedinek tűnik a regény hazánk könyvpiacán és mindenképp be akarok nevezni erre az utazásra Japánba.

További ötletek: 

  • Aki hisz a lelki társakban - Tüskék és rózsák udvara sorozat [Véleményem]
  • "Ki is az igazi szörnyeteg?" - Sötét duett
  • A mindig kíváncsiskodónak - Halál
  • Kicsiknek (és örök gyerekeknek) - Miss Screwy csavaros árvái
  • A klasszikus vámpírtörténetek szerelmeseinek - Dracul
  • A képregényrajongónak - Saga
  • "Azok a bűnös tetkók" - Ink
  • A retelling kedvelőinek - Ezüstfonál
  • Ha valami egész másra vágyik - Melmoth
  • Annak, aki szeret tisztában lenni az emberiség rémtetteivel - Nemes teremtmények
  • Aki szereti a görög isteneket - Olimposz vére [Véleményem]
  • Az instagrammernek - Tej és méz
  • A sárkányrajongónak - Az utolsó Namsara [Véleményem]
  • A kávémániásnak - Mielőtt a kávé kihűl
  • Aki tisztában akar lenni a magyar valósággal - Pedig olyan szépen éltek
  • A komolyabb témákat kedvelőnek - Drága kis szívem
  • Annak, aki él-hal a jó kis szócsatákért - Gyűlölök és szeretek [Véleményem]
  • "A könyv annyival jobb volt, mint a film." - Ragadozó városok

*Alapul szolgáló képek forrása Pinterest* 


Neked mit tartalmaz a karácsonyi kívánságlistád? 

*A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott >MOLYOS< zónában.* 


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In borítómánia

Borítómánia | Ázsia által inspirálva szabadon


Az egész úgy kezdődött, hogy megláttam a Spin the Dawn borítóját és teljesen lenyűgözött, így mindenképp utána kellett néznem, hogy kinek köszönhető ennek a szépségnek a terve. (Tran Nguyen) Ezt követően pedig nem tudom hogyan történet, de mikor legközelebb feleszméltem már meg is volt a bejegyzéshez a gyűjteményem és egy óra csak úgy eltelt. Hát igen, az internet veszélyei. Mindenesetre jó rég hoztam már nektek gyönyörű borítókat, így remélem ti is élvezni fogjátok egy kicsit a szemgyönyörködtetést. 

*Amúgy annak az elveszett egy órának nem csak ez a bejegyzés lett a gyümölcse, hanem molyon csináltam alkotói polcokat 4 borítótervezőnek is (>Erin Fitzsimmons<, >Lisa Perrin<, >Marc Simonetti<, >Jason Chan<) és megint rájöttem, hogy jó lenne egy olyan funkció a molyra, hogy a könyveknél a borítótervezőket is jelölni lehessen.*





Nektek melyik a kedvencetek? 


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 5 pont fantasy ifjúsági Jessica Townsend Kolibri Nevermoor

Egy könyv tele varázslattal | Jessica Townsend - Nevermoor: Morrigan Crow négy próbája


Nevermoor #1

Morrigan Crow elátkozott gyerek. Mivel épp Napszálltakor született, őt okolják minden bajért: ha megdöglik a konyhamacska, ha szívrohamot kap a kertész. Ám ami ennél is szörnyűbb, hogy a 11. születésnapján, pontban éjfélkor meg kell halnia.
Csakhogy épp mielőtt tizenkettőt ütne az óra, az ajtóban megjelenik egy különös férfi, és azt kérdezi: „Mondd csak, akarsz-e élni?” Jupiter kimenti a Füst és Árny Vadászainak karmából Morrigant, és egy titokzatos városba, Nevermoorba viszi. Ahhoz azonban, hogy maradhasson, és felvételt nyerjen a Csudálatos Társaságba, a lánynak négy próbát kell kiállnia.
Az élete a tét: ha sikerül, biztonságban élhet tovább Nevermoorban, ha nem, el kell hagynia a várost, és szembenéznie a végzetével.
***************


Eszem ágában sem volt először elolvasni ezt a könyvet, mert még a csapból is ez folyt egy ideig külföldön és utálom, mikor úgy reklámoznak egy újdonságot, hogy már befutott, közismert bestsellerekhez hasonlítgatják őket, pláne ha az a Harry Potter. Egyszerűen csak túl speciális helyet foglal el ez a sorozat a legtöbb könyvmoly életében és kicseszésnek tartom ekkora elvárások elé állítani az újonnan megjelent könyvet, mert lehetetlenség hogy megugorja azt a bizonyos lécet. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy a Harry Potter annyira tökéletes mestermunka lenne, (mert igenis vannak hibái, ezt el kell ismernem bármennyire is örök kedvenc) hanem hogy egyszerűen annyira speciális érzelmek fűződnek hozzá - nagy adag nosztalgia, rengeteg segítség a fiatal évek problémáira, önmegismerés - amit így utólag nem lehet reprodukálni. Aztán, ki tudja hogy miért, mégis a kezembe akadt és tökéletesen megfelelt a >Téli olvasós bakancslistám< egyik pontjához. És így utólag olyan, mintha az olvasás istene vagy bármely felsőbb hatalom mágikus összeesküvések sorozatával elérte volna, hogy olvassam, mert nekem ezt a könyvet olvasnom kellett

