1001 könyv, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz | Stanislaw Lem - Solaris

A nálunk igen népszerű író, a tudományos-fantasztikus irodalom világszerte ismert művelője, ebben a sok nyelven sikert aratott regényében ugyancsak érdekes lélektani, tudományos és filozófiai problémák boncolgatásával köti össze az izgalmas cselekményt.
Nemzedékek óta kutatják a tudósok egy távoli bolygó rejtélyes, élő óceánját, mindent elkövetnek, hogy megfejtsék érthetetlen jelenségeit és csodálatos képződményeit, kapcsolatot akarnak vele teremteni, de hiába. Vagy mégis felfigyelt volna az emberekre a gigászi élőlény? Titokzatos lények jelennek meg az óceán fölött úszó kutatóállomáson, öngyilkosságba, vagy félig-meddig őrületbe kergetve az állomás lakóit, pedig saját legrejtettebb gondolataikra, vágyaikra ismernek bennük… A tudósok fantasztikus élményeinek tükrében a mai ember lelkivilágát, gondolkodását, a világmindenség meg nem értett jelenségeire való reakcióját mutatja be a szerző.

************

Úgy voltam vele, hogy ideje már haladni egy kicsit azzal az 1001 könyv, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz listával is. Ugyanakkor nem voltam most olyan merész, nem akartam nagyot ugorva beleválasztani, így maradtam egy olyan zsánernél, ami ismerős - a sci-finál. Ráadásul odáig vagyok a lélektani regényekért, ez meg elég komolyan foglalkozik az emberiséggel ilyen szinten is, így gondoltam jó lesz ez a lista (újra)kezdéséhez. És valóban nagyon magával ragadott. Nem olvastam még a lengyel írótól ezelőtt semmit, de ezzel a munkájával elég kitüntetett figyelmet nyert el magának a részemről. 

Első ránézésre azt hinnénk, hogy Lem az idegenekről ír - elvégre egy egész könyvet szentelt egy expedíciónak, ami egy idegen faj tanulmányozásával foglalkozik - de végső soron az emberiségről írt. Évtizedek, sőt évszázadok óta nagy vágya az emberiségnek, hogy felvegye egy idegen fajjal a kapcsolatot és ezt a vágyat fogja az író és mesterien kiforgatja és lemezteleníti az olvasó előtt, egyúttal görbe tükröt állítva a legbelsőbb gondolataink és vágyaink elé. 

Ti akartok az óceánnal szót érteni, mikor egymást sem értitek?

Nagyon lenyűgözött, hogy mennyire ügyesen rávilágított az író, hogy a legtöbb ember fejében egy idegen faj végső soron emberi tulajdonságokkal bír. Lehet, hogy kékek, lehet, hogy van pár csápjuk, de akkor is emberiek - vagy legalábbis állatra hasonlítanak, ismerősek, megfejthetőek. De mi van akkor, ha az az idegen életforma egy óceán? Honnan tudod, hogy intellektuális-e ha nem látod, hol az agya? Hogy kommunikálsz egy bolygó méretű életformával, aminek a viselkedése mögött semmi motivációt nem tudsz felfedezni? Hogy tudsz megérteni valamit, ami ennyire távol áll az emberi léttől, így pont ez állít korlátot a képzeletednek? Valóban életben van? Egyáltalán mit jelent életben lenni?  És vajon, hogy képesek az emberek feldolgozni azt a tényt, hogy úgy tűnik ez az óceán még csak nem is érdeklődik irántunk, miközben az egyik legnagyobb emberi félelem, hogy figyelmen kívül hagynak minket, hogy nem törődnek a létezésünkkel? Elvégre mindig azt találgattuk, hogy vajon az űrlények szeretni vagy utálni fognak-e minket, tanítani vagy leigázni akarnak-e majd, de szinte fel se merült bennünk, hogy mi van akkor, ha csupán nem érdekeljük őket. 

Ilyen és még sok hasonló kérdésre keresi a választ a főszereplőnk Kris, aki az űrállomásra érkezik, hogy csatlakozzon az ekkor már évtizedek óta folyó kutatásokhoz, amik az óceán titkait igyekeznek feltárni. De semmi nem úgy alakul, mint ahogy azt elképzelte és szembe kell néznie a ténnyel, hogy talán az óceán sokkal több titkot rejt, mint azt eddig gondolták az emberek. Mesterien szövi össze az író a jelen nyugtalanító rejtélyeit, a kutatásokkal, a média és az emberiség álláspontjának alakulásával az óceán felfedezése óta eltelt évtizedekben. A jelen által, Kris nézőpontjából egy-személyre koncentráltan merülünk el a lélek mélységeibe: a vágyaiba, a félelmeibe, az agy önvédelmébe és önhitegetéseibe, az alkalmazkodóképességébe és a tanulási folyamataiba. Ugyanakkor a múlt által bepillantást nyerhetünk az emberiségre jellemző viselkedési formákba: a kezdeti lelkesedésbe, majd az ezt követő kiábrándultságba, a média hatalmába, a kutatások és a tudomány általános korlátoltságába, a reményeibe és vágyaiba, na meg a félelmeikbe, amiket igyekeznek elrejteni. És számomra ez a második aspektusa sokkal megnyerőbb volt a könyvnek, az általánossággal foglalkozó részeket jobban szerettem, mint a karakterközpontúbb részeket. Nagyon összetett és átfogó képet kapunk, ami a végére szépen összeáll egy egésszé. De ami szerintem igazán nagyszerűvé teszi ezt a könyvet, hogy a megannyi kérdésre sose kapunk válaszokat. Nem leplezi le az óceán titkait és nem mondja meg az élet értelmét se, pusztán rámutat, hogy a megannyi megválaszolatlan kérdéssel együtt is lehet élni.

Az ember, a látszat ellenére, nem alkot magának célokat. Beleszületik egy korba, amely kész célok elé állítja, szolgálhatja őket, vagy fellázadhat ellenük, de a szolgálat vagy a lázadás tárgya kívülről adott. Hogy megismerhesse a célok keresésének teljes szabadságát, egyedül kellene lennie, ez pedig nem sikerülhet, mert ha nem emberek között nevelkedik, nem válhat emberré.

Lemre jellemző volt a negatív felhang az emberiséggel kapcsolatban, de mégse érezted a kiábrándultságot, inkább olyan érzés volt, mint egy szeretetteljes szülő dorgálása, aki tisztában van a gyermeke megannyi hibájával, de attól még szereti és igyekszik a jobb útra terelni. Szóval amellett, hogy egy tükröt tart eléd, ami felfedi azokat az emberi normákat is, amiket igyekszel nem észrevenni, ugyanakkor fel is szabadít és reményt ad. Sok mindent nem értünk, de az emberi természet része, hogy továbbra is próbáljuk megfejteni az ismeretlent. 

Most szépen eloltjuk a villanyt, reggelig nincs semmi gondunk, reggel majd keresünk újabbakat, ha kedvünk lesz hozzá.

*************

5/5

Borító: 3/5 
Történet: 5/5

Megvalósítás: 5/5

Kiadó: Magvető (Fehér Holló Könyvek kiadói sorozat)

Kiadás éve: 2004
Oldalszám: 222.o.

Műfaj: hard sci-fi, lélektani
Fordító: Murányi Beatrix
Eredeti cím: Solaris
Goodread-es pontszám: 3.98

Molyos átlag: 87%

A képek alapjai a Pinterestről származnak, vagy saját képek. 

További könyves tartalmakért keress fel az >INSTAGRAMON<, vagy a >FACEBOOK< oldalamon. 

>