Halhatatlanok, valkűrök & világvége | Felzárkózás a Halhatatlanok alkonyat után sorozatból

Évek óta tartó, szinte megmagyarázhatatlan lelkesedésem a sorozat iránt még mindig tart, bár azért azt már nem mondanám, hogy töretlen. Főleg a Dark Skye után gondolkoztam el rajta, hogy lehet búcsút kéne vennünk egymástól addig, amíg ez szépen menne. De szerencsére a Sweet Ruin újra elcsábított, így maradok, ahol vagyok, nem búcsúzkodok. Már csak egy regény kell, hogy felzárkózzak a sorozatból teljesen - már ha sikerül elolvasnom, mielőtt kijönne az új rész.

Dark Skye (Halhatatlanok alkonyat után #15)

Párosítás: Thronos, Sky Hall ura (vrekener - szárnyas démon) & Melanthe (varázslónő, Sabine testvére)

Lehet velem van a baj, de én ezt eszméletlenül untam.

Lanthe és Thronos kapcsolata nem éppen egyszerű és messzemenőkig nem kedves. de azt hiszem ezt már megszokhattuk Coletól, szereti megszenvedtetni a szereplőit a Happy End előtt. Régóta láthattuk (>A démonkirály csókja<)  a macska egér játékot a háttérben a sorozat folyamán és én is rég vártam már, hogy megtudjuk a teljes sztorit. Ez a történet is visszakanyarodik a Szigethez, így egy újabb részletét tudhatjuk meg mi is történt az elrabolt halhatatlanokkal. Őszintén, ez egy nagyon jó koncepció volt, de a kelleténél többször lett már felhasználva, most már nagyon kezdem unni.

Ráadásul Thronosért képtelen voltam lelkesedni. Értem én, hogy kellett a tér a karakterfejlődésének, de olyan egy kőbunkó szexista paraszt volt, hogy szívesen megfojtottam volna néha. Az is világos, hogy Lanthe az ő nézőpontjából büntetést érdemelt, valóban hatalmas fájdalmat okozott, de közben meg ez a módja a bosszújának inkább csak Thronos személyiségbeli hiányosságait tükrözi. Ó, ne értsetek félre, azzal nem volt bajom, hogy bosszút akart, – az ő nézőpontjából teljesen reális volt – és közben meg ugye ott volt a belső konfliktus, hogy ne bántsa a párját, (imádom a belső konfliktusokat:), de ez a bosszú lehetett volna olyan is, ami közben a személyisége még kedvelhető marad. Lehet ez hülyén fog hangzani, de esküszöm, hogy jobban kedveltem volna, ha egyenesen és nyíltan megpróbálja például megölni Lanthét azért, amit tett. Igen ez valóban hülyén hangzik, de ezzel tudom a legjobban tükrözni, hogy mi a bajom vele. Így csak kicsinyes parasztnak tűnt és ezen nem tudtam túllépni.

Na meg a cselekmény is kiszámítható volt és egysíkú, semmi újat nem mutatott a sorozat eddigi részeihez képest. Semmi emlékezetes nem maradt meg belőle hosszútávon, csak az ellenszenvem a főhősünk iránt.

Még szerencse, hogy a következő részben újít az írónő, mert még megijedtem volna, hogy ennek a sorozatnak is annyi.

Sweet Ruin (Halhatatlanok alkonyat után #16)

Párosítás:  Rune, a Morior tagja (sötét tündér) & Josephine, Thaddeus testvére (ő se tudja micsoda)

Főleg az előző rész tükrében volt nagyon kellemes csalódás ez a kötet. És úgy tűnik, hogy az írónő is érezte, hogy kezd ellaposodni a sorozat, mert szerencsére egy jól irányzott csavarással most a másik oldalba is bepillantást nyerhettünk és egy kis antihős jelleggel megfűszerezve behozta a képbe a Moriort, hogy egy épkézláb ellenfelet is kapjon Nix és népes kompániája. Külön öröm volt most látni a valkűröket a másik oldal szemén keresztül. Jót tett az egész történetnek ez az árnyalás, hogy megmutatta a másik oldal se velejéig gonosz, egyszerűen csak érdekellentéteik vannak, más prioritásokkal és múlttal. Szép lassan pedig igyekszem majd felzárkózni a sorozattal up-to-date szintre, mert megint lázba hozott ez a rész a továbbiakra. 

Tudom, hogy sokan zsörtölődtek, hogy nem a régi karakterek kapnak végre saját könyvet, de én úgy érzem nagyon kellett már ez a vérfrissítés a sztoriba. (Bár Munrora most eszméletlenül kíváncsi lennék végre) A Moriorral nagyon sok érdekes karakter jelent meg, akik ráadásul végre feladják a leckét Nixnek is, így úgy érzem van tétje is az Örökösödésnek. 

**************

A következő részt már korábban olvastam, ami több szempontból is különleges. Egyrészt az a rész a Dacians alsorozat 2. része, másrészt az egyetlen M/M románc az egész szériában. A Shadow's Seductionről >ITT< olvashattok bővebben is. Így pedig igazából a Wicked Abyss van még hátra, ami egy erotikus Szépség és a szörnyeteg feldolgozás a Morior egyik tagjával és ezután már utol is értem a megjelenéseket.


*A képek forrás a Pinterest.*

>