 – Nevermoor… – suttogta maga elé.
    Tetszett neki a hangzása. Mint egy titok, egy olyan szó, ami csak az övé.
    Jupiter sebességbe tette Octaviát, és leolvasta a képernyőkön megjelenő adatokat:
    – „Helyi idő reggel 6:13, Pirkadat első napja, Első tavasz, az Arisztokraták Harmadik kora. Időjárás: hűvös, de derült. A városi hangulat: optimista, álmos, kissé részeg.”

Igazából minden benne volt, amiért szeretem a middle grade (margóra: gyerekkönyv, 10-15 éves korosztálynak) könyveket még manapság is olvasni. És főleg tökéletes választás volt a karácsonyi hangolódáshoz ez a mágikus, vicces és végtelenül aranyos történet. Megint egy nem éppen könnyű időszakomat élem az elmúlt napokban, hetekben és ez a könyv elérte, hogy megtaláljam az én kis boldog helyemet és egy kicsit fellélegezhessek, így mindenképp hálás vagyok neki és különleges marad a számomra. Ez az a könyv, ami egyszerűen csak boldoggá tesz, mert olvasod. És úgy érzem, hogy talán ezért az érzésért valóban érdemes lehet a Harry Potterhez hasonlítani. Mert amúgy szokás szerint semmi alapja nincs ennek a marketingnek.


Úgy érzem mindent belepakolt az írónő, amit csak szeretünk a fantasztikus történetekben: Morrigan egy elátkozott gyerek, akinek az a sorsa, hogy meghaljon a 11. születésnapján, de ehelyett feltűnik egy meglehetősen excentrikus figura, Jupiter és elviszi őt Nevermoorba, a Szabadállam egy városába, ahol a legfurább dolgokba botlik az ember lépten-nyomon. Hatalmas beszélő macska, mágikus hotel, elit varázslóiskola, őrült tömegközlekedés, hangulatingadozásos törpevámpír és túlpörgött sárkánylovas legjobb barát, hogy csak egy párat említsek a végtelen hosszúságú listából, azok közül a fantáziadús elemek közül, amikért odáig voltam a könyvben. 

Külön tetszett, hogy a gyerekek tényleg gyerekek voltak ebben a történetben, hogy újra átélhettem azt az érzés, mikor csak elfogadják a dolgokat annak, amik valójában, még ha akár egy mágikus hotelről legyen is szó, ami öntudattal rendelkezik és nem keresnek mindenféle racionális indokot vagy mögöttes okot a létezésükre. A legtöbben sajnos elveszítjük ezt a képességet, mikor felnövünk, pedig mennyivel jobb lehetne a világ, ha többen megtartanánk ezt a gyerekekre jellemző tulajdonságot. És kellett is ez a képesség a sztoriba, hogy hihető legyen, mert egy felnőtt valószínűleg hiperventilálló idegronccsá omlott volna össze pár óra Nevermoori tartózkodás után. viszont Morrigan kezdeti döbbenete után megszállott kíváncsisággal fedezte fel az új világot, amibe csöppent. 


Egyszóval nagyon élveztem az olvasást, még ha pár dolog nem is teljesen világos. Azt például még most se értem, hogy pontosan, hogy is van ez a Köztársaság és Szabadállam közötti kapcsolat. Most akkor van mágia a Köztársaságban is, hisz vannak sárkányok meg ugye a Csudamíves, de közben mégse hisznek benne az emberek? De az átokban meg igen?Ez még igazából most se teljesen világos, pedig már elolvastam a 2. részét is a sorozatnak, igaz 9 részesre van tervezve, ha jól emlékszem, így ideje az lesz az írónőnek kidolgozni. Valamint, ha már itt tartunk, nekem a próbák is kissé kidolgozatlanok voltak, de nem vagyok telhetetlen, tudom, ez sokatoknak új infó:) így is szerettem.

Nagyon ajánlom minden kicsinek és lélekben gyermek felnőttnek, vagy csak egyszerűen azoknak, akik olvasnának az ünnepek alatt egy édes, mágikus és kissé nosztalgikus könyvet feltöltődésnek. Ez a könyv most úgy érzem tényleg megérdemli a nagy hype-ot körülötte. 

