Már tervezem az Év legmeghatározóbb élményei bejegyzést, de az egy sokkal nagyobb lélegzetvételű poszt lesz, így előtte nézzük meg a másik végletet egy pillanatra. Mert én igenis leírom a negatív véleményem is, hogy ez alapján tudjatok dönteni. Nem ezek voltak a legrosszabb idei olvasmányaim, sőt nem is arról van szó, hogy feltétlen nem tetszettek volna - van amelyik 3-4 csillagot is kapott -, de ennek ellenére nem hozták azt a színvonalat és élményt, amit vártam volna tőlük.
Rick Riordan - The Ship of The Dead (A holtak hajója) | Magnus Chase and the Gods of Asgard #3
Odáig voltam (még most is vagyok) a Magnus Chase sorozatért, egyrészt mert Riordan írta és imádom a könyveit, másrészt mert még az ő munkásságán belül is kifejezetten egyedi lett ez a trilógia. Ugyanakkor számomra hatalmas csalódás volt ez a zárókötet: egyszerűen képtelen volt az első két részben felépített izgalomnak és eseményeknek egy megfelelő csúcspontot adni, csak simán lógva hagyott a levegőben egy szinte abszurd végkifejlettel. Attól a "csatától" Lokival még most is összerázkódom kínomban - és az nem mentség, hogy ez gyerekeknek íródott, mert még úgy is nagyon kiábrándító volt. Mármint ez a Ragnarök kérem szépen! Ne már.
Holly Black - The Cruel Prince (A kegyetlen herceg) | A levegő népe #1
Tudom, hogy mindenki odáig van érte és lehet emiatt a bejegyzésem miatt megint egy ideig a közutálat tárgya leszek, de nekem ez a regény harmatgyenge volt. Ezen meg mit szépítsek? Hol van az udvari intrika, a cselszövések, az átverések, a tündérekre jellemző ravaszság vagy a harcok? Vagy legalább némi izgalmat ha kérhetnék! Ez egy annyira végtelenül egyszerű sztori volt papírmasé figurákkal, és a karakterek részéről olyan szintű mélységgel, mint egy pocsolya. Nem kell nekem óceán, már egy tóval is beérném, eskü. Ettől függetlenül - vagy éppen ezért, mazochista énem beköszön - kíváncsi vagyok mit hoz ki az írónő a 2. részből, mert potenciál az lenne a sztoriban.
Sarah J. Maas - A Court of Frost and Starlight (Fagy és csillagfény udvara) | Tüskék és rózsák udvara #3,5
Nem volt rossz olvasni, de ez főleg a rajongásomnak tudható be a sorozat iránt, mert máig nem értem mi értelme van ennek a kötetnek. De úgy őszintén, van valaki, aki el tudná mesélni, hogy miről szólt ez a novella? A pénzlehúzáson kívül persze *szarkasztikus énem on*
Kresley Cole - Dark Skye | Halhatatlanok alkonyat után #15
Nemrég tettem közzé erről a részről a véleményem itt a blogon, szóval nem nagyon akarok ismételni, de az biztos, hogy ha nincs kéznél a következő rész is, hogy azonnal elkezdjem és itt megállok egy időre, akkor lehet nem folytatom a sorozatot, annyira kiábrándító volt nekem Lanthe és Thronos egymásra találása. Még szerencse, hogy a Sweet Ruin visszaadta a hitem a sorozatban, hogy igen is, ha paranormális romantikus kedvemben vagyok, akkor még mindig bátran nyúlhatok ehhez a sorozathoz.
Tricia Levenseller - Daughter of the Pirate King (A kalózkirály lánya) | A kalózkirály lánya #1
Az utolsó helyet sokat gondolkoztam, hogy végül kinek is adjam, mert azért még volt választék, ez a könyv meg annyira azért nem volt nagy csalódás, mert eleve nem vártam tőle olyan sokat. De sajnos még azt se sikerült elérnie, így végül mégis maradtam ennél, mert ez már azért teljesítmény. Ez főleg akkor tudatosult bennem, mikor nem olyan rég beszéltem róla egyik molyos figyeltemmel és rá kellett jönnöm, hogy az égvilágon semmire nem emlékszem már most belőle. Úgyhogy kissé felejthető a sztori. Faék egyszerűségű történet, irritáló főhőssel és felejthető mellékszereplőkkel. Ezek azok a fajta könyvek, amikre kifejezetten sajnálom az időm, mert még csak nem is olyan rossz, hogy legalább úgy maradandó élmény lehessen és esetleg negatív példa, amiből tanulhatok valamit.
