In havi összesítés Top Ten Tuesday zárás

Top 5 | Az év csalódásai


Már tervezem az Év legmeghatározóbb élményei bejegyzést, de az egy sokkal nagyobb lélegzetvételű poszt lesz, így előtte nézzük meg a másik végletet egy pillanatra. Mert én igenis leírom a negatív véleményem is, hogy ez alapján tudjatok dönteni. Nem ezek voltak a legrosszabb idei olvasmányaim, sőt nem is arról van szó, hogy feltétlen nem tetszettek volna - van amelyik 3-4 csillagot is kapott -, de ennek ellenére nem hozták azt a színvonalat és élményt, amit vártam volna tőlük. 

Rick Riordan - The Ship of The Dead (A holtak hajója) | Magnus Chase and the Gods of Asgard #3


Odáig voltam (még most is vagyok) a Magnus Chase sorozatért, egyrészt mert Riordan írta és imádom a könyveit, másrészt mert még az ő munkásságán belül is kifejezetten egyedi lett ez a trilógia. Ugyanakkor számomra hatalmas csalódás volt ez a zárókötet: egyszerűen képtelen volt az első két részben felépített izgalomnak és eseményeknek egy megfelelő csúcspontot adni, csak simán lógva hagyott a levegőben egy szinte abszurd végkifejlettel. Attól a "csatától" Lokival még most is összerázkódom kínomban - és az nem mentség, hogy ez gyerekeknek íródott, mert még úgy is nagyon kiábrándító volt. Mármint ez a Ragnarök kérem szépen! Ne már.

Holly Black - The Cruel Prince (A kegyetlen herceg) | A levegő népe #1


Tudom, hogy mindenki odáig van érte és lehet emiatt a bejegyzésem miatt megint egy ideig a közutálat tárgya leszek, de nekem ez a regény harmatgyenge volt. Ezen meg mit szépítsek? Hol van az udvari intrika, a cselszövések, az átverések, a tündérekre jellemző ravaszság vagy a harcok? Vagy legalább némi izgalmat ha kérhetnék! Ez egy annyira végtelenül egyszerű sztori volt papírmasé figurákkal, és a karakterek részéről olyan szintű mélységgel, mint egy pocsolya. Nem kell nekem óceán, már egy tóval is beérném, eskü. Ettől függetlenül - vagy éppen ezért, mazochista énem beköszön - kíváncsi vagyok mit hoz ki az írónő a 2. részből, mert potenciál az lenne a sztoriban. 

Sarah J. Maas - A Court of Frost and Starlight (Fagy és csillagfény udvara) | Tüskék és rózsák udvara #3,5


Nem volt rossz olvasni, de ez főleg a rajongásomnak tudható be a sorozat iránt, mert máig nem értem mi értelme van ennek a kötetnek. De úgy őszintén, van valaki, aki el tudná mesélni, hogy miről szólt ez a novella?  A pénzlehúzáson kívül persze *szarkasztikus énem on*

Kresley Cole - Dark Skye | Halhatatlanok alkonyat után #15


Nemrég tettem közzé erről a részről a véleményem itt a blogon, szóval nem nagyon akarok ismételni, de az biztos, hogy ha nincs kéznél a következő rész is, hogy azonnal elkezdjem és itt megállok egy időre, akkor lehet nem folytatom a sorozatot, annyira kiábrándító volt nekem Lanthe és Thronos egymásra találása.  Még szerencse, hogy a Sweet Ruin visszaadta a hitem a sorozatban, hogy igen is, ha paranormális romantikus kedvemben vagyok, akkor még mindig bátran nyúlhatok ehhez a sorozathoz. 

Tricia Levenseller - Daughter of the Pirate King (A kalózkirály lánya) | A kalózkirály lánya #1


Az utolsó helyet sokat gondolkoztam, hogy végül kinek is adjam, mert azért még volt választék, ez a könyv meg annyira azért nem volt nagy csalódás, mert eleve nem vártam tőle olyan sokat. De sajnos még azt se sikerült elérnie, így végül mégis maradtam ennél, mert ez már azért teljesítmény. Ez főleg akkor tudatosult bennem, mikor nem olyan rég beszéltem róla egyik molyos figyeltemmel és rá kellett jönnöm, hogy az égvilágon semmire nem emlékszem már most belőle. Úgyhogy kissé felejthető a sztori. Faék egyszerűségű történet, irritáló főhőssel és felejthető mellékszereplőkkel. Ezek azok a fajta könyvek, amikre kifejezetten sajnálom az időm, mert még csak nem is olyan rossz, hogy legalább úgy maradandó élmény lehessen és esetleg negatív példa, amiből tanulhatok valamit.


*Alapul szolgáló képek forrása Pinterest


Neked mi okozott csalódást idén

*A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott >MOLYOS< zónában.* 


>

Related Articles

9 megjegyzés:

  1. Hehe, bírom az ilyen posztjaid. :D

    A kalózkirály lányát, meg a The Cruel Prince-t fogom olvasni, meg is vannak, úgyhogy akkor nem várok majd sokat tőlük.

    (Hát igen, nem mindenki írja le a negatívat, pedig azért vagyunk bloggerek, hogy ha valami nem tetszik, írjuk le bátran. :C Sad story is sad.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi^^

      Na kíváncsi leszek neked hogy tetszenek.

      Igazából bizonyos szinten még értem is a mentalitást mögötte, hogy nem ír csak a pozitív olvasmányélményeiről, hogy senkinek ne vegye el a kedvét semmitől. Csak így nagyon egyoldalúnak érzem a dolgot. (Arról meg nem beszélek, aki a rossz élményekről is szépeket ír, csak hogy ne legyen puffogás senki részéről:(

      Törlés
    2. Köszi. :D Fel is veszem listára őket szerintem, szenvedni akarok a vizsgaidőszak alatt, vagy előre veszem a mazochista pontom... hm. Ez valahogy jobban motivál a tanulásra. :D

      Ajj, ezt a hozzáállást sosem szerettem. :C

      Törlés
    3. Azért úgy általában nekem enélkül is elég szenvedés tud lenni egy vizsgaidőszak:D

      Törlés
    4. De most különösen az, jövő héten három vizsgám/javítóm van és nincs kedvem tanulni, a mazochista könyvek meg valahol motiválnak, hogy inkább tanuljak, mint olvassak. xD

      Törlés
    5. Ez egész jó taktikának tűnik, lehet nekem is alkalmaznom kéne A vizsgákhoz meg kitartást ;)

      Törlés
  2. (nem tudom, hogy bloggerekre gondoltál-e, de én sokszor gondolok ilyet a közösségünkről xD )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, most általánosságban a molyra gondoltam:) Mikor csak és kizárólag 4-5 csillagos értékeléseket ír, de utána meg kiderül, hogy ja amúgy nem is tetszett neki. Túl sok ilyenbe futottam mostanság és nem nagyon értem miért jó ez. De mindenki azt csinál persze, amit akar.

      Törlés
    2. Uh. Ezt nem tudom így felfogni, az értékelés lényege az őszinteség. :/

      Max olyan lehet, hogy régen tetszett neki, de már nem. :D

      Törlés