Tökéletes választás lehet karácsonyi ajándéknak, ha még esetleg nincs meg az ötlet a lurkóknak. 

Téli olvasós bakancslista: Egy könyv tele varázslattal ✔

*************
5/5

Másik kiadás
Borító: 4/5 - szép, de örültem volna az esernyős változatnak
Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5
Karakterek: 5/5  
Kedvenc karakterek: Mor, Fen

Kiadó: Kolibri
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 380.o.
Műfaj: fantasy, middle grade
Fordító: Pék Zoltán
Eredeti cím: Nevermoor
Goodread-es pontszám: 4.40
Molyos átlag: 95%
A képek alapjai a Pinterestről származnak, vagy saját képek
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 


További könyves tartalmakért keress fel az >INSTAGRAMON<, vagy a >FACEBOOK< oldalamon. 




Tovább

Share Tweet Pin It +1

7 Comments

In 3 pont 5 pont angol erotikus fantasy Halhatatlanok alkonyat után Kresley Cole paranormális romantika romantikus Simon & Schuster

Halhatatlanok, valkűrök & világvége | Felzárkózás a Halhatatlanok alkonyat után sorozatból


Évek óta tartó, szinte megmagyarázhatatlan lelkesedésem a sorozat iránt még mindig tart, bár azért azt már nem mondanám, hogy töretlen. Főleg a Dark Skye után gondolkoztam el rajta, hogy lehet búcsút kéne vennünk egymástól addig, amíg ez szépen menne. De szerencsére a Sweet Ruin újra elcsábított, így maradok, ahol vagyok, nem búcsúzkodok. Már csak egy regény kell, hogy felzárkózzak a sorozatból teljesen - már ha sikerül elolvasnom, mielőtt kijönne az új rész.

Dark Skye (Halhatatlanok alkonyat után #15)


Párosítás: Thronos, Sky Hall ura (vrekener - szárnyas démon) & Melanthe (varázslónő, Sabine testvére)

Lehet velem van a baj, de én ezt eszméletlenül untam.

Lanthe és Thronos kapcsolata nem éppen egyszerű és messzemenőkig nem kedves. de azt hiszem ezt már megszokhattuk Coletól, szereti megszenvedtetni a szereplőit a Happy End előtt. Régóta láthattuk (>A démonkirály csókja<)  a macska egér játékot a háttérben a sorozat folyamán és én is rég vártam már, hogy megtudjuk a teljes sztorit. Ez a történet is visszakanyarodik a Szigethez, így egy újabb részletét tudhatjuk meg mi is történt az elrabolt halhatatlanokkal. Őszintén, ez egy nagyon jó koncepció volt, de a kelleténél többször lett már felhasználva, most már nagyon kezdem unni.

Ráadásul Thronosért képtelen voltam lelkesedni. Értem én, hogy kellett a tér a karakterfejlődésének, de olyan egy kőbunkó szexista paraszt volt, hogy szívesen megfojtottam volna néha. Az is világos, hogy Lanthe az ő nézőpontjából büntetést érdemelt, valóban hatalmas fájdalmat okozott, de közben meg ez a módja a bosszújának inkább csak Thronos személyiségbeli hiányosságait tükrözi. Ó, ne értsetek félre, azzal nem volt bajom, hogy bosszút akart, – az ő nézőpontjából teljesen reális volt – és közben meg ugye ott volt a belső konfliktus, hogy ne bántsa a párját, (imádom a belső konfliktusokat:), de ez a bosszú lehetett volna olyan is, ami közben a személyisége még kedvelhető marad. Lehet ez hülyén fog hangzani, de esküszöm, hogy jobban kedveltem volna, ha egyenesen és nyíltan megpróbálja például megölni Lanthét azért, amit tett. Igen ez valóban hülyén hangzik, de ezzel tudom a legjobban tükrözni, hogy mi a bajom vele. Így csak kicsinyes parasztnak tűnt és ezen nem tudtam túllépni.

Na meg a cselekmény is kiszámítható volt és egysíkú, semmi újat nem mutatott a sorozat eddigi részeihez képest. Semmi emlékezetes nem maradt meg belőle hosszútávon, csak az ellenszenvem a főhősünk iránt.

Még szerencse, hogy a következő részben újít az írónő, mert még megijedtem volna, hogy ennek a sorozatnak is annyi.


Sweet Ruin (Halhatatlanok alkonyat után #16)


Párosítás:  Rune, a Morior tagja (sötét tündér) & Josephine, Thaddeus testvére (ő se tudja micsoda)

Főleg az előző rész tükrében volt nagyon kellemes csalódás ez a kötet. És úgy tűnik, hogy az írónő is érezte, hogy kezd ellaposodni a sorozat, mert szerencsére egy jól irányzott csavarással most a másik oldalba is bepillantást nyerhettünk és egy kis antihős jelleggel megfűszerezve behozta a képbe a Moriort, hogy egy épkézláb ellenfelet is kapjon Nix és népes kompániája. Külön öröm volt most látni a valkűröket a másik oldal szemén keresztül. Jót tett az egész történetnek ez az árnyalás, hogy megmutatta a másik oldal se velejéig gonosz, egyszerűen csak érdekellentéteik vannak, más prioritásokkal és múlttal. Szép lassan pedig igyekszem majd felzárkózni a sorozattal up-to-date szintre, mert megint lázba hozott ez a rész a továbbiakra. 

Tudom, hogy sokan zsörtölődtek, hogy nem a régi karakterek kapnak végre saját könyvet, de én úgy érzem nagyon kellett már ez a vérfrissítés a sztoriba. (Bár Munrora most eszméletlenül kíváncsi lennék végre) A Moriorral nagyon sok érdekes karakter jelent meg, akik ráadásul végre feladják a leckét Nixnek is, így úgy érzem van tétje is az Örökösödésnek. 

**************

A következő részt már korábban olvastam, ami több szempontból is különleges. Egyrészt az a rész a Dacians alsorozat 2. része, másrészt az egyetlen M/M románc az egész szériában. A Shadow's Seductionről >ITT< olvashattok bővebben is. Így pedig igazából a Wicked Abyss van még hátra, ami egy erotikus Szépség és a szörnyeteg feldolgozás a Morior egyik tagjával és ezután már utol is értem a megjelenéseket.


*A képek forrás a Pinterest.*


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In kihívás Top Ten Tuesday

Top 5 | Kihívásra fel! - Téli olvasós bakancslista (Winter Reading Challenge)


Miről van szó? Ez egy könyvmolyok által kezdeményezett Goodreads-es játék, ahol minden héten egy megadott szempont alapján kell a résztvevőknek összeállítani egy Top 5-ös listát. Ezúttal saját témával érkezem.

Folytatódjon a télre - és a karácsonyra - hangolódás!

Nem olyan régen felkerült a blogra ugyan egy >Téli olvasmányajánló<, ahol konkrét könyveket ajánlok a figyelmetekbe, amik szerintem tökéletes olvasmányok lehetnek a hideg napokra, de persze nem egyezhet mindenkivel az ízlésem, vagy egyszerűen csak olvastátok már őket így ezúttal inkább támpontokkal - na meg listával, mert imádom a listákat - akarok mankót nyújtani az olvasmányok kiválasztásában. Szóval bakancslistára fel és pipáljuk ki együtt a pontokat a téli hónapok alatt!

✔ Egy könyv, amiben téli sport szerepel

Én választottam: Mi vagyunk a medvék, azt hiszem ez azoknak nem meglepetés, akik olvasták az előző Top 5-ös posztot.

✔ Egy könyv tele varázslattal

Én választottam: Jessica Townsend - Nevermoor: Morrigan Crow négy próbája, már el is kezdtem és nem voltam felkészülve rá, hogy ez ennyire aranyos és letehetetlen lesz. 

Saját kép

✔ Egy könyv, ami megmelengeti a szíved

Én választottam: A kis herceg, úgy érzem épp itt az ideje, hogy megint újraolvassam. (Úgy is belekezdtem egy 1001 könyves kihívásba és egy posztot is illene már róla írnom, annyiszor a kezembe akadt.)

 ✔ Egy könyv, amit ajándékba kaptál

Én választottam: Girls of Paper and Fire, életem első >FairyLootos< dobozát megkaptam októberben és ráadásul ajándékba. Képeket a dobozról >ITT< találsz.

Saját kép

✔ Gyermekkori kedvenced újra

Én választottam: Hans Christian Andersen - Mesék, ha már beszereztem az idei Libris karácsonyi kiadást. Egy kis nosztalgia sose árt, emlékszem mamám rengeteget olvasott nekünk Andersen meséket.

Saját kép

☃ +1 Karácsonyra: egy karácsonyi hangulatú könyv
Nem feltétlen kell karácsonykor játszódnia, pusztán egy olyan könyvet olvass el, ami téged a karácsonyi hangulatodra emlékeztet. Ez pedig mindenkinek szubjektív élmény, mindenkinek mást jelent a karácsony, én csak azt szeretném, ha ezt tükrözné a választott könyved. Egy kis könyvmolyos hangolódásként.

Én választottam: Harry Potter, az örök karácsonyi sorozatom.



Ki csatlakozik? Milyen könyveket választotok a pontokhoz? 



*Alapul szolgáló képek forrása Pinterest* 



Ti mit terveztek olvasni a télen?

*A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott >MOLYOS< zónában.* 


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments